Hát ez is egy lehetőség :))
Megértem, hogy mostság nem szeretik arrafelé a lapot. Hatalmasat hibáztak (nem is szólva, ha netán direkt...)
De ezzel kinyílvánítják, hogy szerintük direkt, és különben is. SZVSZ bölcsebb lett volna, ha megveregetik a buksi kis fejét a stábnak, és aszongyák: Tudjuk, hogy csak hibáztatok, égtetek miatta eleget, mi nem haragszunk, bárkivel megeshet (ahogy manapság a kormány kommunikál, pl. Népszámlálás, telefontanú, stb, már meg is esett...). No de én meg túl jóindulatú vagyok :)
A Magyar Hírlaposokat kihajították a Fidesz mai születésnapi partijáról. Állítólag Farkas Attila sajtófônök a kapuban állt és közölte, hogy a Magyar Hírlap újságírója és fotósa nem teheti be a lábát az ünnepségre. Meg sem hívták ôket és nemkívánatos személyek, mert a lap nem kért bocsánatot az alanti publi miatt. Az esemény egyébként szerepelt az MTI tükörben, de nem írták, hogy csak meghívóval lehet bevenni, vagy hogy kivéve a Magyar Hírlap.
Azt hallottam, hogy a megbeszélt interjúkat is sorra mondják le a fideszes kormánytagok, képviselôk. Szemmel láthatóan a Fideszt nem érdekli, hogy egy olyan lapban szerepeljenek, amelynek olvasótáborát sosem nyerik meg maguknak.
Szerintem komolyabb utózöngékre nem igazán kell(ene) számítani. A Magyar Hírlapnak nem öröm, hogy botrányt csináljon egy olyan hibából, ami a Magyar Hírlapban jelent meg. Biztos szívesen közlik majd az erre reagálók megnyilvánulásait, de nem hinném, hogy úgy odafigyelnének ki mit ír - mondván legyen ez a véleménynyilvánítók baja.
A szerzőnek egy időre meg el kéne menni pihenni, mert nem tenne jót, ha hosszas, heteken át tartó magyarázkodásba fogna bele, hogy hát ő nem így gondolta, hogy hát ő nem úgy írta, hogy hát ő nem is, meg közülük senki és hasonló mondanivalók.
Maximum ellenlábas lapok jöhetnének olyan főcímekkel, hogy "A Magyar Hírlap likvidálni akarja a miniszterelnököt", de egyszerűen ki tudnák ők is magyarázni magukat, hogy csak egy sajtóhibáról van szó, ugyammáeftásak.
off
na ja, vírusvédelem rulez... küldhecc mailt, én védve vagyok nagyjából.
UPC+TVNet+stb azért bántom, mert 12-16 hónapja próbálok szerezni magamnak az V. ker közepén, és sznak a fejemre...
on
no de akkor már arra is adjál tippetet, hoyg szerinted mik lesznek az utózöngék.
Még csak most indult a topic s én máris szétOFFolom - már bocs.
De:
1. Ha már itt vagy, itt üzenem, hogy leveled megkaptam, köszönöm. Már majdnem visszaüzentem, de rájöttem, hogy mostanában vírusok szaladgálnak föl-le gépemen, így a mélküldést elnapoltam.
2.Amimá ON is lehetne, de megintcsak magánjellegű: az UPC-seket most ne bántsd, mert ha minden jól megy, a tavasz végén már chellon keresztül írhatok a Zindexbe.
Node nyugodalmas jóreggelt és sok hozzászólást a topicodnak!
Na egen. Csak azért érdekel a helyzet, mert félig-meddig szakmabeliként már nekem is jelent meg némi bakim. Csak azok nem ilyen kiélezett témában, és nem ilyen durva tartalommal.
Amúgy ha az alapszöveget vesszük, megintcsak az a helyzet, hogy max etikátlan, de nem törvénytelen, mert nem szólít fel egyértelműen bűncselekményre :)) Ezért szeretik annyira az ügyvédeket. A szöveg ugyanis annyi, hogy de jó lennepedig, de senki nem akarja eddíg fajultatni a dolgokat. Én pl. most az UPC-seket szeretném a közéletemből likvidálni, mert megint elsztak valamit, de nem perelem be őket, pedig megtehetném...
És hozzá lehet még magyarázni, hogy akkor még az azt követő mondat se fedi teljesen a valóságot, meg az előző mondatot se úgy gondolta, meghogy csak apró elírások százaiból tevődik össze a szöveg, stb,stb. Viszont akkor nem muszáj újságírói iskolát se végezni, meg akkor minek oda kollektor, meg szerkesztő, meg felelős kiadó.
És minderre abból lehet következtetni, hogy a T. szerző likvidálni akarta O. Viktort és K. Lászlót, most meg magyarázkodik.
Ha már a nyájas olvasó nem is, legalább azok értsék meg a cikket, akik írták.
Nekem még így sem világ0s a hiba helyreigazítása. Javításként azt írták, h0gy így hangz0tt v0lna helyesen:
"Pedig a magyar lelkületben, állítom, ma senki sem akarja - sem Orbán Viktort, sem Kövér Lászlót - a közéletből likvidálni."
Visz0nt az eredeti mondatnak itt nincs vége, mert az meg így f0lytatód0tt:
" bármennyire javára válna is nemzetünknek. "
Akk0r most h0gy is g0nd0lta a szerző?
Keresztényi megbocsátás Vs. örökkön élő érv a biciklisták ellen?
Nem is a politikai vonzata érdekel a történetnek (mert mint tudjuk a politika kissé undorító). Inkább a sajtóetikai, szociológiai netán pszicho és parapszichológiai háttere.
Érdekes kérdés, hogy maradhat bent egy ilyen félreérthető mondat, ami valahol egyébként is hibás. Magam részéről az első flame alkalmával megdöbbentem, hiszen a mondat (számomra) jól láthatóan hibás - egyeztetésében. Sokáig találgattam, mi lett volna az eredeti mondat. Az hogy "OV sem akar likvidálni", vagyis véletlen a tárgyrag - jó mentség, de baromság. Hiszen miért jó nekünk a likvidálás, csak úgy? Szóval kissé kiváncsi voltam, mert 1 mondat önmagában - akármilyen égés is - nem sok. Elkezdtem böngészni a netet, végtére is azért van, és kiderült a megoldás. Számomra hihető, érthető. (sőt igen korrekt eljárásnak tartom a tiltakozás közlését, és az azonnali érdemi reagálást a szönyegezés helyett - ha az valóban megtörtént) Még azt is megengedem, az eredeti szövegből is sejthető volt már, hogy nem annyira arról van szó, de túl "értelmiségi" a szerző, körmondatot ugyan nem használ, de körgondolatot igen, és az valóban nehezen követhető. Szóval én - mondjátok bátran: naív baromként, esetleg fizetett szadeszesként és biciklistaként - elhiszem és megértem a hibát. De nem húnyhatok szemet. Hogy juthatott ideáig egy magyar (érzékenyebbeknek: MAGYAR) napilap, hogy ekkora botrányt kavar egy félreértéssel, és mi lesz ennek az utórezgése?
Aki eddig eljutott, nyilván türelmes, gondolkodó ember, és ha elméletemtől nem forrt fel teljesen az agyvize, még egyszer kérem, ne a politikából induljunk ki, főként, hogy ne politikai színvonalra kerüljünk.
Tisztelettel:
Egy hibáról (MH-álláspont)
2001-03-17 (a nyomtatott MH cikke)
Ha egy újságszövegben félreérthető mondat szerepel, az hiba. Ha súlyos jelentést hordoz, akkor durva hiba. Ez történt lapunk egyik cikkében. Őszintén sajnáljuk.
A hiba elsősorban a szerkesztő hibája. Különösen ha tudja, hogy ami félreérthető, azt félre is fogják érteni.
Tegnapi számunkban közzétettük húsz értelmiségi tiltakozólevelét, melyben elfogadhatatlannak és minősíthetetlennek nevezik az MH egyik vitacikkében szereplő mondatot.
A hibát elismerjük, ám úgy véljük, a szövegösszefüggésből kiderül, a szerzőnek eszében sincs a miniszterelnök és a Fidesz-pártelnök "fizikai megsemmisítésének szükségességét" hangoztatni - ahogy a tiltakozók fogalmaznak. A Magyar Hírlap ilyen gondolatoknak sosem adott helyet - ezt közvetve a tiltakozók is elismerik, amikor "mindmáig példátlan megnyilvánulás"-nak nevezik az inkriminált mondatot.
Sz. Nagy Csaba, a vitacikk szerzője egyébként még a tiltakozás megjelenése előtt elküldött a szerkesztőségnek egy pontosítást, mert szándéka szerint a mondat helyesen így hangzott volna: "Pedig a magyar lelkületben, állítom, ma senki sem akarja - sem Orbán Viktort, sem Kövér Lászlót - a közéletből likvidálni." Nem az életből tehát, hanem a közéletből. A szövegkörnyezetben a mondat enélkül is egyértelműnek tűnt. A korrupcióról szóló vitában íródott le, mely vita egészen másról szól. A "likvidálás" szó csupán egy példa kapcsán kerül ide. Sz. Nagy azért kritizált egy álláspontot, mert az - szerinte - mások hibájának átvételét és alkalmazását elfogadja. Erre mondja: a kisgazdák úgy irtják egymást, mint Sztálin irtotta munkatársait - s itt tevődik át az egész politikai síkra, hiszen nyomban hozzáteszi -: "ha nem is a megsemmisítés végső szintjéig." Egyértelműnek látszott hát, ha a szerző ezután arról beszél, hogy ne vegyük át országos szinten, amit a kisgazdák művelnek, akkor országos szinten csak ugyanarról az "irtás"-ról, "likvidálás"-ról lehet szó, mint ami a kisgazdáknál folyik. A kisgazdapártban pedig mindenki él és virul, csak a pártból, a vezetői posztokból igyekeznek eltüntetni egymástÉ
Régen rossz persze, ha valamit magyarázni kell.
A Magyar Hírlap - egy vitában különösen - közöl minden színvonalas véleményt és ellenvéleményt - olyat is, amellyel nem ért egyet -, de nem közöl uszító vagy embereket méltóságukban sértő kitételeket. S végképp nem "náci-kommunista eszméket idéző nyilatkozatokat".
És az eredeti
http://www.magyarhirlap.hu/Archivumindex.php3?cikk=100000027971&next=0&archiv=1
Debreczeni József eltévelyedése a szavak dzsungelében
2001-03-13 (a nyomtatott MH cikke)
Újból megszólalásával tüntette ki a Magyar Hírlap fórumát Debreczeni József. (Magyar Bálint második figyelmeztetése, március 8.) Hogy ezt az MH közölte, csak egy dologgal magyarázható: egy nyitott liberális lap - természetesen - közöl irányultságával ellentétes véleményeket is. Csakhogy ez a szóban forgó írás - politikai indíttatásától függetlenül - nem éri el azt a publicisztikai színvonalat, amelynek egy mély gondolkodású intellektusnak szóló újságban helyet kellene kapnia.
Mert tudvalevő, hogy Debreczeni az MDF liberális szárnyából indult, s lett kormánypárti jobbra hajló konzervatív kolumnista. Magyar Bálint viszont sok támadás ellenére hű maradt azokhoz a szabadelvű eszmékhez, amelyekhez közel állókat Debreczeni is képviselt, amíg üzletté nem vált azokat elhagyni. Ebből természetes gesztusként következik, hogy támadja Magyar Bálintot, akinek elvhűsége mementóként előtte áll. Ebben a támadásban nem annak ténye feltűnő, hanem módszerei azok.
Ezeket talán így lehetne (rang)sorolni:
1. A közvagyon magánvagyonná transzformálása, a kormányzati zsarolás, az érdekkörön belülre irányított közbeszerzési pályázat, a klientúraépítés közpénzből stb. módszereit "minden demokratikus kormányzat működése során fel lehet fedezni", állítja publicistánk. Vagyis mások hibájának átvételét és alkalmazását természetesnek tartja. Ez az eljárás nem más, mint annak az elvnek a hangsúlyozása, hogy tőlünk független bűnözők tetteinek lemásolása a magunk körülményei közt menti a mi bűneinket. Tehát például ha Sztálin szisztematikusan irtotta a saját munkatársait, tehetjük ezt mi ma is. Ez folyik a kisgazdapártban momentán (ha nem is a megsemmisítés végső szintjéig). Vegyük hát át országos szinten mi is. Kedves jövőt állítana elénk példaképül szerzőnk. Pedig a magyar lelkületben, állítom, ma senki sem akar - sem Orbán Viktort, sem Kövér Lászlót - likvidálni, bármennyire javára válna is nemzetünknek. Az összeférhetetlenség és a megengedhetetlen hatalomgyakorlás bajnokai, állami tulajdonú székházak értékesítésének pénzeit családi kőbányákba síbolásának mesterei tehát a helyükön vannak, mert ez - Debreczeni szerint - nemzetközi "demokratikus" szokvány. Mondhatom: szép kis zsurnalisztikai etika!
Amit szerzőnk a kétéves költségvetésről ír (amit maga is pimasz politikai trükknek nevez), az szervilis dicsérete olyan módszereknek, mint a Rákosi-féle ötéves tervek szolgai lemásolása. Ha ez a kormány marad, nyilván a hajdani békekölcsönjegyzést is követi majd valami hozzá hasonló plágium, hiszen vagyon- és kitüntetésosztogatás után mi más következhet.
2. Debreczeni az előző fejezetnél tovább is megy. Írása második részében már nemcsak azt a nonszensz állítást közli, hogy a visszaélések a demokrácia kísérőjelenségei, hanem példának állítja oda Tisza Kálmánt, mint aki "tökéletesen tisztában volt a kormánypárti (sőt ellenzéki) képviselők és minden rendű és rangú hivatali emberek panamáival, az állami pénzek ellopásának eseteivel és módszereivel; továbbá éppoly tudatosan alkalmazta ezeket a módszereket, a lekenyerezés és zsarolás válogatott eszköztárát, éppúgy felülről irányította az egész korrupciós virtschaftot, mint mondjuk Bethlen István". Feltételezve, de nem elfogadva ezeknek az extrém állításoknak az igazát, akkor is fel kell hívni figyelmét arra, hogy a saját fantáziájából nyert hivatkozási pontjai félfeudális államrendből nyert példákat állítanak a mai állam elé, amely - állítólag - demokratikus kellene hogy legyen. Ezek után beismerésként kell elkönyvelni azt a megállapítását, hogy "Orbán és társai elődeiknél valóban erőteljesebb és tudatosabb, merészebb és gátlástalanabb módon élnek - olykor vissza is élnek - a hatalommalÉ" A szerző ezen keresztül masszívan alátámasztja a Magyar Bálint által felvázolt "lenyúlási technikákat", amelyeken keresztül érvényesülnek az Orbán-kormányzat kisajátítási, közvagyon-eltulajdonítási, tehát demokráciaellenes, sőt nemzetellenes tettei.
Mindezt végiggondolva mégsem kárhoztatom az MH szerkesztőit a közlésért, sőt gratulálok nekik, hogy egy jobboldali méltató olyan megszólalását közölték, amelyben hangoztatja az általa szolgált kormányzat hatalomgyakorlásáról írott negatív kritikáját. - méltató csupán azt felejti megírni, hogy a vérbeli nyugati demokráciában a Josip Tot, Kaya Ibrahim, fiúk a bányában típusú ügyek egyike is elegendő a kormányfő bukásához. Mert azokat ott ki is vizsgálják.
