Van egy jó régi íróasztali lámpám még az '50-es, '60-as évekből. Az a széles lapos, fémtányéros, kalapácslakkos fajta, ami a régi fekete-fehér magyar krimikben látható. Hála istennek sikerült bele autentikus nyomógombot szereznem, így aztán átvezetékezve olyan, mint amikor kikerült a Szarvasi Fémművekből, vagy honnan. Kerestem bele kisgombócos, energia takarékos E27-es égőt, ahhoz hasonlót, mint régen a kripton égők voltak. Azért kellett bele olyan, mert a kompakt fénycsövek nem illenek hozzá, ráadásul kilógnak és vakítanak. Már kezdtem lemondani róla, amikor rám mosolygott egy az Ikeában, 200 lumenes led, fehér burával. http://www.ikea.com/hu/hu/catalog/products/40288066/ Először karcsúnak találtam a teljesítményét de aztán rájöttem, hogy pontosan elég, és ami fontos, nagyon kellemes lágy fénye, és meleg színhőmérséklete van. Ajánlom a figyelmedbe.
Amúgy lenne egy banális kérdésem: miért kell a ledekhez elektronika (nyilván nem a hálózati cuccokra gondolok)? Miért nem jó az, ha csak simán rákötik mondjuk a három voltos ledet a cerkaelemekre, oszt jóvan? Valamikor gimis koromban játszottam ilyesmivel utoljára, amennyire emlékszem ott nem cickóztunk, világított az szépen magától is.
Mondom egyszer gyere el a pinyómba (sör is szokott lenni), úgy kb. elmúlt 50 évből pár cucc fel van halmozva, kompaktosak is, meg 2x1000 wattos halogén, meg a mittomén. Na jó, ami Sanyinak bejövős régi Kodasol, olyan MÉG nincs, de vagy szerzek, vagy előkerül a kupac aljáról.
Most portréhez nekem ez jött be, igaz a kör alakú mintát most dobtam a tűzre. Tán következő projekt ez lesz, csak rendesen ki kell találnom az izzó fajtáját:
LEDet éppen itt írtam, nem túl rég még marha drága volt és nekem sem tetszetős, kék szar fénnyel, összevissza spektrummal, akármik. Mostanra iszonyat sokat fejlődött színben és watt/lumen teljesítményben, méretben, mindenben. Érdemes rá időt szánni. Most videózni próbáltam egy 5x5 centiméteres csodát, szép nagy szögben szór, aktív hűtéssel együtt kb. zsebben elfér és lehet vagy 8 deka...
Én meg most próbálok építeni, egész jó 3000 Kelvines 5 wattosakat találtam idehaza, de lehet még tornázni akármerre... Egyelőre megfogtam és akkuval kivittem a kertbe, meg szobában bohóckodtam, de elég meggyőző, aztán okosabb kolléga rámondja az áment. Már nézegettem az 5-10-50-100 wattos LEDeket, amihez borda vagy aktív hűtés kell, egyik hangos, a fényerős meg vakít, de van benne jövő. Nem tudom ide is írtam-e, de pár éve ami LED 50-60ezer forint volt, az most 3ezer alatt megkapható és egész jó spektrummal működnek. Kész panelből is vannak jók, de mocskos drága, nekem meg már alapban sok elektronikám, foglalatom, bordám, panelem van idehaza, no meg akkum is, így kis házibarkáccsal tuti faraghatok az árfekvésén.
Nem a sör nem tetszett, hanem az, hogy itthon épp nem volt sör...:)
Szóval..., volt nálam egy napig egy világító LED-panel. Nagyon keménynek találtam a fényét....A fény nyaláb elég kis nyílásszögű volt, mint egy színházi spot. Biztosan van ennél jobb is,elbizonytalanodtam, szóval, nem tudom....:)
Valamit rosszul értelmeztél. Az első kép jól van exponálva a látvány szerint. A második kép is jól van exponálva, csak köszönő viszonyban sincs az adott valósággal. De csinálhattam volna egy harmadik képet is és az is jól lenne exponálva, csak az sem a tényleges fényviszonyokat érzékeltetné. A tényleges látvány az első expó adja vissza.
Ez csak nagy kontrasztú helyeken vetődik föl. Normális megvilágításnál ez nem probléma. Ott a szem hasonlóan "lát" mint az érzékelő.
A másik, hogy nem könnyű egy sötét tárgy sötét helyen történő tényleges megvilágításának kimérése. Itt is nagyon nagy bakik lehetnek.
Azért nem raktam be harmadik képet, mert kisvasutas képe is kb így lett megoldva ,és több hasonlót láttam másoktól is itt a fórumon.
Ameddig valaki "nem látja" a problémát addig hiába magyarázom hogy kinek a milyét hová huzogassa. Azt fogja hinni, hogy van egy korrekt érték amit ha bemagol majd minden oké lesz. Előbb meg kell látni a problémát aztán elkezdheti húzogatni a dolgokat belátása szerint...vagy nem.
Ezek teljesen statikus témáknak tűnnek. Állvány és hosszú záridő mellett az elképzeléseimnek megfelelően választhatok rekeszt, mindenféle segédfény mellőzésével.
A fotózás más lehet mint a látvány, amit szemmel érzékelsz. Az érzékelőnél (a gépnél) tudod állítani a fénymérést (most utómunkáról ne beszéljünk): nem mindegy, mire irányítod ennél a képnél a mérést, megoldható, hogy a mobil legyen "jól" exponálva.
Spec én nem szeretem, ha a kép alapvetően eltér a színpadi látványtól. Hisz ha ott azt állították be, akkor nyilván a hagsúlyt a szerint gondolta elosztani a rendező.
Én itt kifejezetten a látvány szempontjából próbáltam érzékeltetni egy dilemmát.
Természetesen tudom milyen csuszkát mikor hova kell húznom, és minek mi a hatása, és teszem is napjában jópárszor, de most nem ennek a bemutatása volt a cél.
Nagy kontrasztú helyzeteknél próbáltam érzékeltetni, hogy sokszor félre vihet a csúszkák mechanikus húzogatása, illetve a fénymérés, se egyszerű ilyen témáknál. Ilyen helyzeteket a szenzor másképp lát mint mi a szem,- nagyon gyenge, vagy nagyon erős fényben való lassú alkalmazkodása miatt.
De ez tényleg egy külön fejezet.
Nem szeretnék ilyen level gombok húzogatása, meg görbék tologatása felé elmenni.
Na, a mai gondolatokat le is mentettem....:) Ebből többet tanulok, mint abból, hogy kell-e hozzá sör, van sem...:) (Bocsi, kedves monyesz)
Egészen más téma: hordozható bevilágításon agyalok (vaku kizárva, led nem tetszik), szóval izzós. Olyan dolgokra: kovácsolt kerítéskorlát, ornamentika, népi emlékek rosszul világított építményekben. Szóval virtuális értékmentés, arhiválás.....Van egy régi ndk-s bevilágítóm, de az 220 V-os, 1000 W-os (5 percig mehet), ez nagyon tetszik, de nem alternatíva.
"Az első kép megpróbálja kitolni a kép árnyalat terjedelmét, hogy a sötét részekből is mindent láthatóvá tegyen a képen ami a érzékelőn rajta van. Ettől fakó kontraszttalan lesz a kép. Olyan részetek is megjelennek amit a néző az előadást nézve nem is érzékelt. A 2. kép ami a valóságot visszaadja, bár a sötétben a részletek elvesznek."
Ide befér a harmadik kép is, amikor az általad beállított kivilágosított képnél lejjebb húzod a görbét, vagy a Levels parancs alatt a középső csúszkát jobbra tolod. A fekete pontja ( a legsötétebb pont helyzete a világosságtartományban) nem változik, de nő a kontraszt, illetve sötétedik a kép. A görbe (Curves Ctrl+M) szelektívebb lehetőség, a szint (Levels Ctrl+L ) az egész tartományra érvényes, de a fekete, és a fehér pont nem változik, ha középső csúszkát használod.
A látvány azt jelenti, amit a szemeddel nézel, az agyaddal látsz. A fényérzékeny anyagok nem így működnek. A szem folyamatosan pásztáz, az agy pedig állandóan átértékel. Átértékeli a színeket, és a világossági értékeket.
Fotózáskor a megjelenítőfelület, fotópapír, nyomtatópapír, monitor, vetítő korlátozott képességéhez kell rendelni a képet. Ha a valós viszonyokhoz legközelebb álló képet szeretnénk mutatni, akkor fel kell mérni a téma kontrasztját, és azt a kontrasztviszonyt kell a megjelenítő felületen beállítani.
Ha nem az a cél, akkor meg minden mindegy. Onnantól kezdve ízlés kérdése mi mennyire sötét vagy világos.
Ki milyen fotót szeretne készíteni? Az adott látványt akarjuk tárgyilagosan lefényképezni, vagy az adott látvány inspirálta szubjektív képet szeretnénk készíteni. Mekkora nem mindegy. Tehát, mielőtt kimondanánk a frankót, azt kéne meghatározni milyen aspektusból vizsgáljuk a kérdést.
A témába vágóan feltennék egy kis eszmefuttatást a helyes expóról, a valóságról, az érzékelők átfogásának minden áron való kihasználásáról.
Ezeket a képeket most készítettem a mobilomról. Azért van a képernyő mellett, hogy minél jobban be tudjam állítani képeket ahhoz amit valóban látok.
Az 1 kép az amit valójában láttam. Sötétben ellenfényben alig látszik valami a telefonból. Ez a valóságos kép amit látok. Részletek alig vannak. Szemmel tudom kivenni.
A 2. képen szépen látszanak a telefon részletei, csak a tényleges látványhoz semmi köze nincs.
Az 1 kép a közfelfogás szerint nagyon alulexponált, 2. jó mert szépen látszanak a részletek.
Még két kép a kidolgozás dilemmájára:
Az első kép megpróbálja kitolni a kép árnyalat terjedelmét, hogy a sötét részekből is mindent láthatóvá tegyen a képen ami a érzékelőn rajta van. Ettől fakó kontraszttalan lesz a kép. Olyan részetek is megjelennek amit a néző az előadást nézve nem is érzékelt. A 2. kép ami a valóságot visszaadja, bár a sötétben a részletek elvesznek.
Ez izések és pofonok. A tiéd szerintem már nagyon fel van világosítva. Ez látszik a sötét részeken megjelent zajból. Én nem vagyok híve, hogy ami van a képen annak mind jól látszani kell. Egy mély sötét árnyalatot ne próbáljunk világosabbá tenni, hogy jól látszódjon, amikor a valóságban sem érzékeli a szem világosabbnak, vagy nem is látja. Nekem ettől természetellenes lesz a kép, más meg ezt tartja jónak.
Én szeretem, ha egy kontrasztos kép kontrasztos, és a fekete nem szűrke.
Az eredeti felvétel sokkal kontrasztosabb a tiédnél. Én is inkább e felé hajlok.
Ki mit szeret, száraz fehérből is jó, mostanában vörösre szoktam, mióta hirtelen öregszem. Lehet bele kis datolyát, aszalt gyümölcsöt is tolni, de simán csak naranccsal, vagy ahogy akarjuk. Lényeg, hogy kb. 80 fok fölé ne forraljuk. Ha fele fehér, higítva vízzel, fűszerek, datolya vagy hasonló varázslat, azzal már nagy baj nem lehet mikor a pohárban is kap egy karika narancsot.
Én a csajka innenső végén vagyok, ezt egy nagy üstből adták merőkanállal, valami vörösborból készült. Én is abból csináltam egy párszor, de vagyok nagy spiller ebben a műfajban.
Egy karácsonyi art-performance-szal kezdtem az estét, ahol forralt borral igyekeztek a közönség befogadóképességét növelni. Monnyuk én a bort jobban befogadtam, aminek az egyetlen mellékhatása a bíbortolerancia.
Irigylem a jó szemeteket. Az nem tűnt fel az uraknak hogy az eredeti tiszta bíbor. :)
Amúgy nem a szín a lényeg, hanem a kontraszt viszonyokon próbáltam változtatni. Első, és hátsó kislány fején, vagy a hátsó kisfiú kalapján, vagy a fehér ruhák jobban kirajzolódó mintáin lehet legjobban érzékelni a változást. Berakok még egyet automata fehéregyensúllyal.
