Üdv Mindenki! Én a saját kis élményemet szeretném megosztani a Tisztelt Mindenkivel, ami a minap történt velem, december 4-én a jelenleg 14:43 perckor induló, a Nyugati-pályaudvarról Szeged felé közlekedő IC-n. Miután sikerrel elértem a vonatot, beültem az egyik fülkébe, ahol rajtam kívül még öt ember foglalt helyet. Elővettem a jegyzetemet, amit a pénteki referátumomra nyomtattam ki az egyetemen. Alighogy elindult a vonat, egy hajléktalan nyitott be az ajtón, kezében a Fedél Nélkül egyik igen piszkos számával. Jól megtermett férfi volt, rozmárbajusszal, valamint a kórságtól és a kosztól megbarnult bőrrel. Az újságot eladásra kínálta nekünk. Miután senki sem kapkodott lóhalálában a pénztárcája után, stratégiát váltott: Megkért minket, hogy ha már neki nem tudunk segíteni, legalább a "munkatársának" dobjunk össze egy szotyolára valót, azzal előhúzott egy nagyjából 20-25 centiméteres szürke PATKÁNYT a kabátja belső zsebéből. Mondanom sem kell, hogy a fülkében ülő lányok elkezdtek sikítani. "Nem bánt ez senkit se', kérem szépen!" - mondta a férfi, azzal felrakta a patkányt a saját kócos fejére. A patkány farka ablaktörlőként mozgott a szeme előtt. Hát, ha amit eddig lehetett hallani, az sikítás volt, akkor szegények innentől már visítottak. "Jaj kérem! Hát mondom nem bánt ez senkit sem!" - azzal megfogta a patkányt, és egy hirtelen mozdulattal az ölemben lévő papírhalomra tette. "Mit képzel!? Vegye le onnan, de gyorsan! Nekem ezt holnap az egyetemen be kell mutatnom!" Mielőtt bármit is mondhattam, vagy tehettem volna, elakadt a szavam: parányi sárga folyadékcseppek kezdtek gyűlni a papíron. Igen. Lepisilte... A döbbenettől egyszerűen nem jutottam szóhoz. Ültem, és bámulta a sárga cseppeket a Milgram-kísérlet közepén, és egyszerűen nem hittem el, hogy ilyesmi létezik, és pont velem történik meg. Két lány gyorsan a zsebébe nyúlt és kifizette a váltságdíjat. A nagyobbik patkány a kisebbiket a kabátja mögé rejtve angolosan távozott. Miután felocsúdtam a groteszk jelenet okozta sokk hatása alól, kinyitottam a folyosón az ablakot és kihajítottam a jegyzetet. Később még volt időm kinyomtatni. Az mellékes, hogy végül másnap nem kerültem sorra. A történetem teljesen komoly, valós tapasztalatra épül. Minden egyes szó, amit leírtam igaz. A tanulság számomra és a jövőbeli, vagy már jelenleg is aktív tanárkollégák számára a következő: A legelképesztőbb történet is igaz lehet, amit a diák kitalál arról, hogy miért nincs bemutatható házi feladata. Illik tehát türelmesnek és megértőnek lenni a tanulókkal szemben. Lehet, hogy a másik oldal szempontjából viszont pejoratív, amit most mondani fogok, ezért próbálok finoman fogalmazni: A gyanús alakokkal jó, ha vigyáz az ember, és inkább messziről elkerüli őket, ha teheti.
Kedves Murduck! Négy év telt el azóta, hogy ezt a topikot megnyitottad és ha terveid szerint alakultak a dolgok akkor immár négy éve Pesten vagy. Ha minden jól megy, akkor közelről láthatod a pesti embereket is. Még mindig kíváncsi vagy arra, hogy "mi ez a pesti koldus-tömeg?"
A társadalmi kasztrendszer új, egyre szélesedő, lassan közszolgálatis és vámos munkanélküliekkel bővülő rétege. Nagyobb lesz, mint a legnagyobb etnikumunk.
10 centis hóban mezítláb.
Félelmetes látvány volt.
Mire visszaértem hozzá a Mc-ből (mert azt legalább ő eszi meg), már egy 40 körüli férfi vitt neki 1 cipőt.
Nem tudom meddig lehetett rajta, de legalább a tudat megvolt, hogy segítettek rajta.
Nekem az a legijesztőbb ebben, - amellett, hogy nagyon idegesítőek - hogy kiölik az emberből az együttérzést. Ha mégis akad valaki, aki valóban szükséget szenvedne, már csak átnézek rajta.
A heten odajott egy tag az egyik lampanal es aszonta, hogy ehes es adjak penzt. Mivel eppen 4-5 alma volt nalam, gondoltam adok neki egyett. Igencsak fanyalgot, de vegul elfogadta. Majdnem felrugtam ezek utan.
Vkitol hallottam, hogy nekik is van ket kezuk es egy fejuk. Ezert nem ad egy fillert sem.
Hmmm... Kábé két hete történt, hogy lementem a Ferenciek terén buszjegyet venni. Egyszercsak ott termett mellettem egy fickó a szutyok újságjával.
Kösz nem kérek - mondtam neki, de nem akarta megérteni, másodjára sem úgyhogy harmadszorra már elég hangosan szóltam rá. Erre persze egyből előtört belőle az önérzet és odébbslattyogva nekiállt szidalmazni.
Hogy van ez???? Valami komolyabb testi fenyítéssel kéne ezeket megritkítani.
Megnyugtatlak, nem veled van a probléma, hanem az emberek korlátolt agyával, akik jobb esetben sajnálják rosszabb esetben keresztül néznek a tolókocsisokon, legrosszabb esetben meg koldusnak nézik. Persze most könnyű azt mondani, hogy ne foglalkozz vele és igenis menjél ahová csak tudsz, de tudom, hogy rosszul esik az ember lelkének, ha egy szerencsétlen sorsú koldusnak nézik.
Azt hiszem, jól látod. Csak hát az ember már csak ilyen - én legalábbis - először azt hiszi, vele van a baj, ő annyira sajnálnivaló, mint egy szerencsétlen koldus, és csak utána ondol bele, hogy esetleg a többi ember fejében is lehet gubanc.
Szerintem az embereknek, akik pénzt akartak adni meg sem fordult a fejükben, hogy te, mint tolókocsis a strandra strandolni mész és nem koldulni. De lehet, hogy ez már egy másik topik témája lenne, hogy mennyire nem tudják elképzelni az emberek, hogy a tolókocsis emberek is élhetnek normális életet. Sajnos nekem is van az ismeretségi körömben tolókocsis ember, ő is mondta, hogy többször előfordult, hogy míg az anyukája bement, hogy segítséget kérjen, hogy betolják a kocsit - mellesleg nevetséges, hogy tolókocsival szinte sehova nem lehet bemenni - addig koldusnak nézték és pénzt akartak neki adni. Pedig hát abszolút nem úgy néz ki mint egy koldus. Egyszerűen az emberek fejében nem fordul meg - sajnos, hogy a tokókocsis is szeret kimozdulni a négy fal közül. Vagy nem jól látom?
Abban a kisvárosban ahol lakunk (kb. 25-30000 lakos) még nem láttam koldust.
Más kisvárosokkal mi a helyzet?
Lehetséges okok:
- nagyobb a családi / szomszédi összetartás
- nem éri meg a koldusmaffiának idetelepülni a kis forgalom miatt
- az "igaziak" is a fővárosba mennek
Múlt héten történt az alábbi kis incidens, de azóta se megy ki a fejemből. Strandra akartam menni, de ugyebár a bejáratnál lépcső van. Ez nekem, mivel tolókocsis vagyok, kissé nehezíti a helyzetet. De nem baj, bement anyám szólni a biztonságisnak, hogy segítsen - ismer már minket. Én kint maradtam a lépcső előtt, vártam. Jön egy ember, megáll mellettem, elkezd kotorászni a zsebében. Nézem, hogy mit akar - hát pénzt adni. Akkor még nevetve mondtam, hogy kösz, nem koldulok. Ember értetlen képpel eloldalog. Eltelik egy perc, jön egy nő. Hármat lehet találni, hogy mit akart csinálni... igen, pénzt adni. De akkor már nem igazán tudtam nevetni a helyzeten. Persze nem nagy szám, tudom, nem kéne kiakadni rajta. Jól el lehet poénkodni azon, hogy hamar összejönne a strand-belépő.
Mostanra már az okot is értem. Jártam ma a várost, az Almássy tértől a Deaák térig pontosan 5 db tolókocsis koldust láttam. Úgy látszik, ez a divat újabban. A baj csak az, hogy én szégyellem magam helyettük, én, aki kb a legeslegeslegutolsó pénzszerzési lehetőségnek tartom a koldulást. Lehet, hogy legközelebb, ha strandra megyek, írnom kéne egy táblát, hogy nem vagyok hajléktalan, nem kérek pénzt? Csak a félreértések elkerülése végett.
Murdock a tema jo. En is fiatalon kerultem Pestre, ugyanugy ereztem megem mint te. Ket lehetoseg van>
1. Megszokod es tenyleg csak akkor adsz ha van feleslegesen penzed.
2. Kifosztnak es egyszer csak azt veszed eszre h azon a penzen amin a csaladnak akartal valamit venni emberkek szoroznek.
Egyszer volt egy hajlektalan ismerosom, rendes srac volt, probalt melozni es elhelyeszkedni. Legnagyobb problema:
Ha nincs allando lakcimed a melohelyek 99%-ra nem vesznek fel. Amig nem kapsz fizut addig is meg kell elned valamibol, enned kell. Altalaban csak valamilyen fizikai melora tudsz elmenni (nem ritka a diplomas hajlektalan,de azert nem is olyan sok). Az ismersom egy koltoztesi ceghez ment el, es ugy melozott, pakolt, hurcolt sokszor 100 kilos dolgokat h estenkent a szallon kapott 1 szelet zsiros kenyeret. De kibirta a srac, azota mar pincerkent melozik es nem hajlektalan. Most nem vedeni akarom oket, csak novelnia tisztanlatasotokat.
En azt csinalom, hogy ha van idom/penzemn veszek egy kil kenyeret, vagy egy adag peksutemenyt, es odaadom. Penzt csak nagyon ritka esetben adok, nyugdijasnak vagy zenesznek (mert a zenesz legalabb csinal valamit). Minden metroallomason van pekseg, szal nem nehez 2 db pogit venni.
Nos a huszonéves stimmel, de sajnos már a felső végéhez közelebb. Egyébként azt azért nem hiszem el, hogy valaki végig tud állni napokat az úttesten, de semmiféle fizikai munkára nem alkalmas. Mint már mondtam árulhatna rendes újságot, akár bódéban is. És továbbra is azt mondom, ma Magyarországon aki akar, az talál munkát magának. Persze ha koldulással többet keres mint más két diplomával.. Ez olyan kb mint az utcalányok, ha azzal jobban keres, akkor miért ne!!
ja az újság tartalmáról annyit, hogy valóban van benne néhány megdöbbentő cikk (feltéve hogy igaz), de egy újévi versikét pl. a Kálvin téren maga a szerző adott elő nekem élőben, mintegy reklámozandó az újságját, mit mondjak igencsak bugyuta volt a versike.
jó neked ...
engem kétszer tudtak rávenni, hogy vegyek újságot ...
mind a két alkalommal 100 Ft-ot adtam (legalább 20-at kért) és szó nélkül elhúzott ... újság sehol ...
azóta simán elhajtom az összeset a picsába ...
hát nem is tudom. Mostanában nem szoktam ilyet venni, mert a srác aki eddig nap mint nap zaklatott a jászain már nagyon a bögyömben van. Éppen azért mert nem elég neki annyi, hogy kösz nem, hanem belém kapaszkodik és addig nem enged tovább menni, amíg meg nem ígérem neki, hogy másnap veszek. Na ezt elégeltem meg.
Viszont az meglepett a múltkor a 2-es villamoson, hogy az ott újságot áruló férfit nem értett egy angol(?) házaspár, mire Ő szép angolsággal elmondta nekik, mire van az újság. Azok vettek is egyet, bár valószínüleg egy kukkot sem értettek belőle.
És félreértés ne essék, engem az zavar, ha érzelmileg próbálnak megfogni. A süketnéma kulcstartóárusok még a flasztereseknél is jobban zavarnak. Na meg amikor hülyének nézik az embert. Mikor nem érti a féllábú kisfiú, honnan jövök rá, hogy csal, mikor két cipő van lerakva mellé a járdára.
Valószínüleg az a problémám, hogy én is szar anyagi körülmények között nőttem fel, de eszembe nem jutott volna másoktól kérni.
Elmagyarázom:
Fiatalabb koromban (ki hinné, már akkor is voltak koldusok, csak a megfelelő helyeket kellett megtalálni -értsd: nem elkerülni- Pesten...) nekem is pont ez volt a problémám: Melyiknek adjak? Mindnek? Egyiknek sem? Akkor nem adtam egyiknek sem -leginkább. De később már igen. Miért? Nem tudom. És az újság, amikor lett (hány éve is van?) segít megoldani a kérdés emberi-méltósági részét.
Kocsival járok leginkább és ha van a váltóbox-ban százas, azt szoktam odaadni. (Esetleg egy marék 10-20-50-es aprót, ha szemre van annyi.) Ha nincs, vagy azt mondom: "Köszönöm, most nem." vagy (ha ez az igazság) "Köszönöm, de ez már megvan.". Így akkor is megmarad mindkét fél méltósága, ha létrejön az adakozás és akkor is ha nem. Ezért nekem határozottan jó véleményem van a hajléktalan újság(ok)ról. (És el is kérem és el is olvasom.) Szvsz ez is hozzátartozik...
"Munkát találni állandó lakcím nélkül, másfélhetes piszokkal a bőrödön? "
Ezt szándékosan nem hoztam fel példának, mert sokak szerint ez a hajléktalanoknál csak ürügy arra hogy nedolgozzanak.
" kimászni hogy lehet a gödörből?"
26 évesen az embernek még vannak álmai(jobbesetben).És én hiszek abban ,hogy az utcán, az éhezésen, a mocskon, a börtönön meg a kábitószeren kivül, mást is tud adni az élet.Hiszem hogy a multam ellenére még élhetek emberhez méltóan.Hiszem hogy egyszer majd lesz otthonom ahova hazavárnak, és hogy eljön az idö mikor rémálmok nélkül tudok majd aludni.
Azért örülök, hogy vannak olyan emberkék, akik az idősökről, rászorultakról való gondoskodást nem varrják az állam nyakába. (Értsd : Közöm nincs hozzájuk, fizetem az adót, nekem sincs sok, oldja meg az Orbán)
Bár ez igaz, de nem teszik. Azok meg ugyanúgy éheznek, szégyenkeznek, és ami a legrosszabb, nem tudják hogyan is lesz holnap.
Pár szót még a kocsma bezárásról.
Bizony nem csak a kocsmákat, hanem a piacokat, pecsenyesütőket, kis virágárus bódékat is sorra zárják be.
Helyettük szép nagy márványpadlós, füstölt üvegablakos, légkondicionált palotákat építenek, ahol sokszoros áron lehet megvásárolni a hitvány minőségű zöldségeket, gyümölcsöket.
Megint elvettek néhány utolsó szalmaszálat azoktól, akiknek még volt lehetőségük értékesíteni azt, amijük még éppen volt. Kétlem, hogy a pár tucatnyi csokor petrezselymet, mezei virágokat áruló anyókáknak volna keretük ilyen -senki által nem kért - luxus paloták helypénzeit kifizetni.
Velük mi lesz? Mi lesz, ha azt mondják, 40-50 év aktív, becsületes munka után nekik nincs képük kéregetni? Mi lesz, ha az utcáról beviszi őket a yard, mondván : Kérem itt önkormányzatilag tilos az árusítás és tettenérőleg, valamint szabálysértés fennforgásilag pozitív tényálladék valósult meg?
