Nem vagyok mentes a világ bünétöl. Ha könnyen felemelem szavamat a bünösök ellen, éppoly könnyen kellene vádolnom magamat is a számtalan felelöség miatt, amely rajtam nyugszik.
Megvigasztalni nem tudlak, de hidd el hogy el fog múlni.
Ha ez jelent valamit, mostanában sok ember alól kihúzzák a talajt. Vizsgaidőszak van fent és lent.
Igen körülnéztem már. Láttam is dolgokat. De tudom értelmezni amit láttam és ismerem a rendezőelvet. Ezért nincs ennyi kérdőjelem mint Neked.
Azért az Én a legfontosabb, mert ha ezt megtapasztalod, akkor tudsz igazán a többiek hasznára lenni. a Tapasztaláshoz pedig az egyik legjobb út a másokért való tevés. És már körbe is értünk...
Igen, erre tanított Jézus Krisztus.
Nagy a gyanúm hogy még mindíg nem érted amit mondani akarok. Itt nem a hétköznapi, önző kisénünkről beszélek. Azért tart itt a mai világ mert a kisén vezérli az embereket.
Ne keverd össze a kettőt, bár nehéz elvonatkoztatni a mai pejoratív egó-értelmezésektől. Nem akarok most mindent leírni neked a vezető korszellem feladatáról és tevékenységéről, de hidd el, hogy most az egyéniesedés(igy jobban tetszik? :)) a legfontosabb feladat. Persze hogy ennek most miért csak a negatív oldalát tapasztaljuk a világban az egy másik topic témája lenne...
Azért a láblógatás és a "szigorú szellemi képzés és életek munkájának végeredménye" között van némi átmenet!
Csak annyit akartam mondani, hogy az utóbbi egészen biztosan nem elengedhetetlen feltétel.
1. a szellemtudományban Énélménynek nevezik azt a megtapasztalást amikor átlátod és megérzed ki is vagy valójában. Nevezd szuperegónak, isteni énnek vagy bárminek. A lényeg az hogy ilynekor azt az állapotot tapasztalja meg az ember amilyen az igazi valós, eredeti természete.
Amiről te irsz az a hétköznapi éntudat és az énérzés. Ezek hétköznapi, állandóan megélt tudatállapotok, mig az Énélmény egy szigorú szellemi képzés és életek munkájának végeredménye.
Persze, persze, de nem csak kimondani kell hanem megélni. Ez a kérdés visz el (egy bizonyos szellemiség segítségével) az Énélmény megtapasztalásához, aminek a halál után is nagy jelentősége van.
Nem erről van szó. Pontosan arról, hogy Istent nem kényszerítheted semmire. Ebből következik, hogy tudományos vizsgálat tárgyává sem teheted...
Ezzel szemben "találkozhatsz vele", azaz átélheted, megtapasztalhatod a jelenlétét.
Itt megint csak, "képes" kifejezéseket kellett használnom, mert a "találkozás" szó sem fedi az eseményt , hisz nem tudsz nem találkozni vele, hiszen állandóan jelen van. Csupán arról van szó, hogy ha megtapasztalod, akkor megérted és ezáltal megváltozol
Teljesen egyetértek. Nem érv az igazság szempontjából hogy hányan hisznek benne.
Éppígy nem érv Isten létezésével szemben, hogy vannak, akik nem hisznek benne. Filozófiai alapigazság, hogy Isten léte (nem léte) tudományos módszerekkel nem bizonyítható.
Ismered az alábbi graffitit?
Együnk sz@rt, 100 milliárd légy nem tévedhet!
Nem az állításodnak mondok ellent, csak a logikai okfejtésednek.
A hívek száma, kiválósága az igazság szempontjából lényegtelen, tehát teljesen alkalmatlan bizonyításra.
Egyszer egy amerikai keresztyén levelezési listán a résztvevők megszavazták, hogy nem voltak dinoszauruszok és a mammutokat az özönvíz pusztította ki. Leszavaztak. Változtat valamin?
Kell ennél több?
A szakbarbárság szemopontjából rendben van elismerem:tévedtem. Nem is tévedtem, inkább csak túloztam.Nem csak a történelem vetíti le jól a dolgot. Egy fizikusnak, aki átlátja a természet törvényyeit, ugyanúgy PONTOSAN TUDNIA KÉNE hogy Isten nem létezhet. Egy biológusnak, aki az emberi szervezet rejtelmeiben jártas, pontosan rtisztában kell, hogy legyen avval, hogy Ádám és Éva, meg az ehhez hasonló dolgok, butaságok...stb.
