Keresés

Részletes keresés

Breki1 Creative Commons License 2007.03.05 0 0 21
Kéri János:
Nőnapi köszöntő

Tavasz hajnalán
Róluk emlékezünk,
A nőkről, kiknek
Életünk köszönhetjük.

Ki mindent
Megtesz értünk, a nő,
Dajkál, ápol,
És felnevel ő.

Hálánk szálljon
Lányra, anyára,
Ki a családot
Összetartja.

Szépséges nők,
Jó asszonyok,
Kívánunk boldog,
Víg nőnapot.
poet Creative Commons License 2002.03.08 0 0 20
Esterházy Péter:

EGY NŐ (48)

Van egy nő. Gy. Ha megpillantom, nagyokat kell lélegeznem. Délelőttönként el is szédülök. Ideges vagyok. Idegességemben ásítozom. Ez rá is átragad. Ott állunk, ő a csöndességével, eszességével, természetes kedvességével, halk mozdulataival, tapintatával, félénkségével, tisztaságával, romlatlanságával, bölcs ártatlanságával, én meg nem is tudom, mivel, üres vagyok, bennem is ő van, a csöndességével, eszességével, természetes kedvességével, halk mozdulataival, moccanó két mellével, pihéivel, tapintatával, félénkségével, tisztaságával, romlatlanságával, combjai suhanásával, a váratlanul bumfordi bokájával, bölcs ártatlanságával, ott állunk és tehetetlenül ásítozunk egymásra.
-

Breki33 Creative Commons License 2001.03.08 0 0 18
Na jo en is irok egyet

Asszonyaink szeme öröm tükörképe
kék tavakon tündöklő hajnal

Asszonyaink arca álmaink verete
látva látatlanul ott lebeg előttünk
hozzánk legközelebb mégis legtávolabb

Nazim Hikmet



Törölt nick Creative Commons License 2001.03.06 0 0 17

Köszönöm :)
Előzmény: KunBela (15)
Törölt nick Creative Commons License 2001.03.06 0 0 16

Garai Gábor
Nők

Szemünkben megnézik maguk,
megnézik futtában a nők;
alkalmi tükreik vagyunk,
fényünkön átrebbennek ők.

És büntelen mennek tovább,
ha elkapták tekintetünk,
s mi - villogok s fakók, simák -
szilánkjainkra széttörünk.

Végül homokká porladunk
bontó sugaraik alatt,
testünkből csak keret: a csont
s a fekete foncsor marad.

S a fekete foncsorban is
gyilkos tekintetük ragyog,
mely földre vont és sírba vitt
és mindhalálig ringatott.
_

Előzmény: Breki33 (14)
KunBela Creative Commons License 2001.03.05 0 0 15
Kedves KeKseg,
igazad van! Rossz helyen, rossz idoben & hangulatban olvastam volt, amit tanult kollegank beirt, kulonben ra se rantok (a kovetkeztetesek levonasat leszamitva, de az 1mp). Ugyhogy inkabb olvasom a verseket, amiket irtal - tenyleg szepek :)
udv
bela
Előzmény: Törölt nick (9)
Breki33 Creative Commons License 2001.03.05 0 0 14
koszonom Kekseg

nagyon jok

most akkor johetne szerelmes is :))))))

poet Creative Commons License 2001.03.05 0 0 13
Esterházy Péter:

EGY NŐ (2)

Van egy nő. Szeret. Az egész arcát befödi szemüvege. Olyan, mint valami béka. Nagyon csúnya tud lenni. A szája forró. De azután néha ki is cserepesedik. Okos, sokat tud az etruszkokról. Olykor fájdalom nyilall a bal vállamba, a fűtésszerelő szerint a terméskő fal sugározza a hideget. A nő idegesen kapkod, kinyitja a táskáját, becsukja, a könyvespolchoz ugrik, megérint egy könyvet, levenné, aztán mégsem. Szégyenli, hogy szeret, elszokott ettől, és megvan ijedve. Egyre nagyobb a szemüvege, akár én is elférnék mögötte. Nagyon rossz kávét csinál, az etruszkok segítségét kéri, de azok kihaltak. Görcsösen ölel át. Leütöm a szemüvegét, úgy teszek. mintha véletlen volna, nézem, ahogy négykézláb mászva keresi, nem mozdulok. Nadrágja szövetének apró csusszanásait lesem a fenekén.
-
:)

Előzmény: Törölt nick (12)
Törölt nick Creative Commons License 2001.03.05 0 0 12
Off
Már azt hittem egyedüli nőnapi vershordó maradok - de nem :)
poet Creative Commons License 2001.03.05 0 0 11
Esterházy Péter:

EGY NŐ (1)

Van egy nő. Gyűlöl. Gyönyörű melle van. Mostanában a combjait szeretem a legjobban, a combjának belső, bársonyos felét. Órákig tudom simogatni, nyalni. A nő bármit tesz vagy gondol, kimondja hangosan. Ha gyűlöl, azt mondja: gyűlöllek. Ha mosogat, azt mondja: mosogatok. De azt is mondja: mosogatni fogok. S ha későbben valaki a szobába lép, azt is mondja: elmosogattam. Olyan, mintha fénnyel árasztana el mindent, minden nyirkos, sötét sarkot. Nincs menekvés.
-

Törölt nick Creative Commons License 2001.03.05 0 0 10
Illyés Gyula:
Ditirambus a nőköz

1

Nem a kövek és nem a fémek.
Nem amik állják az időt!
Hanem a gyékény, a nád, a kéreg.
Nem az örök-élet-igéret cinkosai. Nem a kimértek.
Hanem a törékenyek s engedők:
a fű, a lősz, a sás
lett tiltakozás.

A tettük után nyomban eltűnők.

2

Nem a kövek és nem a fémek.
Nem az asszir, a szumir pillérek,
a talpukkal éveket gyűrüztetők.
Nem a bazaltból faragott gúla-tetők.
Hanem a haraszt, az avar, meg a fa:
a messziről igent integetők.
Nem a kemények,
hanem a fonhatók, a szőhetők
a dolgozó kezekre
kutya szemével figyelők -

Még messze, messze
valamennyi Isten előtt -

3

Nem a kövek és nem a fémek.
Az első szót, a gügyögőt,
az első tanácsot a létnek,
ők kezdték szájba rágni, a
gyapjú, a gyanta, a szösz, a raffia.
A közlékenyek, a serények.
Ők, nem az égnek,
hanem a sári világnak védangyal-kara,
ők, az örökre többrekészek.

Mert aki meg akarja tartani az életet, elveszti azt:
aki pedig kész elveszteni is, megtartja.

4

A romlandók. A hinár, a moha.
A múlók. A hártya, a len fonala.
Nem az eleve valakik, hanem a törők,
de nyomban fölnevetők,
hogy megint csak összeilleszthetők,
az így szivósak, így nem engedők.
Az ág héja, a kecskeszőr, a háncs
lett utitárs -

Befogadván valami messze
- hogy mondjuk? - eszme?
redeléséből a jövőt.

5

Messze a kövek és a fémek
hatalomátvétele előtt.
A hajlíthatók és görbíthetők,
a szivósan gyengédek,
az ujjnyomásra már válasz-puha
anyagok, ők, a soha
vissza nem ütők
adtak halk jelet - kéz a kéznek -

velünk a Föld!

6

Fú a szél, kopik a talaj,
fölkúszik, óriási hal,
az évszázadok mélyvizéből
a templom - ize, húsa nélkül.
Száll a por, vékonyul a föld,
emelődik ünnepi tálca
diszében a dög: a ledőlt
fejedelmi palota váza.
Hányingerelten köpdösi
vissza a tisztára szopott
bordát, ivet, oszlopot
az idő. Nem ez kell neki.

7

Nem a kövek és nem a fémek.
Nem a bronzpajzsok, a porfiredények,
a hivalgók, a haszonélvezők.

Hanem a pálmalomb kötények,
a kókuszcsészék, a zsuppháztetők.
Nem a katakombák, nem a tornyok.

Mert mit tudnak a csontok,
ha kifolyt közülük az élet?

8

Ki mondta az első szót a jövőről,
a derüset, a szemen át
meggyőzőt, szivmelengetőt:
lehet remény, mást is rejt a világ,
mint amit mutatott először.
Az első fűszoknya övén
az első ráhímzett virág.

9

Nem sziklakockából rakott erőd,
mit egybe csak a súly maltera köt.
Nem a gőg
kapui. Hanem a pelyva, a patics, a pihe,
hozott ide -
Igen ők, az épp mert lágyan
megnyílók lettek a legerősebbek.
Mint ágyék s keblek
a csont- és izom-védte várban:

donzsonjaitokban, asszonyi testek.

Mint akik lebirhatják az időt.

10

Nem a szögletek, nem az élek,
nem a fegyverek, a szúrók s lövők,
nem a királyok s hadvezérek,
hanem az ebnél hamarabb
megokosult vályog-iszap,
a szőrme, az irha
lett vezető - nem is a férfiak,
hanem ők
a minden tagukban szem-viselők,
a nők kezeit idomítva.

11

Rejti a márvány a szobrot. A Szépet!
De mitől éledt?
Kik voltak a nemzők s szülők?
És kik tették tisztába őt?

De a legelső, kisdedi mosolyt,
amivel szinte odaszólt,
ami a lélek válasza volt
a teremtésnek,
kik csalták oda, tétova
elsőt-mozduló vonásaira
a kőnek is, a fémnek?

Hallgat a sok apa s anya.

Nem, itt a sírok sem beszélnek.

12

Szobrok, ti, már a méhben készek,
harsány-némák, lét-tömlöcök,
épp azáltal holtak, hogy épek,
temetkezőket temetők!

13

Nem a kövek és nem a fémek.

Mig a fű újra fönt mindent beföd,
tisztítja máris lent a mélyet szorgos népeivel a föld.
Munkálnak a türelmes férgek,
a hullamosók, bűz-szürők,
hír-fertőtlenitők, dicsvágy-vírus-ölők,
a mord erények, zord erélyek
bacillusgazdáit lemeszelők,
mind-mind az iszonyú pöcegödört
át-, hasznosan úgy-szétdögönyözők,

hogy kidugja, egyre merészebb
kedvvel fejét, az örömkeresőt,

egy hóvirágnyi élet.

14

A szöllő-bakhátak-fésülte dombok
s nem a rom-fedte, a történelem -
lerondította bércek,
a felhő-kavarók, nem a látni is undok
mellvédek agyaros vigyora, hanem
a csibesövények,
nem a várárkok: a zsiba-borítók,
a kisajtó, a kalantyús kapu,
a csak fakilincs-záratú
verőcék, gally- és léc-cserények,
nem a lőrések,
hanem a kandikálásra szabott zsalú,
nem a torlaszolók, hanem a nyilók,
nem a tengeringerlő szirtfok,
hanem az öblök, a kikötők,
a borjú- és birka-nyalta mezők,
nem a keselyük, a denevérek, a solymok,
hanem a selymek, a fürj-fészkek, a méhek,
nem a dörgések, hanem az ének,
nem a kardok, a kardhüvelyek, a vértek,
hanem az ingek, a kendők, a harisnyakötők,
nem a villámok, nem a vulkánok, a rőt
ablakon át fény-bőgve beizzók,
a mélység düheit mennybeköpők,
hanem a hős mellbimbók,
a tövükhöz menekülők
megóvásában
bátran
meredők, tüzelők.

Ajánlás

Nem a zablák, nem a csengések,
hanem a kosáron a fül:
nem az ostromok, a bekeritések:
hanem a korall-sor a nyak körül,
meg a tüzhely körüli székek:
nem a viharok, a mének, a diadalzengések,
hanem a szitaszél-veregetések,
ha a liszt megtömörül,
hanem a néma kitekintések
a téli ablak függönye mögül:
nem a havasok, a jeges meredélyek,
hanem a kézimunkázó vetések,
a vasárnap is orsópörgetők,
hanem a csecsemő lebegtetések,
hanem a csermelyek, a csevegők,
nem a vezényszó: Rohamra! s Imához!
Hanem a megforditott vánkos.
_

Előzmény: Törölt nick (8)
Törölt nick Creative Commons License 2001.03.05 0 0 9
Kedves Béla,
Gondolom sok mindent mutat, sokféle következtetést le lehet vonni ezekből a hozzáállásokból. Nem sorolom fel tételesen, mindenkinek segíthet a saját fantáziája - már ha van.
Előzmény: KunBela (6)
Törölt nick Creative Commons License 2001.03.05 0 0 8
Kosztolányi Dezső
Nõk

Nem kamasz-szerelem kis hevületében
beszélek.
Az élet közepén, megkoszorúzva nõi karoktól
vallok,
nõk, rokonaim.
Most már elmondhatom, hogy oly közel voltatok hozzám,
mint senki más,
s szeretlek is benneteket.

Zavarosak, mint én,
termékenyek, mint én,
zavaros források, melyekbõl aranyat mostam,
igazi aranyat.

Természet tündérei, szeszélyesek és kiszámíthatatlanok,
de igazabbak
a meddõ gondolatnál,
a büszke hazugnál,
a csontos, ijesztõ, gyilkos férfinál.
Hová is futhatnék én,
kócos fejemmel,
költészetemmel,
rettenetesen cikázó tétovaságommal,
ha nem volnátok ti,
megértõk, megbocsátók,
elvtelen szentek,
jámbor pogányok,
bizonytalan jók,
valóság hû sáfárjai.

Ha varrtok, vagy vajat mértek,
kirakatot szemléltek komolykodó szakértelemmel,
s hócipõben topogtok, kecsesen, de balogul is, mint az albatroszok,
fölkacagok az örömtõl, hogy vagytok,
és én is vagyok mellettetek.

Hozzátok kötözött engem a végzet,
örökkévalóan,
köldökzsinórral, azután a vágyak
eleven kötelével,
hogy mélyetekben keressem az utat az élet felé,
s öletekbe ejtsem le terhes koponyámat.

Nem egy, hanem mindegyik.
Mindegyik leányom, mindegyik feleségem,
mindegyik barátnõm, rejtélyes kedvesem.
Mindegyik anyám.
_

Előzmény: Törölt nick (4)
Breki33 Creative Commons License 2001.03.05 0 0 7
Koszonom elvtars :)

Nehogy mar senki ne tudjon egy szep verset
csak disznokat.........:((((((

KunBela Creative Commons License 2001.03.03 0 0 6
Az a koze hozza oreg, hogy a forum cime Holgyek, urak, szex. Ha teged ezek kozul csak az utobbi erdekel, akkor alkalmazz a topicok keresese kozben szurofeltetelt, javaslom _csak neked_ "kuki punci szex dugas maszti" es tsai WHERE feltetel beiktatasat.
greetz
bela
Előzmény: Master Szaki (1)
Bugajakab Creative Commons License 2001.03.02 0 0 5
Bár ez kicsit önrímesre sikerült, de majd
még próbálok javítani rajta:

Itt a virág baz'meg,
jó nőnapot baz'meg!

Törölt nick Creative Commons License 2001.03.02 0 0 4

Szia Breki,
Ugyan nem vers, de talán tetszeni fog az alábbi kis írás, melyet gyerekek fogalmazásaiból válogatott össze a szerző.
(Talán hozok verset is, ha nem sürgős nagyon.)

Marcello D'Orta

Március 8. nőnap.
Beszélj a nők helyzetéről
Én azt gondulom (és hiszem) hogy a nőnek eggyenlőnek kel lenni a férfival, mert nem helyes, hogy nem eggyenlő. Március 8-cadikán a nőnek eggyenlőnek kel lenni a férfival !

Ezen a napon minden ember mimózát visz a nőknek és a többi embernek is, deviszont én ismerek egy embert akki március 8-cadikán segberugot egy nőt. Édesapám mesélte, hogy volt. Édesapám most villamos vezető , de azelött tüzoltó. Akor történt hogy egy ilyen március 8-cadikai nő leakart ugrani a tetőről és ki letek híva a tüzoltókat. Édesapám szokot felmászni a tetőkre hogy az emberek ne ugorjanak le a házak tetejéről. Ő fölmászot, ésamikor szemtől szembe ált a bolond nővel, azt monta neki: "Mos mondmeg mér akarsz leugorni csakhogy a bajunkat szaporitcsd azér?"

Akor a bolond ezen egy kicsit elgondulkodot, hogy téleg kiakare ugorni vagy visszamenne inkáb a szobába és ugy döntöt leugrik. De az édesapám is jól ráugrot és megfokta.

Amikor lejötek, az édesapám eggyik barátyja akki tüzoltó volt ő is (de lenn), segberukta a bolond nőt, amiér ilyen agságot okozot.

Én annak az embernek a hejébe nem ruktam volna segbe azt a nőt pont március 8-cadikán, máskor igen.

Előzmény: Breki33 (-)
miskolc Creative Commons License 2001.03.02 0 0 3
háááát, biztos minden nő ilyen verset szeretne nőnapra a kollégájától:(((
Előzmény: Bugajakab (2)
Bugajakab Creative Commons License 2001.03.02 0 0 2
Az erdőben hó van,
most leszopsz 'oszt jóu van.
Master Szaki Creative Commons License 2001.03.02 0 0 1
Na speciel ENNEK mi köze van a SEXhez? :-o
P__n Creative Commons License 2001.03.02 0 0 0
Most még csak O verset tudok, de mingyárt gyártok 1et. OK?
:) P.
Előzmény: Breki33 (-)
Breki33 Creative Commons License 2001.03.02 0 0 topiknyitó
Sziasztok

Tud valaki valami jo nonapi verset?

Nem szerelmeset, csak ismerosnek kell. :)

Diszno-t se ha lehet........

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!