Kaputykin testvér!
Az effajta megjegyzések kevéssé segítenek hozzá, hogy megkapjam a jó kalandregény árnyalt meghatározását! (Mindenesetre mostmár tudni fogom, hogy ha ilyesmit akarok kiadni, akkor milyen legyen a könyv mérete)
R:
Szerinted nem kalandregény? Pedighát százával benne a kalandok, hősök, sorsfordító események. Mi a kalandregény szerinted?
Dumasról:
Speciel a 3 testőrben kevés a hugenottaellenes megnyilatkozás. Éppen hogy Richelieau a negatív figura.
Szadista! (A három testor 2.-bol az van meg, amelyiknek mérete megegyezik a TuttiFruttiParty szexmagazinéval, és így az pont belefér? mert akkor értheto a kérés...)
a kőszívű szerinted kalandregény? hmmm. sokmindent mondanék róla, leginkább hogy egy nacionalista szemét, meg szerelmi giccs, de ennek ellenére imádom egy sor tulajdonsága miatt. azért tízévesen imádtam állandóan azon bőgni, amikor megkapják jenő levelét az újépületből, vagy kifejezetten a jobban kidolgozott részek közé tartozik az orosz szánkaland, edit hőstette, a huszárok hazaszökése, ödön és boksa gergő bújkálása a nádasban. ellenben egy verne gyula nem hagyott nyomot bennem, dumast meg eleve képtelen voltam végigolvasni a protestánsellenessége miatt
A kalandlegény témakörre is van bizonnyal topic elegendő :)
A nyitásban épp azért írtam két példát, hogy elkerüljem az "életkor függő" megoldást. Tizenéves fiammal ellenőrzendő a tapasztalataimat, végigolvastattam mindkét művet. Udvarias gyerek lévén, nem vágta a fejemhez Jókait, de biztos, hogy többet tőle könyvet nem vesz a kezébe, ellenben elkérte a Három testőr folytatását.
Az izgalmasabb kérdés lenne, hogy mitől jó egy kalandlegény?:)))
Egyébként minden könyvet a kellő életkorban kell elolvasni. Ennyi a titka. Szerintem.
Példázat: 10 évesen kínlódtam volna Joyce-szal (akit most imádok), most pedig már Jókaival kínlódnék (akit 10 évesen imádtam).
Nemrég újraolvastam a Kőszívű ember fiai-t. Lelombozó élmény volt. Ami gyerekkoromban sodró lendületű, letehetetlenül izgalmas történet volt, az mára elvarratlan szálakkal teli közepesen unalmas alkotássá változott. Ugyanez az érzés nem fogott el pl. A három testőr esetében.
Tán az lehet az ok, hogy a mai irodalom jobban kerüli a leíró passzusokat, jelenetei mozgalmasabbak, az akciók precízen megfogalmazottak? Vagy az, hogy Jókai rossz, Dumas pedig jó író volt?
