közben gondolkodtam. azért kapunk szolgáltatásokat is ezért a pénzért. ingyen yutub, ingyen google, ingyen sok-sok google szolgáltatás, és még a google-n kívül a többi céget nem is soroltam.
végülis ez havi 10 ezer forintot lehet, hogy megér...
most volt valami hír, hogy a google évente a reklámokból valami többszáz milliárd dollárt keres. 240 milliárd, de nyilván ez csak becslés, de a nagyságrend megvan.
na most ügye tudjuk, hogy mindent mi fizetünk meg, tehát ezt is :)
számoljunk csak az adófizetőkkel, tehát akik dolgoznak. AI szerint ez kb 3.5 milliárd ember.
számoljuk hozzá hogy nem csak a google keres pénzt reklámokról, hiszen van sok más reklámfelület is.
AI szerint számolhatunk évi 1000 milliárd dollárral. :D
tehát visszatérve: mindent mi fizetünk meg.
AI szerint kb évi 300 dollárt fizetünk ki reklámra, az egész világ átlagával számolva.
az AI külön megbecsülte a magyar viszonyokat, szerinte egy átlag magyar adófizető évente kb 150 ezer forintot fizet reklámra :D
nyilván ezek nagyon durva becslések, de azért elgondolkodtató...
Egyetemi dolgozathoz a Phillips-görbe, vagy módosított Phillips görbe témában keresek magyar nyelvű cikkeket. Olyan lenne jó, ami egy ide tartozó témát részletesebben bemutat, néhány oldalban.
Szerintem ezt Te magad is tudod: ha pl. otthon a kábelTV-t, meg a sörfogyasztást (jóléti kiadások), kölcsönből fizeted, az csak akkor éri meg, ha utólag pont ugyanannyit (+ infláció) ell érte fizetned. Ha később kamatot kell értte fizetned (tehát hitelt veszel fel), akkor érdemesebb olyan tevékenységekre költened, ami legalább kitermeli ezt a hozamot.
Szeretném segítségeteket kérni abban a kérdésben, hogy ha az állam kölcsönökből fedezi a jóléti kiadást/fenntartást, annak mik az előnyei, és hátrányai?
Számos a tervezés és értékelés témakörével kapcsolatos irodalom végigrágása utána lenne egy kérdésem.
Ugye számolatlan mutatószámrendszer koncepcióját dolgozták már ki. ZWEU, DUPON, stb. Arra szolgálnak, hogy a vállalati teljesítmény mérhetővé válljék és a tervadatok alapjául szolgáljanak. DE.
Ezek szinte mindegyike kapcsolatban áll pl az adózás előtti, vagy utáni eredménynnel. Namármost ismereteim szerint a vállalatok 99%-ban ez évente egyszer kristályosodik ki, az üzleti év lezárásával. Tehát objektív képet csak egy bizonyos időpillanatban fog adni ezekhez a mutatókhoz. (pl ROI, ami igen sok rendszer alapja).
Akkor mégis hogyan lehet kialakítani olyan tervezési, ellenőrzési rendszert, amely havi szinten figyeli a vállalati teljesítményt? Nincs itt egy hatalmas ellentmondás?
Szeretnék azokhoz fordulni segítségért, akiknek van gyakorlata a befektetői ügyletekben, illetve kiigazodnak a magyar nyelvű könyvek bibliográfiájában. Bevezetőnek annyit mondanék, hogy a kezdeti nyilvános kibocsájtásról (IPO) írnék államvizsga dolgozatot és szeretnék anyagokat gyűjteni a témában. Elsősorban olyan magyar nyelvű könyv(ek) érdekelnének amelyekben részletesen említve van a téma. Én eddig csak a B.-M. - Modern váll. pü.-ek c. 2005-ös könyvben találtam egy pár oldalnyi leírást. Ti tudtok még olyan könyveket, amelyekre hagyatkozhatok? Angol nyelvűt már könnyebben találok, ti ezekből melyiket ajánljátok? Lehet tudni kik azok, akik ennek a témának a gurujai, akiknek a könyveibe érdemes belenézni?
Béla, nem kiégés (burnout), hanem felvásárlás (buyout).
Egy cég értékét meg az határozza meg, hogy mit vársz, mennyi pénzt fog termelni a következő években. (Hasonló példa, egy irodánál is a location számít, nem az, hogy mennyi hitelből építették meg.)
Azért annyiban speciális a helyzet, hogyha sok a készpénz a vállalatban, akkor abból elég gyorsan ki lehet fizetni a felvett adósság egy részét, és utána lehet azon gondolkozni, hogy mit csinálsz a céggel, szétdarabolod, vagy működteted. (ld. Tőzsdecápák)
még precízebben fogalmazva a tulajdonosok akkor adják el a részüket, ha a vevő többet ad érte, mint amennyire ők maguk értékelik a tulajdonrészt. ennek sok oka lehet, pl az illetőnek gyorsan pénzre van szüksége. de lehet ok az, hogy ha véleménykülönbség van, a vevő úgy látja, hogy a cég előtt fényesebb jövő áll, mint azt a jelenlegi tulajdonosok gondolják. nyilván ha egy cégnek pénztartaléka van, az növeli az értékét, tehát jönnek a vevők. de ugyanakkor növeli az értékét a tulajdonosok szemében is, tehát csökken az eladási kedv.
a leverege-nek ehhez semmi köze. felvásárolni lehet leverage nélkül is, ha van rá pénzed. ha meg nincs, a leverage csak akkor segít, ha a műveletnek amúgy van várható haszna, különben senki nem fogja biztosítani a szükséges pénzmennyiséget.
"some features of potential target firms make for more attractive leverage buyout candidates, including:
...
- Hard assets "
de ez nem azt jelenti, hogy ha sok pénzed van, nagyobb a "veszélye", hogy megvesznek. hanem csak annyit, hogy a leverage feltétele az, hogy a pénzpiac lásson fantáziát a dologban, és biztosítsa a zsetont hozzá.
akkor már csak azt kell megmutatni, hogy mindez hogy mond ellent annak, amit én mondtam. figyelem! nem annak, amit te beleképzelsz abba, amit én mondtam. hanem annak, ami valóban oda van írva, kontextussal együtt értelmezve, stb. ahogy normális felnőtt emberek beszélgetni szoktak. nem úgy, mint dennis moore.
megjegyzések:
1. az egész értekezés a helyettesítő termékekről mellékszál. az üzemanyag esetében ilyen nincs, pont azért, mert az állam korlátozza a piacot. pont azért korlátozza, hogy az adófizetést ne lehessen elkerülni. nem tankolhatsz étolajat, mert az adócsalás.
2. a benzin jövedéki adójának hogyne lenne köze a közúthasználathoz? aki többet használja a közutakat, direktben, vagy közvetett módon, az több benzint használ, és így több adót fizet. ha az állam ezt az állapotot fenn akarja tartani az elektromos autók megjelenése után is, akkor kénytelen lesz valami módon megsarcolni azokat is.
Fijamgéza, a készpénztartalékolásnak is van költsége. Ugyanúgy, mintha vennél egy lakást, és nem laksz benne, és nem is adod ki.
Pont ez a vállalati pénzügyek egyik alapvetése, hogy mindig likvidnek kell lenni, de hogy éppen aktuálisan mi a forrásszerkezeted (azaz a saját vs. az idegen tőke aránya), az folyamatosan tud változni.
Egyébként, ha meg nincs hiteled, de nagy készpénzállományaid vannak, akkor nagyon könynen meg tudnak vásárolni, szőröstül, bőrüstül. Ezt hívják leverage buyout-nak. Pl. Magyarországon a Pick járt így.
A kérdés persze, hogy politikai, mivel az adózás mindig arról szól, hogy valakitől elveszünk, hogy valakinek adjunk. Itt ugye a benzin/gázolajfelhasználóktól eklveszünk, és a globális finanszírozás elve alapján fizetünk belőle némi iskolát, némi rendőrt, stb.
És a kérdés persze közgazdasági, amennyiben bármilyen energiaforrásnak van egy piaca, és ha az egyiknek felmegy az ára, akkor a helyettesítő termékek felé fordulnak az emberek. Tehát, amennyiben a technológia a kőolajnál olcsóbb közlekedési energiaforrást talál, akkor valószínűleg az állam azt fogja megadóztatni, de csak annyira tudja, amíg azt a felárból fakadó bevétel növekedés nem lesz kisebb, mint a helyettesítő termékek fogyasztása miatt megnjelenő bevétel kiesés. (Ezt hívják keresztárrugalmasságnak, ha jól emllékszem, 3. Mikroökonómia előadás)
Tehát azért a költségvetés (és benne az adózás) nem csak prózai aritmetikai feladvány, hogy kitalálunk valamilyen adót, azt meg a nép befizeti. Annak a kitalálása, hogy milyen tevékenységeket lehet úgy megadóztatni, hogy az minimálisan legyen torzító hatású, ráadásul még könnyen ellenőrizhető, beszedhető is legyen - no ez igencsak komoly intellektuális feladat. (Persze ez minden szabályozási kérdésre igaz)
Na, kielégítő volt a válasz? (Tudom, hogy nem válaszoltam meg, hogy mi van akkor, ha kiesik 300 milliárd Ft a büdzséből; de korábban írtam, hogy ez nem egyik évről a másikra fog megtörténni...)
Ps: Egyébként történetesen a jövedéki adózásnak (sem a bevételnek, sem a kivetésnek, sem a beszedésnek) szinte semmi köze nincs a magyar közúthasználathoz. Annyi van, hogy a vasút kevesebbet fizet.
a topik címe "közgazdaságtan". mi kell még ahhoz, hogy elmondjad, mi is a baj azzal, amit mondtam? milyen módszered van arra, hogy tartósan évi 1000mrd (de akkor legyen csak 300mrd) forinttal kevesebb adóbevétel mellett ugyanannyi legyen a kiadás? én nagyon kíváncsi vagyok, de gondolom mások is.
