Jézus vagyok, kisvárosi Jézus a Getshemane-lakoteleprol, azért jöttem, kéremszépen, hogy feltámasszak egy topicot, aztán legyenekszívesek itt aláírni és már mehetünk is a Golgota-térre.
Sajnos ez igaz. Nálam, szerencsétlenségemre igen korán bekövetkezett egyvalaminek a megismerése (ez is elég, mert generalizálódik minden létezőre). Kisgyermekként, évek kitartó munkájával teljesen megismertem az ágyamnál lévő faliszőnyeget, a mintázatát, a szövedékét, az architektúráját, a színárnyalatait stb., és kész. Azóta egy fabatkát se ér az életem, dögunalom, alig várom, hogy vége legyen.
Ez tényleg furcsa érzés, akkor éltem át, amikor majdnem ráköszöntem az átlósan szemben lakó szomszédra, aztán hirtelen felötlött bennem, hogy valószínüleg neki nincsen távcsöve...
Az ismertségröl szóló kérdés egyébként mámoros állapotomban szaladt ki a számon, akkor jót röhögtünk rajta, de úgy t?nik, hogy a probléma mélyebb, mint els? hallásra tünt.
Szerintem egyébként teljes mértékben nem lehet megismerni senkit és semmit, de ha ez bekövetkezne (minden és mindenki teljes mélységü megismerése), akkor attól a pillanattól kezdve unalmassá válna a világ és rutinszerüvé az élet
...ide is betettem a lábamat:)
