Szép napot mindenkinek !
49 éves rokkantnyugdijas 3 gyerekes anya vagyok. Legkisebb fiamat még saját háztartásomban tartom el, ( általános iskolás ) a nagyok már külön élnek. Gerinc,
és csípőműtétem óta 4. éve vagyok rokkantnyugdijas. Havi 44.040,- ft -os járandó-sággal. A baj nem jár egyedül: zöldhályog ( glaukóma ) asztmás vagyok, vese gondok, keringési és vérnyomásproblémáim mellett. Havi gyógyszerem pár 100 ft hiján 20.000,- ft. Muszály kiváltanom és beszednem, mert különben fel sem tudok kelni az ágyból. Gyógyszereim havonta 14 dobozba csomagolt, de van ami nem dobozban van ( majd az is lesz dobozban?? ) Jól értem hogy minden doboz után
+ 300,- ft-ot kell majd fizetnem ? Akkor éhen hal a család, vagy én döglök meg gyógyszer nélkül. Miért fizettem 33 évig a TB-t? Ezért?
Két év alatt 15 alkalommal voltam kórházban, és sajnos jövő héttől ismét beutaltak. A kórházi napidij, és receptdijhivatalosan hogy is van, vagy lesz???? Ez örület!!!!
Ja és a vizitdíj mégmindehez hozzájön Havi 15 alkalommal járok különböző orvoshoz rendszeresen, évek óta. Ez akkor mennyi lesz még? Tudna nekem valaki ezekre a kérdésekre IGAZ választ adni??? Andrea
A mi történetünk igy kezdödött! A kislányom ahogy megszületet 2 hetente kelett vinni a gyrekorvoshoz. Aztán észre vettük hogy a pici oldalán elég nagy anyajagyek jönnek, mi nem igazán foglalkoztunk vele gondoltuk sima anyajegy. Az orvoshoz mikor legközelebb ellátogattunk kérdezte mikor jöttek ki mondtam kb egy hónapos korába azt monta erre ez egy igen ritka betegség tünet. De mi ne foglalkozunk vele nem jelent ez semmit!!! A betegség nevét nem mondta. Én meg ugy letagloztam nem is tudtam mit kérdezzek. Végül a védőnőnk aki ezután az incidens után járt nálunk elmondta és leirta a "foltjai"nevét! Café au lait Azaz tejeskávé folt. A neten keresve rátaláltunk amire senki ne találjon inkább. Ez egy daganatos idegrendszeri betegség ami ha kialakul szakirodalom szerint akkor 5-6 évesen jönnek ki az első daganatok.Nem gyogyitható csak kezelhető. Vajon ez az a dolog amivel nekünk most nem is kell törödnünk??????? Mert még ráérünk??? Most a kicsi már 18 hónapos a foltjaink egyre jobban szaporodnak! És a szemén is találtak elváltozást valamint csont deformálásunk is van. Azota más orvosnál is jártunk és még mindig nem értem mért nem közlik a szülőkel a tényeket!! Mondja azt anyuka jöjön visza a férjével hogy megbeszélhesem magukal mi is van a picivel! De nem hisz még rá ér közölni ugyebár ! Ezért csináltunk egy honlapot a Neurofibromatozisban szenvedőknek. Várjuk sorstársaink jelentkezését! Köszönjük ha megkerestek benünket!
Tartozom a sztori happy end-jével az orvosom védelmében: nem csapott be az emberismeretem. A dokim valóban nagyon rendes; tisztáztuk vele, hogy legközelebb, (reméljük olyan egyébként nem lesz) bejön és megveregeti a vállamat, hogy : "ugye kedves, nem is volt olyan szörnyű"- nekem ennyi bőven elég; ugyanis Ő csak azt a látszatot akarta elkerülni, hogy a hálapénz miatt sündörög a páciens körül ( mert vannak ilyen kollégák is!). Örülök, hogy volt merszem szóvátenni.
Nagyot "fejlődött" a világ, én 18 évvel ezelőtt voltam benn a nőgyógyászaton utoljára- szülés céljából:), de akkor még sem a betegeknek, sem az orvosoknak nem jutott eszébe, hogy közvetlen a műtét, szülés után "hálapénzeljenek". Meg volt annak is az ideje.
Egyébként a műtét után mondta az orvosom, hogy mehetek is haza- ha gondolom, de ez kimaradt az életemből, de nem csodálkozom rajta, mert már többen - férj, kollégiumi szobatárs hitte már, hogy teljes éberséggel kommunikálok vele, én pedig utólag még álom szintjén sem emlékeztem vissza az eseményekre!
Ellenben több álmommal kapcsolatban vagyok még a mai napig is bizonytalan, hogy valóban csak álom volt-e vagy megtörtént valóságosan is?
Összefoglalva, nagyon jó érzés, hogy vannak tisztességes, becsületes orvosok is, kár, hogy ezt a többiek miatt már ilyen félreérthető szituációk után lehet csak tisztánlátni.
... Minden orvosnak közbejöhet épp aznapra valami, családi elfoglaltság, beteg gyerek, hivatalos dolog, stb, de azért ilyenkor is van mód szólni, ha más nem, betelefonál az osztályra, hogy a nővérek szóljanak már az érintetteknek.
Bár az a helyzet, hogy 12.30-kor kerültem be a műtőbe, és 4-kor léptem le a fél osztállyal együtt :))), nem tudhatom, hogy utána nem érdeklődött-e a nővérektől, de miután azt mondták a nővérek, hogy 3 kor hazament, és semmi bajom nem volt szerencsére, már semmi nem volt, ami miatt maradnom lett volna... csak a kellemetlen szájíz az események miatt.
A kolléganőmet előző nap ugyanez a doki műtötte, ugyanezzel a problémával, a hölgy benn is maradt inkább éjszakára, de még másnap az elbocsátás előtt sem találkoztak, pedig hozzájár rendszeresen.
Nem tudom, mit tegyek. Azt hiszem, a szövettan eredménye dönt majd el mindent. Ha negatív, akkor úgysincs teendő, mert rá lehet fogni a korai klímaxra (43) mindent, meg egyébként is, ha 10 évig elvoltam, akkor azt a maradék néhány év csak kihúzom valahogy, a PAP teszre meg ott az SZTK, mint eddig is. Ha meg pozitív, akkor meg úgyis mindegy... de azt hiszem igaz a mondás, hogy a gépezetbe nem szabad belekerülni...
Létezik olyan, hogy nőgyógyászati onkológia, nálunk itt a klinikán külön tanszék, biztos van máshol is. Itt egy helyen foglalkoznak az ide vágó műtétekkel és kemoterápiával. De ez téged úgysem érint:)
- Én nem hiszem, hogy valakinek ne lehetne megmondani, hogy elnézést, szerettem volna ha legalább egyszer benéz. Ha rossz néven veszi, akkor legközelebb nem hozzá mész.
- Ha nem vagy megelégedve, akkor ne adja pénzt. Minden orvosnak közbejöhet épp aznapra valami, családi elfoglaltság, beteg gyerek, hivatalos dolog, stb, de azért ilyenkor is van mód szólni, ha más nem, betelefonál az osztályra, hogy a nővérek szóljanak már az érintetteknek.
- szövettan eredményéért vissza kell menni 2 hét múlva. Ne adj isten malignus, akkor most kihez forduljak? Mert ilyen utógondozással semmilyen egyéb beavatkozásra nem vagyok többet hajlandó! Vagy ez már nem is a nőgyógyászatra, hanem az onkológiára tartozik innentől?
- annyira dicsérték a kolléganőim, nekem is szimpatikus volt, azért vállaltam be az egész procedúrát első találkozás( és vagy 3 email váltás) után. Keressek másik orvost?
- vagy álljak elé, hogy ez az oda nem figyelés nekem ilyen bizalmi válságot eredményezett? Meg lehet ezt egyáltalán beszélni egy orvossal? Az elvégzett "szakmunka" minősége ellen semmi kifogás nem merülhet fel: nem volt utólagos görcs, fájdalom, a vérzés minimális volt és gyorsan elmúlt, fertőzés sem lépett fel, egyéb komplikációkról nem is beszélve.
- mi van akkor ilyenkor a hálapénzzel?(apropó, akiket aznap ill. előző nap műtött hasonló témában, azoknál sem volt benn utólag, pedig egy férj nagyon várta, mert a felesége igencsak elesett állapotban feküdt, tehát nemcsak én voltam ott, mint elszigetelt példa- lehet erre mentség esetleg egy családi probléma? Az utolsó műtét után már haza is ment!)
Nőgyógyászati műtét (frac. cur) - tudom, rutin ambuláns beavatkozásnak minősül. De nem szokás, hogy a műtét után orvos megnézze, hogy van a tisztelt páciens, és eltáv előtt ( még aznap) megkérdezzék, hogy minden rendben van-e? vagy ez teljesen a páciensre van bízva, hogy ha vérzik, akkor ítélje meg ő a mennyiséget, netán szédül az természetes, hiszen otthon úgyis lepihen? Ez ennyire ambuláns eljárás?, ennyire nincs visszacsatolási igény az orvos részéről?
Tévedésben vagy, a valóságban egészen másképpen működnek a dolgok !!! Iszonyatosan nehéz még ma is bizonyítani az orvos felelősségét, még a napnál világosabb esetekben is. Sajna :-(((((( Legközelebb, ha több időm lesz, írok Neked pár megtörtént esetet.
Az elinditott perek 80-90%-ban napjainkban a beteg szamara karteritest allapit meg a birosag. Az ugyved mar az esetek jelentos reszeben a sztori hallatan el tudja donteni, hogy mire lehet szamitani, meg a szakerto megkerdezese elott.
" ..az orvos ellen pert indító páciens egy fllért sem fizet, ha elveszti a pert.. "
Hogy is van ez ? A kárt szenvedett beteg elmegy egy ügyvédhez, rendszerint az azzal kezdi, hogy először is a " saját " szakértőjétől kér szakvéleményt miután a kórháztól beszerezte a dokumentációt. Előre kifizetteti a beteggel a szakértői díjat, általában 100.000.- Ft.-ot. Amikor a kórházi dokumentációkat átnézi a szakértő, elkészít egy szakvéleményt. Amennyiben " necces" a dolog, esetleg úgy véli a szakértő, hogy nehezen bizonyítható az orvos / kórház felelőssége, akkor az ügyvéd / máramelyik / azt javasolja ne inditsanak pert. Így csak 100.000.- Ft.- jába + jogi tanács kerül a betegnek eddig a dolog. Ez még a jobbik eset. Következő variáció amikor pert indítanak - igazuk biztos tudatában- valami miatt mégis elvesztik a pert, a " győztes " költségeit fizetheti a beteg.
"Tény , hogy egyre többen indítanak pert orvosok ellen, én ebben nem a külföldi hagyományok majmolását vélem felfedezni, sokkal inkább azt, hogy a betegek kezdenek tisztában lenni jogaikkal."
A magyar jogrendszer jellegzetessege is benne van a "pakliban", napjainkban ugyanis az orvos ellen pert indito paciens gyakorlatilag egyetlen fillert sem veszit, ha elbukja a pert. Ezen ok miatt is emelkedik a perek szama.
Nagyon kellemesen meglepődtem és köszi, hogy ilyen kimerítően válaszoltál.:))) Kevesen vannak, akiknek kedvük, energiájuk van az ilyen netes csevegésekre - laikusokkal.
De itt újabb veszélyes pont, hogy felmérd, amit olvasol, az mennyiben érvényesíthető a Te konkrét esetedben. A hipochonder mindent magáravesz, mások meg akkor is legyintenek, ha öklömnyi daganatokkal vannak tele.
Akkor kezdtem el néhány éve intenzívebben kutakodni, mikor mindenféle meg nem fogható panaszaim jelentkeztek, köztük néhány szíveredetűnek tűnt. Persze kivizsgálások, ahogy illik, s közben ahogy illik, egyre hipochonderebb lettem, főleg miután valószínűsítették, hogy lelki eredetű az egész. Ezt persze senki sem hallja szívesen, el is kezdtem olvasni, mi- miért- mi okozza-mire múlik- gyógyszer stb. Folyamatosan nyugtattak, hogy nincs semmi komolyabb baj, de hogy hihettem volna el, mikor én KOMOLYAN rosszul voltam. Végül ráharaptam valamire (GERD, hiatus hernia, szív UH: mitralis prolapsus) meg is voltak a kulcsszavak, hát tisztességesen körbejártam a témát. A temérdek szakirodalom (köztük angol nyelvű is, persze, hogy a nyelvet is gyakoroljam:)) ) arra engedett következtetni, hogy ja, ez a picinke eltérés valóban okozhatja a fenti tüneteket, főleg akkor, ha egyébként is sérülékenyebb az ember lelke. Ennyi kellett hozzá, hogy elhiggyem az orvosoknak azt az egy mondatát: "Nincs semmi baj, nyugodjak meg". Ezt órákon keresztül magyarázhatták volna nekem, folyamatosan az lett volna bennem, hogy csak le akarnak rázni, hülyének néznek, stb. tehát nem az orvos elfoglaltságán múlott a hit, hanem azon, hogy nem láttam az egész mechnizmusát átfogóan.
Szerencsére kaptam egy EKG elemzésről szóló könyvet is, kezemben ott volt a leletem, s saját szememmel meggyőződhettem róla, hogy TÉNYLEG nincs semmi baj.
Azóta élek és virulok és egyre jobban bújom a hozzáférhető orvosi szakirodalmat ( anno az orvosira készültem, de letettem róla, mert alkalmatlannak találtam magam a pályára), önművelésnek nem rossz. És azért sem árt, mert látom, hogy mennyi mindent nem tudok, amit a "szomszéd Mari néni" nem biztos, hogy belát.
Én pl kb 18 éve olvasgatok szabadidőmben repüléssel kapcsolatos szakkönyveket és újságokat, honlapokat is,mégsem hinném azt egy percig sem, hogy én ettől pilóta lettem, és ha ülök a Malév gépen, eszembe se jutna előremenni, és a pilótáknak osztani a tanácsokat
Életem első tengeren túli repülése előtt bújtam Hailey-nek a repülőkatasztrófáról szóló könyveit, meg egy másik regényt, amelyben "lebeszélik" az amatőr pilótát a földre, mivel a pilóta elájult; s tengernyi önbizalommal szálltam fel a repülőre, hogy történhet bármi, majd én lehozom a gépet:)))) A lelkem roppant jól érezte magát, de a biztonság kedvéért a halból nem kértem :))))); ma már tudom, hogy kevés lennék, de az tudat akkor nagyon jól jött.
Előrebocsátom, hogy nem a Veled való kötözködés a célom, ha így értenél valamit, előre is elnézésedet kérem. Sajnos az orvos-beteg-hozzátartozó topicok gyakran fajulnak el értelmetlen indulatokba, örülök, hogy személyedben valóban érdeklődő beszélgetőtársra lehet találni. Na, és akkor menjen vissza a labda... :)
"És ha van egy kis esze, akkor az orvosi oldalakat keresi, mert az legalább szakmailag hitelesnek mondható. Bár már ott is találtam egymással szöges ellentétben álló véleményeket, ugyanazon betegség kezelésével kapcsolatban. De ez a ritkább. "
Az "orvosoldalakkal" érdemes vigyázni. Részben sok a szélhámosság, ahol a cél a pénzlenyúlás, sok a kuruzsló sarlatán, aki önmagát természetgyógyásznak nevezi. Ma a rák a legnagyobb üzletek egyike a világon. Sajnos nem ok nélkül használom az üzlet szót, mert ami az egyik embernek, családnak tragédia, abból más lelketlenül hatalmas pénzt csinál, az alternatív gyógyászat, természetgyógyászat 95%-a erről szól, és az 5%-ot is csak azért hagyom meg, hogy ne általánosítsak teljesen. Erről hosszan mesélhetnék.
Szóval sok ponton "elcsúszhatsz". Az első, hogy a megfelelő honlapot nézed-e. Tegyük fel, igen. De itt újabb veszélyes pont, hogy felmérd, amit olvasol, az mennyiben érvényesíthető a Te konkrét esetedben. A hipochonder mindent magáravesz, mások meg akkor is legyintenek, ha öklömnyi daganatokkal vannak tele.
És újabb csúszós pont, hogy önmagával vagy közvetlen szeretteivel kapcsolatban még az orvos sem tud objektív lenni, ami persze érthető is valahol, ezért nem operálja sebész családtagját, másnál szül a szülész felesége, stb.
S mivel zavar az időhiány és a lelkiismeretfurdalás, hogy most épp egy nagyon beteg embertől vonom el az orvost, el is felejt az ember egy csomó dolgot, amire pedig mindenképpen sort kellett volna kerítenie, így marad az önművelés.
Ahogy a mondás tartja, a félművelt ember tud a legveszélyesebb, pláne tényleg ha el is hiszi magáról, hogy ért hozzá. Ez az élet minden területére áll! Az orvosi a legbonyolultabb egyetem, időben a leghosszabb és súlyában is a legnehezebb. Szakvizsgával együtt akár 10-11 év is lehet, mire érettségitől eljutsz a "valódi orvosnak" nevezhető szakorvosi szintig, arról már nem is beszélve, hogy az orvosi munka folyamatos tanulás ezután is vég nélkül. Ezt semmiféle laikus érdeklődéssel, felszínes látszatismeretekkel nem lehet pótolni, ezt kérlek hidd el, ettől te nem leszel szakmai vitapartner az orvos szemében.
Én pl kb 18 éve olvasgatok szabadidőmben repüléssel kapcsolatos szakkönyveket és újságokat, honlapokat is, mégsem hinném azt egy percig sem, hogy én ettől pilóta lettem, és ha ülök a Malév gépen, eszembe se jutna előremenni, és a pilótáknak osztani a tanácsokat.
De akkor mi a megoldás a betegtájékoztatásra, kérdezheted, ha kórházban sokszor objektíve kevés az idő, az önművelésről meg (jószándékkal!!) lebeszéllek? Egy lehetőség pl a magánrendelés, ha fokozott az információigényed. Bejelentkezel egy számodra hitelesnek elfogadható szakorvoshoz, megfizeted az idejét és addig kérdezel, amíg mindenre választ nem kapsz. Ez van... Így működik az adótanácsadó, az ügyvéd, a magántanár és még millió szakma.
Viszont a véleményednek van egy olyan olvasata is, amivel maximálisan egyet tudok érteni. Ha nem az orvos HELYETT akar a laikus orvosabb lenni ("majd tudom én, mi kell nekem"), hanem csak segíti az orvos munkáját. Aranyat érhet egy olyan beteg vagy hozzátartozó, aki képes lényegretörően megfogalmazni a panaszokat, és nem kavarodunk bele fölösleges részletek millióiba ("Éppen a szomszédasszonynál voltam, aki csodás tésztát sütött, szóval onnan jövök haza, amikor hallom..."). Aranyat ér (és leginkább önmaga számára) pl az a cukorbeteg, aki képes megtanulni a diétás szokásokat, tud magának vércukrot mérni, adagolni az inzulint az orvos instrukciói alapján. Azaz ismétlem, nem az orvos munkájába kontárkodik bele, hanem együttműködik vele, tőle kér információforrásokat (pl könyvet, szóróanyagokat), és ezen a téren fejleszti célzottan az ismereteit, a saját egészsége érdekében persze. Lehetne hosszan sorolni, de remélem, egy példából is látod, mit akarok mondani.
Egyébként a NőkLapját ne becsüld le
Igazad van, bulvársajtót kellett volna mondani, lényegében erre gondoltam ugyanis. Nevesíteni meg pláne nem a Nők Lapját, mert én ugyan nem olvasom, de mások is azt mondják, hogy igyekszik korrekt lap lenni.
Orvosból kevés van, betegből meg sok, így sajnos a kereslet-kínálat aránytalansága miatt a helyzetbe be van kódolva az elégedetlenség. Nem jut korlátlan idő,
Na látod, épp emiatt kezd el az ember olvasni. És ha van egy kis esze, akkor az orvosi oldalakat keresi, mert az legalább szakmailag hitelesnek mondható. Bár már ott is találtam egymással szöges ellentétben álló véleményeket, ugyanazon betegség kezelésével kapcsolatban. De ez a ritkább.
Tehát maradunk ott, hogy mivel az orvosok lehetőségei időben és fizikálisan korlátozottak, az embernek magának kell utánanéznie, hogy ne álljon ott tájékozatlanul, ha valami infora szüksége van. Így legalább azt tudom, mit kell(ene) kérdezni. S mivel zavar az időhiány és a lelkiismeretfurdalás, hogy most épp egy nagyon beteg embertől vonom el az orvost, el is felejt az ember egy csomó dolgot, amire pedig mindenképpen sort kellett volna kerítenie, így marad az önművelés. Egy idő után már a latin szöveg sem okoz gondot, hiszen az egész életemet tanulással töltöttem, így már ragad automatikusan minden, ami érdekel.
Lehet, hogy nem ártana másoknak sem egy cseppnél többet beleolvasni az orvosi szakirodalomba, ha mást nem azért, hogy belássák, mennyire sokrétű egy szakma ez, és mennyire szűklátókörű az, aki egy bonyolultabb esetnél azonnali gyógyulást követel...( differenciál diagnosztika stb).
A médiából folyton jön (sajnos előrelépés nélkül), hogy kevés az orvos, és bajban az egészségügy. Ezt sokan már csak üres szlogennek veszik és amikor a saját bőrükön kell ezt megtapasztalni
Csak az a bibi, hogy miután látják és hallják a rengeteg negatív példát, sokan már csak akkor fordulnak orvoshoz, mikor már abszolút késő és utána kritizálnak mindent, hogy ez is kár volt, hiszen még csak erre sem képesek az orvosok, hogy meggyógyítsák, ha betegek.
Egyébként a NőkLapját ne becsüld le, ott legalább szakértőkkel íratják a cikkeket (legalábbis én csakis ezekkel foglalkozom érdemileg, a többit blabla címszóval eliminálom), de a Kiskegyed és Blikk rovataitól valóban ódzkodni kell, mert ott csak összeollózzák ész és értelem nélkül, amit a neten lelnek, függetlenül a forrástól.
Kíváncsi lennék a véleményedre az "okoskodó", az én megfogalmazásomban inkább tájékozott betegeket illetően.
Hidd el, szerencsétlen esetben a "legnehezebb" beteg tud lenni az ún. tájékozott típus. Még a teljes tájékozatlanságot megszüntetni is sokkal könnyebb és gyorsabb, mint félinformációk, hiedelmek, pletyák, félreértelmezett Nők Lapjás Orvosválaszol-cikkek dzsungelén utat vágni.
Sok beteg pedig egyszerűen képtelen tudomásulvenni, hogy az orvosnak van még sok másik betege is, akik aznap ugyanúgy elvárnák a velük való foglalkozást, felvilágosítást, leletek áttekintését, stb.
Ha Te vagy a beteg, aki az orvost egész délelőtt beszélteti tájékoztatás címén, akkor azt mondod, naná, hogy 3 órán át kérdezgettem, hiszen ez jár nekem, felvilágosítás, betegjog. Viszont ha ez nem Te vagy, mert Te a következő ágyon fekszel, és az orvos nem jut hozzád, mert egész délelőtt az előző beteggel beszél, akkor lázadozol, mi az, hogy velem nem beszél, bezzeg azzal a másikkal tud, persze, mert az biztos adott neki vastag borítékot, szemét orvos.
Ugyanannak a helyzetnek a két megközelítése.
Orvosból kevés van, betegből meg sok, így sajnos a kereslet-kínálat aránytalansága miatt a helyzetbe be van kódolva az elégedetlenség. Nem jut korlátlan idő, amit a beteg a jogai csorbításának vehet, de az orvosnak ettől még ugyanúgy csak két keze, két lába, egy szája és sok betege van. A médiából folyton jön (sajnos előrelépés nélkül), hogy kevés az orvos, és bajban az egészségügy. Ezt sokan már csak üres szlogennek veszik és amikor a saját bőrükön kell ezt megtapasztalni, akkor megdöbbennek és X. doktor személyes hibájának róják fel azt, ami valójában sokszor valójában a rendszer hibája.
Teljesen más témakör: a gyerek az orvosit jelölte meg elsődlegesen, de szeretne "menekülő utat", ha netántán a felvételin a mezőgazdász kérdések, és nem az emberi test kerülne túlsúlyba; szerinted mit jelöljön be, ahonnan esetleg visszatudna menni az orvosira?
Nehéz kérdés, kétségtelen, hogy latinul áll az ember szájára a legtöbb kifejezés, illetve soknak nincs is rövid, frappáns magyar neve, de nyilván "Mari néninek" igyekszem magyarul mondani. Esete válogatja.
És ha további kérdések merülnek fel, akkor "szinkronizálni" szoktad a választ, vagy önkéntelenül a terminus technicust használod? ( a kérdés onnan származik, hogy kardiológián merült fel a mellkasi szenzáció kifejezés, s majdnem elröhögtem magam -pedig rólam volt szó:), mert önkéntelenül a média fogalomra gondoltam, míg eszembe nem jutott az orvosi jelentése)
Igazából úgy megy a tájékoztatás, hogy minden betegségfajtára ki van dolgozva egy egyoldalas leírás (az viszont magyarul), amiben benne van a műtét, a lehetséges szövődmények, stb. Ezt odaadjuk, és amikor beszélek a beteggel megkérdezem, hogy elolvasta-e, van-e kérdése. Ha nincs, akkor aláírja a beleegyező nyilatkozatot. Az időre vonatkozóan sejtheted, hogy nincs elég. Tájékozott beteg egy szintig nagyon jó dolog, hiszen sok dolgot megspórol nekem/magának, de hidd el, tényleg vannak szép számmal okoskodók illetve olyan "a szomszéd Mari néninek is ilyet csináltak, engem is így tessék műteni" típus. A tájékozott és az okoskodó semmilyen megfogalmazásban nem ugyanaz.
Kíváncsi lennék a véleményedre az "okoskodó", az én megfogalmazásomban inkább tájékozott betegeket illetően. Mennyire szembesülsz ennek előnyeivel illetve hátrányaival?
Mikor korrekt részedről a tájékoztatás, ha a betegnek elmondod, ne adj isten egy komoly műtéttel kapcsolatban a lehetséges következményeket, sok latin kifejezéssel, hogy érezze, foglalkozol vele, vagy mindenképpen visszakérdezel, hogy mindent megértett-e? És jut-e mindenerre elegendő időd és energiád?
Ha a megfogalmazás túl sarkalatos is, de a véleményem változatlan. Ismétlem, ha arra vonatkoznának a perek, hogy a betegek valóban csak a kárukat akarnák megtéríteni, minden rendben lenne. Az tény, hogy az orvosokat is kontrollálni kell, de mikor láttál te olyan pert, amiben csak azt kérte a károsult, hogy pl. az orvost tiltsák el fél évre a praktizálástól vagy ne operálhasson többet? Miért van az, hogy csak 5-10-20 millió forint hozza vissza a sértett fél lelki egyensúlyát? Az amerikai példa sem teljesen jö, mert az ottani emberek jogtudata valóban sokkal fejlettebb, de a könnyű pénzkereseteti lehetőséget nem hagyják ki és ott aztán tényleg szinte a váróban ülnek az ügyvédek. Nálunk nem állnak a kapuban, mert arra nem érnek rá, viszont a névjegyüket, szórólapjaikat kiteszik a porta melletti üzenőtáblára (legalábbis az egyik vidéki egyetemi klinikán). És azért az a min. 10-20% jutalék néhány millióból elég motiváció egy ügyvédnek. A mi klinikánk ellen is indultak perek az elmúlt években, ezeket ismerjük részletesen, és ebből leszűrhető, hogy a betegek sajnos közel sem mindig csak a valós igazukért küzdenek, ez tény. Az utólag kitöltött beleegyezőről, hamisításokról nincs vita, igazad van, hogy megengedhetetlen, de ez talán már nem általános. Részben pont a perek miatt pl. (legalábbis nálunk) nem lehet kézzel írott szövődménylista, előre kell aláírni, stb. Csak még egy gondolat. Az orvosi pálya hívatás, de akkor annak a feltételeinek is meg kellene lennie, hogy az orvos hívatásnak érezhesse. Amíg anyagilag nem tekinthető hívatásnak, mert az alapfizetéséből alig-alig él meg az orvos, amig a társadalmi megbecsültség egyre csökken, amíg a jogi háttér egyre bizonytalanabb. addig nagyon nehéz így érezni. Sajnos hívatástudatért nem lehet tankolni.
Megdöbbentett amit itt írtál ! Mi az, hogy a betegeknek nagyon kinyílt a csipájuk ? Nem szeretnélek megbántani, de ez a kijelentés eleve takar egy orvosi " felsőbbrendüség " érzést. Tény , hogy egyre többen indítanak pert orvosok ellen, én ebben nem a külföldi hagyományok majmolását vélem felfedezni, sokkal inkább azt, hogy a betegek kezdenek tisztában lenni jogaikkal. Fölösleges az ügyvédeket fele- lőssé tenni a perek indítása miatt. Gondolod, hogy ügyvédek állnak a kórházak kapujában azt lesve mikor jön onnan ki egy elégedetlen beteg. ? :-))))) Beszélgettél Te már olyan ügyvéddel aki ezekre a perekre specializálódott ? Jó ha tudod, nem olyan egyszerű bizonyítani az orvos felelősségét. Véleményem szerint egyetlen beteg , és egyetlen ügyvéd sem tartja ezeket a pereket könnyű " pénzhezjutáshoz ". Kár, hogy orvos létedre el sem tudod képzelni, hogy a beteg a valós igazáért próbál harcolni. Ezzel nem azt állítom, hogy nincsenek " kalandorok ", de általánosítani nem szerencsés dolog. Itt van az én esetem, egyértelműen bizonyítható , hogy orvosi gondatlanság okozott maradandó károsodást, -és képzeld el még nem indítottam pert. Ennek nem az az oka , hogy felvet a pénz, hanem - nem szoktam fejjel rohanni a falnak.... Van rá 5 évem..... Visszatérve a tájékoztatáshoz, nagyon szomorú "reflex ", ha az orvos a perektől félve tartja csak fontosnak a beteg tájékoztatását. Ez nagyon rossz irányba mutat.... Nem vitatom, lehet ez természetes önvédelem is. Alapvető probléma, a káosz ami minden téren uralkodik, továbbá a "pénznélküliség ". Nincs pénz az orvosok megfizetésére, rossz a finanszírozás, az orvosok fásultak a fáradtságtól- ők is " emberből " vannak/ vagytok. Nem tévedhetetlenek, amit minden normálisan gondolkodó ember tud. A probléma akkor van, ha az orvos nem hajlandó elismerni ha hibázott- sok pert elkerülhetnének a kórházak. Ismét a saját példámat hozom fel,- a tévedést, a mulasztást, az orvos ha nem utólagos adminisztrálással akarná leplezni, és négyszemközt csak annyit mondott volna , hogy elnézést hibáztam, megpróbálok minden tőlem telhetőt megtenni amit lehet, eszem ágában sem lenne pert fontolgatni.Gondolom vagyunk igy még néhányan. Felháborítónak azt tartom, hogy utólag, kézírással beír a beleegyező nyilatkozatba olyan műtéti kockázatokat amiről valójában a hatályos törvények szerint nem is volt köteles tájékoztatni a beteget ,- arról már nem is beszélve, hogy a kézírás szinte olvashatatlan.A trükközés háborít fel... A beteg tájékoztatására vonatkozó törvények jók, nem kell úgy eldramatizálni, be kell tartani. A tájékoztatási kötelezettség betartásával, az önrendelkezési joggal át van hárítva a felelősség a betegre- viszont ha nincs kellő képpen tájékoztatva, akkor nincs döntési helyzetben. Ilyenkor fordul elő, hogy nem tudja mibe egyezik bele. Ez viszont már gáz.... Még egy megjegyzésem van : orvosi pálya hivatás, jogi pálya szakma ! Igy kellene működjön.......
Tájékoztatás? Egyre fontosabb és elmaradhatatlan. Sajnos a mi szemszögünkből nem csak azért, amit a betegek elvárnak, hogy a kezelésről, műtétről, szövődményekről mindent megtudjanak. Ma már a felvilágosítás legfontosabb célja az orvosok szemszögéből a saját maguk védelme egy esetleges per esetén. A betegek nagyon kinyílt a csipájuk, látva a nyugati példát okkal ok nélkül perelnek. Ez nem is lenne baj, ha tényleg a kárukat akarnák megtéríttetni, azonban a legtöbben csupán könnyű pénzkereseti lehetőséget látnak a dologban, amihez az erre szakosodott ügyvédek kiválóan asszisztálnak. Jó példa erre egy újságban megjelent cikk, amiben egy (kisebbségi) nő valamilyen piti nőgyógyászati ügy kapcsán elmondta, hogy nem tudja még, hogy perelnek-e vagy sem, de valószínűleg igen, mert az ügyvédje szerint akár 10 milliót is nyerhetnek. No mindegy, ez más téma. Úgyhogy lassan ott tartunk, hogy már az ágytálaztatást is alá kell iratni a beteggel, sabonszöveg, pecsét, miegymás. A lényegre viszont egyre kevesebb idő marad, hogy pl. egy műtét előtt le lehessen ülni a beteggel és végigbeszélni, ami a szívét nyomja. Gizike néni, itt a beleegyező nyilatkozat, tessék elolvasni és ott alul aláírni.
Továbbra sem értek egyet azzal, hogy minden esetben a betegek érdekét is szolgálja a " bevett szokás ". Esetemet hoztam fel példának. Úgy érzem nekem nem szolgálta érdekemet, hogy " idő előtt " hazaküldtek. Lehet, azáltal, hogy 3 napot számolt el a kórház az OEP felé egy kockasajt helyett kettőt tudtak adni a többi betegnek :-)))) - ez az előny nincs arányban azzal a kárral amit nekem okoztak esetlegesen azzal, hogy nem volt mód egy konziliumra. Elvették az esélyemet, hogy mód legyen az okozott kár enyhitésére.... A rablós példa valóban extrém, sarkított- csak érzékeltetni akartam, hogy milyen messze mutatnak ezek a " csalások". Valóban létezik az " adaptációs szabadság " mint fogalom, - ami persze teljesen jogszerű- de annak szakmai indokának kell legyen, annak a beteg érdekében kell történnie. Adaptációs szabadságot a jogalkotók nem az OEP kijátszására hozták létre, nem " kiskapunak" szánták. Valójában a felhozott példáiddal Te is elismered, hogy veszélyeket rejt magában ez a módszer / sok esetben előfordulhat, hogy magyarázkodni kell / , ezzel csak megerősited azt a véleményemet, hogy a hibás finanszírozási törvényekre nem ez a megfelelő megoldás. Természetesen nem az orvosok a hibásak a rossz törvénye- kért és a mélyen alul -finanszírozottságért. Egyébként kissé eltértünk a topic témájától, szeretném, ha a tájékoztatás felelősségéről írnál véleményt, - Te hogyan látod ?
