Hali! A materialistábban gondolkodó Nyugaton ez valóban egy jó kérdés, bár röviden elintézhetjük azzal, hogy a keleti gondolkodásmódban meg úgy gondolják, hogy a lélek Te magad vagy, ahol a tested az, ami inkább idegenebb számodra, bár a keleti antropologikus látásmód eleve eltér a nyugatitól, finomabb különbségeket is meglkülönböztetve a létezők terén, mint test és lélek. Ez már a bibliai szóhasználatban is látszik (de méginkább az Egyetemes Zsinatok formuláiban, ahol szerepel lényeg, személy, természet, energia, stb.), ahol két különböző fogalmat is szoktak magyarul lélek-nek fordítani. Az egyik a nefes (pzsükhé), ami nincs a növényeknek, de van az állatoknak és az embernek is. A másik a ruah (pneuma), amely csak az embernek és Istennek van (a Szent Lélekre is ezt a szót használják).
Ennyit alapozásnak, de ha valamerre el akarunk indulni, akkor azt sem árt tudni, hogy a lélek egyik tulajdonsága, hoyg képes hasonblóvá válni, egyesülni irányultsága tárgyával. Az elmélyült imádkozó Istenre figyelve, Benne elmerülve maga is hasonlóvá válik Istenhez, de ugyanez igaz a materialistán gondolkodókra ellentétes irányban. Ha csak az anyagra irányul a figyelmük, a lelkük is elnehezedik, kiüresedik, eltunyul, felszínes lesz, mint az anyag. (Az anyagnak nincs valódi mélysége, ha eljutsz a tárgy középpontjába, onnan ismét a felszín felé vezet az út, míg a lélek végtelen mélységű.) Nem véletlen, hoyg a nagy materialista tudósok kételkednek a lélek létezésében, mivel nem sok életjelet mutat az ő saját elanyagaiasodott lelkük, de arra is látunk példát, hogyha valaki akár a művészetek, akár az erkölcs felé fordul elmélyültebben, annak elkezd éledezni a lelke, és kevésbé kételkedik a lélek létezésében (még ha nem is klasszikus vallásos illetőtől van szó).
Ha tehát valaki azt kérdezi, hogy mi a lélek? az ne azt várja, hogy kívülről objektíven bebizonyítják neki, hoyg az ő szubjektuma létezik, mert azt ő maga tudja tetten érni önmagában, ha befelé fordul egyre mélyebben és elfordul az anyagi világtól. Ekkor határolódik el igazán a lélek a pszichés folyamatoktól és az érzelmektől (amellyel a materialisták szokták tévedésből azonosítani a lelket, holott ezek csak vagy testi-homonális-idegi folyamatok vagy/és a lélek dinamikájának pusztán felszíni hatásai), és felfedezik, hogy az emberi lélek valójában olyan hatalmas mélységgel és tágassággal rendelekezik, amelybe nemhogy a saját fizikai testünk, de még az egész univerzum is csak egy porszemként hullik bele! Ekkor fedezi fel az ember saját transzcendenciáját a szíve mélyén, amely egy olyan láthatatlan világra nyit számára kaput, amelyhez képest minden addigi tapasztalata a vakság kategóriájába esik. Nagy téma ez, de jelezni akartam, hogy ha ez a kérdés felmerül, arra ne számítsunk, hoyg a materiális világban megszokott természettudomáynos módszerrel lehet válaszolni, hanem sokkal inkább a válaszhoz el kell indulni egy olyan hosszabb úton, amely egy fényévekkel nagyobb világra nyit kaput, mint az anyagi világ!
Nem tudjuk, hogy amit emberi léleknek nevezünk, az a testi működés része, vagy a testtől független, de egy testhez kapcsolódó transzcendens képződmény.
Következésképpen:
Nem tudhatjuk, hogy a halál csupán a test halála, vagy "vele hal a lélek" ?
Lélek tehát nem halhatatlan, főleg ha filoszilag értelmezhető csupán, fogalmilag különböztethető meg, avvagy választható el a testiségtől, ám magától a testtől nem vionatkoztatható el, így a lélek addig él, amíg a test, a halhatatlanság sphasem volt biblikus, ám sajnálatos, hogy egyes egyházak, főleg a keresztények ilyen hantálatra építettek!
Amit a bibliából tudunk, csupán információ, ez lehet hazugság, hamis képzet, emberek véleménye, avagy részigazságok mellett tények is, de nem tekinthető tényeknek, sem valóságos ismeretnek!
Ha a bibliából tudjuk, hogy egy istenség teremtette az akármit, akkor ez olyan, mintha írói teremtették meg az világot és benne szereplőit! Nem mérvadó!
Mint a Bibliából tudhatjuk, Isten az anyagi világot teremtette, a lelket nem. Azt önmagából lehelte úgymond Ádámba. Ha így van, a lélek továbbra is Isten része, hiszen Ő nem felosztható. Nem bocsáthatta Ádám hatalmába, mert nincs Úr őfelette. A lélek nem vonható felelősségre Ádám bűneiért, hiszen azokat a lelke ellenében követte el. A lélek nem támadhat fel, mert nem is halhat meg. Ezek szerint nem lehet ítélet tárgya sem.
Ha ez így van, akkor a végítéletkor a lélek nélküli test támad fel, kap örök életet, és részesül a megérdemelt jutalomban vagy büntetésben.
Baptista családba születtem, gyülekezetbe jártunk. Felnőttként Szentlélekkeresztségben (nyelvekenszólással együtt) részesültünk a családommal. A lelkész azt mondta, hogy "ez a lélek itt idegen erre itt szükség nincs." Ez után karizmatikus gyülekezetekhez csatlakoztunk. Mivel az igei meglátásaimat nem takartam véka alá, konfliktusba kerültem. Hol én mondtam fel, hol nekem mondtak fel.
Részletesen, és a konklúziót levonva ezeket (többek közt) a már említett topikban leírtam.
A gyors elérési útvonal innen: Itt katt az Amet-re. A feljövő oldalon katt a hozzászólásokra. A feljövő újabb oldalon jobb felső sarokban katt a "Hozzászólások topikonként" linkre. Itt görgetni a keresett topikcímig. Itt csak az én hozzászólásaim vannak kilistázva, így gyorsan megtalálható a szám szerinti hozzászólás.
"Mindíg az Igazságot kerestem. Ezért a ma látható keresztény közösségek perifériájára kerültem az Igazsággal (Jézus az Igazság) együtt."
:) Másokkal is előfordul - szerencsére. Sőt, így is kezdődött: Jézus is "perifériára" került az Igazsággal együtt anno. Az Igazság mindig periférián van:
magunkat helyezzük a centrumba, az elvárásainkat, rögeszméinket, stb., hogy
lehetne akkor az Igazság a központban - igazi önvalónkkal együtt.
Az ember halál utáni lelki formájáról, az Úrnak Emanuel Swedenborg svéd tudósnak adott kijelentéséből értesültem. Közel harminc évig tartó elragadtatások közepett alkalma nyílt meglátni az odaát történő dolgokat. Az Úr azért hívta el, hogy az időközben eltévedt, és romlásba fordult Keresztény tanokat helyreigazítsa azokban akik ezt igénylik. Az alábbi idézetek a Menny, és a Pokol a látottak, és hallottak szerint c. munkájából valók.( http://emanuelswedenborg.tripod.com )
"57. Az egyházról hasonló mondhatunk, mit amit a mennyrõl mondottunk; mert az egyház az Úr földi mennyországa. Ez is sokféle van és mégis mindegyiket külön-külön egyháznak nevezzük és valóban az is, de csak olyan arányban, amilyen arányban benne a szeretet és hit jósága uralkodik. Az Úr a különféleségbõl itt is egységet teremt, úgyszintén a sok egyházból egyet. Ugyanazt, amit az egyházról általánosságban mondottunk, az egyházhoz tartozó emberekrõl külön-külön is mondhatjuk, vagyis, hogy az egyház az emberen belül, nem pedig kívül van és hogy minden ember külön-külön egyházat képez, amelyben az Úr a szeretet és hit jóságában van jelen. Ugyanazt, amit az angyalról, akiben a menny van, mondottunk, mondhatjuk az emberrõl is, akiben az egyház van, hogy tudniillik õ a legkisebb alakú egyház, úgy, mint ahogy az angyal a legkisebb alakú menny. Sõt, hogy az ember, akiben az egyház van, éppen úgy, mint az angyal, mennyet képez; mert az ember a menny számára teremtetett, hogy oda juthasson és angyallá legyen. Ezért az, akinek az Úrtól származó jósága van, angyali ember. Megemlíthetem, hogy mi az, ami úgy az emberben, mint az angyalban közös és mi az az elõny, mellyel az ember az angyalokkal szemben van. Az ember az angyallal annyiban közös, hogy bensõje éppen úgy a menny képe szerint van alkotva és hogy õ szintén a menny képmásává válik és pedig olyan arányban, amilyenben a szeretet és a hit jóságában van. Az ember az angyalokkal szemben elõnyben van, hogy t.i. külsõje a világ képe szerint van alkotva és hogy amennyire a jóban van, nála a világ a menny alá vettetett és a mennynek szolgál és hogy ugyanakkor az Úr nála mind a kettõben, mint az õ Mennyében van jelen, mert Õ mind a kettõnél mindenkor isteni rendje szerint van jelen, mert Isten maga a rend...
80. Mivel az angyalok nem láthatatlan Istent, akit õk alak nélküli Istennek neveznek, hanem emberi alakú, látható Istent ismernek el, azért azt szokták mondani, hogy az Úr egyedül ember és hogy õk tõle szármázó emberek és hogy mindenik annyiban ember, amennyiben Õt magába fogadni képes. Az "Úr magába fogadása" alatt a jónak és igaznak befogadását értik, amely Õtõle származik, mert az Úr az Õ jóságában és az Õ igazságában benne van. Ezt nevezik õk bölcsességnek és értelemnek. Azt mondják ugyanis, hogy mindenki tudja, hogy az értelem és a bölcsesség alkotja az embert, nem pedig az arc ezek nélkül. Hogy ez így van, kitetszik a bensõ menny angyalain, mert ezek az Úr által a jóban és az igazban vannak és ebbõl kifolyólag a bõlcsességben és az értelemben. Ezért legszebb és legtökéletesebb emberi alakjuk van, míg az alsóbb menny angyalai kevésbé szépek és tökéletesek. Ellenkezõképpen és pedig megfordítva van ez a pokolban. Azok akik ott vannak, a menny világosságában embereknek alig látszanak, hanem szörnyetegeknek, mert õk a gonoszban és a hamisban, nem pedig a jóban és az igazban vannak és így az igazság és az értelem ellenkezõjében, ezért életük nem életnek, hanem lelki halálnak neveztetik...
99. Habár a test tekintetében az emberhez tartozó minden dolog, a menny minden dolgának megfelel, azért az ember nem külsõ alakjánál fogva képmása a mennynek, hanem bensõje szerint, mert az ember bensõje veszi fel a menyet, míg külsõje csak a világot veszi fel. Amilyen arányban tehát bensõje a mennyet felveszi, olyan arányban képezi etekintetben a legnagyobb ember (a legnagyobb ember itt az egész mennyet jelenti) képmása szerint a legkisebb alakú mennyet. Ha pedig bensõje azt fel nem veszi, akkor kevésbé bírja a mennyet és lehet képmása legnagyobbnak, noha a külsõ, amely a világot veszi fel, a világ rendje szerinti alakot ölti fel és ezért bizonyos szépségû is lehet. Mert a külsõ szépség, vagyis a test szépsége, a szülõktõl és az anya testében való képezõdéstõl függ és azután a világból az általános befolyás által tartatik fenn. Innen van az, hogy az ember természeti alakja szellemi emberének alakjától nagyon különbözik. Néhányszor láttam, hogy valamely ember szelem alakjára nézve milyen és azt találtam, hogy az némelyekben, akik arcra szépek és kedvesek valának, utálatos, fekete és otromba volt, úgy, hogy te azt a pokol képének, nem pedig a mennyének neveznéd. Viszont másokban, akik nem voltak szépek, deli termetû, fehér és angyalihoz hasonló vala. Valóban az ember szelleme a halál után úgy jelenik meg, mint amilyen a testben volt, amíg a világon abban élt...
414. Akik a mennyben vannak, állandóan életüknek tavasza felé haladnak, és pedig annál gyönyörûségesebb és boldogabb tavasz felé, minél több évezred óta élnek és így az örök lét felé a szeretet, szeretetmunkásság és a hitben való elõrehaladás növekedésével. A nõi nembõl, akik már korosak és az öregségtõl elgyengülve haltak meg és az Úr iránti hitben, a felebaráti szeretetben és férjükkel boldog házassági szeretetben éltek, az évek múltán mindinkább ifjúságuk és hajadonságuk ( juventutis et adolescentiae ) virágzó állapotába és olyan szépségbe jutnak, amely a szépségnek minden eszményét, amit valaha szem láthatott, felülmúlja. A szeretet és a szeretetmunkásság az, amely így alakul és annak képmását ábrázolja és alkotja. A szeretetmunkásság kellem és szépsége az arc minden egyes vonásából kisugárzik, olyannyira, hogy õk a szeretetmunkásság megtestesülései. Néhányan látták azokat és felette elcsodálkoztak. A cselekvõ szeretet alkata olyan, hogy a mennyben az a szem elõtt elevennek tûnik fel. Ez maga a cselekvõ szeretet, amelyet ábrázolnak és képeznek és pedig úgy, hogy az egész angyal, különösen arca, egyszersmind szeretetmunkásság, amelyet éppen úgy világosan látni és érezni lehet. Ezt az alkatot ha látjuk, kimondhatatlan szépség az, amely közvetlen a lélek bensõ életét szeretettel árasztja el. Egyszóval az öregedést a mennyben megifjodásnak nevezik. Azok, akik az Úr iránti szeretetben és a felebaráti szeretet munkáságban éltek, a másik életben ilyen alkatok és szépségekké válnak. Valamennyi angyal átláthatatlan változatosságban ilyen alkatú. A menny ezekbõl áll..."
Meggyőződni erről csak ráérzéssel lehet, míg itt élünk a földön. Az odaát való dolgokról, csak kijelentés által tudhatunk meg valamit. Az igaz kijelentést pedig azért lehet elhinni, mert az érthető, és beillik a teremtett rendbe, ami itt és odaát is felismerhető, mert bele van írva a "szivbe".
Bár itt a rend felismerését zavarja az a tény, hogy a földi világ a kárhozatban vesztegel. A kárhozat pedig a rend ellentéte. A kárhozatos életvitel belső dolog, de átüthet a külsőbe. Pl. Egy alkoholista, vagy drogos, vagy éces meleg, stb. az utódait is tönkreteheti, kívül, belül. És ezek a jegyek öröklödhetnek. Kihagyásokkal, egyik másik nemzedéknél előjöhetnek, innen a zavar.
Mindenki találkozott már azzal az igazságtalansággal, hogy egy szép arcú, arányos termetű ember gonosz, és hamis. Legyen az férfi, vagy nő. Vagy azzal, hogy egy ember lehet torz, és csúf ábrázatú, mégis kellemes a közelsége, mert belül az igazra, és a jóra törekvő. Ezt a bűn által előállt igazságtalanságot akarták kezelni a görögök a Tajgetosszal, a szivbe írt lelki igazság alapján: "ép testben ép lélek". Ez olyan volt, mint mikor az Igét ma, amely lelki, testi, azaz betű szerint értelmezi valaki, és úgy alkalmazza.
A bűn olyanná teszi az embert, mint az összegyürt vizbemártott ( Az élet víétől, azaz igaz tanokól megfosztott) szivacs. De, ha ettől a szorításból felszabadulunk, a külsőnk is visszaugrik a rendbe, mint az elengedett szivacs, igaz, hogy csak a másik életben, a lelki testünkben, ami nem rögzült konzisztencia, mint a földi: "új eget, és új földet várunk, ahol igazság lakozik".
Itt persze az új ég az ember újjászületett lelkét, az új föld pedig a lelki testét jelenti. Tágabb értelemben pedig az igaz, és jó, azaz szent emberek alkotta testületet, vagy másszóval a Krisztus testét, megint más szóval, az Új Jeruzsálemet, megint másként, a Menyországot.
Hogy ez így van, arról Swedenborg tett bizonyságot, akinek 29 évi sorozatos elragadtatások közepett Isten megmutatta a szellemi valóságot, ami odaát vár
Ez a verzió sem rosszab a másik elméletnél, de a valóságban mi az ami végbemegy, arról beszélj, tapasztalatokról talán, mertha e téren nincs, úgy halandzsának tünik!
Az ember három részből áll: Lélek, test, és a kettőből kiáradó hatás, vagy megnyilvánulás. Ez a három az emberben megkülönböztethetően egy.
A halálunk után a lelkünk lelki test formájában látható a túlvilágon. Ez a test azonban már látványában viseli azt a minősítést, amit cselekedeteink okoznak rajta, nem úgy mint a földön. Ezért egy jó és igaz ember látványa odaát arányos, és szép, míg egy gonosz, és hamisé torz, és csúnya.
Ez a látvány a szellem. A szellem a lélek milyenségéről árulkodik, és nem külön alkatrészünk. Az angyalok, már a látványból, a beszédből, a közeledésből, felismerik ki milyen ember belülről. Mert a külsöben a belső valóság is megjelenik a szellemvilágban.
