Nem arról van inkább szó, hogy amikor arról írok, hogy szerintem miről árulkodik a habzó száj, akkor valaki ellenérvek hiányában a helyesírási hibákba belekötve azt írja:
"én magyar vagyok — de attól tartok, Te ezt sosem fogod megérteni."
Mindezek után, az oda nem illő hozzászólása ellenére, én nem mondtam róla semmi rosszat, hanem igazat adtam neki (a helyesírási hibákban).
Amit pedig a a magyarság jelentőségéről írtam, azt továbbra is tartom. Nem mindegy, hogy az ember mikor és milyen helyzetben hangoztatja. (De ezt szerintem Pásztörperc sem értette félre.)
A jellemtelenség bizos jele, ha valaki ismeretlenül és ok nélkül (pl. jellemtelenséggel, rasszizmussal, antiszemitizmussal) vádol valakit.
Akkor is jellemtelen, ha az illető középiskolai tanár.
A helyesírási hibákban igazad van, de szerintem az ember magyarságát nem a helyesírása határozza meg.
Az egyszerű emberek között igen sokan akadtak akik nagyon sokat tettek a hazáért nem csak az áldozatos életükkel, hanem sok esetben a hősies halálukkal is. Ezzel együtt viszont sok olyan értelmiségiről tud a történelem, akik bár nagyon szépen tudtak beszélni és a helyesírási szabályokat is jól alkalmazták, mégis sokszor elárulták az országot.
Azon pedig amit te hablatynak értékelsz, érdemesebb lenne elgondolkodni (másoknak is), mert amíg a médiák tele vannak a jelenlegi rendszer kritikájával, nem veszik észre, hogy a tömegben nem az általuk kívánt hatást érik el.
Azt pedig, hogy kik voltak a népünk elnyomói és kik az ő leszármazottaik, azt elsősorben nem a párttagságukból lehet megállapítani, hanem abból, hogy mennyire habzik a szájuk.
Nos, ezek valóban dühítenek, és ez azért van, merthogy én magyar vagyok — de attól tartok, Te ezt sosem fogod megérteni.
A többivel semmi baj, az csak hablaty.
Sajnos az elmúlt közel egy nap alatt senki sem tisztelt meg a dühöngéseivel; de nem szomorkodom, mert tudom, hogy maguk között még nem hagytak fel a dühöngéssel.
Egyedül azt sajnálom, hogy ezek (az egyébként egyre szűkülő) belterjes közösségek elszakadnak mindenféle társadalmi önkontroltól, és nem veszik észre, hogy a tömegek elégedetten veszik tudomásul azt, hogy lejárt a kiváltságosok ideje, és megfosztatnak előjogaiktól. Nem veszik észre, hogy pikirt megjegyzéseik hatására ők maguk válnak nevetségessé.
Ennek a témaválasztásnak az volt a célja, hogy az érintettek elgongolkozzanak azon, hogy a hasonló megnyilvánulások hasonlóan gondolkodásból fakadnak-e, vagy inkább csak az a céljuk, hogy tartósan nevetségessé tegye őket.
Szerintem igencsak bíztató jel az, ha népünk egykori elnyomóit és azok leszármazottait ma panaszkodni, esetleg dühöngeni látjuk.
Kérem ehhez az érintettek dühöngő hozzászólásait.
