Sziasztok! A kézilabdameccsekről szivesen olvasok, de hozzászólni sajnos fél szóval sem tudok. Talán annyit hallottam a rádióból, hogy a focival ellentétben igazságtalanul kevés információkat közölnek fontos mérkőzésekről.
De lehet ragozni. És néhány szemétséget is az érzelem visz tovább, akár jó(t szogál)az, akár nem.
Sajnos a bizniszben azonban az a valaki mindig kiszorul, aki érzelmeket akar bevinni.
Hmm. Nekem is van sok gondolatom hozzá...
Ha csak arra gondolsz, milyen sok olyan "nagykutya" tudja nyugodtan lehajtani este a fejét, aki nagyban hozzájárult mások nyomorúságához vagy boldogtalanságához.
De ez csak egy szélső eset, humánus oldalról, csak úgy kiemeltem.
Én azért kiváncsi volnék arra az összeálításra, remélem majd egyszer leadod.
Akartam egy fennkölt szöveget beírni, már meg is gépeltem, de meggondoltam valamiért mégsem visz rá a lélek. Mindenesetre a témám reakciókat váltott ki, és ez már nem KÖZÖNY.
Amikor marcipa feldobta a témát az Alföld Áruházzal kapcsolatban, megjegyezve nem éppen mellékesen, hogy izig vérig magyar, akkor az első gondolatom az volt, hogy az üzlet mögött nem csak a nagy múlt áll, hanem az is, hogy több, nagy pénzügyi hátterű "kezekben" van. Azt ugyanis nem lehet tudni, hogy a részényeseknek ki segitett fenntartani, vagy éppen milyen tranzakciók folytán. Az hogy az un. törzsgyökeres régi magyar áruházak ma is tudnak egzisztálni, ma már ritkaságnak számit. Nagyon ritka ma a tisztán magyar erőforrású, stabil - nagy múltra visszatekintő- államiból lett privát vállalkozás.
én is régi motoros vagyok a szakmában, tudnék mesélni. Áruházi szinten: tegyél rá az áradra még 10%- ot, adjál hivatalosan 3% kedvezményt az áruháznak, s a boltvezetőt kínáld meg 5%- kal, zsebbe. Mindjárt eladható lesz a portékád.
Utálom, hogy így működik, de sajnos élni kell, s ha már így van, akkor legalább jól. :-))
