Érdekes, az olyan gyakran alkalmazott kifejezéseknél, mint például de facto, a contrario, szimplán meghagyja a latin névszóragozást/deklinációt (jelen esetben az ablativust) a magyar, nem tesz hozzá semmit. A deformál és társai esetében miért ne járnánk el hasonlóképpen?
nyelvtanilag felesleges a magyar igekötő, mert a latin alak már tartalmazza,
Ez úgy baromság, ahogy leírtad. A latin alak a MAGYAR nyelvtanhoz semmit nem ad hozzá, az el-, meg-, ki-, be- igekötők a MAGYAR nyelvtan (és nyelvérzék) szerves részei, azok nem elhagyhatók (hagyhatók el).
Azért, amiért a de viszont is elfogadott lett. Széles tömegek használják így, normalitásba fordult át (sajnos vagy nem sajnos). És hiába eredeti alakjához visszatérve, nyelvtanilag felesleges a magyar igekötő, mert a latin alak már tartalmazza, de sok ember ezt nem tudja és ösztönösen hiányolja az igekötőt.
De nagyon sok ilyen van még...
Van néhány jogi dolog, amely tévesen ment át a köznyelvbe.
Aki hitelt vesz fel, az valójában kölcsönt vesz fel.
Akinek van garancia egy termékre, az valójában jótállás.
Aki kauciót ad, az valójában óvadékot ad.
Az uszodában a belépőkártyáért fizetett letéti díj valójában óvadék.
Valójában válóper sem létezik a jogban, meg szabadlábra helyezés sem. Na meg ügyvezető igazgató sem. 😉
Hasonló a döntést hoz. Az Országgyűlés döntést hozott.
...vagy az Országgyűlés döntött?
Lehet, van egy árnyalatnyi különbség.
Ez a hivatalos jelleg nemcsak magyarul figyelhető meg, hanem például oroszban is. Magyar fülnek még bántóbb szerkezetek is vannak, és ha már példánál vagyunk, akkor «было принято решение», azaz, „meg lett hozva a döntés”.
Az elnevezésében is benne van, hogy nyelvművelés. Lehet hanyagolni a gyomirtást, énnekem egyébként mindegy. Azzal egyetértek, hogy a lakosság túlnyomó többségének igénye sincs műveltetésre, észre sem veszik a vadhajtásokat. A tömeg az tömeg. De ez számomra akkor is olyan, mint amikor valaki a gazt és a dudvát ugyanúgy öntözgeti, féltve gondozza.
> A nyelvművelés nem a nyelvtudomány bizonyos eredményeinek átültetése a gyakorlatba? Nem. A nyelvművelés főleg a nyelvművelő egójáról szól; társadalmilag káros demagógia, mivel a lingvicizmust erősíti.
> Vagy a nyelvtudomány öncélú?
A tudománynak a megismerésen túl nincs célja, de van/lehet alkalmazása. Pl. Noam Chomsky nyelvtudós munkásságáról én a programozóiskolában tanultam, automaták, formális nyelvek és fordítóprogramok tantárgyból.
Nem úgy, mint az angol, ahol ugye nemcsak a bevett focus, focii, fungus fungi van, de olyan egzotikumok is, mint puli, pulik, komondor, komondorok :-)))))))))))))))))))))))))))))))
Számtalanszor feljött már itt is, mindig elmondjuk, hogy amikor a magyar nyelv átvesz egy szót, akkor nem veszi át vele együtt a toldalékolt formáit (pèldául többes számot), hanem a saját toldalékait használja, mint pl. 'médiában', 'fóliákról', 'operáit'
Ez nagyon nem új, már Mikszáth is ír arról, hogy hivatalnokok vetélkednek abban, hogy melyikük tud mesterkéltebben fogalmazni, töltelékszavakkal és felesleges passzív igealakok használatával hosszabb és nehezebben érthető szövegeket előállítani. Ugyanígy ma is a hivatal nem 'postázza' a válaszlevelet, hanem 'kézbesítés céljából a posta részére átadja'.
Ami mostanában már elképesztően használatos, az a "kerül". Olyanra gondolok, hogy "elintézésre került", "elfogásra került". Nem ám elintéztük, elintézték, elfogtuk, elfogták, nem. Nem mondom, hogy nyelvtanilag helytelen, csak egy fölösleges szószerkezet (és nekem kicsit idegen és ilyen mennyiségben idegesítő is). De hát a nyelv változik, ez nem tragédia, ez tény, mindig is így volt - ha idegesít, ha nem. :-)
Nekem a „bennünket, benneteket” bassza bántja kicsit a fülem. Valahogy számomra a „minket, titeket” az elfogadottabb.
Nekem a "bennünket" választékosabbnak tűnik-érződik. Nem báncstja a fülemet, nekem nem zavaró, de beszédben a "minket" alakot használom. Lehet, hogy írásban élnék a bennünket-tel is, beszédben valahogy nem jön a nyelvemre.
invitál tárgyas ige -t, -jon1. (kissé bizalmas) Barátságosan hív, hívogat vkit. Invitálja őket a meleg szobába. A papot is invitálta, s a tanítót, akik az édes illatra közelebb húzódtak. (Babits Mihály)2. (átvitt értelemben, ritka) Vmi csábít, csalogat vkit. Házam kincsekkel [van] megrakva, ami nagyon invitálja a martalékra áhítozókat. (Jókai Mór)3. (ritka, játék) <A tarokk egyik fajtájában:> meghív (4a,
Akkor legyél üdvözölve általam, mint az első magyar anyanyelvű, akkor nem mond olyanokat, mint amilyeneket megemlítettem. Mert egyébként is, inkább használom a magyar megfelelőt, mintsem a latint, de ettől függetlenül még ismerem a latin alak helyes használatát is.
Legoptimálisabb: az optimális (lat. optimus) már eleve azt jelenti, hogy a legjobb. Már az is hülyeség, hogy optimálisabb, nem is beszélve a legoptimálisabbról. Legideálisabb ugyanez. Az invitál már eleve meghív/behív. És így tovább.
Aki nem tudja ezeket, még bocsánatos bűn, hogy rosszul használja, de aki tudja, az ne engedjen már a köznyelv helytelen nyomásának.
Nem tudom, kik azok a "ti", gondolom ez is ilyen törzsi harc akar lenni. Az ami-amely és a médiák két különböző dolog, semmi köze egyiknek a másikhoz, és minden embernek saját nyelvérzéke van, kár ezen vitatkozni.
Érdekes, hogy míg az amely helyett kísérlet történik az ami "vonatkozó kötőszó" visszahozatalára és kizárólagossá tételére, addig ugyanezt a fólium, médium esetében nem erőltetitek. Igen, egy ideig mulatságosan hat, amíg a nyelvhasználók meg nem szokják.
