Biztos akkor lennék benne, ha magam is elvégeztem volna a kísérletet, de a meggadott oldalon a vége felé írják, hogy a "kimenő jel" a 0.25-öd idő alat megjelent, ahhoz képest, ha az "információ továbbítás" fénysebességgel történt volna. Na ezt szép kimagyar fejeztem, (angolul azért jobban hangzik). A lényeg azért az: 0.25-öd idő = 4x c.
Köszönöm, persze a kvantumteleportációról tudok, viszont arról nem, hogy ott fénysebességnél nagyobb hatásterjedést csináltak volna. Biztos vagy ebben?
Azt hiszem csak szemléletbeni különbségeket fogalmaztunk meg mindketten, a kvantum mechanika lényegével mindketten egyet értünk.
De azért élnék a viszontválasz jogával.
A fénysebesség szerintem is szükséges de nem elégséges feltétel a tachion létének bizonyításához, ezt próbáltam is érzékeltetni.
A kvantumteleportáció valódi használhatósága pedig azért szerintem a jövő zenéje. Egy bitnyi információt valóban nem lehetséges átvinni. Viszont, ha egy egész összetett rendszert (valamilyen adathordozót pl CD)tudunk "kvantumizálni" majd teleportálni akkor a rendszer makro fizikai megjelenése után le tudjuk olvasni az információt. (gondolom)
A következő rész egy kicsit kényesebb téma: kár lenne szerintem azon vitatkozni, hogy az elvont kvantum mechanikai fogalmak mennyire valóságosak, mert nem azok, ebben egyet értünk azt hiszem. A rendszer matematikai leírása számomra már-már kínaiul van megfogalmazva, ezt becsületesen bevallom.
DE..
Egyrészt a matematika sokkal inkább valaminek a leírására, mint a "miért kérdések" megválaszolására szolgál. Azon kívül a kvantummechanika matematikája nehézkes (még a számítógépek korában is), hiányos, és tele van ad-hoc megoldásokkal (pl renormálás).
Ezzel szemben egy kísérlet eredményét nem igazán lehet vitatni. Ha egy részecske nem abban a detektorban van ahol annak lennie kéne az tény. A megmaradási törvények, szimmetriák pedig igen is sérülnek(pl gyenge kölcsönhatás), de ezt a kérdést valójábanban sokan átfogalmazzák. :)
Ha az egyetlen kritérium a fénysebesség túllépése, akkor a kvantum teleportáció bizonyítása során tapasztalt kb 4X fénysebességű kvantum állapot átvitel akár bizonyítéknak is számíthat.
Nem minden tachion, ami fenysebessegnel gyorsabban halad! Nem akarom ujra leirni, amit mar sokan leirtak mas topikokban, csak roviden: a kvantum teleportacio nem alkalmas fenysebessegnel gyorsabb informaciotovabbitasra. De meg ha igy is lenne, az eddig elvegzett kiserletekben olyan "hagyomanyos" reszecskeket hasznaltak, mint foton es elektron. A tachion viszont onallo reszecske (volna, ha letezne).
Érdek Azt, hogy mi tortenik Planck-hossz nagysagu terido tartomanyokben, nem tudjuk, Feynman se tudta. Sejtesek persze vannak, igy akar az is igaz lehet amit Feynman gondolt, de tankonyvekben altalaban csak kellokeppen megalapozott dolgokat illik leirni.
Mások ("felkent" fizikusok is)ugyan ilyen mértékeken belül a megmaradási törvények megsértését is elfogadják, miközben a tankönyvekben csak a matematikát írják le, (ha leírják) és zavaros, valós fizikai tartalom nélküli valószínűségi amplitudok elméletével zavarják össze az embert.
A valoszinusegi amplitudok elmelete csak annak zavaros, aki hagyja magat osszekavarni:)
Lassan 80 eves a kvantummechanika, most mar azert eleg sok olyan konyvet megirtak, amiben ertelmesen el van magyarazva (pl. Marx Gy. Kvantummechanika). Ahhoz, hogy megmagyarazzal bizonyos kvantumos jelensegeket valoban nem szukseges mondjuk a Hilbert-ter fogalmanak az ismerete, de ha nem csak kvalitativ, hanem kvantitativ leirasat akarod adni egy jelensegnek (pl. egy bonyolultabb molekula rezgesi spektruma), akkor bizony elo kell venni a kvantummechanika teljes matematikai apparatusat. Egyebkent a megmaradasi torvenyek nem serulnek a QM-ben sem, csak atfogalmazodnak nemikepp.
Ha az egyetlen kritérium a fénysebesség túllépése, akkor a kvantum teleportáció bizonyítása során tapasztalt kb 4X fénysebességű kvantum állapot átvitel akár bizonyítéknak is számíthat.
Érdekes Feynman QED(kvantum elektro dinamika) című könyvében a kvantumos folyamatokat úgy értelmezi, hogy megengedett a fénysebesség túllépése a Planck állandó által meghatározott nagyságú tér/idő dimenziókban. Ezt egy átlagos fizika tankönyv azért nem merészelné így leírni. (Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek!)
Mások ("felkent" fizikusok is)ugyan ilyen mértékeken belül a megmaradási törvények megsértését is elfogadják, miközben a tankönyvekben csak a matematikát írják le, (ha leírják) és zavaros, valós fizikai tartalom nélküli valószínűségi amplitudok elméletével zavarják össze az embert.
Pedig a lényeg annyi, hogy ha sokszor elvégzel egy adot kvantum mechanikai kísérletet (részecske szórás, stb), akkor több esetben (mondjuk úgy bizonyos statisztikai valószínűséggel) találkozol olyan eredményekkel, amikor a részecske csak úgy kerülhetett bizonyos tartományokba, ha valahonnan extra impulzusra/energiára tett szert. Vagy is a klasszikus fizika szerint nem lehetne ott.
Talán kicsit OFF lesz, de megemlítem ebben a topic-ban újkeletű aggályaimat:
Fizikából szépen megtanultuk, hogy pl. a hanghullámok közegben terjednek. Valamikor volt az a téves elképzelés, hogy az elektromágneses hullámok is közegben terjednek, és akkor ezt nevezték éternek. Ám végül - hála a tudományalapos elemzésének - bebizonyosodott, hogy a vákumban terjedő fény v. egyéb elektromágneses hullámnak nincs szüksége közegre, azaz nincs olyan, hogy: éter. Legalább is a jelenség anélkül is megmagyarázható. A relativitáselmélet kicsit megbolygatta a térről való elképzelésünket (pl. nagy tömegű csillag közelében elhaladó fény elhajlása), de mindent jól megmagyarázott éter nélkül. Persze voltak más elképzelések, magyarázatok, amelyek újra felvetették az éter jelenlétét (pl. Jánossy féle, ha jól emlékszem), de ezek mind cáfolatra jutottak, nem lettek versenyképesek.
Azonban újabban egyre több helyen előbukkan a vákum, mint virtuális részecskék halmaza (pl. az elektront is beárnyékolja egy virtuális pozitron burok), és most már kezdek kételkedni a teljesen üres, közegmentes vákum létében. Vagyis akkor mégis van éter? Lehet pl., hogy nem is a foton mozog, hanem virtuális fotonokon át lépegetve halad az elektromágneses hullám, miközben mindíg egy-egy foton valóságossá válik (kissé hasonlóan a félvezetőkben a lyukak terjedéséhez)?
A vákuumot, nem csak virtuális fotonok (bozonok), hanem virtuális töltött részecskék (fermionok, elektronok) is kitöltik. Ezeknek az időhöz, következésképp a téridőhöz, következésképp, a gravitációhoz a viszonyuk meglehetősen abszurd hétköznapi szemmel nézve.
Időben össze vissza mehetnek, lehtséges, hogy antigravitációs (gravitációs taszító hatást) mutatnak.
És hogyan függ össze a Casimir-effektus a negatív anyaggal ?
A Casimir-effektus ugye akkor lép fel ha nagyon közel kerül 2 test anyag egymáshoz.
Ekkor vonzás lép fel.
Ez olyan mint a gravitáció nem ?
Tényleg a negativ energiasűrűségű anyag előállithatósága a legnagyobb kérdés. De azért a varázspálcához nem hasonlitható. Pl. A Kerr-fekete lyuk ergoszférájában egy próbatest összenergiája is lehet negativ, ez már vagy harminc éve tudott. a kvantumos jelenségek, pl. a Casimir-effektus is ismert és megmért tapasztalat.
Tudtommal egy féreglyukas topológiának elég sok következménye lehet. Pl. ebben az esetben a Maxwell egyenletek vákuum megoldása hasonló lehet mint normál esetben töltésekkel stb. Hogy a két ekvivalens leírás közül melyik az „igazibb”, talán el lehet dönteni. Csak meg kell próbálni belebújni egy pozitív töltésbe, és ha a kezünk a negatív töltésnél kilóg, akkor a féreglyukas leírás a jobb. Ameddig ez nem sikerül, legalább is ekvivalensnek kell nevezni a két elméletet. (de nekem addig a normál leírás szimpatikusabb)
Hát igen, én se tudok olyan könnyedén átsiklani azon az apróságon, hogy negatív anyag kell hozzá... :-)
Ez nekem nemigen különbözik attól, hogy időgép, teleport vagy éppen varázspálca kell hozzá.
Tulajdonképpen az a probléma, hogy az elméleteknek tapasztalat szerint szokott lenni egy érvényességi köre. Ha az elméletet nagyon kiterjesztjük, anélkül, hogy ismernénk az érvényességi körét, vagy legalább lennének megfigyeléseink abban az irányban, akkor nagyon eltávolodhatunk a valóságtól.
Jó példa erre egy ravasz tömegpont elrendezés, ami Newton szerint számolva egészen meglepő mozgást mutat: egyik tömegpont oszcilláló mozgással véges idő alatt végtelen távolra jut... (A SciAm egy régi számában jelent meg mint érdekesség.)
Hmmm. Ha több ilyen alagút is lenne, amiknek egyik vége ugyanott van, akkor ezek szerint megfoghatná a jobb kezével a saját jobb kezét?!
És ha megkarmolja magát, és a karmolós kéz a későbbi, akkor a karmolóson is megjelenik egy piros csík vagy egy begyógyult seb?
Meg el is szaporodhatna ide-oda bújkálással, mint egy időamőba? :-)
nem világos, mire mondasz nemet. tapsoljon! legyen mindkét karján egy -egy óra. ha akkor is rajta volt, amikor átbújt, a két óra ugyanazt mutatja mindig. Ha a másik órát akkor rakták rá, amikor kidugta kezét a jövőben, akkor az tiz évvel későbbi időt mutat, de ezektől nyugodtan összehúzhatja a kezét és tapsolhat.
Ezzel nem értek egyet. Addig persze értelmetlenség azt kérdezni (ikerparadoxon esetén), hogy ki az öregebb, hiszen a mozgás egy ideig szimmetrikus. De ha újra találkoznak, akkor már biztos megszűnik a szimmetria, és egyértelmű, hogy ki öregedett. A féreglyuk esetén is hasonlót érzek. Ameddig fennáll a szimmetria, addig igaz az érvelésed. De azért gondolom az emberke egyszer még akar tapsolni. És az elég kellemetlen lenne, hogy ha az egyik kezén az óra pár évvel késne a másikhoz képest. Valószínűleg idáig el sem jutna! :)
Folytassuk: te eredetileg azt kérdezted. mi van akkor, ha még nincs időlagút, csak készül: vagyis a féreglyuk egyik kapuját éppen egy relativisztikus űrutazásra visszük. Ekkor, az előzőhöz képest érdemben nem változik semmi, az egyik kezünk az űrhajóban nyúlik ki, a másik itt van. de köztük a kapcsolatot a féreglyukon keresztül tarjuk, vagyis a sajátidőnk szerint történnek az élettani folyamatok, a normális módon. Persze, fura elgondolni, hogy az egyik kezünk a Földön van, a másik meg éppen a Vega körül száguld. Ilyen hosszú lenne a karunk??? Hát, éppen az a vicc, hogy a karunknak csak a féregyluk saját hosszát kell átfognia. persze, nem tudom, és valószinűleg senki, hogy egy ilyen utazás véghezvihető-e úgy, hogy a féreglyuk saját hossza közben végig két méteren belül legyen. ezt mindenképpen vizsgálni kéne.
Na, tehát. nem a gondolkodás tartott ilyen sokáig, hanem az élet.
1. Szerintem találékony és érdekes felvetés, még ha kicsit homályosan is lett leirva.
2. Elemezzük a dolgot, és ehhez az kell, hogy pontositsuk a szituációt. tehát, legyen adva egy féreglyuk, amit már átalakitottunk időalagúttá, vagyis az egyik kapuja itt van a jelenben, a Baross utcai nonstop netező caféban. A másik kapuja is helyileg ugyanitt, de tiz évvel később, vagyis 2013. IV. 10-én. ha én most belépek itt, pár sec múlva kilépek tiz évvel előrébb. Ha valaik 2013-ban belép, most lép ki. A kérdésedet igy fogalmazom meg: egy jékos kisérletező bebújik a lyukba, de nem lép ki sehol, hanem középen marad, és az egyik kezét ezen a kapun dugja ki, a másikat a másikon. Akkor mi történik? Az egyik keze tiz évvel öregebb lenne, mint a másik? de hát vérkeringés is is van a világon, stb.
3. Szóval, kinosan érzi-e magát, vagy nem? Szerintem nem, nem történik semmi különös a szervezetében. Nem lesz idősebb az egyik keze tiz évvel. Amikor átbújunk, akkor tiz évvel előrébb kerülünk, de a mi sajátidőnk csal másodperceket telik, a szervezetünk csak ennyit öregszik. A végig kint lévő világ öregedett tiz évet. Ha bent maradunk, a belső óránk, sajátidőnk telik, mindkét kezünk számára, és ezt nem zavarja az, hogy az egyik kezünk olyan környezetben van, amely hozzánk képest tiz évvel többet élt, a vérkeringésünk teljesen normális. A vér az időalagúton keresztül éri el a másik kezünket, igy szintén kikerüli az idődilatációt.
Úgy értem hogy valaki át akar lépni ezen a bizonyos téridő kapun de csak félig teszi meg az utat.
Az egyik oldalon 5 perc telik el amíg a másik oldalon 50 év.
"Mert ugye ez a kapu egy időgépként is felfogható."
Ha a kezét dugja csak át mondjuk a Földről.
Mit fog érezni 1 perc múlva ?
És mi történik ha ugyanezt a másikoldalról teszi meg ? Tehát az űrhajóról.
Tudnátok ajánlani olyan (lehetőleg magyar nyelvű) könyvet, amiben nem "konyhanyelven", de nem is túl bonyolultan írnak ilyen feketelyuk, esemény-horizont, szingularitás, féreglyuk, stb. csir-biri dolgokról?
