Hátt... Nem sok mindent tudok hozzáfűzni a dologhoz, csak annyit, hogy még mindig jobb különváltan élni, mint egy életen át olyan ember mellett aki nem szeret, vagy akit nem szeretsz. Ugyanis egy gyerek ezt érzi, és rosszul viseli. Nagyon rosszul.
Kedves czobora, írod: "jóban - rosszban, egészségben - betegségben kitartok mellette és én ezt komolyan veszem"
Kitartani csak olyan ember mellett lehet, aki ezt igényli, ha olyanhoz ragaszkodsz aki szeretne tőled megszabadulni (bocs, hogy ezt írom, de hát így néz ki a dolog), az csak zaklatás és önkínzás. Válj el, és legyél inkább jó apja a gyerekeidnek, sok ilyen példát is látni.
UI.
Ez csak olyan "ál" kérdés, mert nem ismerhetem a korábbi kapcsolatotokat a feleségeddel, de hogy lehet ragaszkodni egy olyan emberhez, aki még arra sem volt képes hogy eléd álljon az igazsággal, csak tolvaj módjára lelépett???
Nekem speciel külföldre vitte magával. Ráadásul az élettársa pedofil gyanus. Most kezdem végigjárni a hivatalos helyeket, hogy haza tudjam hozatni. A topicodból kipuskáztam az Elvált Apák.. egyesületet. Ma megyek be személyesen.
Ja és telefonon eddig nem sok jóval biztattak. Azt mondták megoldható a hazahozatás de nagyon nehéz, sok időre van szükség:(((
Addig is szurkolok neked, minél többet találkozhass a gyermekeiddel.
Hiába veszed te komolyan, nélküle egyszerűen nem megy...
Még a katolikus dogmatika is elismeri, hogy a templomba fehér ruhában bevonulás, a szent szavak elmondása sem hoz létre minden esetben házasságot, mert lehet, hogy hiányzik mögüle a belső tartalom.
Szóval én drukkolok nektek, csak ne hidd azt, hogy ehhez a te elhatározásod elég. Ahogy a nóta mondta: "Egyedül nem megy"
Nen, nem akarok válni. Szeretem a feleségem, és nem hagyom, hogy bárki elvegye a családomat.
Lehet, hogy ésszerűbb lenne gyorsan elválni, de amikor házassági fogadalmat tettem, megfogadtam, hogy "jóban - rosszban, egészségben - betegségben" kitartok mellette és én ezt komolyan veszem. Önként nem adom fel.
Mivel értelemszerűen még nincs bírósági döntés a gyerekek elhelyezéséről, neked legalábbis ugyanannyi jogod van a gyerekekhez, mint az asszonynak - ha nem több, mivel nem te léptél le.
Ne hagyd magad - bár a nők sajnos remekül élnek vissza a helyzettel, de ez csak pszichológiai terror, semmi jogalapja nincs. Ezért, ha állod a próbát, nyersz.
Apropó: te egyáltalán akarsz válni? Vagy még van esélyetek?
Mint topic gazda szeretnék több egyedi esetet látni, mert úgy veszem észre, hogy a téma sokakat érint. Naív elképzelés, de talán a hatóságok, a jogalkotók is felfigyelnek az igazságtalanságokra, és ha a magyar társadalom komolyan gondolja, talán lehet valamit tenni a családok széthullása ellen. Ne lehessen egy családi köteléket olyan könnyen felelőtlenül felbontani, kifosztani, megalázni a másikat. Nem is beszélve a gyerekek érdekeiről. Szeretnék olyan eseteket is látni amikor sikeresen oldottak meg egy-egy nehéz helyzetet.
Dokikám-nak köszönöm a felajánlást.
Egyébként kezd tisztúlni a kép. Feleségem tegnap a korházban bemutatta "Karcsi"-t. Kiderült, hogy egy éve ismerem, többször járt nálunk, leginkább persze akkor amikor nem voltam otthon. Kicsit elbeszélgettünk, persze nem a leg barátságosabb hangnemben.
kedves czobora!
Eddig a történeted, csak olyan külső érdeklödöként olvasgattam, mint ahogy az ember balesetet lát este a hiradóban.
Hétfő óta talán már én is tudom mit érezhetsz.
Ez elképesztő, amiket irtok...
Hogy létezhetnek ilyen emberek? Iszonyu érzés lehet tehetetlenül nézni, mit csinál az a valaki, aki valaha a társatok volt...
Szivemből kivánom, hogy megnyugtatóan rendeződjön mindkettőtök ügye!
Innentől ne olvassátok tovább, mert semmi értelme.
Én erőszakot alkalmaznék.
Megverném (megveretném), nyomozót fogadnék, zaklatnám, persze ovatosan, hogy ne legyen bizonyiték. Pokollá tenném az életét, és van 'harmadik' is a képben, akkor az övét is. Telefonálgatnék, nem is én, hanem valaki más, zörögnék, csöngetnék, ott lennék a háta mögött reggel, mikor dolgozni megy, követtetném a kórházból, biróságtól, hogy megtudjam hol lakik, az uj szomszédaival elhitetném, hogy veszélyes bünöző...
Dehát lehet, hogy nem ez a jó 'megoldás'. Csak éppen én nem tudnám elviselni a tehetetlenséget :-(
Felajánlottam, hogy odaadom a fizetésem negyven százalékát önként (tudom balek vagyok) csak engedje látnom a gyerekeket. Erről hallani sem akart. Benne lettem volna a különélésben is, ha már Ő igy döntött, de válni nem akarok.
Most megyek meglátogatom a gyerekeket.
Folyt. köv.
Végül is tulajdonképpen elváltam meg nem is. Szal: Első fokon lezajlott a dolog, majdnem egy évig tartott. Ítélet volt márc 12-én, azóta ez írásban még nem jött ki. Ha megkapom, azonnal megy a fellebbezés a másodfokra, akkor már más fogja tárgyalni. Azt nem kívánom megtámadni, hogy kimondták a válást, tehát ha megkapom a hivatalos íttéletet és az jogerőre emlekedik, akkormondhatom, hogy elváltam. Gyerektartást pont ezek okánmég nem fizetek, de azt is szabályozták. Ha jogerős lesz, akkor gondolom vonni fogják a gyedből (kistesó úton van), perköltséget is rámverték, hát ha jogerős lesz, vonják, ahonnan tudják, mert pízem az nincs. Nagyon drága muri volt ez eddíg is, de kimerültek a tartalékaim, azt hiszem az ügyvédem is el fog köszönni emiatt.
Amíg nincsen hivatalos végzés a gyerektartásról, addíg nem nagyon van mit követelnie az asszonynak, ha nem vagy benne biztos, hogy jó helyre megy, szerintem nem KELL adnod csak azért mert követeli, persze nehogy a gyerekek lássák kárát. Erről azért kérdezd meg az ügyvédedet. A perköltség csak akkor kerül megállapításra, ha vége a pernek, lezajlott minden bizonyítási eljárás (pszichológus-elmeszakértő rettenet, környezettanulmányok stb.) szóval ezen még annyi követelni való sincsen, mint a gyerektartáson!!! A per elindításához a felperesnek be kell fizetnie egy összeget (ha jól rémlik ez tavaly 8.000 Ft volt), de ezt ő fizeti mert ő indította az eljárást, ezt szerintem nem követelheti rajtad.
Remélem nem voltam félreérthető, nem azt mondtam, hogy ne csinálj semmit és így fogadd el a helyzetet, hiszen én sem ezt teszem. Egyszerűen csak a tapasztalataimat gondoltam elmondani. Küzdeni igenis kell. Én sem adom fel, annak ellenére, hogy első fokon egy külföldi papának ítéltek egy lánygyereket úgy, hogy az én lakásomban lakásomra lakhatást kapott (ez rám nézve azt jelentené - jogerő esetén - , hogy ha élete végéig kinem mozdul onnan, akkor nem jutok a saját tulajdonomhoz, mert joga van ott lakni :o(
Blan
Hétfőn találkozom az ügyvédemmel, aki gyermekelhelyezési pert javasol. Dúrva lessz, de nem én akartam. Mindenesetre kíváncsi vagyok ki az a "Karcsi" akit Dorka lányom ma reggel emlegetett.
Blan! Végül is elváltatok? Fizetsz gyerektartást?
Mert rajtam ezt is követelik, és a perköltséget is. Hogy mire fel, azt nem tudom.
Remélem minnél gyorsabban felépülnek a lányok. Jobbulást!!!
Tényleg nem lehangolni akartalak, csak nyakig ülök ebben a szituban már egy éve és semmi előrehaladás. Pedig állítólag anyapártiak lennének a níróságok... Szóval nálunk a rendőrség még csak jegyzőkönyvet sem volt hajlandó felvenni arról, hogy az apja eltűnt a gyerekkel és senki sem tudja hol vannak. A rendőrbácsi (néhány évvel túl a 20-on) elmagyarázta, hogy a gyerek ezen esetben nem tűnt el, hiszen az apjával van, tehát jó helyen. Az, hogy nem tudom hol, az nagyjából az én problémám. A másik, hogy a lányom már 7 éves, iskolaköteles korban van, kötelező neki oviba járnia. Hat hétig nem volt oviban, ki tudjamerre és ki vigyázott rá időnként, az ovoda szabálysértés miatt feljelentett engem, mint szülőt, hogy nem jár a gyerek, a gyámhatzóság pedig tudomásul vette. Beszéltem velük én is, regisztrálták a dolgot aztán ennyi, nem tudnak többet tenni. A bírónő még talán ennyi figyelemre sem méltatta az ügyet.
Sajnos az a helyzet, hogy amit leírtál a feleséged általi gyerekellátásról, az lehet, hogy tényleg így van (én elhiszem neked, nem ezzel van a baj) de nem fogod tudni bizonyítani. Te állítrasz valamit ő meg majd éppen az ellenkezőjét. Legalább is nálunk így történt, történik.
Igazad van, de ha nem teszek semmit, azzal elismerem, hogy rossz apa vagyok és beletörődöm a jelenlegi helyzetbe. Ezért tiltakozom minden fórumon,(hatóságnál) mégha tudom, hogy nem is tesznek semmit.
Most voltam a rendőrségen, hogy megtudjam hogy áll az ügyem. Kérték, fáradjak be hétfőn, hogy újra felvegyék a bejelentést. (?)
A gyámhatósághoz hétfőn megyek be, mert szerintem az, hogy a feleségem betegen vitte el a gyerekeket, egy hónap alatt nem gyógyultak meg sőt súlyosbodott az állapotuk, hogy betegen vonatra rakta őket és leutazott velük Debrecenbe, ez már kimeríti a gondatlanság fogalmát.
A lelki tényezőkre visszatérve csak annyit (ezek tények), hogy kedden láttam először a pici lányomat, amikor is olyan beteg volt, hogy nem tudott felálni, csak feküdt és alig mozdult, másnapra tünetmentesen, vidáman ébredt, és megtette első önálló lépéseit. Szerdán is nagyon jól érezte magát, alig lehetett bírni vele amíg ott voltam. Tegnap nem tudtam találkozni vele, mert a feleségem megtíltotta hogy lássam és én inkább elmentem, hogy ne legyen církusz, ma reggel a nővér közölte, hogy a gyerek állapota este rosszabbodott. Ma reggel (amíg együtt voltam a gyerekekkel feleségem megérkezéséig) a gyerekek "jól" voltak, játszottam velük. Pici lányomat nem tudtam letenni a nyakabból, mert sírt, ha leraktam. Remélem mielőbb meggyógyulnak.
Joga nincs a feleségednek, hogy megtiltsa a láthatást, neked viszont nincs lehetőséged, ha megakadályozna ebben mégis. Már tapasztalhattad, hogy nem fog egy szerv sem melléd állni, akkor sem, ha jogilag igazad lenne. Nálunk a férjem vitte el a gyereket és közölte, hogy csak az ő lakásán (ami az enyém de ő lakik benne) láthatom az ő általa megszabot időben. A rendőrség nem foglalkozik ezzel, mert ugye családi ügy, a gyámhatóság azért fog elküldeni, mert folyamatban van a válóper, nem sz ő asztaluk, a mi esetünkben pedig a bírőság sem szólt semmit, vagyis a bíróbő elmondta a férjemnek, hogy ezt ne tegye, de nem szabályozta le a dolgot és azt sem mondta a férjemnek, hogy ejnye-bejnye, amiért az iskolaköteles korú lányom hat hétig nem járt oviba és nem is láthattam, mert ő úgy határozott (amiről az ügyvédje egyébként írásban is tájékoztatott). Szóval így egy éves procedúrát már letudva mondom, hogy nem lesz jobb a hejzet, az pedig kizárt, hogy gyrosan lezajlik. :o(
Lelkileg biztos, hogy nagyon megviseli őket a történtek. Eddig próbáltam elkerülni minden konfliktust, megpróbáltam emberi módon intézni az ügyet, de már nem tudom mi lenne a jó.
Örülök, hogy láthatom őket, mégha ilyen körülmények között is. A gyerekek szeretnek.
Feleségem semmit nem hajlandó megbeszélni velem, sőt ma megtíltotta, hogy a gyerekeket a korházban meglátogassam. Persze ehhez nincs sem joga, sem alapja és továbbra is látogatni fogom őket.
Tegnap kaptam meg a válókeresetet (nevetséges indokkal) a bíróságtól.
Mostmár kénytelen vagyok ügyvédhez fordulni sajnos :(
Azt írtad "A betegség nem a feleségem hibájából következett be, rendesen gondoskodik a gyerekekről" hát ..... szerintem boldog, lelkileg kiegyensúlyozott gyerekek megfelelő gondoskodás mellett nehezen kapnak olyan súlyos tüdőgyulladást, hogy kórházba kerüljenek. Azt akarom kinyögni, hogy szerintem a történtek - bármilyen picik is a gyerekek - lelkileg megviselték őket. A bölcsibe és oviba járó gyerekek közül is azok betegek állandóan, akik utálnak oda járni, és szenvednek a felnőttek által rájuk kényszerített helyzettől.
A fejlemény annyi, hogy tegnap éjszaka nagyobbik lányomat is korházba kellett szállítani magas lázzal, tüdőgyulladással.
Igy már mindkét gyermekemmel sikerült találkoznom. :(
Üdvözlok mindenkit, aki érdeklődött a téma iránt, hozzászólt, kifejtette véleményét.
Sokáig halgattam, mert különösebb fejlemény nem történt az ügyben és én sem akartam az eröszakos kapcsolatfelvételt. Nem fordultam magánnyomozóhoz. Nem volt rá szükség.
Feleségem végül is felvette a kapcsolatot a családjával, és rajtuk keresztül értesültem állapotuk felöl.
Elküldtem a gyerekeknek a húsvéti ajándékokat (saját címemre adtam fel, mert a postán tudják a lakcímüket, csak titkosan kezelik) és egy levélben kértem, ha úgygondolja vegye fel velem a kapcsolatot.
Vasárnap a feleségem felhívott, - sajnos egy szomorú esemény miatt - 1,5 éves pici lányomat súlyos tüdőgyulladással korházba kellett vinni, infúziót kapott és azóta is kezelés alatt áll, nagyon beteg.
A betegség nem a feleségem hibájából következett be, rendesen gondoskodik a gyerekekről, a kislányomat két nappal előtte látta orvos, aki köhögésre gyógyszert írt fel neki.
Minden esetre egy hónapi távollét útán szörnyű érzés volt így viszont látni. Tegnap látogattam meg, ma is bemegyek. Feleségem egész nap a gyerekkel van, másik lányomra addig ismerőse vigyáz. A gyerek iránti szeretetünk elnyomta egymás iránt táplált rossz érzésünket. Barátságosan beszélgettünk egymással. Még mindig nem tudom, hol laknak, de most már rábízom mikor teszi lehetővé, hogy meglátogassam őket.
Hogy, hogyan alakul kapcsolatunk a továbbiakban, még nem tudom, de szeretném rendezni kapcsolatunkat. Nem a válás az egyetlen megoldás.
Köszönöm mindenkinek aki kifejezte együttérzését.
Sok hasznos tanácsot kaptam és mások esetéből is sokat tanultam. Remélem mások is tanúlnak az én esetemből.
Továbbra is várom az üggyel kapcsolatos véleményeket, mert még nincs lezárva.
