Keresés

Részletes keresés

KissMe Creative Commons License 2001.03.08 0 0 18
Sárkány, szoktam nézni pl. a Vészhelyzetet. Valóban az lenne a helyes elv, amit ott is követnek. De: ha tényleg a mamára lenne bízva, már nem élne. Sajnos. Ő még sosem volt beteg, még szinte megfázva sem volt, nemhogy ilyen súlyos betegség tört volna rá. Annyira megijedt, olyan elkeseredett, hogy ő már nem is ment volna vissza a kórházba egy hete. Szerintem. Ha most megkérdeznénk, lehet, mást mondana. Ő egész egyszerűen ijedt, nem pedig beteg.

Üdv

Előzmény: Sárkány (17)
Sárkány Creative Commons License 2001.03.08 0 0 17
KissMe!!
Nem tudom mennyire nézed a kórházsorozatot. Ott aza normális (szerintem is egyébként), hogy az dönt aki beteg. Nem a család. Ha a súlyos beteg nem akarja a műtétet, hiába akarja az egész rokonság, nem műtik.
Beszélni kellene a mamáddal. Amit mondd az legyen.

üdv: Sárkány

Előzmény: KissMe (16)
KissMe Creative Commons License 2001.03.08 0 0 16
Kedves Spinderella!
Köszönöm, hogy leírtad tapasztaltaidat. Sokat segít az is, hogy látom, nem vagyok egyedül a problémámmal. Tudom, hogy egyszer úgyis meghal mindenki, de azért fáj, nagyon fáj, hogy őt pont ÍGY kell elveszítenünk.

Ma sem változott a helyzet, még mindig messze tőlünk szenved szegény mama. Legalább láthatnám!

Üdv

Előzmény: Spinderella (15)
Spinderella Creative Commons License 2001.03.08 0 0 15
Sziasztok!

KissMe, úgy gondolom, nem lehet olyan tanácsot adni, ami általános érvényű, mert betegsége és embere válogatja. Nem vagyok sem orvos, sem szakember, de remélem nem haragszol, hogy mégis leírom a véleményemet és a tapasztalataimat.
Sajnos az én családomban sok rákos megbetegedés fordul és fordult elő. Legutóbb - alig 3 hete - az egyik másodunokatestvérem halt meg méhnyakrákban mindössze 36 évesen. Nagypapám 5 éve tüdőrákban. A most meghalt unokatesóm édesanyja szintén ugyanabban a betegségben szenved, mint a lánya (vagyis méhnyakrák). És még jópár távolabbi rokonom is szenvedett ebben, egy kivételével mindegyiket le is győzte a rák. És mindegyik eset nagyon más volt (természetesen). Mert érdekes módon, az az egy rokonom élte túl a gyomorrákját, akit megműtöttek (ez vagy jó 20 éve volt) és azóta is köszöni szépen, jól van. Nagypapámat nem lehetett műteni, természetgyógyászhoz járt (nem ám kuruzslóhoz, hanem egy olyanhoz, akit többen ajánlottak, és elhivatottságát bizonyítja, hogy semmi pénzt, ajándékot nem fogadott el a munkájáért), valamint Béres cseppet szedett, de sajnos nem lehetett segíteni rajta. A most eltávozott unokatestvérem 3 orvosnál járt, abból 2 azt mondta, nem műthető, így ő úgy döntött (családja tiltakozása ellenére) hogy nem műtteti meg magát. Természetgyógyászhoz járt ő is, egész könyvtárat olvasott ki a témáról, kegyetlen kúráknak vetette alá magát, és olyan iszonyatosan erősen hitt a gyógyulásában, hogy ha találkozott és beszélgetett vele az ember, őrá is ráragadt a meggyőződése, miszerint túl fogja élni. Hihetetlen, hogy mit meg nem tett a gyógyulásáért, de ez sem volt elég, természetgyógyászat ide vagy oda.
Ismerősi körből is sorolhatnám a példákat, de minek?
A lényeg az (és itt nem értek egyet mazsolA-val), hogy nem jó az, ha kapásból elutasítjuk a műtéti lehetőséget. A természetgyógyászat nagyon hasznos tudomány (ha vigyáz az ember, hogy ne kuruzslók keze közé kerüljön), nekem speciel a tapasztalatokon alapuló véleményem az, hogy önmagában nem ér fittyfenét sem egy ilyen súlyos betegséggel szemben. Ha mondjuk náthás az ember, az természetesen más dolog. A műtét _és_ a természetgyógyászat együtt már hatásosabb lehet, de ez is olyan dolog, hogy nagyban függ a siker attól, hogy milyen természetű a rák, van-e áttét, mikor fedezték fel, milyen az általános erőnléte a betegnek, stb.stb.stb.
Ja, és még valamit: írtad, hogy a nagyid nem dohányzik, nem iszik, és mégis. Nekem eddig csak és kizárólag olyan rokonaim betegedtek meg rákban, akik soha életükben nem vettek cigarettát a kezükbe és alkoholt is csak max. szilveszterkor ittak. Tehát sajnos az egészséges életmód még nem garancia semmire, mert pl. stressz is okozhat rákot, meg még millió másik tényező, amelyekről esetleg nem is tud az emberiség.

Elnézést, ha túl hosszú voltam!

Üdv,
Spin

KissMe Creative Commons License 2001.03.08 0 0 14
Szia!
Köszönöm válaszodat, és segítségedet. Egyre inkább úgy látom, hogy érdemes nem kórházi gyógykezelést kipróbálni. Egy baj van. Az én véleményemre a szüleim vajmi keveset adnak, nagyon rá kellene őket beszélni, hogy bármit is tegyenek ilyen irányban. Ők akarták azt is, hogy elszállítsák messzire tőlünk, mert ott majd jobban lesz. Úgy beszélnek erről a betegségről, mint valami nátháról. Nem hiszem, hogy a Péterfy kórházba is elvinnék.
Sokat segítenél, ha tényleg tudnál valakit ajánlani. Mi Pécs környékén lakunk, ha a közelben lenne, gyakrabban tudnánk vinni a mamát. Attól félek, hogy ezt meg ő nem akarja majd, mert már feladta.

Szóval, szerintetek sem kell még feladni a reményt?

Üdv

Előzmény: mazsolA (13)
mazsolA Creative Commons License 2001.03.08 0 0 13
Kedves Kiss Me!

A felmelegítéses terápiát a Péterfy Kórházban alkalmazzák. Bocs, de a nevét valószínűleg rosszul írtam le. A műtéttel kapcsolatban a véleményem a következő:Ez minden családnak a saját döntése, de én biztos elutasítanám ezt a lehetőséget,. Sajnos a nyugati orvostudomány egyetlen megoldást lát a rák gyógyítására, ez pedig a kés.Ezek a próbálkozások sikertelenek, arról nem is beszélve, hogy a műtétet megelőző és azt követő kórházi kezelésnek testet-lelket romboló hatása van Egy beteg embernek a család törődése, gondoskodása, szeretete többet jelent, mint a testéből kilógó csövek és lelkiismeretlen orvosok, nővérek hada. Ha hall az ember csodálatos gyógyulásokról, az ha megfigyeltétek, soha nem egy orvosnak, hanem egy természetgyógyásznak volt köszönhető. Én biztos, hogy ezen a természetgyógyász vonalon mennék tovább.Persze ott is vannak kuruzslók, de gondos tájékozódás után az ember könnyebben találhat segítséget a problémáira. Most olvastam először a topicot. Jelenleg a munkahelyemen vagyok, de ha érdekel, holnapra összeszedek néhány otthon őrizgetett címet, aminek esetleg érdemes lenne utánajárni.

KissMe Creative Commons License 2001.03.08 0 0 12
Köszönöm, close, e-mailben egyeztethetünk időpontot, mert úgy látom, tudsz valamit. Ma még a kórházban vannak a szüleim, este többet tudok majd.

Üdv

Előzmény: close652 (11)
close652 Creative Commons License 2001.03.08 0 0 11
Én is nagyon sajnalom, ha tudok valamiben segíteni azonnal keress!
Ha jobban lesz talán érdemes olyan orvoshoz menni aki nemcsak európai, de más gyógymódokat bevet. A többit szóban.
KissMe Creative Commons License 2001.03.08 0 0 10
Jó reggelt, sziasztok!

Kedves ijoco, köszi a linket, beleolvastam a topicba. Sajnos nem sokat értek belőle, de majd igyekszem.

Azért én arra is kíváncsi lennék, hogy ebben a konkrét esetben mit javasoltok? A másik topic ugyanis túl általános, hosszú lenne végigolvasni, hogy volt-e már hasonló probléma?

Üdv

ijoco Creative Commons License 2001.03.07 0 0 9
Előzmény: ijoco (8)
ijoco Creative Commons License 2001.03.07 0 0 8
Előzmény: KissMe (-)
Sárkány Creative Commons License 2001.03.07 0 0 7
Szerintem hozzátok haza és tegyétek széppé utolsó napjait. Én ezt tenném...
Az hogy össze-vissza szállítják a szegény beteget az az orvos pillnatnyi hangulatától függ. Az hogy feleslegesen költenek ilyenre egy csomó pénzt az nem számít. Akit még tényleg sürgősen kell szállítani pl baleset esetén, azt nem viszik el, mert hogy sokba kerül a helikopter. A barátnőm is saját felelősségére hazahozta az anyukáját, miután a kezelések miatt (amit tök fölöslegesen csináltak, mert a szarkómát TÉNYLEG nem tudják gyógyítani) annyira rossz állapotba került. Otthon aztán felerősítették, és legalább tiszta ágyban, nyugodtan volt szegény.
Előzmény: KissMe (6)
KissMe Creative Commons License 2001.03.07 0 0 6
Most merült fel egy újabb probléma.
Ahogy említettem, vasárnap elszállították a mamámat egy tüdőgondozóba, jó messzire. Helikopterrel vitték, merthogy sürgős, az orvos azonnal megoperálja, stb. Máig nem nyúltak hozzá. Apuék megkérdezték, hogy ha már nem csinálnak vele semmit, legalább hadd hozzuk haza. A mentősök nem vállalják a szállítást.
Kérdem én: akkor miért vitték el???? Miért számítottak rá, hogy jobb lesz az állapota? Szerintem ők itthon, a saját házában szeretne meghalni, és nem pedig a törökbálinti kórházban!

Üdv

KissMe Creative Commons License 2001.03.07 0 0 5
Szia Sárkány!
Részvétem.
Köszönöm tanácsaidat, ötleteidet, utánajárok.
Egyébként a műtétről csak annyit, hogy a mamám biztosan nem akarná ezt a mostanit sem. Szombaton állítólag azt mondta anyunak, hogy ő már nem akar többet szenvedni.

Üdv

Előzmény: Sárkány (4)
Sárkány Creative Commons License 2001.03.07 0 0 4
Kedves KissMe!

Sajnálom a nagymamádat nagyon.
Én ugyan nem vagyok orvos és szakértelmem a nullával egyenlő, de pár dolgot mondanék.
Ha jól számolom a mamád 65 éves. Az ilyen korú betegeknél az a baj, hogy ha esetleg van is mód a műtéti gyógyításra, többnyire a szövődmények, és az altatással járó kockázat olyan nagy, hogy nem élik túl. Vagyis a műtét sikerült, a beteg meghalt. Az én nagymamám 2 hónapja halt meg.
Azon azért el kell ilyenkor gondolkodni, hogy érdemes-e ezeken a kezeléseken és a műtéten átesni. Ahogy mondtad csak a szenvedéseit hosszabítják meg szegénynek. Úgy gondolom hogy ezt neki kell eldöntenie. Vállalja-e vagy sem.
Valószínű hogy ha a műtét mellett dönt, szinte folyamatosan műteni kell, ahogy a nyelő és légcső szűkül.
Az egyéb módszerekről gyógyszerekről nem tudok semmit. Van vmi új gyógyszer, csak a nevét nem tudom. Utánanézek. És van az a felmelegítéses módszer amit csak pesten csinálnak. Ha érdekel utánaérdeklődöm. A barátnőm hordta oda az anyukáját.
A csodadoktorokról annyit, hogy ők voltak egynél, aki mindenféle gyógyteát adott, ami sokat használt. Neki egyébként (a barátnőm anyukájának) tüdőszarkómája volt, ami a kezelések ellenére 1 év alatt elvitte. Pedig minden lehetségest kipróbáltak.
A permetszerben biztos van valami. Ne permetezz...
üdv: Sárkány

Előzmény: KissMe (-)
korfolyoso Creative Commons License 2001.03.07 0 0 3
MEA CULPA
MEA CULPA
MEA MAXIMA CULPA
Előzmény: kockasfulunyul (1)
KissMe Creative Commons License 2001.03.07 0 0 2
Köszönöm az együttérzést, kockásfülű, jól esik. Sajnos legtöbben semmivel sem bíztatnak, még ennyire sem méltatnak a közvetlen környezetemben sem.

Üdv

Előzmény: kockasfulunyul (1)
kockasfulunyul Creative Commons License 2001.03.07 0 0 1
Teacska, ez a taountatlanság magasiskolája, amit itt elkövettél, ilyen topicokat sosem 0-zák le.

KissMe, nagyon sajnálom, sajnos segíteni nem tudok, de remélem találsz megoldást, vagy segítséget.

korfolyoso Creative Commons License 2001.03.07 0 0 0
Enyém a 0!!!
KissMe Creative Commons License 2001.03.07 0 0 topiknyitó
Sziasztok!

Segítségért fordulok hozzátok, mert már nincs más reményem.
A tények:
Nagymamám (1935-ös születésű) rákos beteg. Az orvosok azt mondják, laphámdaganat van a nyelőcsövén, és a légcsövén. Tavaly nyár végén fedezték fel, de akkor is szinte véletlenül, miután már többször kezelték mandulagyulladással. Akkor lett gyanús egy ismerős doktornőnek - aki amúgy nem kezelőorvosa volt -, amikor kikérdezte, és elmondta, hogy csak nyelés közben fáj a torka.
Először a nyelőcsövén volt daganat, de az - vélhetően a sugarazás, és a chemoterápiás kezelés
hatására - idén januárra visszafejlődött. Beültettek azért egy protézist a nyelőcsőbe, mert
már enni sem tudott a szűkület miatt. Aztán egy hónapig otthon volt - egy hetes kórházi kezelés
után -, és két hete lett újból rosszul. Kiderült, hogy átterjedt a tumor a légcsövére.
Először persze azt hitték, hogy csak influenzás, arra kapott erős antibiotikumot. Majd bevitte anyu a kórházba, ahol persze a röntgen megmutatta az igazságot. Vasárnap reggelre már nagyon fulladt, ideiglenes tubust kapott, és szállították egy tüdőszanatóriumba. Itt azt mondták, hogy amikor jobb állapotban lesz, megműtik, altatásban tesznek be egy másik, végleges protézist a légcsövébe, és megpróbálják az ott lévő tumort lézerrel leégetni. Mindez vágás nélkül. Itt tartunk most. Azóta is várjuk a műtétet, de állítólag még túl gyenge hozzá.

Amire kíváncsi vagyok, és segítséget szeretnék kérni főleg orvosoktól, szakemberektől:
1. Igaz-e, hogy ezen a betegségen már nem lehet segíteni? Az orvosok azt mondják, a terjedést nem lehet megállítani, és egy idő után megfullad, ha már a tüdejére, hörgőire is rámegy. Ők teljesen lemondtak róla.
2. Van-e értelme még tovább húzni a "szenvedését"? Megjegyzem, hogy eddig "csak" a különböző gyógyszerek és kezelések mellékhatásaitól szenvedett hosszabb ideig, mert az akut, nagyon rossz állapota eddig összesen kétszer egy hétig tartott. Amíg nem kórházban volt, mindig ellátta magát, pedig már több, mint tíz éve egyedül él egy nagy, kertes házban.
3. Ismertek-e olyan, nem gyógyszeres kezeléseket, módszereket, készítményeket, amikkel lehet javítani az általános állapotán, vagy netán meggyógyítani véglegesen? Kézrátétellel "gyógyító" ukrán természetgyógyászok kíméljenek!
4. Lehetséges-e, hogy a betegség - az esetleges hajlamot erősítve - pl. erős permetszerek hatására alakult ki? A családjában egyébként eddig még - tudomásunk szerint - egyik felmenő sem volt rákos beteg. Az orvosok egyelőre találgatják az okot.

A szüleim sajnos a mostani orvosainak hisznek. Igaz, hogy a tőlük telhetőt megteszik, de én nem
vagyok hajlandó feladni a reményt, ahogy ők. A mamám sosem dohányzott, ivott, pedig ez a betegség állítólag az erős dohányosok, alkoholisták sajátja. Mindig életerős, fiatalos volt, még a saját lányán, az anyukámon is túltesz ebben (pl. pár hete cserélte le a két éve vásárol, régi mobiltelefonját).

Kicsit hosszúra sikerült, ne haragudjatok, de azért egy ilyen gondot nem lehet két szóban elintézni.
Kérlek benneteket, hogy segítsetek! Előre is köszönök minden, építő jellegű, objektív hozzászólást.

Üdv

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!