Kérlek, ne vedd tolakodásnak, de szeretnélek megkérni, hogy szavazz a kutyámra a szépségversenyen. Ajka városban indultunk, a kutya neve Mia, száma: 94.
Ez érdekes, köszi. AZ az igazság, hogy az egész család titkon egy labradorra vágyik, de hát mindenhol azt halljuk, olvassuk, hogy igazi földműves és hát titkon egy szép parkosított kertre is vágyunk (a veteményes és a gyümölcsfák külön vannak, kerítés választja el, az nincs veszélyben).
Na most, ha 1. nem adunk a kutyának többet annál, mint amennyit egyszerre elfogyaszt 2. a család vadász tagjainak rendszeresen kölcsönadjuk a vadászatokra 3. hagyom, hogy legyen _egy_(na jó, kettő:-))) hűsölő gödre 4. nagy kertbe kerülne (az első kert kb 500 m2), és tavasztól őszig szinte csak éjszaka lenne egyedül 5. na jó, kibírok 1-2 évet 6-7 imádkozom 8. ivartalanítjuk 9. két kutyát veszünk 10-11 a gyerekek tuti lefárasztják és szeretgetik egész nap 12 figyelünk erre
akkor még az is lehet, hogy lehet ápolt gyepünk+labradorunk együtt?
Ja, még azt szeretném kérdezni, hogy az a terv, hogy azok a részek, ahová bokrokat, virágokat ültetünk ki lesznek emelve a talajszintről, kb. 30 cm magas terméskő fallal. jelent ez valamit egy kutyának abból a szempontból, hogy ne gázoljon bele?
Tavasszal szeretnénk venni/befogadni egy kiskutyát, most kezdek utánaolvasni, hogy milyen lenne a legjobb. Tulajdonképpen két nagyon fontos szempont van: 1. két _kicsi_(4 és 2 évesek, szeleburdiak, hancúrozók) gyerek mellé lenne 2. ne az legyen a kedvenc időtöltése, hogy feltúrja a kertet Van ötletetek?
Nálunk bevált az a módszer, hogy a gödrökbe belelspátoljuk a saját ürülékét és földet rá. Két nap alatt szokott le a furkálódásról (terrier a lelekem).
Szerintem ha nem tudtok abban a pillanatban rászólni, amikor éppen ás, akkor teljesen felesleges utána szembesteni a gödörrel. Attól nem szokik le, csak tőletek fog félni. Ha nem vagytok otthon, be lehet csukni olyan helyre, ahol nem tud ásni. Ha hazaértetek, akkor intenziv foglalkoztatással lehet pótolni a mozgáshiányt. Így talán nem jut eszébe ásni, amikor otthon vagytok. Az nem elég, hogy kiengeded, és szaladgáljon magának..:)
Köszi a cikkrészletet. Nagyjából talán sejtjük a probléma okát, de nem-igazán tudjuk melyik megoldás a jobb: Bezárni a kutyát és csak időnként kiengedni egy kis időre, hogy futkározhasson, vagy pedig további szabadságot biztosítani számára és mindig szembesíteni a károkozással, vagyis a gödörrel?
Kert vagy kutya? 12 ok amiért a kutyák gödröt ásnak Ha egy kutya gödröt ás, az általában négy esetből háromnál teljesen normális viselkedésformának tekinthető, legalábbis a kutya szemszögéből nézve. Azonban ezt a kerttulajdonos gazdik általában máshogy ítélik meg. De lássuk, miért is ásnak kutyáink gödröket.
1. Az étel eltartalékolása Még ma is sok kutyánál megfigyelhető az az ösztön, hogy a megmaradt ételt, csontot elássák, ha már teleették magukat. Ha ezt el akarjuk kerülni, ne adjunk a kutyának többet annál, mint amennyit egyszerre elfogyaszt, illetve a maradékot rakjuk el előle. Csontot olyan helyen adjunk neki, ahol nem baj, ha azt elássa.
2. Vadászösztön Ez a berninél viszonylag ritkán fordul elő, de egyes kutyafajták, így például a terrierek ösztönüknél fogva ásnak lyukakat és kutatnak egerek, pockok után. Ezeknél a kutyáknál az segíthet, ha lehetőséget biztosítunk nekik arra, hogy vadászösztöneiket a kerten kívül éljék ki.
3. Egy biztonságos, védett hely Ha a kutya csak egy nagy gödröt ás a kertben és többet nem, valamint ebbe rendszeresen belefekszik, az azért van, mert egy biztonságos, kényelmes, nyáron hűvös, télen védett alvó- és pihenőhelyet keres. Megoldást jelenthet, ha a kutyának biztosítunk egy kutyaházat vagy más megfelelő alkalmatosságot. Egyes kutyák azonban sokkal szívesebben használják az ő kis gödrüket, ez esetben az eső elleni védelem céljából érdemes lehet a gödör fölé valamiféle tetőt készíteni. A nyári kánikula enyhítésében segíthet például egy kis zuhany a kerti slagból (feltéve, hogy ezt a kutya szereti).
4. Unalom és cselekvésvágy Hosszú órákat egyedül tölteni a kertben unalmas. Ilyenkor gödrök ásásával elütni az időt optimális megoldásnak tűnik - a kutya számára. Biztosítsunk kutyánknak több mozgást, nagyobb teret illetve adjunk neki játékokat, amivel lefoglalhatja magát.
5. A terület felkutatása Teljesen normális, hogy a kutya érdeklődik a környezete iránt. Tudni akarja mi minden érdekes dolog van a földfelszínen és alatta. Általában azok a kutyák, amelyek ebből az indíttatásból ásnak még fiatalok és igen aktívak. Nem ásnak mély gödröket, csupán köveket, gyökereket forgatnak ki a talajból. Általában kinövik ezt a viselkedésüket, ahogy nőnek és komolyodnak, így a későbbiekben ez nem jelent gondot.
6. Utánzás A kutyák figyelik egymás viselkedését és tanulnak egymástól. De nemcsak a jó dolgokat, hanem a nemkívánatosakat, így a "gödörásás tudományát" is elleshetik egymástól. Sot, egyesek szívesen segédkeznek a tavaszi vagy őszi kerti munkáknál, ültetéseknél a gazdinak is, a baj csak az, hogy ők általában nem oda ássák a lyukakat, ahova azokat a gazdi gondolja.
7. Idegesség és agresszió Egy kutya, amelyik ki akar jutni a kertből, át akarja ásni magát a kerítés alatt. Az ok lehet egy másik, az utcán lévő kutya, akinek meg kell mutatni, hogy ki az erősebb, vagy a gyerekek is provokálhatják a kutyát a kerítés másik oldaláról. Az ásás ilyenkor csak kísérő jelensége az oknak, éppen ezért a kutya agresszióját kell visszatartani, illetve figyelmét elterelni.
8. Fajfenntartási ösztön A vemhes szuka ösztöneitől vezérelve gyakran gödröt ás körülbelül egy héttel a nagy nap előtt, ha még nem talált megfelelő helyet a szüléshez (a szülőládát a leendő mama nem mindig ítéli megfelelőnek), hogy kölykeit biztonságos helyen hozhassa világra. A kanok is szinte bármire képesek, hogy átjuthassanak a kerítés túloldalán lévő tüzelő szukához.
9. Egyedüllét Ha egy kutya ki akar jutni a zárt kertből, annak oka lehet a fajtársakkal való kapcsolat keresése is. Ilyen esetben biztosítsunk több lehetőséget a kutyánknak más kutyákkal történő játékra, együttlétre.
10. Túlzott aktivitás Meglehet, hogy az ásást a kutya mint póttevékenységet végzi, amiért gyakran a környezet a felelős: megoldás lehet egy másfajta életvitel a kutya számára.
11. Az elhanyagolt kutya A gödörásás oka lehet, ha a kutya elhanyagolva érzi magát. Ilyenkor ezzel próbálja meg felhívni magára a figyelmet, és általában sikerül is neki, habár ez leggyakrabban szidást jelent a gödrök miatt. Ez azonban az ellenkező hatást váltja ki, mert a kutya úgy fogja fel, hogy végre foglalkoztak vele. A megoldás: a gödrökkel ne törődjünk, játsszunk, sétáljunk többet kutyánkkal, vagyis fordítsunk rá több figyelmet, de ne közvetlenül a gödörásás után, nehogy mint egyfajta dicséretet fogja fel azt a végzett munkáért, hanem még mielőtt elkezdene ásni.
12. Félelem Meglehet az is hogy a kutya szörnyen fél valamitől és így próbál elrejtozni illetve egy biztonságos helyet találni. Próbáljuk megtalálni a kiváltó okot és azt megszüntetni (ha lehetséges), illetve ahhoz a kutyát hozzászoktatni.
Egy Amerikában végzett felmérés alapján a kutyatartók 83%-a panaszkodott arra, hogy kedvence rendszeresen feltúrja a kertet. Ezzel a gödörásás felkerült a leggyakoribb viselkedési problémák tízes listájára. Azok a gazdik, akiknek kutyájuk rendszeresen ás, sokszor elfogadhatatlannak tartják kutyájuk ezen viselkedését, és talán nem is gondolnak arra, hogy ez a kutya szemszögéből nézve teljesen normális válaszreakció lehet valamire. A kutyáknak bizonyára más az elképzelésük az ideális kertről, mint nekünk, embereknek. Toleránsnak kell lennünk kutyáink ezen tevékenysége iránt, és nem biztos, hogy minden gödröt katasztrófaként kell felfognunk.
Sziasztok! A topic témájától eltérő kérdést szeretnék feltenni nektek. Kérem, aki tud válaszoljon rá, vagy adjon meg egy olyan oldalt, ahol választ kapok a kérdésemre! 2 Éves törzskönyvezett németjuhász kutyánk van, aki két-három naponta a kertünkben legalább 10 gödröt ás. Az az furcsa az egészben, hogy hogy mindig ugyanazokat a gödröket ássa ki újra és újra. Tudnotokk kell, hogy az egész kertünk be van füvesítve, viszont, ahol virágágyás, vagy kopasz földterület van, mindig ott ismétlődik a földtúrás, ami akkor történik, ha elmegyünk otthonról, vagy reggelre virradóra. Már teljesen kiborít minket, hiszen kirúgja a fűre és a járdára a földet, aztán végigtappancsol a fehér járólapos teraszunkon. Főleg esős időben szörnyű. Kérlek benneteket, adjatok tanácsot! Előre is köszi. Esetleg e-mailomra is írhattok!
Bocs a zavarásért, de ha esetleg valaki gondolkozik örökbefogadáson ez a kutya nagyon megérdemelné:
1,5 éves németjuhász-tacskó keverék kan kutyus gazdát keres.Középtermetű, egészséges, oltott.Nagyon barátságos, szobatiszta, de inkább kertbe való, nagy mozgásigényű eb.Illatos útról mentettük, jelenleg ideiglenes befogadónál van, ahol sajnos nem maradhat már sokáig. Szállítását vállaljuk. Tel.:30/853-4631
Szerencsére ez nem lesz gond, mert a gyerekek egyrészt nem nagyon kicsik (8, 12, 14 év) és a macskáinkon megtanulták, hogy tiszteletbe tartsák az állat igényeit.
Azért vagyok ilyen bizonytalan a fajtaválasztásban, mert egyszer már volt egy kutyánk, egy évig volt nálunk, váratlanul kaptuk, de nem gondoltuk át, hogy abban az élethelyzetben nem volt nekünk való ez a kutyus. El is szökött egy év múlva. Most jobban szeretném átgondolni a dolgot. Az is felmerült bennem, hogy menhelyről hoznék el egy nem nagyon idős kutyust, akit még alapvetően mi tudnánk felnevelni. Igazából úgy október második felében lenne aktuális, mert akkorra maradunk egyedül, és akkorra talán a fiam segítségével ki tudom javítgatni a kerítés kisebb-nagyobb hiányosságait. Amitől még tartok egy kicsit, az a macskánkkal való összeszoktatás. Nem szeretnék félszemű kutyát és vacsorára felfalt cicát sem.
Szia! Én is alig vagyok itt, de a Te írásod olyan aranyos, hogy válaszolnom kellett! Egy argentin dog marmagassága kb.55-65cm. A kerítés a szökdösés ellen csak részben véd! A nevelésen sok múlik, csakhát az ösztönöknek meg nem lehet parancsolni! Ha túl alacsony a kerítés, az idegen kutyák is bemehetnek! A kan kutyák a szökdösősek, a szukákhoz házhoz mennek! Nem könnyű!... - A korlátlan netezés nálunk is gond volt a nyáron...
Gyönyörűek! Bocs, hogy eddig nem válaszoltam, de szabadságon voltam és csak annyira közelítettem meg a számítógépet, hogy a fiam komolyan vegye, hogy lekapcsolom az elosztót, ha nem hagyja abba a többórai netezést. Egyébként gondoltam arra, hogy mindenki a saját kutyáját, dícséri majd, de abban reménykedtem, hogy vannak akik jobban ismerik nálam a különböző fajták tulajdondonságait, és mondanak olyanokat, hogy milyen kutya az ami biztosan nem való nekünk. Az argentín dog milyen magasra nő meg, Mert nálunk elég alacsony a kerítés. Az utca felé még csak meg tudom magasítani, de a három szomszéd felé már nem biztos.
Nagyon aranyos a kérdésed, de erre ahány " kutyabuzi", - bocs - annyi válasz! Természetesen, én is a saját kedvenc fajtám tudom ajánlani az argentin dog-ot! Hihetetlenül intelligens, könnyen tanul, - amit néha ellened használ, persze jó értelemben! - A gyerekeket imádja, vigyázza, - a családban 3 gyermek, 2 unoka, 2-15 évesig, s egy nagyanyó van. pontosan tudja, hogy kivel mennyire mehet el a játékban, soha nem rohangál 1000rel a kicsi gyerek, vagy a mami mellett. Igazán jó társ: meghallgatja, ha a kislányom furulyázni tanul..., a mami kivel találkozott a piacon... stb... Ha látja, hogy rohanunk, dolgozunk, tele a kezünk, szinte észre sem vesz, tudja, hogy ez nem az Ő ideje. De ha eljön az "estefelé", s egy pillanatra átfut az agyunkon, mikor vigyük sétálni, olyan őrülten kajla, hogy hihetetlen! Türelmesen csorgatja a nyálát, ha eszünk, de megvárja, hogy végezzünk, s nem tolakodik. Ha egy idegen kisgyerek van nálunk, s nyargalász valami finom, illatos falatkával a kezében, árnyékként követi egy leeső morzsáért, de soha, még csak meg sem nyalná a kezében, nemhogy elvegye. Viszont nagyon pofátlanul belóg a lakásba, ha hallja, hogy elmegyünk a kocsival! Ami nincs kulcsrazárva, az az ajtó nem akadály számára. olyan ügyesen nyomja le a kilincset, hogy a még festék sem sérül. Erre nem tanítottuk, teljesen magától jött rá! A bánatos nézésével vesz le a lábunkról. Ha valamit nem engedek meg neki, türelmesen leül, mindig úgy, hogy lássan a bús képét. ...s nem mindig vagyok elég erős! Nem sokat ugat, de akkor dübörög a környék, s valóban oka is van rá. Éjszaka alig alszik, nagyon éber, mászkál körbe-körbe! A legapróbb neszre felébred. Inkább délelőtt piheni ki magát, s a gyerekszobában, a szőnyeg közepén. Ha oda bejut, akár rá is léphetsz, meg sem moccan! Igazából közöttük érzi magát a legjobban, ez nyilvánvaló! Izmos, tekintélyes külsejével biztos nem kezdene ki egy idegen sem! A szökdösés miatt talán egy szuka lenne a jobb, s talán ivartalanítva. Bármilyen kutya mellett is döntesz, a következetes nevelésen nagyon-nagyon sok múlik! Remélem, megtalálod azt a kutyust, aki majd sok örömet ad majd Neked, s gyerekeidnek! Üdvözlettel: Bettymam ( ha érdekel, sok fotóm van, csak nincs időm lekicsinyíteni, de email címre küldhetek)
A tavaszi nap nyári hőségbe borult. Azt mondták: júniusba elég vóna ilyen meleg. A vadgesztenyefák kövér virága pompázatosan dagadt a zöld levelek közt, s a nap ragyogott a szerelmeskedők körül. A méhek is kijöttek, s dúsan döngték körül a virágokat; a ház előtt, ahol láb nem járt, a gyom úgy burjánzott, kitárt kis karokkal a nap felé, mint a gyerek, aki nem bírt az egészségével, s tapsikolva döcögött másfél éves kövér lábacskáin mezítláb a forró porban, s minduntalan felbukott, ahogy a Bodri szőrébe kapkodott.
Fű, fa, virág, gyerek, állat mind boldogan ujjongott a korai boldogságban.
- Hagysz békét annak a kutyának, te! - kiáltott rá az anyja szenvedélyesen, s mindjárt rávert a gyerek kövér kis tagjaira.
Mióta rajtakapta a csöppnyi lurkót, hogy megszopta a kutyát, azóta utálta ezt a dögöt.
Hogy még egyszer meg ne történjen, be is kente a kutyát vastagon halepével, az egész hasajját. A kutya hanyatt feküdt, úgy tűrte, s aztán vihogva ugrált a gyerek körül.
- De nagy ellensége vagy annak a kutyának - mosolygott az ember, aki szintén hálás volt a dögnek, s a bajusza alatt mosolygott.
- Ha kend el nem emészti, majd én megetetem - mondta az asszony, de már nem gondolta komolyan, mert ő is nevetett csintalanul az ura szemébe, aki azóta egyre hamiskásan hunyorgatott körötte, s ifjú napjaik örömei tértek vissza. Elfeledkeztek a gondokról, a tervekről, s éltek, mint a kora tavaszban az állatok, éltek, üzekedtek és önfeledten boldogok voltak.
Az ember jókat csapott a felesége meztelen vállára, amely gőzölögve, párologva állott ki az ingvállból, s a hosszú tél után fehér volt, kívánatos, harapni való.
Összevillantak, aztán az ember elment a kertbe, az asszony pedig kihozta a konyhából a mosóteknőt, s hozzákészült a nagymosáshoz. Dézsaszéket tett a teknő mellé, aztán kihozta az ugorkásüveget, s abba mosószódát tett. Aztán vizet öntött rá. Akkor bement a forró vízért s a ruháért, a szennyesért.
Pityu a kutyával birkózott. A kutya hagyta, hogy a gyerek a hasán fetrengjen. Hanyatt feküdt, négy lábát elterpesztette, s kínálta magát. De a gyerek a száját törölgette a keserűségtől, s megrúgta, aztán tépte s gyömöszölte az ebet. Az csak röhögött, s nem értette, hogy miért nem akarja a fia, akit adott neki az Isten elvett kölykei után. Minduntalan visszahajlott, s megnyalta a gyereket, akinek jóízű combjai kiömlöttek a kis ruhából, s így birkóztak s hancúroztak.
Boldogok voltak a viháncolók.
Most a gyerek feltápászkodott, s odadöcögött a székhez.
A kutya utána. Nézte, mit csinál. Okosan pislogott, s lihegve követte a csecsemő minden mozdulatát. Úgy látszik, neki már ez ember volt, a duzzadt kis embert komolyan vette, mint gazdáját, s okosan akart neki segíteni.
A gyerek az ugorkásüveg után kapkodott.
Felmászott a szék keresztfájára, s kis kezeit az üveg szélébe akasztotta.
De az üveg sima volt, ujjacskái lesiklottak róla. Újra s újra kezdte. Közben gügyögő szókat mondott, mert még nem tudott beszélni, csak olyanokat, hogy:
- Gyü-gyü... Kut-ti, kut-ti.
Bodri értette a nevét, de nem tudott segíteni a kis embernek, nem értette, mit akar, s neki nem voltak kezei, hogy meg tudja fogni, s levegye onnan az üveget. Csak nézte engedelmesen és hűségesen, s körül-körülszaladta a széket, aztán leült a farkára, s újra csak belemerült a kicsi ember munkájába.
A gyerekecske ujjai megint csak lesiklottak az üvegről. Az üvegben pezsgett a tiszta víz. Sistergett, fortyogott, a szóda olvadt a vízben, s az furcsa volt és csiklandozó.
Most a gyerek még magasabbra kapaszkodott, s most sikerült. Ujjai belenyúltak az üveg tágas nyílásába, most megfogja, erősen megmarkolja a zöld üveget, s most egyszerre kész: az üveg felfordult, ráömlött a gyerekre, aki abban a pillanatban hanyatt esett a szék alá, s az üvegnek egész tartalma ráfolyott.
Egy pillanatig csönd, akkor a gyerek elkezdett visítani.
A kutya tanácstalanul s tehetetlenül, kihegyezett fülekkel állott felette, s abban a pillanatban ráugrott, s nyalni kezdte.
Hirtelen elkapta a nyelvét: valami égette.
De megint rárohant, s újra nyalta, nyalta, lenyalta arcáról, nyakáról, testéről az égő vizet. Akkor elfutott, s prüszkölve, kétségbeesve karikázott körül, aztán eszeveszetten megint neki a gyermeknek, s feltúrta annak a ruhácskáját alólról, s nyalta, nyalta nagy vörös nyelvével róla a tüzet.
Most az asszony kirohant a gyereksírásra. Látta, mi történt, felkapta a vonagló testecskét, s belemártotta a dézsába, amely vízzel tele már ott állott.
S hozzá ő is visított torkaszakadtából:
- Apja, apja! Apjaaa!
Míg mosta, mosogatta a gyereket, az apa a vonításra, az eszeveszett, kétségbeesett asszonyi sikoltásra fejveszetten rohant föl a kertből.
- Mi történt, mi történt!
- Gyüjjön kend, magára rántotta a szódát.
A gyerek már épebben lihegett, kis szemei könnyesen néztek, szájacskája nyáladzott.
- Mosd le, mosd le jól.
Az asszony letépte a gyerekről a ruhát, s annak teste pirosan és égően virított a napon, s újra és újra belemártották a hideg vízbe.
Az apa felkapta a kútnál a tele vödröt, s még avval is leöntötte a gyereket.
Mikor a roppant ijedségtől egy kicsit ocsúdtak.
- Tán nem lesz baja, fusson kend orvosért! - kiáltotta az asszony.
Csurgott róla a verejték, a rémület tajtékja, s most kötényébe burkolta a gyereket.
- Kend be tiszta olajjal! - kiáltott vissza az apa, s rohant ki a kapun az orvos után.
Mikor visszatért, az anya ült a küszöbön, s ott volt az ölében a gyerek, aki kimerülten, görbe szájacskával már sírni sem bírt. Az apa ujjait tördelve, felhevülten, kétségbeesve állott felette.
- Nincs otthon, de jön a bába.
Aztán jött egy öregasszony, aki csak folytatta, amit ők csináltak. Vastagon csorgatta a hűs olajat a megégett testecskére.
- Örüljenek, hogy az arca tiszta maradt - mondta. - Tiszta maradt az arca, az a jó.
Kissé megpihentek a rémület lázában. Akkor nyöszörgést, sírást hallottak.
- A Bodri!...
A Bodri nyítt, verte magát a kerítés tövében, aztán elnyúlt, s csak hörgő hangokat adott.
Az ember odament, megemelte a kutyát. Annak a nyelve égett, mint a tűz, s pislogva még egy utolsó pillantást vetett a gazdára. Akkor megvonaglott s elnyúlt.
- Mi van ezzel a kutyával?
- Lenyalta! - sikoltott fel az anya. - Lenyalta a gyereket.
- Benne van a szóda - értette meg s kiáltott az ember, s egy pillanatra ugyanolyan szánalom volt benne, mintha egy másik gyerekéről volna szó.
A kutya még egyet-kettőt vonaglott, felvetette magát, s a másik oldalára fordult, még egyszer nagy kínjában átvetette magát a fején, s végképp elfeküdt. Megdöglött.
Soká, némán s tűnődve nézték. Az asszony:
- Mikor kijöttem, a kutya nyalta a gyereket, a hasáról lenyalta a tüzet.
A vénasszony érthetően mondta:
- A vót a szerencse - mondta. - Ha le nem nyalja róla a nagy darab szódákat, ami ráömlött, akkor kiégeti a gyenge hasát. A vót a jó, hogy lenyalta a gyerekről a halált.
Megilletődve néztek a dögre.
Soká néztek a hűséges állatra, s az asszonynak megindult a szeméből a hálás könnyáradat.
- Ó, a szegény... Jaj, a szegény állat... Lássa ke... Ássa el kend jó helyre...
A gyerek az ölében elaludt.
- Má nem lesz baja - mondta a bába.
S a Nap tovább ragyogott, csillogott rajtuk s a dagadó kövér virágokon. A Nap kegyetlen, észre se vette, milyen tragédia zajlott le. A Nap kegyetlen, a virágok kegyetlenek, a méhek kegyetlenek, az élet kegyetlen. Minden tovább élt, zsibongott s boldog volt a tavasz napfényében. A gyerek pihegett, fel-felsírt, de már élt, s csak a Bodri feküdt elnyúlva, a hős; az anyai szeretet adta magát áldozatul, s elment a boldogság ismeretlen, hősi otthonába.
Eddig egyszer volt kutyánk, egy collie. Már viszonylag nagy volt amikor kaptuk, 1,5 éves és sajnos nem ivartalanítottam. Kan volt és egy év múlva lelépett. Nem is találtuk meg, pedig az egész falut bejártuk. Szóval még egyszer nem követném el ezt a hibát. Egyébként furcsa kutya volt, félt a lépcsőtől, sokáig nem mert felmenni a teraszra, később is csak az egyik oldali lépcsőt használta. Fordítva működött mint a többi kutya, ha az ötödik szomszédhoz jött valaki, ugatott ezerrel, ha a szomszéd kimerészkedett a saját teraszára vacsorázni úgyszintén, de ha véletlenül pár percre csöndben volt, akkor tudtam, hogy hozzánk jött valaki és áll a kapuban két lábon és simogattatja magát. De éjszaka elhalgatott és reggelig keringett a ház körül és vigyázott rá. A gyerekekkel, pedig fantasztikus volt. Ösztönösen tudta, hogy melyikkel, hogy kell bánni. A kis totyogóst csak néha óvatosan megpuszilgatta még a legnagyobb rohanásban is gondja volt rá hogy kikerülje, soha fel nem borította, középsőt már jobban körbeugrálta, játszott vele, a nagy fiamat pedig rendszeresen leteperte és nagyokat birkóztak.
Igen, erre én is gondoltam már. A legközelebbi nagyobb városban biztosan van valamilyen kutyamenhely, még nem néztem utána. Egyébként, hogyan megy egy ilyen "örökbefogadás"?
Hát én nem gondolom, hogy jellemzően szökősek. Van beardedem és collie-m is (három) senki nem megy sehová. A környezetem tele van van britekkel, nem akarnak elmenni, persze foglalkozni kell velük, nem kerti díszek
