Címszövegnek szerintem jobb. Az nagyon vicces tud lenne, ha két-három nagyobb betű kilóg a többiből. Szerzőpárosok tagjai közé meg amúgy is jó egy kis köz. (Bár az is igaz, hogy én meg az utóbbi időben arra szoktam rá, hogy címbetűnek se használok verzálist, csak igen nagy kurrenset. A kiskapitálist én nagyon szeretném, csak az a baj, hogy a hamis kiskapitális nem az esetem, márpedig mást csak extrém esetben produkál a Windows.)
Ésszerű. Azért, mert A magyar helyesírás szabályai így rendelkezik. A -szerű képzőszerű utótag, e tulajdonsága a képzőkét követi. A dzsessz-szerű esetében viszont az utótagságot tartották erősebbnek.
A matematikai mínusz en-dash szélességű, de valamivel magasabban áll, és egy kis beosztás van jobbról, balról. Verzális szövegben nagykötőjel helyett szoktam még használni.
Azért még van egy-két vízszintes vonal (az alsó, illetve felső állásúakról, valamint az áthúzó mellékjelekről nem szólva, illetve a nem latin betűs írásrendszereket, grafikai elemeket sem említve, mert ilyenekből vannak bőven): U+2012 ‒ matematikai mínusz (mint kötőjel) U+2212 − matematikai mínusz (mint matematikai jel, ez a javallott matematikai szedéshez, tulajdonképpen áthúzatlan + jel) U+2015 ― vízszintes vonal
A nagykötőjelre való automatikus átváltás nem alapértelmezett beállítás a Wordben, akárki megváltoztathatja, beállíthatja.
Lehet, hogy ez a verziótól függ, nem tudom. Nekem Office XP van, abban tényleg lehet állítani, de az biztos, hogy én nem állítottam rajta semmit, és nálam megy az automatikus csere. Ebből feltételezem, hogy – legalábbis ebben a verzióban – mégiscsak ez volt a default beállítás. (Na, most legalább kipróbáltam ezt az Alt-0150-et.)
Szerencsére némelyik szövegszerkesztő (pl. a Word) automatikusan kicseréli a kötőjelet, ha elé és utána is szóközt írunk, majd beírunk még egy szót. Így nem kell vacakolni az ASCII kódokkal, illetve görcsölni a kötőjel hosszán.
Ha már szóba került, pontosítanék. A magyar helyesírás szabályai tartalmilag 1984-ben változott utoljára, de a példákon végrehajtott rendszerváltás miatt 1994-ben (11. lenyomat) újraszedték, egyébként is akkor tértek át a számítógépes tördelésre. Nos, ekkor cserélték le a kvirtmínuszokat félkvirtmínuszra. Nagyjából ezzel egy időben történt tipográfusberkekben is egy váltás: korábban ugyanis az volt a közmegegyezés, hogy tudományos-ismeretterjesző művekben kvirtmínusz, szépirodalomban félkvirtmínusz (egy szövegen belül azonban akkor is egységes ábrázata kellett, hogy legyen a nagykötőjelnek és a gondolatjelnek), nagyjából ekkortájt alakult ki az új konszenzus, mely szerint mindig félkvirtmínusz. Ez esztétikailag maximálisan támogatható, hiszen így jóval egyenletesebb az oldal szürkehatása. Egyébként még a mai napig megvan még a kettősség, hiszen a Magyar Nyelvőr félkvirtmínuszt használ, a Magyar Nyelv kvirtmínuszt.
Én ugyan abszolúte laikus vagyok (sőt itt rumci mellett mondhatni labdába sem rúghatok), de hadd jegyezzem meg, hogy az akadémiai helyesírási szabályzatban látható nagykötőjel hosszúságának nem annyira az ALT 0150 (–), hanem sokkal inkább az ALT0151 (—) felel meg. A legtöbb betűtípusban ez utóbbi túlságosan is hosszúnak hat, ezért — meg talán külföldi minták hatására is — terjedhetett el a rövidebb változat, amelyet az Osiris Helyesírás is használ, mi több, mintegy szentesít.
Örülök, hogy kedvenc olvasmányaid közé tartozik. :-)) A nagykötőjel és a gondolatjel a magyarban egyaránt félkvirtmínusz, azaz n-dash, Windows alatt az Alt+0150-nel vihető be, ha másképp nem.
A smiley-k elé-mögé én szoktam szóközt tenni, de szerintem ez jobb, ha legalábbis egyelőre a kodifikálatlan dolgok közé tartozik.
Köszönöm! Igazából a kezem ügyében van mindkettő - mostanában kedvenc olvasmányaim közé tartozik:) -, de nem is gondoltam, hogy erre van szabályozás. Azt hittem csak a szaknyelv szőrhasigatása. Azt is hadd kérdezzem meg, ha már leírtam, hogy a gondolatjelpár rövid vagy hosszú vonalka, illetve a mosolyjelek előtt van-e szóköz?
A nagykötőjel használatára vonatkozó tudnivalókat A magyar helyesírás szabályainak 263. pontja tartalmazza.
Ha nincs a kezed ügyében, megleled itt: http://mek.oszk.hu/01500/01547/index.phtml
NB. Amennyire ismeretlen a „köznép” körében a nagykötőjel mint írásjel, annyira jellemző humánértelmiségi helyesírási hiba a túlzott használata. Tehát a fel nem sorolt esetekben (különös tekintettel az ellentétpárokra: alany-állítmány viszony) ellenjavalt a használata. Az ilyen részletekre is kitérő bővebb leírása az Osiris Helyesírás 353–4. oldalán van, de egyéb, a tárgymutatóban megtalálható helyeken is szóba kerül.
Hogy kell helyesen írni, ha valami több oldalon (10-20. oldalon található?), fejezetben (I-V. fejezetig tart?), paragrafusban (56-78. paragrafusokban?) áll? Mikor kell, kell-e a számok után pontot tenni? Köszönöm!
A szögletes zárójelben levő kiejtést nem törölném el, azokra még büszke is vagyok. A hosszú í, ú, ű betűkre gondoltam – az ő még véletlenül sincs köztük. A dolog lényege, hogy a felső nyelvállású magánhangzók hosszúsága oly mértékben ingadozó a magyar nyelvterületen, ráadásul egyre tipikusabb az oppozíció neutralizációja, hogy csak (részben történeti) nyűg, és gyakorlatilag semmi előnye. Az elemzések azt mutatják, sokkal nehezebb megtanulni őket, mint a j–ly-t, és sokkal jobban ingadoztak amannál a magyar (helyes)írás történetében. Mondhatni (az írógépeken túl is) elég nagy hagyománya van az i-u-ü helyesírásnak.
Ad vocem ventilátor: talán mások számára is érdekes információ, hogy a ventilator szó ebben a formában az ókori latinban is létezett 'szóró', 'szelelő' (így a Finály-szótár) 'rostálómunkás?' (= vejal'scsik, így a Dvoreckij-szótár, 1976) értelemben, pl. Columellánál.
