Nem is gondoltam, hogy ilyen hosszú szöveget is elfogad... akkor folytatom!
"A fiatalember szívét azonban melegség önti el. Éppen ilyen gyámoltalan kis feleségről álmodozott mindig. Ez nem sok vizet zavar. Ilyen asszony kell neki, és a mama elérte a célját. Közben még befejezi a történetét, és végezetül önmaga jellemzésére is kitér. Tudja jól, hogy az is nagyon fontos lehet. - A jószívét tőlem örökölte… Már a butaságig jó… Ezt én mondom… Nem azért, mert az én lányom… Maga igazán ismer engem. Holott a mamát senki sem ismeri. Annyi azonban bizonyos, hogy mióta a világ fennáll, nem történt meg, hogy a mama egy fiatalembernek más lányokat dicsért volna… Julienne kisasszony csak olyasmin mulatott jóízűen, amely valamely kapcsolatban volt vele: ha hozzá beszéltek, vagy ő mondott valamit, főleg az utóbbin fuldoklott a nevetéstől. Ha mások beszélgettek, vagy élcelődtek (ezt csakis az ő szemszögükből merem állítani), Julienne kisasszony arca lárvaszerű lett, teljesen áttetsző, kifejezéstelen, pocsolyaszínű szemei valósággal élettelenül bámultak a beszélőre, mintha fel sem foghatná a szavak értelmét. Marie Antoinette, mentesen minden nagyvonalúságtól, de szintén teljesen népszerűtlen jellemével ült Wautrad úr mellett elöl, és percenként hátrafordult, végigjártatva rajtunk a tekintetét."
Elő is szedtem a könyveket, tehát nekem ezek a Vaszary Gábor regények vannak meg (mind Nova kiadás): A nő a pokolban is úr, Hárman egymás ellen, Amiről a férjek álmodoznak, Kislány a láthatáron, Volt egyszer, Az ördög nem alszik, Monpti, Tavaszi eső, A szőkékkel mindig baj van, Ő
És egy kis ízelítő a kedvencemből (A nő a pokolban is úr):
„Az idősebb hölgyet Marie Antoinette-nek hívták. A nyaka fekete bársonyszalaggal volt átkötve, a szempillái rizsporosak voltak. Ő ült elöl Wautrad úrral, aki az autót vezette. Kistermetű, pocakos emberke volt, fekete harcsabajusszal, a nyaka köré főzelékfoltos sálat tekert. Állandóan pikáns vicceket mesélt a hölgyeknek, és félholtra röhögte magát rajtuk. A pocakja ilyenkor valósággal ficánkolt belé, és könnyesek lettek savószínű szemei. A hátsó ülésen két antipatikus fiatalember ült, és egyik undorítóbb külsejű volt, mint a másik. Ők voltak Richard és Georges. Közöttük ült Julienne kisasszony, aki Richardnak menyasszonya volt. (…) Sohasem szívleltem a kirándulásokat, pláne, ha tisztára népvándorlás jellege van. Nem valószínű, hogy a társaság másik fele magasabb szellemi színvonalat képviselne, mint ezek itt – hiszen velük járnak -, ezeké pedig egyenesen kétségbeejtő. (…) Egy görög bölcs szerint a hülyék mindig meglepő egészségnek örvendenek. Különösen tanulságos a mamájuk társaságában megfigyelni őket. A mamák sohasem vihognak, a tekintetük józan és acélhideg, csupán az élet praktikus oldalát nézik, és inkább sóhajtoznak, mind nevetnek. És mégis mi történik? Ahelyett, hogy a mama erélyesen leintené esztelenül vihogó kedves lányát, esetleg arcul is üthetné, ha jól átgondoljuk a dolgot, még ő is bíztatja, amikor ilyeneket mond a jelenlévő fiatalembernek, aki miatt az egész cirkusz történik. - Oh, ez a bolondos lány is!... Megjegyzem, mindig ilyen jókedvű… Aranyos, jó természete van, és milyen jószívű… el sem hinné az ember…odaadná mindenét az első szóra. Tudja, múltkor sírva fakadt… - Anyuka, megtiltom, hogy ezt elmeséld. - Ugyan! – mondja a mama a fiatalemberre mutatva. – Neki aztán igazán elmesélhetem. A lány durcásan elfordul, de csöndben marad, nehogy a mamát előadásában valamiképpen is megzavarja. - Szóval a szomszédban egy kis macska van. Múltkor kimegyek a folyosóra, és ott látom ezt a buta lányt keservesen sírni. Na, neked meg mi bajod van? Mondom neki. Tudja, mit mondott erre? Azt mondta, azért sír, mert a szomszédok nem adtak a kis cicukának tejecskét. Ha normális körülmények között valaki ilyesmit elmesél nekem, haladéktalanul a fejére borítom az asztalt.
Szerintem is a legjobb regényei a Mompti, az Ő, a Ketten Párizs ellen, Hárman Egymás ellen, amiket a sorozat elején adtak ki. Nekem több mint 10 kötet van meg tőle az eredeti Nova kiadásban (antikváriumokban szedtem össze őkeet több mint 10 év alatt), és valóban van egy-kettő, amik nagyon elmaradnak ezektől minőségben. De van egy, amit én elsőnek ismertem meg, még valamikor a nyolcvanas évek közepén, ami azóta is a kedvencem tőle (ha a humoros regényeit nézem), és ez a Nő a pokolban is úr című. Ezt eddig valamiért még nem adták ki újból, pedig fetrengeni lehet több jelenetén a röhögéstől.
Igen, láttam én is, de ennek már tényleg olyan ára van, hogy látatlanban nem merem megvenni. Előbb megvárom, amíg bekerül a könyvtárba. Az az igazság, hogy az igazán jókat (Monpty, Ő, Ketten Párizs ellen, Hárman egymás ellen) már az elején kiadták szerintem. Ráadásul azok bolti ára még mind 1990 Ft volt, azóta nem volt ekkora infláció! Biztos, hogy olvasható, kellmes olvasmány, csak kérdés megér-e ennyit. Meg ábrák sincsenek benne, kár, pedig nagyon szépen rajzol Vaszary.
Elolvastam a "Szőkékkel mindig baj van"-t. Szerencsére semmi köze a szőke nős sztereotípiához, ami akkor még talán nem is létezett.
Szóval jó ez a könyv, kicsit P. G. Wodehouse-szerű elképzelhetelen fordulatokkal és Rejtő Jenő szellemét megidéző tömör, zseniális párbeszédekkel. Nem vicces könyv, mint az előző négy kiadvány, de mindvégig derüs (szemben a Montptyval és az Ő-vel, amelyek sok helyen kacagtatók, több helyen viszont szomorúak), és végén olyan csavar van, amire egyáltalán nem számítottam.
Légies, könnyed olvasmány, de az előző négyet (Monpty, Ő, Ketten Párizs ellen, Hárman egymás ellen) azért mindenképpen egy fokkal magasabb osztályba sorolom. Azt a négyet megvételre is ajánlom, többszöri olvasásra, míg a szőkés regényt elegendő kikölcsönözni a könyvtárból.
Az első négy kötetet megvettem az új Helikon kiadásból, és nem bántam meg. Amúgy is gyűjtöm a vicces könyveket, de az igazán ritka, amin nem csak magamban somolygok (mint Wodehousenál), hanem hangosan felnyerítek, még többszöri olvasás után is. Nagyon jó stílusa, ebben Wodehouse nyelvi lelelményével hasonló rangú, ha eltérő is, attól. A könyvek maguk is gyönyörűek, szinte ennivalóak, csodálatos a keményborító tapintása, belül a tipográfia, az igényes szövegszedés, sajtóhibák nélkül, és a szerző saját rajzai is remekművek. A nevetős részeknél Jerome Klapka Jerome Három ember egy csónakban, vagy Hasek Svejke jut eszembe, na ott lehet még hangosan kacagni. Persze nem mindegyik regénye végig felhőtlen kacagás, de hát ettől lesz valóságszerű, hogy nincs mindig boldog vég. Még a Monptyban is, ami valójában nagyon rossz véget ér (Kaméliás hölgy hangulata jut eszembe róla), a vicces részek annyira jók, hogy nincs párjuk. Zseniális a stílus is, főleg, hogy ilyen mennyiségben írta vastag könyveit és mégis nem lesz lapos sehol... Milyen az új könyve, a Szőkékkel mindig baj van? Még nem vettem meg, bevallom, ilyen címmel mai írótől már nem vennék könyvet... Szóval milyen? Megint a szokásos párizsi történet, sok szerelemmel, humorral és csalódottságokkal?
Ma láttam, hogy megjelent az "A szőkékkel mindig baj van" is. Vacilláltam, hogy megvegyem-e, de amikor beleolvasva rögtön az első oldalon szembe jött az a mondat, hogy Gyámoltalan volt, mint egy kétnapos hangyatojás. már indultam is a pénztárhoz.:)
2002-ben Vaszary Gábor volt a szakdolgozati témám, most pedig a doktori disszertációm alanya ő.
Arra kérném az erre járókat, hogy írják meg, vajon miért lehetett e Vaszary Gábor a múlt század harmincas-negyvenes éveinek egyik legnépszerűbb írója, s miért szerethető most, hatvan-hetven év után is. Tekinthető-e a művészete ún. komoly irodalomnak, vagy amit ő művelt, az pusztán szórakoztató, ún. könnyű irodalom?
(A hivatásos kritikusok és szakértők véleményét ismerem.)
Néhány színdarabja manapság is megtekinthető: színpadi szerzőként is szeretitek?
Képzeljétek, ma a Lurdy Házba vitt a sorom, és hobbiból betévedtem az ottani Alexandra Könyváruházba (legalább 500 m2). Eredendőleg egy kortárs szerző könyvét kerestem, ám a polcok között matatva hirtelen megpillantottam az Ő-t. Még fel is kiabáltam örömömben. Naná, hogy megvettem. Ha jól láttam még 3 db minimum maradt belőle a pocon. Ezt is a Magyar Könyvklub adta ki.
Szóval Pestiek előnyben. Irány a Lurdy Ház.
Antikváriumot ne emlitsuk mert felmegy a vercukrom tole. Tesom egyszer betorte az ablakat es elvittuk uvegeshez, meg is csinalta, ki is fizettuk, es ugy alakult h busszal visszuk vissza. Buszmegalloval szemben volt egy antikvarius, egyszerre alltunk meg es mentunk be.
- Csokolom, harman egymas ellen?
- Fel oraja vittek el halistennek, mar evek ota itt rohadt.
Az antikvarius szemben van a tesom hazaval, kb 50 meterre tole.
Én most fejeztem be a Monptit. Nagyon tetszett.
Valami rémlett nekem a Ketten Párizs ellen c. könyvről is, de csak antikvárumi rákereséssel jöttem rá, hogy én ezt anno -gyerekként- nem szerettem. Talán mert a borítója csúnya volt.
A Monpti legújabb kiadása külalakra is tetszetős volt, meg is vettem iziben.
