A boldogság nem csak gazdagság kérdése.
Sőt, az a tapasztalat, hogy minél gazdagabb valaki, annál boldogtalanabb, annál üresebb a lelke.
Pedig ha segítene az éhezőkön, az analfabétákon, ő is boldogabb lenne.
Y.Y.
Az életképtelen fajok előbb-utóbb kihalnak. Mi életképesek vagyunk?
Nem lehetünk még véletlenül sem vakvágányon?
Esetleg belesatnyulunk a saját magunk építette világba. Önerősítő, determinisztikus folyamatba lépünk be, melynek végén...
...és nincs itt apuci, nem mondja, hogy ejnye fiam, nem szabad!
Jajj, nem is ezt akartam írni, ne legyek már ennyire pesszimista, a fenébe is... szép, új világban fogunk élni, boldogan. A tudomány megoldja majd a problémákat.
A szemléletesség kedvéjért, had vegyek egy csecsemőt:
Fogja magát belenyúl a tűzbe! Aztán ugyebár az fáj neki, tehát elhúzza a kezét...
Legközelebb ismét belenyúl...
Harmadszor nem...
Az emberiséget most talán legszívesebben egy csecsemő tudatállapotához merném hasonlítani.
Mi jelen pillanatban, ott tartunk, hogy kezdjük eléggé rendesen megismerni világunkat! Ez ha csecsemőre modellezzük, szerintem most nagyjából az öntudatra ébredés korszaka...
Ha feltételezzünk, hogy még csak most kezdjük magunkat a tükörben felismerni, szerintetek ugyanilyen lesz a helyzet, ha végre gondolkodni kezdünk???
(Nem akarok itt időben jóslatokat tenni, mert természetesen még nem állunk jól. De a folyamat rendkívül hasonló...)
Azonkívűl a te nagy együttérzésednek akkor lenne csak értelme, ha ő is jóllakna.
Nem beszéltem nagy együttérzésről. Arról meg végképp nem, hogy a dolognak "érteme" van. Ez csak egy érzés... Arról, hogy valami nem jól működik, ami akár jól is működhetne. Nem tudom, ki a felelős, azt sem, hogy mit lehet tenni... Talán annyit, amennyit Oncogito mondott: a környezetem arcvonásaiért elkezdeni felelősséget vállalni.
Aki meg még nem lakott jól, és az előrelátható jövőben sohasem fog jóllakni - mi közöd hozzá?
Ha most egy éhező etióp gyerek bekopogtatna az ajtón, biztos, hogy a saját költségemen etetném, itatnám, nevelném, iskoláztatnám, embert faragnék belőle - de amíg tőlem x ezer kilóméterre haldoklik a felfúvódott hasával, kérdem én, mi közöm hozzá?
Azonkívűl a te nagy együttérzésednek akkor lenne csak értelme, ha ő is jóllakna.
A szenvedés nem pozitív megléte valaminek, hanem a hiánya, és mint ilyen, csak akkor tapasztalható, ha megvan a meglét tapasztalata is. Aki egész életében csak szenved, az nem is szenved. Aki sohasem lakott jól, az nem is tudja, milyen éhesnek lenni.
Igaz. Én már laktam jól. Ezért borzaszt el a világban lévő éhezés gondolata; ezért nem tudom elintézni egy vállrándítással.
Személy szerint én a legnagyobb közönnyel szoktam venni azokat a híreket, hogy mittomén Szudánban hárommillió ember éhezik, Etiópiában kétmillióan haltak bele a háborúba, vagy Indiában százezren haltak bele a földrengésbe, még akkor is, ha konkrétan a tévében mutatják a holttesteket/sebesülteket.
Ennak két oka van.
1. Nem érzem ezeknek a híreknek az életszagát. A múltkor a Margit hídnál az esőben ázott egy bekötözött szemű hajléktalan, pénzt kéregetett. Őt nagyon megsajnáltam. De nem érzem reálisnak egy hindu öregasszony szenvedését a romok alatt. A Holokauszt számomra sokkal fájdalmasabb és reálisabbb, mint millió éhező néger.
2. Nem is történik olyan nagy tragédia - szvsz, ha cinikusan is hangzik. A szenvedés ugyanis relatív. Igazán szenvedni csak az tud, aki igazán boldog is tud lenni. Más szemszögből: az szenved csak, aki valamikor boldog is volt, és elvesztette ezt a boldogságot. A szenvedés nem pozitív megléte valaminek, hanem a hiánya, és mint ilyen, csak akkor tapasztalható, ha megvan a meglét tapasztalata is. Aki egész életében csak szenved, az nem is szenved. Aki sohasem lakott jól, az nem is tudja, milyen éhesnek lenni.
De szerintem ezek teljesen egyenes következményei az evolúció fejlődésének jelen fokán, amikoris elegendő az agytérfogat, hogy az alábbi leírás létrejöhessen - nomeg annak alapja - létre is jön, ugyanis épp ez jellemzi az egészet!
Ha valami elképzelhető akkor azt a véletlen létre is hozza...
Tehát jelen korunk szenvedései is sajna egy logikus folyamat része...
A fenti címmel kaptam ma az alábbi e-mailt. Nem akarom kommentálni, nektek sem muszáj. De azért megosztom - íme:
Ha a világ lakosságát az arányok megtartásával kivetítenenk egy 100 fős falura, akkor az így alakulna:
A lakosok közül
57 azsiai lenne,
21 europai,
14 amerikai (eszak es del)
8 afrikai
52 no lenne,
48 ferfi
70 szinesboru lenne,
30 feher
70 nem kereszteny, es
30 kereszteny lenne
89 heteroszexualis lenne
11 homoszexualis lenne
a vilag vagyonanak 59 %-at 6-an birtokolnak, mind a hatan az egyesult allamokban elnenek
80-an elnenek letminimum alatt
70-en nem tudnanak olvasni
50-en eheznenek
1 haldokolna; 1 ujszulott lenne
1 (igen, csak egy!) rendelkezne felsofoku vegzettseggel
1-nek lenne szamitogepe
Ha ma reggel egeszsegesen ebredtel, akkor aldottabb vagy, mint az az egymillio ember, akik nem elik tul ezt a hetet! Ha sohasem elted at a
haboru borzalmat, a fogsag maganyat, a kinzas fajdalmat, vagy az ehezes remenytelenseget ... akkor boldogabb vagy, mint 500 millio ember a vilagon!
Ha templomba jarhatsz anelkul, hogy ezert uldoznek, zaklatnak, letartoztatnak, megkinoznak, vagy kivegeznek, akor aldottabb vagy, mint 3
milliard ember a vilagon!
Ha van otthon ennivalod, tobb valtas ruhad, teto a fejed folott, es egy agyad, akkor gazdagabb vagy, mint az emberek 75 %-a a vilagon! Ha van
bankszamlad, penz a zsebedben, es tobb tanyer kozul valaszthatsz, ha otthon ebedelsz, akkor a vilag leggazdagabb 8 %-nak a resze vagy! Ha a szuleid elnek es meg nem valtak el, akkor ritka szerencses vagy, mert ez nagyon keveseknek adatik meg!
Ha elolvastad ezt a levelet, akkor ketszeresen is aldott vagy:
egyreszt, mert valaki gondolt Rad, amikor elkuldte ezt a levelet, masreszt, mert 2 milliard ember a vilagon egyaltalan nem tud olvasni.
