Ez egy másik kérdés, bár részben ugyanaz. Az MSZP még ma is naponta felül a saját, a Kádár-korszakba gyökerezo demagógiájának. Nem különösebben szeretem a kommunistázást, de idonként indokolt: a társadalomképük jottányit sem változott a nyolcvanas évek óta. Részben, mert a személyio állomány csak részben változott, részben így üt vissza, hogy a régi rendszer szétomlásakor lenyulták a gazdaságot. Isten nem ver bottal.
Nemcsak hogy a munkavállalók meg a milliárdosok érdekiet akarják egyszerre képviselni, hanem a nyugdijasokét és a közszolgákét, a családosokét és a családtalanokét, a szegényekét és a gazdagokét. Vérbeli kommunista gyökeru utopista ideológia alapján lehet csak azt ígérni, hogy mindenkinek csak adunk, senki rovására.
Az MSZP-nél ez nem egyszeruen szándékos társadalmi demagógia, sokkal erosebben beágyazódott annál, a politikai tudattalanjukban. A gyökere az, hogy egyszeruen nincs semmilyen társadalom- és jövoképük, nem tudnak differenciálni, mert nincsenek értékeik, csak amit magukkal hoztak. Annyit tudni, hogy majd minden jó lesz mindenkinek, kevés tudás.
Nem lesz jó. Például a szakszervezeteknek sem. Kivéve persze a szakszervezeti vezetoket. Nem ismeros ez valahonnan, egy régebbi idoszakból?
Most jól kikommunistáztam magam. Szerintem ezen a módon teljesen indokolt.
A leghitelesebb az lenne, ha az ilyet maguktól tennék meg a pártok és a szakszervezetek. Szegény hülye mszp abban a szerepben tetszeleg, hogy ő a munkavállalók képviselője, hisz a szakszervezeti képviselők a padsoraikban ülnek. Ja, hogy a milliárdosok is? Ráadásul a 2 halmaz átfedi egymást? "Na és?"
Az angol példa van előttem: a munkáspárt és a szakszervezetek 1 "cég" volt(ak), míg a 80-as évek elején szét nem robbantották őket a törvény erejével a toryk. Ne lehessen szakszervezeti tisztségviselő párttag, pláne képviselő.
Kedves Fine Tune,
mindennel egyetértek, de az állami vagyonjuttatást utópiának tartom. Egy ilyenbol nem lehetne kizárni a már létezo nulla legitimitású szakszervezetekt. Ok meg egyszer már kaptak egy jelentos vagyont az államtól, és láttuk mi lett ezzel a vagyonnal.
Az új szakszervezeti mozgalomnak - ami jelen pillanatban sajnos ugyancsak utópia - (vagy nevezzük esetleg unionista mozgalomnak, mivel a magyara szóból "kifogytunk" - a nulláról kellene indulnia, és állami vagyonjuttatás nélkül tekintélyre szert tenni.
Én nem látom sem jelét, sem esélyét annak, hogy ilyesmi elinduljon. A multiknál dolgozók örülnek a jól fizeto biztos munkahelynek, és nem fognak ilyesmiben részt venni. A volt állami magyar cégeknél és az állami szektorban beágyazódtak a hagyományos szakszervezetek, a magyar tulajdonú magánszektor pedig túl fragmentált és a munkaadói túl szakszervezetellenesek ahhoz, hogy valami elinduljon.
Ez a helyzet. Marad Sándor László meg a többi tekintetes úr.
Talán 89-ben, vagy 90-ben voltam egy szakszervezeti táborban (a tábor informatikusaként) nagyon meglepett amit ott láttam. A tábort olyanok csinálták, akik a Kádár rendszerben is szakszervezeti középvezetők voltak és szinte látszott rajtuk az öröm, hogy afféle kommunista józsik gyártása helyett idejüket a szociáldemokrata értelemben vett szakszervezeti középkáderek kiképzésére fordíthatják. Ekkoriban volt a függetlenek reneszánsza, aztán némelyek "elvesztek" másokat MSZP-s képviselőként láttam viszont, de a szakszervezettől már távol.
Azt gondolom, hogy erős szakszervezetre mindenféleképpen szükség van, hiszen politikusok mennek, jönnek, de nyilvánvaló, egy MSZP-nek éppoly kevéssé érdeke egy erős szakszervezet mint más kormányzás szempontjából számító pártoknak. Én ezt USA mintára tudnám elképzelni, tehát abszolute politikamentesen és magas tagdíjjal, hogy a középkáderek profi kiképzésére és a segélyalapokra legyen pénz. Persze a levitézlett MSZOSZ kádereket szigorúan távol kellene tartani, sőt egy párttag eleve nem is vállalhatna ott funkciót.Ez a szervezet eleve távol tartaná magát a pártkampányoktól is. Egy ilyesminek biztosan tagja lennék. Ez tekintélye folytán bármelyik kormányt megszivathatná. Ezzel párhuzamosan a kormányok helyében létrehoznék egy közös szakszervezeti ingatlan és pénzállományt, amit a szakszervezetek saját vagyonukon túl, választási eredményektől függően vehetnének igénybe.
Nagy Sándorék vagy eltünnének a süllyesztőben, vagy otthagynák az MSZP-t.
Kedves Fine Tune, szerintem semmi akadálya. hogy független szakszervezetek jöjjenek létre. Még az se volna baj, ha ezek nem túlzó mértékben balra hajlanak, ahogy máshol is. (Persze ehhez kellene egy olyan baloldal is, amelyik nem arra törekszik, hogy politikai használat céljából bekebelezze a szakszervezeteket.) Nem baj, ha a szakszervezet balra hajlik, csak az a baj, ha funkciója telejesítése helyett politizál balra.
Nagyon nagy szükség is volna legalább ilyen értelemben független új szervezetekre, mert a munkavállalók nagyon sok helyen kiszolgáltatottá váltak munkaadójukkal szemben.
Szükség volna egy ilyen mozgalomra, a gond csak az, hogy valahogy másképp kéne hívni az új szervezeteket.
Ugyanis a szakszervezet szót olyan mértékben járatták le, hogy szinte nincs ember az országban, aki szakszervezet szó alatt a munkavállalói érdekek védelmére szolgáló szervezetet értene.
Szerintetek mi az akadálya annak, hogy a MSZP által lenyúlt szakszervezet helyett,
egy tényleg komoly független szakszervezet jöjjön létre?
Látható, hogy egy-két tényleg független elszigetelt szakszervezet kivételével a
szakszervezeti mozgalom gyakorlatilag halott. A jelenlegi szakszervezeti vezetők
jórésze meggazdagodott a szakszervezeti vagyonból és bár nem vonták őket
büntetőjogi eljárás alá, hitelük gyakorlatilag nulla. Hiányzik a szakszervezet
tekintélye, gyakorlatilag egy nagy vízfej létezik középvezetők és tagság nélkül.
Ami igazán nagy szégyen, hogy komoly pártállami múlttal rendelkező szakszervezeti
vezetők tetszeleghetnek a munkások megmentőinek szerepében, néhányan egyenesen
második renenszánszukat élik. Teljesen természetesen foglalnak helyet a parlament MSZP-s padsoraiban, holott a baloldal már bebizonyította, hogy a tényleges érdekvédelem számára mindig eszköz és soha nem cél.
