Kedves Biga,
...le kell egy kicsit higgadnunk, valoban meg kell valogatni kivel targyalunk.
Unszolas? Mamadnak kellene egy kis motivacio. Csak egy kicsit a szabadba sétalni (most nyillik minden, a viragok a fak, gyönyörü, egy kis cseresznyefa ag elég lenne lefesteni.) Tegyél vele egy sétat. Kinn a természetbe is szép festeni, mint princ Charles Angliaba teszi. Sajnos én nem szeretem ha bamulnak a festésnél. A festés hangulat dolga. Kell a belsö nyugalom, mert anélkül nehéz.
Te zenédet ugy gondolom el, hogy hasonlo mint a Mystie spirits (magisch monumental)? Vagy mint Highlands
(schottischer und irischer Folksongs). En szeretem a Mystic gregorian Pop Srugs u. Ballads. Orgona zenékkel kapcsolatban, épp most volt ott nalatok egy svajci...ismersz magyar orgonistat?
Persze a könnyü muzsa, beszél mindenröl, festi a lebuko alkonyati napot, „vizcsobogast“ ahogy irod, születö tavaszt. A könnyü kezü festökhöz hasonlatos , akik kerülve a vilagitas, a tavlat a térabrazolas nehéz problémajat legegyszerübb festöi hatasokat ragadjak meg. . A konfliktusoktol idegenkednek. Vajon van-e céltalan zene? Nehezen talalnank valaszt, mert a zene célja is a gyönyörködtetés.
Adieu=viszontlatasra franciaul / wunde
szintizgetek pár éve. Szeretem a szabadságot, amit nyújt, hogy bármit megvalósíthatok rajta. Szeretem a lágyabb zenét, ahol főleg a szinti dominál fűszerezve madárdallal, vízcsobogással. Azt szeretném elérni, hogy zeném alatt az emberek gyakran gondoljanak Istenre :) Egyébként nagyon szeretem az orgonazenét is, ezért sokszor belopózok katolikus templomokba is :)
Egy tanácsot szeretnék tőled kérni. Anyukámnak szülinapjára vettem egy olajfesték készletet, mert szereti a festészetet és régebben festegetett is. De elő sem vette és persze az unszolás nem ér semmit. Csak mondja, hogy majd ha lesz rá ideje, minek fessen, stb. Szerinted mit lehetne tenni? Te is biztos tudod, hogy az alkotás, a szép létrehozása az egyik legjobb dolog, amit az ember a lelkével tehet. Talán amikor valami szépet alkot, ilyenkor folyik át rajta Isten szeretete.
Nem ezt a választ érdemelted tőlem, kedves wunde!!!
Nincs jogom a nyakadba zúdítani a gondjaimat! Azokkal egyedül kell megbírkózzam! Csak piszkosul nehéz... Na igen, de hát a kereszt sem volt könnyebb!
Bah, kezdek keresztény lenni...
Az előítéletek pedig pontosan azok, amik miatt tönkrevágunk oly sok érdemes kapcsolatot!!!
Ezért háborúzunk és gyilkolunk és gyűlölködünk!!!
Elég!!!
Miért nem lehet őszíntén megmondani valakinek: tetszel, és szeretnélek megismerni?
És miért nem vagyok képes -ha egyáltalán van ilyen- felismerni a lányok részéről ezeket a jeleket?
Bah, megint kezdem... bocs... téma lezárva...
****
Gyönyörű a rózsa!!!
Meghajlok tudásod előtt!!!
Egy rózsa, mely bár valójában elhervadt már ki tudja, mi óta, általad örökké teljes fényében ragyog majd, és ha már nem leszenk rózsák -igen, még a Kishercegé is elenyészik majdan- Ez az Alkotás mindig is emlékeztetni fog: voltak oly' virágok, melyek íly szépségesek voltak! köszönöm, wunde! :-)
Kedves Biga,
Mivel kérdeztél...
Kösz a nyugtatot, örömmel vettem. Hogy te is müvészkedsz... , azt mondanam a hajlam ad iranyt és a gyakorlas bontakoztatja ki...de érdeklödés, szorgalom, kitartas is kell a zenénél is.
A tehetség meg fele szorgalom. A zenét szeretem én is. Melyik iranyzatot tamogatod? Klasszikust, könnyüzenét, jazz, egyhaz zenét?
Eljutottal mar az atonalitasig? Milyen zenefajtakat apolsz? Sajnos Mo. a zenevilagot kevésbé ismerem.
Goromba a vaszon, olajfestmény..., nem sikerült amint latod, az arnyék a szin se tetszett, de proba nélkül atvittem, mégis. Sajnos kevésbé lehet élvezni. HTML nem vagyok profi. ( A kislany, bögés utan, somolyog, egy szines intimizmus...olyan volt mint egy szivarvany esö utan).
Kedves NeXuS,
Orültem, hogy hiszel Istenben, no meg "finisben" vagy hiszen nem hittem hogy a Te jo kedveddel nem fogok többé talalkozni.
Nem tudom, hogy vagy Te, de én valoban nem jutalomért csinalom amit teszek, adok. Elvarni valikitol valamit csak akkor lehet, ha mi magunk is eleget teszünk követelményeinknek, legalabb én igy vagyok.
A cselekvés elinditoja a motivum, kényszeritö ereje van, no meg a figyelmi allapotot is elöokozza...Az emberi kapcsolatok érdekében fejezödnek ki...
Irod "...-akinek Utjat nem ismerheted-hogyan itélhetnét meg a jot s a rosszat?"
Remélem van értékelési funkcio és tajékozodasi pontok, amihez igazodunk. Az értékelö megnyilvanulas pedig érzelmi befolyas. Azért van, hogy negativ v. pozitivul értékelünk, elfogadunk egyeseket, v. elutasitunk. Valogatunk, egyszerüen, a szép és a csunya, jo és a rossz között. Az ember életet igaziva teszi, az pozitiv érték. Ami negativ mellözöm mert az igazsagot és a békét rombolja.
Amint latod, a szcenn. nem mindig sikerül, a szin nem tökéletes, (nem olyan mint az originalon). Most küldök at neked egy olajfestményt, kivettem a ramabol, nem fért a "szcennerbe", furcsa alaku lett,( de egy rozsa latszik jol), az a fontos...Nem sarga, hanem lax szinü...
Sportolok hétvégén, valoban szép volt...persze ha az idö megengedi.
Adieu/wunde
[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]
Nagyon szép.
Mivel csinálod?
Ha ez neked számít valamit, kedves Wunde, te szerintem már tartasz valahol.
A szép alkotások magukért beszélnek.
Én is ezt szeretném elérni a zenéimben.
Mivel a Hp nyomtatóm, amióta telepítettem a haverom HP scannerét (mindkettő jogtiszta, hivatalos, stb.)... megőrült.. Lehet, hogy féltékeny a portjára :-))
Ráadásul a színek behaltak, így majd elhozom kislemezen :-)
Hiszek Istenben, hiszen Ő mutatja az Útamat és Ő segít meg...
Most új feladatom van, mert -remélem- kiálltam a régebbi próbát... Áh, még nem, de már a finisben vagyok :-)
LAo Ce és W.S. Istenről beszél, mikor az Útat említik, mely Örök.
Ha helyesről és helytelenről esik már a szó... szerintem csak a saját Útunkhoz képest helyes, helytelen valam! Mert más esetében -akinek Útját nem ismerheted- hogyan ítélhetnéd meg a jót s a rosszat?
Csak légy hű önmagadhoz (Útadhoz, Istenhez) és a jutalom nem marad el.
De éppen nem a jutalomért kell csinálnod és megadatik neked.
És mi a jutalom? Erő, Hit, a kitartáshoz és a tovább-haladáshoz. Ahhoz, hogy bármilyen kétségbe-ejtő is a helyzet, mondani tudd: az Élet szép.
A
mi tökéletességünk abban all, hogy küzdünk tökéletlenségeink ellen. Igen! a harc pedig a nem-hadakozás! Jézus sem küzdött a halála ellen- pedig kezében volt a hatalom kulcsa, a zár pedig föltárult- és így élhetett.
Fordítsd tökéletesre a tökéletlenségeidet, mert nem eldobni, hanem meggyógyítani kell őket...
NeXuS...sziacska... nem esik nehezemre ezt leirni...tisztelem aki hisz Istenben. A szeretet hajt szolani, ez az ige forrasa. . Jot cselekedni. En ezt mondanam bizz Istenben hiszen O az „alfa és omega, az elsö és az utolso, a kezdet és a vég. Feledd el egy kicsit W.S-et, és jobban talan a hit utjat kerezsd. Rosszul értelmezlek?
A gondolkodas gazdag kincsünk. De ez nem elég az élet iskolajahoz. A tökéletes szeretet is csak O adhatja meg nekünk. O szilard lelki elkötelezetséget követel, a megtisztulas fajdalmas élményei is hozzatartoznak és elvezet a kimondhatatlan örömhöz. Kérj és kapsz. Ezek a mai kihivasok...épitenünk kell tovabb és eröt kapunk töle, egy kis lelkiismeret vizsgalas utan. Nehéz és könnyü megalkotja egymast...
A bensö rend mi? (célok, vagyak) lélek részei közötti rend. „Vagytalan“ –irod. Helyes rendhez kell viszonyulnunk. Rajtunk mulik, hogy lassuk a Létezés jo.
Legyen az természet, normalis élet, erö...Isten a radikalis szabadsag utja...modern szandék kreativ képzelet. Miért valt a civilizacionk ilyenné?...müvész utazasa a bensö felé.
Képesek vagyunk, jozan belatashoz jutni. Ezt a gondolatot nem szabad, félre söpörnöd.
Az akarat éppugy szükséges mint az értelem. A müvészetbe is latod a közömbösséget...(ilyen kertbe kevés alkotas férne be). De latni kell az eleven életet, a létezés tudatat.
A türelmetlenség sokszor kevélységet takar, aki tulsagosan kétségbeesik bukasa miatt, tulsagosan sokat nem szabad képzelnünk önmagunkrol. A mi tökéletességünk abban all, hogy küzdünk tökéletlenségeink ellen.
Persze a lélek önmaganal van, mégis teljes kudarcot valhat önmaga megismerése soran.
Az emberiség az érett korat a felnött korat nem érte el. Hogyan ismerhetjük meg vilagosabban lelkünket?
Végre hét vége , nalam pihenés all a programon. Kivanok neked is jo pihenést!
Adieu / wunde
Nem szoktak így kielemezni, inkább magamat boncolgatom :-) Mit is írhatnék, a fejem teljesen kiürült... hm, akkor Itt és Most:
Vágytalanság... miközben a Nyílik még a Sárga Rózsa-t, meg hasonló számokat hallgatok :-)
Érzelgősség, mondaná Weöres, de néha ez is kell.
Ehhez a válogatáshoz régi évek önsajnálkozása tapad.. mennyire más most hallgatni! :-)
Mikor rajzolok, érzem, hogy tetszik Neki, hogy foglalkozom Vele... Mosolyog és vezeti a kezemet. És rengeteget segít! TEgnap úgy éreztem, elhagyott. egy magába roskadt ön-képet rajzoltam, kedvenc ligetemben, mikor megjelent, kezét vállamra tette, és a hátam mögött állva nézte, ahogy a grafit finoman szétterül a papíron... és már nem szomorkodtam, hanem mosolyogtam és ő is velem mosolygott. Vigyáz rám és örökké hálás vagyok ezért neki!
Többször megmentette már az életem (ha átfutok egy induló kocsisor, majd egy villamos és egy száguldó mentő-autó előtt, és egy hajam szála sem görbül... nos, akkor ez életmentés a javából! Köszönöm:-)
A perspektíva folyton változik, mint minden az életben... Nézz meg egy kínai tájképet és nem látod kétszer egyformának. Csak itt, Nyugaton statikusak a képek, mozgalmaságuk ellenére. Itt a folyamatot próbálják/juk egy pillanatba rögzíteni, ott a Mostot egy időtlen állapotba.
Sok okosságot mondhatok, de a lényeg változatlan: Szeretet.
Szia NeXuS...kösz az analizist. ( A kép párásan tompitott, közvetlen, nem csitult el mosolyogni!) Elbizni magam? Nem, nem megszoktam a dicséretet, csak a müvészi név alatt.
Orültem, hogy érzéki uton felelsz, ehhez belsö tulajdonsagok, összefüggések megragadasara is szükséges. A valosag lényegi oldalat feltarod, ugyanis a bennünk munkalkodo lelki folyamatok...egymas atszövése. Talan a nyelv segitségével is kifejezhetjük belsö allapotunkat...a kifejezés és a közlés szubjektiv az abrazolas objektiv funkcioja a nyelvnek.
Latom, latod a lényeget, a figyelmet is. A hangulatod is tükrözöd. Erdekes az esztétikai érzelmeidet megfigyelni. A belsö logikadat, inditékaidat, felfogni...probalom. Tudod, hogy a testünkben a szem a legszebb a legelökelöbb helyet kapta? Gondolkodtal-e mar ezen?. ..Vagy pl. a kék szem erkölcsi megbizhatosag, a fekete szem lobbanékony természetü.
Tao Te King logot elküldheted...Személyiség formalas modszerei jutott eszembe...
Merésség lenne...mar allitani, hogy megtalaltuk a perspektivat.
Kivanok neked is Jo alkotast! Ellesni mindig többet...a l’art pour l’art (senki sem szereti a szabalyt szenvedni).
Ma rövid leszek....mennem kell vorwärts...
Adieu / wunde
Hm... asszittem, férfi vagy :-)) Ne érts félre, de... eléggé komolyakat írsz, amit -legnagyobb sajnálatomra- a mai kor legtöbb nőjéről nem mondható el... :-(
Örülök, hogy a szebbik nemhez tartozol... akkor talán majd mást látsz a képeimben meg, mint a férfitársaim :-)
W.S. gondolatai- ha eltekintünk a nihiltől- teljesen jók! Igaz, nekem más az Út-am, de hát ez a lényege a Tao-nak :-))
ja, tényleg! Mekkvan a Tao Te King logóban, ha érdekel, el tudom küldeni :-) egészen remekül sikerült :-)
A képeid naturalisták? Hát, ha ők mondják... :-)
Ez is csak címkézés, és szavak mögé tuszkolják lelki vakságukat. A képeid (a kislányból, csokorral kiindulva) elemiek :-)
Jó a színhasználatod (na jó: remek!) az arc pedig békés belsőt takar -és ezt tökéletesen meg is jeleníti- hm... de nem dícsérlek szembe, el ne bízd magad! :-))
De a tartalom az alkotasnal életigazsagnak
meg kell hogy feleljen pontosan.
Ha szeretettel
jarunk el Isten megaldja munkankat. Elhiszed? Igen!
Ezzel kapcsolatos:
Mindent sokszorosan kapunk vissza. A kulcs az önzetlenség. Ha önzetlenül szeretünk (értsd: feltétel nélkül) akkor ezerszeresen térül meg a szeretet és száll ránk másoktól. Ez az ezerszers mennyiség pedig már milliószorosan tér vissza, ha ismét továbbadjuk. Persze ez nem lineáris a valóságban, hanem folytonos. Itt és most.
Isten áldása az ihlet. Mert - legalábbis számomra- a rajzolásban így nyilvánul meg. Ihletet kapok, mert önmagáért csinálom. Mindenesetre önmagáért próbálom csinálni -és remélem, sikerül is :-)). Az elismerés pedig azért kell, mert nem önmagamnak rajzolok, és a visszajelzések alapján tudhatom, mások is azt értik és érzik, amit én... tehát az Isteni szeretetet.
******
„önmagunkat szamüztük" Egyszerű-mint minden e világon. Elfeledtük, kik voltunk, hogy az Útunkba ne zavarjon. Ezért nem emlékszünk születés után már nem sokkal előző élményeinkre... mert csak eltántorítanának a céltól. A cél pedig -maga az élet értelem- visszakerülni Istenhez.
a másik cél pedig Itt és Most élni, tehát nem a célban gondolkodni, hanem megélni az életet...mert csak így lesz teljes.
Tudd a gyökereid, éld a törzsed, gondolj a lomboddal... Talán így fogalmazhatnám meg a -számomra- ideális életszemléletet.
A száműzetés véget ér majd, mikor úgy látjuk jónak -a legbensőbb lényünk- hogy megérettünk visszatérni...
******
Tároló nyitása... Tehát -laikusként- nem megoldható, hogy a gépemről másolom be?
A parancssort pedig igazán elárulhatnád! anno nem akart összejöni a topic utasításait követve :-(
Hu..nem kell felelned, sok volt a kérdés.?. ha nincs kedved...egy szo is elég , ugye ezek a nök. Szivesebben beszélgetsz férfiakkal? Ugye nem...
Weörös S, ö az aki minden stilusban tud szolni, söt régi indiai szövegeket forditott, franciaul is. Vilagundora volt és alapélménye a tarsadalom teljes értelmetlensége. Nihilbe menekül! No meg utodja a német romantikusoknak.
Vegyük Tao-Te kingböl (Ut és Erény könyvet, olvastam). Egyezel amit ir a valosag szerinte „mélység halhatatlan szelleme“. Csuang-csiröl is tudsz akkor valamit...
Megprobaltam mar kinai stilusban is festeni, elméleti dolgozataibol Lu Csi és Yün sou-ping-töl. Elsöre sikerült.
A müvészet tartalmai a közös emberit keresi irtam mar és formaja a közlés, és az elvont törvény.
Szeretem személyesen a belsö rendet. Az ut nem a logikai mozzanat...sokszor tapadhatunk az élet olyan pillanataihoz is és igy a valosag torz képét is adhatjuk. De a lényegest a jellemzöt megragadni fontos. Habar én is igyekszem a hü latszat vilagra. Ujjateremteni a portrénal (kell objektiv igazsag). Naturalista, mondjak. Néha a valosagabrazolas sem önkifejezés nem teljesértékü. De a tartalom az alkotasnal életigazsagnak meg kell hogy feleljen.
Kérded te is tölem jogosan „Es te hogy latod a vilagot?“
A lélek helyes rendjéhez viszonyulok. Kozmosz rendhez (hiszen minden jol van elrendezve).
A jo életet nem csak lelkünkben meglevö a valodi rendröl alkotott képnek kell uralnia, hanem föként az egész jo rendjéröl alkotott képnek is. A rendek egyikét sem vagyunk képesek a masik rend nélkül latni. Miénk a felelöség. A rivalizalo nézet tetszik. (E. Wassermann). A megoldasok erösen függenek a személyes viziotol.
„Ne szeressünk se szoval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsaggal“. A belsö ut fölfelé vezet Istenhez. Istenben latom az igazsagot. Ha szeretettel jarunk el Isten megaldja munkankat. Elhiszed?
Ezt nem értem „önmagunkat szamüztük“. Te itt gondba estem NeXuS. ...magyarazat kell.
Off
HTLM-hez kell értened (könyvböl tanultam én) és a forumon van több topic gyakorolni , utasitast is kapsz. HTLM suli –nal probalgattam én az atvitelt. Fogadj szot és vegyél idöt, ne hamarkodd el. A grafikaid szkenn utan, tarolnod kell ezért nyiss ki egy tarolot.
Nos, a papám nem volt képzőművész (ő meséket mondott, sokat és jól- belső használatra :-))
A rajzaim (hű, egyre kezdetlegesebbeknek tűnnek a régiek :-) megtartom, elvből nem szeretek kidobni semmi ilyet. Mert megállom, hogy korrigáljam- hiszen akkor és ott ez volt a legjobb, viszamenőleg már nem lehet ugyanazt a hangulatot elkapni... csak ha a múzsád is úgy akarja :-)
Asszem maradok ápisz cerkáinál... nem rosszak, könnyű hozzájuk jutni és nem tudok annyira, hogy ne kelljen korrigálni... meg egyébként is, imádom, ahogy egyre inkább alakot ölt a kép... először ár ceruza-vonás. utána megragad egy szög, egy görbe és már alakul is. Persze, néha teljes radírozás, pedig nagyon ott volt... csak hát egy hüvelykujj nem kerülhet át az ellentétes oldalra :-))
Egyszóval... megőrzöm őket, jó visszanézni és tanulni belőlük :-)
Hm... alapvetően realista vagyok... nem racionalista, hanem olyasvalaki, akinél egészen jól működik a fantázia, de valósághoz hűen... Hátrány is, előny is. Nem rajzolok non-figuratívat, mert nem érzek tehetséget hozzá... Viszont az sem jelent gondot, ha szubjektív valóságunkban nem létező lények jelennek meg :-)
Na, de holnap szkenn, majd munka után Adobe... Pár nap és ihajj! :-)
Ja, kérlek írd le, miként rakhatnék be képet! (de lehetőleg látszódjon a parancs-sor :-))
A világnézetemről... sokszor leírtam, de hát legyen meg a te akaratod:-)
LegtisztábbanLao-Ce, és WEöres Sándor fogalmazta meg (tehát közelít a taoizmushoz), de azért jóval másabb.. Úgy érzem, az egyén elsőszámú feladata összhangba kerülnie önmagával (elfogadni a negatív tul.-ait és felismerni a pozitívakat) és a világgal. Ha ez megvan, biztos alapokra építkezhet... Isten Egy, mi mind benne élünk. Mind az ő részei vagyunk, de nem vagyunk istenek :-)
Az egész élet értelme, hogy MINDENT és MINDENHOl (nem csak ezen a síkon, nem csak ebben a formában) megtapasztaljunk... Miért?
Mert Isten a teljes, és tökéletes Szeretet, akinek a szeretetében éltünk, de nem tudtuk valójában értékelni- ahol nincs viszonyítási alap, ott nem tudod, valójában mi van- ezért önmagunkat "száműztük" legmesszebb Isten szeretetétől -erre egy "valóságot" hoztunk létre, melynek egyik legalsóbb foka a dualitás világa- és a saját Út-unkat járva fokozatosan megértjük Isten szeretetét, hogy mikorra Útunk céljához érünk, tökéletesen élvezhessük a Szeretetet.
Az isteni Szeretethez képest a leglángolóbb földi szerelem csupán halovány árnyék...
...Kérdezed olajkrétaval milyen (nem olyan könnyü mint apiszos ceruzaval). Nem tudsz korigalni, radirozni.
Talan a te papad is grafikazott...
Kérdésedre felelek , „kiallitasod lesz valamikor?“-nem tervezem. Nincs mit eladni. Ingyen szoktam festeni ismerösöknek, no persze szülinapokra, ünnepekre, latogatas alkalmaval stb. Netem sincs. Nehéz atvinni a forumra is, a nagyobb méretüeket stb. HTL suli-ba vittem at, de itt Svajcba nem latni a müvem, csak a szöveget amit irtam hozza, kis kacsa uszik.. talan ha az adat sok akkor nem klappol. Nem tudom.
Irod „föként ön-kritikaval tanulok“. Egyetértésben csatlakozom hozzad. Kis ideig félre teszem és utanna mar jobban latom a hibat. Allandoan korigalgatnam, sajonos be kell egyszer felyezni is...azért adok tul sokszor a müvön.
De hidd el az akarat szükséges az itéléshez, ugy mint az értelem. Az elmének meg van a két alapvetö forrasa az érzékiség az értelem. Hogy allsz az elképzeléssel? A magunkban valo gondolkodast, kigondolast, elgondolast amit a fejünkben forgatunk. A „megképzö tehetség“-ahogy mondjak. Van elég témad? Mert az érzékek nyujtjak minden képzetünk anyagat. Mit gondolsz milyen értelemben fejt ki hatast a képzelöerö? Mert a tiszta ész illetve a képzelöerö eszméi között összefüggés lenne a festök és fiziognomusok fejébe allitsak. Mit szolsz a spontaneitashoz, képzelo erö= szemléleti képesség. No meg az emberben rejlö ittlét a gond. Vilagnézeted milyen?
Műveim scanner-re várnak... és eléggé kiforratlanok (hiába, 0 anatómiai előképzettséggel lassan érez rá az ember a megfelelő arányokra :-)
Édesapám nekem sem él... de érzéseim vele kapcsolatban, akárcsak a Tieid...
Olajkrétával milyen? Én "csak" nrmál ápiszos ceruzákkal, meg rotring-radirral dolgozom...
Itt is igaz a mondás: míg gyenge alapanyagokból egy mesterszakács fejedelmi lakomát hoz össze, addig tökéletes "primőr" alapokból egy kukta csak egy ócska kaját készít... :-)
Persze, nem vagyok mester, és főként ön-kritikával tanulok :-)
Viszont szívesen megnézném a műveidet... elérhetők Net-en? Kiállításod lesz valamikor? :-)
NeXus-nak,
...szeretem a jo grafikat is. En olajkrétaval (Olkreide )– val szoktam ...nem tudom ismered-e?
Varom türelemmel a müveid.
Papam nem él, de a lakasba sok festmény van töle, van örök emlékem és ujbol él, müvein keresztül... Freskoit szokatlan merész vallalkozasnak vettem.... A templomban a nagyméretü freskok, szerintem böbeszédübb elöadas, dusabb és elevenebb, söt érzed a freskonak az antik hatasat, fantasztikus. Matematika és fizika tanar lett, söt épitészmérnök, no meg Sonntags-Maler. Sok kiallitasa volt, tanitvanyai is. (Nagy kezei volt és a haja mint Lisztnek és keveset beszélt.) Nem volt rivalizalas, mar koran latta a tehetségünket (testvérem is van), de én voltam az , aki mellé ült és festett, mar 5 éves koromban. Allatokat, késöbb meséket festettem. Gimi tanaraim, papam tanitvanyai voltak. (Itt nem volt kivétel, mert nem volt szükséges) . Persze a sors kedvezett sokszor.
Ujbol az „ Oreg Mester“-nek igaza volt „Nem törtet, mégis tökéletest tud alkotni“.
Tetsuo, ..de a müvészet Goethe szerint sem hobortos valami. „A müvésznek a természethez valo viszonylata kettös: ura s egyszersmind szolgaja is. Szolgaja, amennyiben földi eszközöket kell hasznalnia, hogy megértsék, de ura is, amennyiben ezeket a földi eszközöket alarendeli magasabb szandékainak, s szolgalatra készteti. A müvész mint teljesség akar szolani; ezt a teljességet azonban nem talalja meg a természetben, hanem ez (a teljesség) az ö sajat szellemének gyümölcse“.
Egy-egy mü önmagaban zart egész, egy kis kozmosz.
Akarsz hallani a „szimbolumokrol“metafora, allegoria. Gondolatod közölni akarod kerülöuton, akkor van jelentösége a szimbolumnak. Jellemzö részt akarsz kiemelni, felnagyitani, igy éred el az eszmével valo telitettség allapotat. Kifejezni a bonyolultat. Szeretem a szineket, a zöld nyugtat, felüdit, szürkésbarna szin komoly, a piros élénk és aggressziv (felmegy a vérnyomasod), a rozsaszin nyugtat (vérnyomasod lemegy) stb.
A tudatrol-sok festmény tartalma tudatalatti vilagot felkavaro érzelmi lancreakciot kivalto szin és forma imbolygas...Dali, Miro, Tanguy alomvilagot teremtett képein. A biztos kikötö Mironal is a rendkivül szines képei (gyermekrajzok), ironikus, de tragikus az abrazolasmodja. A tudat nem azonos a pszichikummal.
Irsz még a zen-kertekröl. Van egy japan baratnöm neki van, nekem is tetszik..de a szemlélödés kultuszara van felépitve. Tetszöleges, sok van belöle, nem egyedülallo.
Na ja elemezzünk...fejtegessünk tovabb...
Tudod, ha már a gondolatunk szabad szellemként csapong.. akkor inkább egy erdőben szállong, ahol kényelmesség és gőg, hatalomvágy és kapzsiság nem ütötte föl még a fejét.. nem jobban, mint az természetes.
Egy nagyváros.. valóban pontos képet ad korunkról, korunk emberéről! És éppen ez az, ami annyit jelent: sivár, felszínes, szürke (de nem grafit, hanem szmog és beton!!!) és magányos.
Egy vándor érezheti egyedül magát, hazájától és szeretteitől távol még magányosnak is magát... De mindig találhat enyhítő dolgokat, melyek eszébe juttatják: jól tette, hogy elindult!
Ám egy 'nagyvárosban' még ha millió haver és "barát" is vesz körbe, magányos maradsz, és ha jársz az aszfalt-útakon, csak sóvárgásod és vágyaid erősödnek.. magányod elmélyül.
Most ne magatokból induljatok ki, hanem egy teljesen hétközapi 'nagyváros-emberkéből'!
Egyszerű oka van.. A színekkel nem bánok túl jól. A grafit, bár szürke, mégis rengeteg mindent ki tud fejezni, amire szín nem képes. Itt a színek nem vonják el a lényegről a figyelmet :-)
Igaz, szám.gépen színesben is lehet nyomni... pár nap, kapok egy scannert (majd fizuból megveszem :-) és átnyomom gépre a rajzokat.. és osztán Adobe :-))
******
Terápia... Valóban, aki ért hozzá (én sajna nem igazán :-( az meglátja minden rajzban/festményben az alkotóját. A színek ezért fontosak a pszicho-terápiában, hiszen rengeteg dolgot elárulnak a használóikról.
******
Igen, jön a tavasz... pontosabban itt is van. Végre nap! :-)
******
Mondod, hogy a papád mi mindent tett 18 évesen. Igen, tényleg jó, ha van kire fölnézned :-)
No és? Ha azt nézem, hányan rajzolnak sokkal, de igazán sokkal JOBBAN nálam, azt mondhatnám.. fene essen az egészbe, mit ér így, hiszen hozzájuk képest csak egy kis tehetségtelen pojáca vagyok..
De nem így van. Mert ez nem verseny (bár a szülő-gyermek rivalizálás azért megvan :-) hanem Út. És senki sem több a másiknál, csupán máshol jár a saját útján.
Tényleg jól festesz! És tudod, freskót készíteni legalább annyira nehéz, mint miniatúrát :-)
..izé, nem vagyok erős műv.töriből :-))
Mit tehetnék még hozzá? Örülj az Istentől kapott tehetségednek! Csak magadnak tartozol elszámolással, mit hoztál ki az alapokból... És bármit is hozol ki, ezerszer annyit ér, mint amennyit tékozolni hagytál! Mert akik látják képeidet, nem arra gondolnak "vajh, mennyi mindent nem tett meg?!", hanem ezt: "mily szépet alkotott!"
Szerintem a tudatoság mindenfajta művészeti alkotásban a legfontosabb. Csak legfeljebb nem ugyanazt értjük alatta.
Ugyanis ha a művész tudatosan csak az érzelmi hatásra törekszik az nem ugyanaz, mint annak a hiánya. Ez a tudatosság adja meg azt a helyes mértéket, amig az érzelem, vagy szimbólum, vagy látszatra összefüggéstelen dolgok értelmet nyernek.
A hatás lehet kusza, vagy nem azonnal egyértelmü (a befogadó egyénisége szerint) de a közlés szándéka nem.
Hamvas irta, hogy két féle művészet létezik, az oprphikus és a mágikus, a kristály, és az örvény. Az első megnyugtat, megfelelő tudatállapotba hoz, és az igazság befogadásához segít, a mágikus felkavar, elbűvöl, megvakít, és az illuzíók közé taszít. Alább,Lao-cét idézve nyilván a kristályról volt szó. Azonban szerintem a művészet igen is hóbortos valami, méghozzá nem is kis mértékben! Ugyan vannak művészeti ágak és hagyományok, DE a művészetben szvsz pont az az egyik nagyszerű, hogy nincs kötve általuk, legfeljebb emberek vannak kötve hagyományok, és formák által. Hiszen pl egy zen sziklakert megalkotása nem igényel kevesebb koncentrációt, odafigyelést, hozzáértést és ihletettséget, mint mondjuk egy festmény megalkotása. Ráadásúl aki már bandukolt, vagy ücsörgött egy ilyenben tudja, hogy mekkora hatást gyakorol, és mennyire kifejező.
Egyébbként szerintem van itt egy két érdekes dolog, amiket jó lenne szvsz megvitatni. Az egyik az alkotói tudatosság. A másik a szimbólumok.
A tudatosság egyes alkotásokban az egyik legfontosabb szempont, míg másoknál kifejezetten hátrány. Az Andalúziai kutya c. Bunuel filmben pl az volt tudatos, hogy egyk kép se legyen tudatos kép, mindegyik a tudattalan képek reprodukálása volt a la Dali & tsa. De vegyünk mondjuk egy nagyvárost, egy aglomerizációt, amit szemlélhetünk akár műalkotásként. Egy alkotó-romboló közzösség kinyilatkoztatása a világról, a világnak, örök befejezetlenségével, burjánzásával ezer nyelven beszél az emberről. Az lenne a jó, ha egy pillanatra testetlen szellemként képzelnétek el magatokat, és így járnátok be egy várost, egy pillanatnál nem tovább időzve egy-egy momentumánál, pusztán megérzésekre, utalásokra hagyatkozva mozogni "véletlenszerű" irányba.
Kik a mű alkotói? Művészet-e, vagy kontár munka? Mert első látásra tutira kontárság, hiszen hihetetlenűl komplex, eszméletlen hiányosságok tátonganak benne ugyanakkor, de rútságot, közönyt, felszineket, mint üres hélyakat, és a tudatosság nem legmagasabb fokát tartalmazza, hogy enyhén fogalmazzak, de ugyanakkor nem fejez-e ki majdnem mindent (ha nem mindent) a máról, és az emberől?
nem voltam valami hú de lényegretörő, se aprólékosan átgondolt, és az eddigi beszélgetésbe sem illeszkedem szervesen, de azért reagáljatok, és ha lehet újra alkotott véleményt írjatok, ne az autómatikusan, csípőböl jővő,háromszavas, elutasító fajtából.
persze elutasítás is jöhet, nem mimózaságból kérem, hanem azért, hogy ha már elutasító, akkor is inkább inspiráló, és ne kekeckedő válaszokat kapjak:)))
bár örömmel vettem észre, hogy az eddigi hozzászólások többsége ilyen volt, és a hozzászólókból nem hiányzott az empátia:)) amit sokkal többre tartok a szimpátiánál:))) előbbit tartsátok meg, ha az utóbbit nem is érzitek:)))
