Na, ismét megmutatták a magyar kereskedelmi hírműsorok szerkesztői, hogy a címben szereplő jelzőt joggal érdemelték ki a topiknyitóban említett filmalkotásban. Amit Mekegi kapcsán előadtak az elmúlt két hétben, az minden eddigi teljesítményüket alulmúlt: röpke egy hét alatt bebizonyították, hogy az ocsmány kádári spiclihálózatot üzemeltető gerinctelen szovjetbérencek önfeláldozó hazafiak voltak. Mindenki más, aki nem volt spicli, kémelhárítónak nevezett besúgó vagy munkásőr, vagy pártállami rendőr, az húzza meg magát, mert nem szolgálta a hazát. Elképesztő, amit ezek a gerinctelen médiamajmok műveltek. Juszt Laci azt bizonmygatja éjt nappallá téve, hogy micsoda romantikus kor volt a 70-es évek, mer', mint modotta ez az orvvadász, "akko' mentek a dzsémszbondfilmek, és tiszta romantika volt az egész". Na ja, akko' mentek, meg akko' ment az is, hogy a párttitkárok behívatták azt a dolgozót, aki véletlenül meg merte jegyezni, hogy azé' nem járja, hogy a téeszelnökevltárs nem tud írni szegény, tán jobb lenne írástudót kinevezni erre a posztea... Hiába no, legendás évek vótak azok...
Elnézésedet kérem, mert a ?-edre nem válaszoltam.
"Etikus-e ellenszolgáltatásért hírt leközölni?".
Nem. Nem etikus.
De van ilyenre példád?
/Az egyik fiamnak volt, van, s lesz is TV adója,
de a pénzt a reklám hozta, s nem hírközléssel
foglalkozott. Igy számomra nem teljesen adaequat a
kérdés/
Ami Téged felháborított azt értem, illetve érzem. De hogy is van? Pl. az árvízkárosult haragos szomszédja pogácsával lefizeti az egyébként is tehetségtelen riportert, hogy csináljon izléstromboló képanyagot? Esetleg politikai pártok
etetik-itatják a stábot? /Tudtommal árvízi híradásokból indultunk "ki"/
Ne haragudj, de nem értem teljesen a kérdésedet. Úgy látszik nemcsak psycho-pata, hanem naiv is vagyok /ez utóbbi igaz is/.
Egy tévedésedet ugyanakkor csípőből cáfolom:
Az egészségügyben MINDENKI fizető beteg! Aki fizeti a TB-t, van TAJ kártyája azután fizeti költségeinket /úgy ahogy/ az OEP. Másrészt a nem magyar állampolgárok vagy fizetnek az adott intézmény pénztárában, vagy jogszabályok rendezik a "fizetséget". A paraszolvencia "elismerése" pedig annak következménye volt, hogy az egészségügyi dolgozókat úgy fizették, fizetik meg ahogy Te is tudhatod. Nyugodt lehetsz, hogy az orvosaink, nővéreink zöme elégedett lenne a nyugati arányokkal!!!, s szivesen eltekintenének a mindenki számára megalázó "láthatatlan jövedelemtől". Ha érdekel emilen felsorolom Neked
azon orvosi munkaköröket, ahol ezzel a jövedelemmel nem találkoznak /én kb. 5 évig voltam patológus, s 4 évig idegszövettanász, de
nem emlékszem "üveggyöngyökre", de más jutalomra sem/.
A kérdés az, hogy etikus-e ellenszolgáltatásért hírt leközölni? Azért
érdekel ez engem, mert egész más területeken, hasonló problémába
botlunk. Oktatatásban miért kezelik másképp azt a hallgatót, orvosnál
azt a beteget, aki fizet. Elvben minden hallgató, páciens, és minden hír
szent és ebből fakadóan egyenlő elbánást kíván.
Itt is erről lehet szó. Véleményem az, hogy a sajtótájékoztatókon
megjelenő újságírók egy részétől, megvásárolják a „cikket”, azáltal hogy
a cég megvendégeli őket, üveggyöngyöket vet eléjük apró ajándékok
formájában, etc..
Be kell látnunk a rendszer a hibás. A cégek és a PR cégeik versengése
feltétlenül felelős azért, hogy az újságírók is ”parasolvencia” után
vadásznak. Mert a sajtó oldaláról törvénnyel (tiltással,
szankcionálással) nyilván nem orvosolható a probléma.
udvozlettel "
Egyik nap Lengyel László és Hankiss Elemér polémiáját hallgattam az egyik TV adón. Arról /is/
beszélgettek, hogy mi lesz a manapság történtekből
maradandó. Az értelmiség történelem megörökitő
szerepének hiányát emlegették.
Ezt arra fel mondom, hogy Téged felháboritott az
agonizáló ló képe. Engem megrenditett!
A memórialebenyünk /halántéklebeny/ azokat az eseményeket örökíti meg, amik pozitiv vagy negativ emóciókkal társulnak! Én vizuális tipus vagyok, igy soha nem felejtem el ezt a képsort.
Egyébként nem hiszem, hogy ellenvéleményen lennénk, ugyanis nagyon nehéz lehet meghúzni a határt a dráma és az öncélú szenzáció között.
Ma a zámolyi romák megint megelőzték az árvizet. Egy 5 tagú romacsaládról szóló hír többet ért, mint az, hogy a felső-tiszavidéke még mindig víz alatt van :(((
"..arra kapják fel a fejüket az "emberek", ami szenzációs, a szenvedésre és a halálra (a másokéra)..."
a saját halálukra még a közszolgálat kedvéért sem fogják az emberek felkapni a fejüket. :-))
Akos a dalszövegíró filozófus :)) énekli egy dalban: "Nem biztos, hogy jót tesz neked, ha kiszolgálják az ízlésedet." Velem kapcsolatban tévedett, nekem ugyanis jó az ízlésem. :)) És jót tesznek nekem, ha kiszolgálják. (Szerintem éppen az a baj, hogy mindenki így gondolja.) :))
Kedves MilGra, azt hiszem, nem kergetek délibábos álmokat, és látom, amit látok. :)) A "hírszolgáltatás" azért (is) olyan, amilyen, mert pontosan arra kapják fel a fejüket az "emberek", ami szenzációs, a szenvedésre és a halálra (a másokéra) meg nagyon nagy az igény. A médeigeci nem tesz mást, mint igyekszik kiszolgálni ezt az igényt. Al Capone mondta egy intejúban: "Én egy igény kielégítéséből élek." :)) Lehet, hogy mindenki ezt teszi ezen az égadta világon? :))
Nem jól fogalmaztam. Nyilván.
Én a hozzáállásra próbáltam rávilágítani: a TV2 nem azért van ott, hogy tudósítson, hanem találjon valami jó kis balhét, halottakat, bármit. Nyilván egy árvízi tudósításban van elmosott ház, de hogy már a felvezetésben, a reklám előtt azzal csalogatják a nézőt: gyűjjenek, maraggyanak, mert a reklám után látható lesz amint összedől Maris néni néni háza, csak itt, csak önöknek.
Nekem szimpatikusabb az a szerkesztés, ami a teljes egészet mutatja: a napok óta melózó embereket, (korrekt helynevekkel!), ahogy eltömik a gátszakadást, emellett sokkal hitelesebben mutat egy összedőlt ház, meg a vízbefúlt birka. Ekkor rögtön elhiszem, hogy a pusztulat mutatása nem öncél. (Nem adhatok mást, csak mi lényegem - jut eszembe.)
Nyilván demagógia, hogy "mit filmez ez a paraszt, nem hogy a homokzsákot rakná". (De azért ha én lennék a TV2, akkor a kocsiban levittem volna még ötven takarót, meg gyerekcipőket, meleg ruhákat. Befér. De hát én ezért nem vagyok a TV2, mert ilyenre szórnám a be nem fizetett adót.)
Persze, egy Capa megengedheti magának, hogy fotózzon. De azért a TV2 erősen műveltséghiányos riportereit (médiaszemélyiségeit) ne hasonlítsd már hozzájuk. (Földrajz, történelem, magyar irodalom: ezekből olyan tájékozatlanok, mint annak a rendje.És szépérzékük sincs.) A TV2 (meg tsa.) a gátakon nem hírt ad, hanem hírt csinál. Semmi kifogásom, ha valaki király képeket készít - de ld. feljebb, a felvezetőszöveg, egy híradó összesége az árulkodó. (Ja, a fotósokról jut eszembe, egy francia, aki a Köztársaság téren próbált kihozni egy sebesültet, oszt jól lelőtték. Úgy látsz', ő nem ismerte ezt az etikát.)
Döbbenetes, hogy a szerkesztőségekben nincsen Magyarország térkép. Felháborító, hogy a tudósítók annyi fáradságot nem vesznek maguknak, hogy belepillantsanak egy általános iskolai földrajzkönyvbe. Mélyen sértő, hogy nyilvánosság elé lépők nem készülnek fel abból, amiről beszélni akarnak vagy kényszerülnek.
Erre csak annyit tudok mondani, hogy amint leesik egy nagyobb csapadék Budapesten, elkezdenek hozzánk özönleni a telefonok...
Csinálgatom, csinálgatjuk a Hydroinfót legalább ezt megnéznék, végső soron ez a hivatalos.
Arról már nem beszélek, hogy néha nemcsak centiket tévednek, amikor a tetőző vízállásokat ismertetik, a 4-es 7-es 2-es csere gyakran megesik.
Igen, a média feladata a tájékoztatás, de nem a nyálverés, hogy a 14 év feletti egyszerűbb emberek és a 60 év feletti homoszexuális férfiak+anyókák
jajgassanak a TV előtt az RTLklub/TV2-őt dícsérve, hogy milyen csodálatos ez a TV, meg hogy mik vannak, jaj, mik vannnaaaak!
A normális tájékoztatás így nézne ki: mutatják az árvizet, az elsodort házakat, a dolgozó munkásokat, és ezalatt felsorolnák a károkat, és a
kapcsolódó híreket, esetleg bevágnak egy riportot valamelyik zsákrakodó munkással/PV főnökkel.
A kereskedelmi tévéken viszont így néz ki: geciarcú reporter beáll a kamera elé, fölveszi a legkétségbeesetteb, szomorúbb ábrázatát, hogy azér
valamennyire hasonlítson egy emberre, a háttérben koszos munkások, zokogó anyókák, döglött állatok, esetleg valami vért is betesznek, és belekezd a
mondanivalójába: "Itt Köcsög Tamás, Csarágaröcsöge. Szörnyűűű, szörnyűű ami itt történik hölgyeim és uraim! A víz mindent elöntött!!! MINDENKI MEG
FOG HALNI!! Döglött emberek és állatok mindenfelé. Vajon mihez kezdhetnek most a lakosok? Itt van Maris néni, akinek a házát már 1 hete elmosta a víz, az
egész családja és a disznók is odavesztek. Mondja, mihez kezd most most Marika néni? (Marika néni csak sír és zokog. A riporter egyre ingerültebb.) Meghalt
a családja!!! MIHEZ KEZD MOST MARIKA NÉNI?!?!?! (Marika néni zokog tovább. Tamás ideges lesz, és belerugdossa az árvízbe). Köcsög Tamás, RTLklub,
Csarágaröcsöge. "
Tudom én, hogy cola-eladásból többet lehet keresni, mint Tokaji-árusításból. De mégis foglakoznak egyesek a Tokaji termelésével, viszont nincsen a minőségből érő TV-adó.
A fene egye meg!
Ha valaki figyelmesen hallgatta a rádiókat és nézte a televíziókat, az árvízi tudósításokat, az a héten rádöbbent arra, hogy a hírszerkesztők, riporterek, kommentátorok, moderátorok földrajzilag nullák.
Döbbenetes, hogy a szerkesztőségekben nincsen Magyarország térkép. Felháborító, hogy a tudósítók annyi fáradságot nem vesznek maguknak, hogy belepillantsanak egy általános iskolai földrajzkönyvbe. Mélyen sértő, hogy nyilvánosság elé lépők nem készülnek fel abból, amiről beszélni akarnak vagy kényszerülnek. Ijesztő, hogy ebben az országban nyilvánosságot kaphatnak az újságíró szakma ama sarlatánjai, felkészületlen dilettánsai, akik minimális alázattal sem rendelkeznek a hallgató és néző iránt. Gondoljuk el, mit érezhet az ezen a tájon élő ember, amikor azt hallja a rádióban, hogy Hajdú-Bihar-Szatmár megye. Debil dolog. De az sem jobb, amikor azt mondják: Feketefejércse. Iga, pici a falu, de van rendes neve. Az se akármi, amikor Nagyhodost összekeverik Nagydobossal. Ijesztő ostobaság, amikor hivatalos rádiónk azt mondja, hogy Kispalád Ukrajnában van. Különböző hírekben vidáman keverik Bereget a Nyírséggel, Szatmárt a Kárpátaljával. Szemük se rebben. Tehetik, mert akiknek mindezt kontrollálni kellene, maguk sem tudják, miről van szó. A tömegtájékoztatás elemi etikai követelménye a pontosság. Ez hiányzik, sajnos, nemcsak ebben az esetben. Tudom, egy árvíz esetén nem a legfontosabb, hogy helyesen ejtenek ki egy falunevet. De a tisztesség megköveteli, hogy igyekszem tudni azt, amiről beszélek. Ôk nem tudják. Szégyen. Szégyen a televízióknak, a lapoknak, a rádióknak. Talán jó lenne, ha visszakérnék a tandíjat és újra kezdenék. Valahol az első osztályban.
