Hacsek és Sajó
Gyurkovics Tibor
Magyar Nemzet
2001. április 14.
– Hacsekem, ha maga magyar miniszterelnök lenne, mit csinálna a Blahóval?
– Sajókám, hadd ne mondjam.
– Jaj, Hacsek. Maga mindig disznólkodni akar.
*
– Hacsekem, maga szerint mennyi idegnyugtatót szed a miniszterelnök egy-egy blahózás előtt?
– Semennyit. A vérében van az immunitás. A fölény és az undor elegye.
*
– Mit csinálnának egy ilyen Blahóval egy valódi demokráciában?
– Drágám. E kérdéskört a mai mezőgazdasági miniszter szakterületére utalnák.
*
– Hacsekem. Kik hozták vissza ezt a Blahót a miniszterelnök nyakára?
– Nézze. Újabban a Fideszt Finesznek csúfolják. Azt hiszem, a legfineszesebbek.
– S beválik?
– Ki? A Blahó?
– Nem. A miniszterelnök.
– Láthatja.
*
– Hacsekem. Egy európai államban...
– Sajókám, mi európai állam vagyunk?
– Na ja... Egy független államban...
– Mi független állam vagyunk?
– Magával nem lehet beszélgetni.
– Csinálja a Blahóval.
– Mégis kinek az érdekét szolgálja a közmédium?
– Sajókám, én csak annyit mondhatok, hogy nem az enyémet.
– Azt mondják, a kormány befolyásolja a tévét.
– Be. Így.
*
– Maga el tudja képzelni, hogy egy amerikai, afgán, burundi vagy közel-keleti tévében így beszéljenek a miniszterelnökkel?
– Miért? Mi Amerikában, Burundiban vagy a Közel-Keleten élünk?
– Egyszerre.
*
– Hacsekem. Mit gondol, mikor a mi Blahónk égre emeli a kék tekintetét, hová sandít fölfele?
– A szemészetre.
*
– Mit gondol, ha jönne egy független államból valaki, kit tartana az ország miniszterelnökének, Blahót vagy Orbánt?
– Azt hiszem, a Demszkyt.
*
– Tudja, Hacsekem, minek tartom én a miniszterelnököt?
– Csodaszarvasnak.
– Hát nem az?
– Miért, nem azt űzték ennyire?
– Na, ja. És hova értek? Magyarországra.
*
– Hogy képzeli, Hacsekem, ha ez a Blahó hazamegy egy ilyen vurstliból, levetkezik, mit lát magáról?
– Na és? Maga még nem volt nudistastrandon?
– Az. Rendben van. De mit gondol?
– Jól megszorítottam.
– Mit?
– A nadrágszíjat.
*
– Mit gondol, Hacsek, mit akarnak elérni ezzel a Blahóval, akik kitalálták?
– Hogy van egy mozgó agyú, ütőképes, jó mosolyú, frankó miniszterelnöke Magyarországnak.
– Akkor meg mit akar? Talán nem ez a cél?
– De.
*
– Mit képzel, Hacsekkém, van ennek a riporternek...
– Nincsen.
– Ez az Aktuális oly sok mindent tud, utánanyomoz, ügyes, hajlékony, érezteti, hogy intellektuálisan vívódik... De min?
– Hogy találjon egy olyan logopédust, aki helyreállítja az esz-telen kiejtését?
– Nem. Az önérzetét.
*
– Ezekért a túlfeszült, sok felkészülést igénylő beszélgetésekért kap az ember, a mi Blahónk megfelelő honoráriumot?
– Maga téved, Sajókám. Ennek már az is elég, ha ott van. Csak engedjetek oda, majd én elintézem. Majd én megmutatom, fölhúzom, leengedem, luftballont csinálok a fejéből, és...
– És nem azt csinálja? Önmagából?
*
– Ez a fajta ember nem egyszerűen pénzért dolgozik, annál sokkal serényebb és szerényebb, neki távlatai vannak és takaréka és menedéke és hozadéka, ez az ember nem úgy gondolkodik, mint maga vagy én, ennek lételeme a vájka, maga az igazság, a kiderítés, ez egy boldog neoszocialista és neoavantgárd, ennek nem egyszerűen a pénz a fontos, hanem a cél...
– És az mi?
– Ő maga.
*
– Tudja, hogy áll most a dolog azokkal, akik kitalálták vagy visszatalálták Blahót? Hogy elfogtak egy jó kis vidéki magyart, aki megszeppen a nemzetközi népszaporulatban, az adóstatisztikában, a bűvösen szép férfimosolyok magakelletően fölényes lekezelésében, de nem tudták, hogy ez már nem Magyarország.
– Nofene! Mi volna? Már ezt is elvették?
– El, el. Törökország lettünk. Így aztán törököt fogtak. Most nézhetik.
????
