nem tudom, jó, vagy rossz. mindkét esetre van bőven adat, de talán a végkifejlet inkább személyre szabott szerencse, vagy annak hiánya.
szerintem a szerelem; vággyal megspékelt barátság.
mindegy, hetero, vagy homo az alany szexuális beálítottsága.
most éppen itt ülök egy kocsiban Párizsból Normandia felé, a barátnőm vezet én meg filozok a szerelemről....ha a barátnőm nem vezetne vajon akkor filoznék a szerelemről?
Ha Platónnak CSAK ennyi volt a véleménye a szerelemről, akkor ő elmebeteg volt.
A szerelemről jó dolog beszélni is, illendően és illő körülmények között.
A szerelemnek több aspektusa van.
S ezen a fórumon biza, nem úszod meg IGék nélkül! :-)
Tessék:
Példabesz. 30.:
18. E három megfoghatatlan előttem, és e négy dolgot nem tudom:
19. A keselyűnek útát az égben, a kígyónak útát a kősziklán, a hajónak nyomát a mély tengerben, és a férfiúnak útát a leányzóval.
Énekek 2,5.
Erősítsetek engem szőlővel, üdítsetek fel engem almákkal; mert betege vagyok a szerelemnek.
Énekek 7,6.
Mely igen szép vagy és mely kedves, oh szerelem, a gyönyörűségek közt!
Énekek 8,6.
Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre, mintegy pecsétet a te karodra; mert erős a szeretet, mint a halál, kemény, mint a sír a buzgó szerelem; lángjai tűznek lángjai, az Úrnak lángjai.
Péld 5,19.
A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
Énekek 1,13.
Olyan az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál.
Énekek 1,16.
Ímé, te is szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi nyoszolyánk zöldellő.
Énekek 2,3.
Mint az almafa az erdőnek fái közt, olyan az én szerelmesem az ifjak közt. Az ő árnyékában felette igen kivánok ülni; és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek.
Énekek 2,10.
Szóla az én szerelmesem nékem, és monda: kelj fel én mátkám, és szépem, és jöszte.
Énekek 2,16.
Az én szerelmesem enyém, és én az övé, a ki a liliomok közt legeltet.
Énekek 5,9.
Micsoda a te szerelmesed egyéb szerelmesek felett, oh asszonyoknak szépe?
Énekek 5,10.
Az én szerelmesem fejér és piros, tízezer közül is kitetszik.
Énekek 5,16.
Az ő ínye édességek, és ő mindenestől fogva kívánatos! Ez az én szerelmesem, és ez az én barátom, oh Jeruzsálemnek leányai!
Énekek 5,18.
Az én szerelmesem, elment az ő kertébe, a drága füveknek táblái közé, hogy lakozzék a kertekben, és liliomokat szedjen.
Énekek 5,19.
Én az én szerelmesemé vagyok, és az én szerelmesem enyim, a ki a liliomok közt legeltet.
Énekek 7,10.
Én az én szerelmesemé vagyok, és engem kiván ő!
Énekek 7,13.
A mandragórák illatoznak, és a mi ajtónk előtt vannak minden drágalátos gyümölcsök, ók és újak, melyeket oh én szerelmesem, néked megtartottam!
2Sám 18,33.
És megháborodék a király, és felméne a kapu felett való házba, és síra, és ezt mondja vala mentében: Szerelmes fiam, Absolon! édes fiam, édes fiam, Absolon! bár én haltam volna meg te helyetted, Absolon, édes fiam, szerelmes fiam!
1Kir 13,30.
És eltemeté a holtat a maga sírboltjába, és siraták őt: Ah szerelmes atyámfia!
Péld 23,15.
Szerelmes fiam, ha bölcs lesz a te elméd, örvendez a lelkem nékem is.
Ézs 5,1.
Hadd énekelek kedvesemről, szerelmesemnek énekét az Ő szőlőjéről! Kedvesemnek szőlője van nagyon kövér hegyen;
Ezék 39,25.
Azért így szól az Úr Isten: Most már haza hozom Jákób foglyait, és megkegyelmezek Izráel egész házának, s féltő szerelemre gyulladok szent nevemért.
Mát 17,5.
Mikor ő még beszél vala, ímé, fényes felhő borítá be őket; és ímé szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok.
Róm 1,7.
Mindeneknek, a kik Rómában vagytok, Isten szerelmeseinek, hivatalos szenteknek: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
Róm 12,19.
Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr.
1Kor 10,14.
Azért szerelmeseim, kerüljétek a bálványimádást.
1Kor 15,58.
Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.
Fil 4,1.
Annakokáért szerelmes atyámfiai, a kik után úgy vágyakozom, ti én örömöm és én koronám, ekképen álljatok meg az Úrban, én szerelmeseim!
Kol 1,13.
A ki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába;
Zsid 6,9.
De ti felőletek szerelmeseim, ezeknél jobb és idvességesebb dolgokról vagyunk meggyőződve, ha így szólunk is.
"Nehogy mé egy katolikus pap oktasson ki a szerelemről. Hoppá."
Miért? :o)
Szeretet és szerelem, lelki és testi odafordulás, odaadás, feloldódás - nincsenek is olyan távol egymástól... Az egyik inkább szellemi, metafizikai sík, a másik inkább gyakorlati, fizikai. Mondom, inkább, mert vannak átjárások, áthallások. A szerelem sem csak kizárólag testi vonatkozású, mert akkor megkérdőjezhető, hogy szerelem-e; és az istenhit, istenszeretet mélyén is van valami intim, a szülők és gyermekeik vagy akár pont a szerelmesek kapcsolatát idéző, mély bensőségesség... Nem véletlenül tartják ezeket az egész életüket Istennek szentelő embereket - cölibátuson túl - Krisztus menyasszonyának. Vannak olyan, az istenhez tartozást megfogalmazni próbáló, dadogó sorok, amelyek extázisa igenis a szerelemre emlékeztet. Idelopok egy-kettőt:
"Felébredve Krisztus testében,
Ahogy Krisztus felébredt a miénkben...
Megmozdítom a kezem, s csodálatosan
A kezem Krisztusévá válik, mindenévé...
Megmozdítom a lábam, és egyszerre
Ő tűnik fel, mint villámlás."
(Ezt egy Simeon nevű szerzetes követte el, állítólag száműzték is, az őszinte rajongó istenszeretetéért.)
"A tengerben hányódó vízcsepp
Elfelejti helyét
Mint én - ha Rá tekintek."
(Emily Dickinson)
Szóval egy katolikus pap is lehet érző ember... Sőt, ha jó pap, akkor talán érzőbb és beleérzőbb, mint a 'sokat tapasztalt evilágiak'...
Attól, hogy nekem gőzöm sincs a jégtáncról, még szépnek találhatom... És lehet véleményem róla...
Attól, hogy valaki pap, netán katolikus pap, még lehet fogalma a szépen megélt szeretetről, szerelemről. Teszem azt, látta a szülei házasságát vagy másokét; olvasott róla vagy filmet látott; a gyóntatófülkében ezer alakját megismerhette, a szenttől az önzőig vagy a számára visszataszítóig; és igen, amire utaltál kimondatlanul, érezhette is, akár pappá szentelése előtt, akár utána... A pap is ember, bár képesek vagyunk elvárni, hogy egyszerre szent is legyen. Lehetőleg mindenkinek pont olyan szent, amilyennek ő a szenteket elképzeli...
Biztos, hogy ennyire negatívan elfogultnak kell lenni, a papokkal szemben? Számomra pl. igenis tiszteletre méltó, ha egy mélyen vallásos ember, netán pap, nyitott annyira, hogy elgondolkodjon olyan dolgokon, amikhez látszólag semmi köze. Lehet akár, hogy távolabbról nézvést, nagyobb rálátása is van egyes dolgokra. Feltéve persze, hogy nem eleve negatívan elfogult. De ez - bárkivel előfordulhat...
Mi az, hogy "csinálni kell a szerelmet"?
mert ha csak a testi kapcsolat nyomatását érted alatta, akkor te nem a szerelemről beszélsz, hanem az ösztönök kiéléséről...
Ha azt vesszük, hogy az érzelmek a tudatalatti reakciói, a szerelem érzése is (mint az összes érzelem) "tudatmentes", azaz a tudatszűk állapot elvileg mindíg igaz.
Ez persze akkor válik "valódi tudatszűkké", ha az kikerül a tudat irányítása alól, és az ember már csak a kárát látja benne... (Mint a Murphy törvények.)
Viszont, mint minden érzelmet, tudatosan macerás irányítani, így érthető, mitől tűnik megfoghatatlannak.
Van szerencsém csak az építő jellegű szerelmet gyakorolni, de biztos úgy van ahogy mondod.
A szerelem érzését általában az emberek túldramaturgizálják.
Sokan, fantasztikus, megfoghatatlan, csodálatos dolognak tarták, pedig teljesen logikus, hogy a fajfenntartás kedvéjét termelődik az endorfin.
(Ez alatt persze a társratalálást értem.)
A szerelemben semmi fantasztikus nincsen, de ha már adott ez az érzésforma, örülni kell, hogy ki lehet használni.
A pofám beszakad, becsületszavamra. Ez a mondat brilliáns negatív stílusbravúr, nem szándékos szinesztézia. A naív festészet megvalósítása a gondolkodás művészetében: buta, de legalább bájos.
