Demonstrálnak, ha a kormány nem veszi figyelembe érveiket
Négy szakszervezeti tömörülés demonstrációt tart április 4-én, amennyiben a kormány továbbra sem veszi figyelembe érveiket az adócsomag kidolgozása során - jelentették be a szakszervezetek vezetői a Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) pénteki plenáris ülésének szünetében. A demonstrációhoz az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ), a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF), valamint az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT) csatlakozik. MTI
Ezt a Jézusos marhaságot meg honnan újitottátok?
Semmi köze a kommunizmusnak vagy a baloldalnak Jézus tanaihoz. A baloldalnak az etikai szocializmushoz van köze.
Ami nem az enyém, nem én szereztem, hanem osztogatták, azzal hogy ez jár nekem, a pofámat meg tartsam, azt nem becsülöm semmire.
Azt csak kaptam, még ha nem is kértemm ráadásul hálásnak is kéne lennem. Ezért megvetem és úgy is bánok vele.
Így volt ez a szocializmusban is. Így lett a nemzet Csáky szalmája.
Már megbocsáss, - a kifordítás esete itten azért nálad áll fenn. A baloldal nem azt mondja, hogy add ide a monitorodat, mert fejbecsaplak, hanem azt, hogy úgy kell megszervezni a mindannyiunk által létrehozott monitorok elosztását, hogy mindannyian részesülhessünk belőle, - nevezetesen ne úgy kerüljön elosztásra a megtermelt monitor, hogy neked tíz van, nekem meg egy sem, - legfőképpen akkor, ha te a monitorgyártásban tevőlegesen nem is veszel részt, csak mongyuk kölcsönadtad az udvarod sarkát a termeléshez.
és talán nem bízik abban, hogy te majd magadtól belátod, hogy sok neked a tíz monitor, hanem az elosztást akarja igazságossá tenni.
Azért nem ugyanaz, mint erőszakkal elvenni - nemde?
:O)))
Kedves Armageddon Kid!
Mint a nicked is mutatja, mi rokonlelkek vagyunk, ezért biztos vagyok benne, amit leírok arra magad is rájönnél.
írod: "Logikai értelemben helytálló kijelentés lett volna a kifogásolt tézis "fordítottja", hogy tehát a baloldal keresztényi (gyökerű)."
Sokan, valóban jószándékú és tisztességes emberek, ha a kommunizmus árnyoldaláról hallanak, véleményüket abban a bánatos sóhajban fogalmazzák meg, hogy "pedig milyen szép eszme, nem is értem hogy történhetett ez meg". Néhányan még azt is tudni vélik, hogy a kommunizmus egyenest a keresztény eszmékből ered, mi több az első kommunista Jézus maga volt.
Indoklásként ugye, ott van a nyilvánvaló párhuzam. Mert ő maga mondta, hogy akinek két monitorja van, az adja oda az egyiket annak, akinek egy sincs, hogy az a másik is tudjon internetezni. Vagy valami ilyesmi. És ha meggondoljuk, a kommunisták is ezt akarták, a monitorok egyenlő elosztását, hogy mindenkihez eljusson az internet.
Érdemes ezen elgondolkodni, mert az eb sírja errefelé lehet.
De innen a dolog túl egyszerű, vagyis túl bonyolult.
Ugyanis van egy nagy különbség a között, hogy te odaadod nekem a monitorodat, vagy hogy azt én elveszem tőled.
Mondhatni a két dolog egészen más.
A názáreti soha nem beszélt monitorról, sem termelőeszközökről, sem tőkéről sem magántulajdonról, sem társadalmi osztályokról. Ő rólad és rólam beszélt. Nem az a fontos, hogy a két esetben mi történik a monitorral, hanem hogy mi történik veled és velem. Ha te úgy gondolod, hogy már nincs szükséged a monitorodra, viszont nekem milyen jól jönne, ezért odaadod nekem, akkor itt a dolognak vége. Ha viszont én úgy gondolom, minek neked két monitor, amikor nekem egy sincs, ezért odamegyek hozzád és laposra verlek, majd elveszem tőled a monitorodat, ott a dolognak nincs vége, ott valami elkezdődik.
Ez a két dolog csak egyetlen szempontból azonos. Mégpedig, hogy a monitort eddig te használtad, mostantól meg én. Tehát ez az egész ügy fonáksága egyedül a monitor szempontjából szemlélve sikkad el. Így aztán a kommunizmusnak a materializmusnak nevezett valamivel nagyjából együtt történő feltűnése is elgondolkodtató. ("A monitor a tudattól függetlenűl létező objektív valóság", figyeljük a monitort és csak a monitort figyeljük, emelni kell az életszínvonalat elvtársak, stbstb.)
A trükk ennyi, és innen nézvést ez a dolog valóban lenyűgöző. A gulág és az ávh és a százmillió halott nem a tökéletes eszme megbicsaklása, hanem annak pontosan kiszámítható következménye.
A baloldal nem merített a kereszténységből hanem kifordította.
Mongyad Istenem, - miért nem tucc már adni nékünk egy értelmes,mindenki által érdeklődéssel olvasható, korrekt, színvonalas jobboldali újságot?
Miért hagyod, hogy az összes hülye a jobboldali sajtóban élje ki fogalmazási késztetéseit?
Uram!
Tegyél csodát!
Szülje már meg végre valaki a jobboldali csodát: Íráskészséggel, épkézláb etikai mércével, humorérzékkel és ésszel megáldott jobboldali újságírót!
Egyet legalább, - egyelőre!
:O))))
"Ez nem tükröz támadó szándékot, csak védekezőt. Másrészt az iparosítás már Sztálin hatalma előtt el lett tervezve, ő csak megvalósította azt."
Persze, épp azért hivatkoztam rá. Korábban épp azért nem kezdtek bele az eredetileg Trockij és Preobrazsenszkij nevével fémjelzett iparosításba (többek között), mert nagyon le volt robbanva az ország, hatalmas volt az éhinség. Ezért iktatta be Lenin a NEP-et a hadikommunizmus és az ötéves tervek közé.
"El tudom képzelni, hogy a fasizmusnak is -hasonló meggondolásból- óriási tömegbázisa volt,
annakidején."
Volt hat, kanizsa pl kimondott nyilasfeszek volt es a helyi nyilas korzetvezeto Vukics Laszlo lett kesobb Vandor Laszlo neven varosi parttitkar . Mar a cucilizmusban. a lanya odajart a vegyibe..
Engedd meg, hogy azt emeljek ki a cikkből, amit én lényegesnek tartok és lehessen róla véleményem. Mondjuk az, hogy a többi része felejthető!
Hogy megértsed: Saját tapasztalatom, mert megéltem, hogy a ma a szocializmusra kígyót-békát összehordó, '56-ot az egekig magasztaló számtalan hangoskodó, annakidején "meggyőződésből" csontig benyalt az akkori hatalmasságoknak! El tudom képzelni, hogy a fasizmusnak is -hasonló meggondolásból- óriási tömegbázisa volt, annakidején.
Tetszik, nem tetszik, egy nemzet életében vannak felejthető epizódok, sötét esztendők, bárhogy is próblják egyesek fényesíteni!
Szepesi Attila
Szerző
Felküldve: 2001. április 04.
7 . oldal
Április negyedike piros betűs ünnep volt az ötvenes évek elején. Március tizenötödike bezzeg fekete betűsen szerénykedett a naptárban. Ekkor csak egy ripsz-ropsz ünnepségre került sor iskolánk kikövezett, fátlan udvarán, az utolsó óra helyett. Évről évre elég egyhangúan ültük meg a szabadságharc évfordulóját. Kötelező volt aznapra a fehér úttörőing meg a vörös nyakkendő. Dobszóra masíroztunk le a kopár udvarra, a vörös drapériákkal és a Lenin–Sztálin–Rákosi-ikonosztázzal felékesített ünnepi pódium elé.
Miért, miért nem, ezt kinek-kinek a képzeletére bízom: március idusán általában tank- és harckocsihadoszlopok jöttek-mentek az utcákon. A mi iskolai ünnepségünk viszont rendre úgy zajlott, hogy Bujtás Pali – aki később a Szabad Európa Rádió munkatársa lett – elszavalta a Nemzeti dalt, majd Bauer elvtársnő, az igazgatóhelyettesünk elharsogta, hogy a márciusi ifjak csak most éreznék elemükben magukat, de most ám, amikor a nagy Sztálin és legméltóbb magyar tanítványa, Rákosi pajtás megvalósítják az ő haladó eszméiket, amelyeket régen a burzsoázia sárba tiport. Bezzeg ma! Csupa reménység és tündöklő vívmány a mi épülő-szépülő szocialista világunk és szabad életünk! Éljen Sztálin, éljen Rákosi!
Petőfiről, vagy ahogy egy orosz költő örökbecsű verse nyomán a tankönyvünk írta: „Petőfi elvtársról” kevés szó esett. Kossuthról már nem is szólva, akit gúzsba kötöttek kisnemesi előítéletei, így osztálykorlátai rabságában nem lehetett eléggé haladó forradalmár. Fapofával hallgattuk ezt a bornírt szózuhatagot. Hangosan egyedül Gerendás Jancsi röhögött. Neki végképp nem volt vesztenivalója. Egy Október 6. utcai üzletlakásban tengődtek. Apja, aki később a forradalom végnapjaiban elesett – börtönben sínylődött. Jancsi sápadt, koravén fiú volt. Eleven eszű, mindig éhes és – szókimondó.
Gerendás, mars ki! – ez a három szó refrénje volt az óráinknak, amikor egy-egy tanár elvtárs vagy tanár elvtársnő bőszen igyekezett ecsetelni számunkra a fekete múltat, a dicső jelent és a tejjel-mézzel folyó jövendőt, melyet unokáinknak építünk. Unokáink ugyan, tekintettel zsenge korunkra, egyelőre nem voltak...
1954 márciusa és áprilisa viszont Gerendás Jancsi nélkül telt el. Megbetegedett szegény, mesélték tanáraink. Amikor elmentünk hozzájuk, és betoppantunk a főzelékszagú üzletlakásba, amelynek nyomorúságát a kirakatra ragasztott újságpapírok takarták el az utca szeme elől, édesanyja elsírta magát, de nem mondott semmit.
Jancsi csak április végén tűnt fel ismét az osztályban. Falfehér és a szokottnál is véznább volt. Csak a szeme csillogása nem kopott meg. Az egyik szünetben félrehívott, és elmesélte: nem volt ő beteg, nem bizony. Börtönben ült, mert „tiltott határátlépés kísérletéért” letartóztatták. Aztán hirtelen felröhögött, és könnyek közt fuldokolva mesélte: az volt a legmegdöbbentőbb az egész kalandban, hogy a kiskorúak börtönében is meg kellett ünnepelniük április negyedikét, „felszabadulásunk ünnepét”. Az egyik smasszer kórust szervezett belőlük, ők pedig csíkos rabruhában kiálltak a börtönudvar közepére és teli torokból énekelték a többi fogoly épülésére: Lenin elküldte a mi földünkre szabad sorsunk szép tavaszát! Fénylő április négy, te a hála ünnepe légy...!
""Igaz nem az ororszok ronbbantotak ki de jottek volna haboru nelkul is, csak igy meg volt az alca a felszabaditas. Sztalin mar regen tervezzett egy tamado hadmozdulatott nyugat fele.""
Kissé másképp történt a dolog. Ugynis Sztálin tisztelte és félte Hitlert. Eszébe sem jutott támadó hadmozdulatot tervezni No. ellen.
