Nem, hanem azt, hogy mindnyájan egyet fújunk. Hehehe:-P
de komolyan, nem szavak kellenek, hanem tettek, eredmények. Én megtanultam a munkámban is, hogy csak arra alapozhatok, ami tényként, eredményként tudok magam előtt. A többi csak körítés.
De nem akarok átmenni szociológiába, hogy vajon mi mire vagyunk képesek, illetve mire nem.
A Kecskeméti financos témához sajnos nem tudok hozzászolni:-(
De tessék továbbra is "hírösködni"!
Az uto.. -ról jut eszembe, tök jó álmodozni! Sőt imádok álmodozni! Annak idelyén (vagy tizen... éve) arról álmodoztam, hogy nem kell Pestig, Bajáig, vagy Pécsig gyalogolnom, és ezerszer megfogadtam, hogy ha egyszer valami vicc kapcsán lesz egy járgányom, hát én oszt akit csak bírok!!!
Na és ez is bejött (Pe, mondhatjátok, hogy ilyen szoc-reál álmokkal könnyű küzdeni, de biz isten ez akkor nem tünk szoc.reálnak)
Vasárnapról hétfőre egy vicces eset kapcsán hajnal 1-kor döcögtem haza Debrecenből és hopp egy stoppos a pusztában, felvettem! A Kedvesem szerint mázlim volt, de egy belevaló baker man-t sikerült felvenni, (aki háromszoros bérért, 5 éve dolgozik balatonfüreden, ahol a nagyúr biztosít szállást is a dolgozóinak) A legényke októberben volt otthon utóljára, de már öt év alatt megszokta...
Lehet, hogy egyszer erdőt ids fogok ajándékozni???
Sajnos ebből nagyon kevés van. Bárcsak igy lenne !
Ha meggondolod, igy a saját hasznom mások haszna is lehetne:-)
Lehet, hogy ennek egy kicsit utópisztikus ize is van ?
Én például másként látok, azt látom, hogy az önös érdek fogalma felcserélődött a magántulajdon fogalmával...
Ez igazán kár, mert a magántulajdon szentsége ha tuldimenzionálódik, akkor szépen lassan megeszi azt a pluszt az emberekből, amitől az emberek egyáltalán emberek!
Ezért lehet, hogy bár szeretne egy csomó ember valódi aktív közeget, de tenni nem kíván érte, mert pénzbe-egy ebédbe- másba nem időbe és energiába kerül a fenntartása. Szóval valahol itt érzem a magántulajdon cstagyőzelmét az önös érdek fölött!
marcipa !
persze, hogy ilyen gondolatai vannak az embereknek. Az, hogy nem hunyom le a szemem valami felett, még nem pezsdit forradalomra. Ezt szerettem volna mondani az imént.
Tenni is kell valamit - ki igy , ki ugy- nem pedig csak ugy beleélni a világba. Ne haragudj, de Te valahogy az utóbbi kategóriába látszasz tartozni.
Megpróbálnék egyfelé gondolkozni a többiekkel...
Ennyi. Nem éppen forradalomra gondoltam, hanem arra, hogy mindannyian tudjuk, mi az, ami hasznos NEKEd és NEKEM, és mi az, ami - akár lemomdásokkal is - a hazánkat szolgálná.
Na jó , lehet, hogy ez is virágnyelven szólt.
