Nekünk mindkettő kíváncsi - szerintem szöknének, ha hagynánk. De egyrészt ez nevelés kérdése - Bodza csak kinéz a kapun, de nem megy ki az útra csak ha ott vagyunk és hagyjuk.
Mondjuk nálam ez a másik alap - vesztettünk el gyerekkoromban kutyát, mert nem volt kerítés. Most addig nem hoztuk el a pulit, amíg el nem készült a kerítés bombabiztosra. Ez valamilyen szinten hozzátartozik a felelős állattartáshoz.
Édesanyámék úgy emlékeznek vissza a pulinkra, hogy nővérem amikor megszületett akkor neki mindent hagyott. Kapaszkodhatott bele sétálhatott egyszóval bármit. Viszont szeretett szökni is főleg amég készült a kerítésünk annó. Úgy nézett ez ki, hogy amég átvitt anyum minket a gyerekorvoshoz. Ő már ott várt ránk aztán hazakísért.
Mennyire jellemző a kiszökés a puliknál vagy ez egyedfüggő inkább?
csatlakozom Kopitekihez - írom a tapasztalatokat, igaz csak egy puliról:
- teleknagyság: nekünk a negyede és parkosított. Elég neki - pár fix helye van, ahová valamikor elásott valamit és folyamatosan keresi, de ezt ki lehet bírni.
- gyerek: nekünk előbb volt puli, utána jött fiam. az elejétől fogva vigyázott a kicsire, nem kellett félteni. Most a nyúzás korszaka van, tehát nem a kutyától kell őt félteni, inkább fordítva... fő az óvatosság, de szerintem nem kell félteni a kicsiket tőlük.
- nyírás: szőrzettől függ. Mi Bodzáét itthon zsinórozzuk és évente kétszer kap fazonigazítást/kozmetikát, de pl. a húga Édesanyáméknál nemezes szőrzetű, őt minden tavasszal lenyírjatják "sátán kutyája" fazonra és nyár végén szintén fazont igazítanak.
- elzárás: hát ez kényes kérdés - nálunk a kutya családtag, nem is akarom őt elzárni, de belátom a kennel praktikumát.
Kisgyerekes vendégek kérdezték, hogy hová fogom elzárni a kutyát ha jönnek. Én először csodálkoztam, aztán mondtam, hogy a kutyára majd én figyelek - ők viszont figyeljenek a gyerekekre...
Szia Árpi, itt mindenki tegeződik, tedd te is. Üdv a klubban.
Jó sokat kérdeztél, sorban...
Nekem kicsit nagyobb a telkem, két rosszcsont osztozik rajta, elégnek tűnik. Ha folyamatosan foglalkozol vele/velük, megtanulják, hogy a veteménybe nem megyünk. ( asszem Csányi Vili bácsi mesélte, hogy a kutyája ugrálva közlekedett a kertben, hogy ne lépjen rá a veteményre) :o)))
Én is puli mellett nőttem fel, soha nem volt agresszív a családdal. De ez vérmérséklet függő, és nagyon erős nevelés kérdése. Már kis korától fogva (két hónapostól) a csipkedés... előfordulhat, az egyik kutyánk minket is terelget, de csak finoman. Ugyan akkor a korábbi kutyáim közül egyik sem csinálta velünk.
Nyírni lehet, a tenyésztő is nyírja őket, tudom, mert hozzá járunk kozmetikába.
Az, hogy mennyire védi a területet szintén kutyfüggő, a korábbi kutyusokra rászóltam, elég volt. A mostaniakat fogni kell, hogy ne menjenek neki a bejövőnek, ( én nem bánom) de ha már együtt vagyunk, lecsöndesednek.
Hirtelen ennyi, talán a többiek is benyögnek valamit. Jó is, hogy megjelentél, eléggé leült a topik.
Először bemutatkoznék pár mondatban. A feleségemmel Pesten élünk a kisfiunkkal és év vége fele még bővül a családunk. Jelenleg lakásban, de kertes házba készülünk. Mindenképp ezen a környéken maradunk, mert dédszüleim is itt éltek. Sajnos csak olyan 800nmes kertet tudunk megengedni.
Párom németjuhász mellett nőtt fel ezért ő abba az irányba húz. Puli és óriás snaucer mellet voltam kisgyerek és nyolc évesen kaptam A kutyám. Charlie Airdale terrier volt és 14 éve alatt együtt nőttünk fel. Nagyon megviselte a családot a halála. Következő kutyánk Álmos kaukázusi-németjuhász-vizsla-labrador keverék 10 évig volt a családunk tagja. Mind a ketten önfejűek voltak, kinti kutyák és nagyon nagyon okosak. Álmossal én csak öt évet laktam együtt, de édesanyámat nagyon szerette, viszont nehéz is volt vele. Kutya iskola ellenére szeszélyes volt.
Amennyiben sikerül 800-as telket venni szeretnék egy làny kuvasz, komondor, puli kölyköt vagy egy pulit és valamelyik nagyobbat . Nekünk sosem voltak ivartalanítva kutyáink, de azt gondolom ezeknél a fajtáknál könnyebben kezelhetőek a lányok.
Az elsődleges kérdés, hogy elég-e nekik a 800-as telek? Egyelőre veteményes lenne kb 20 nm-en a többi közös terület lenne.
Jövő tavaszi alomban gondolkodok, hogy melegebb időben tudja megszokni a kertet. Akkor a Fiam több mint két éves lesz a kisbabánk meg pár hónapos. Szükséges-e várnunk még pár évet, vagy kisgyerek melett szocializálódva is neki lehet vágni? Mennyire lehet jellemző, hogy a puli csipkedve terelgetné a gyerekeket is? Több családi és baráti összejövetelt is fogunk tartani 0-10 éves gyerekekkel és kutyásokkal. Megoldható, hogy ilyen esetekben sem zárom el a kutyát?
A szőrzet ápolásánál szabad-e évente egyszer megnyírni a komondort és a pulit? Édesanyámék úgy tudom nem nyírták a pulit, az Airedale terrierünket nyírtuk évente egyszer, de hosszabbra hagyva, mert bár melege volt nem szerette a rövid szőrt.
Családtagnak, családörzőnek és házörzőnek szeretném. Naponta egy órát aktívan tudnék a kutyával foglalkozni, a többi idő inkább sétáltatás játszás lenne családdal együtt. Kutya oviba, suliba járnánk legalább másfél éves koráig a szocializáció miatt.
Amennyiben valamelyik fajta lehetne a helyzetünkben akkor szeretnék olyan fajta találkozókra járni, ahol jobban megismerhetjük a fajtát és a családom is beleszerethet.
Nekem orvosi javaslatra minden nap sétálni kell (megértem - ülőmunka, de utána másodállás/hobbi is van fizikai igénybevétellel... na mindegy). Elértem két hét alatt, hogy Bodza rászokott. Kőkeményen, reklamál ha hazaérek.
Tehát ha valaki a Dunakanyarban egy többnyire munkásruhás embert lát a pulija után loholni megfeszített pórázzal - na az én vagyok.
Régen szerepelt Bogikám. Kicsit nagyot hall, és rosszul lát, de imád sétálni.
