Halihó! Talán tudnék válaszolni, ha megadnád a helyes definícióját, anélkül elég zűrös az ügy. (A legjobb lenne, ha megfigyelnéd, hogyan ejted ki ezeket a szavakat, amikor nem figyelsz oda... Ezt persze könnyű mondani, nehéz megcsinálni.)
A koordinátát körülbelül fele-fele arányban ejtik koordinátának és kordinátának. Szerintem koordináta a helyes kiejtés, de akkor miért ejti mindenki vákumnak a vákuumot? A vákuum tűnik helyes kiejtésnek. (Hasonló lehet az individuum esete is...)
Nem írhatott szakdolgozatot a nyelvfejlődésről a pösze hallgató
2011. január 13., csütörtök 12:33
Elmarasztalt az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) egy oktatási intézményt, ahol az egyik hallgatónak pöszesége miatt nem engedték meg, hogy a gyermeknyelv korai fejlődéséből írja a szakdolgozatát. Az adjunktus, akit konzulensnek szeretett volna választani a hallgató, megtagadta tőle az általa választott téma feldolgozását. A tanár azzal indokolta az elutasítást, hogy szerinte ellentmondásos lett volna beszédhibásként ezt a témát kutatni, másrészt oktatóként értékelni a munkát.
Az EBH szerint a pöszeség a panaszos hallgató olyan lényegi tulajdonsága, amellyel együtt él, és az csak mások közreműködésével, például logopédus segítségével változtatható meg. A hatóság nem fogadta el azt az érvelést az intézménytől, miszerint a beszédminta jelentősége és súlya okán a kisgyerekek nevelésében elvárható, hogy a gondozó tökéletesen használja a nyelvet. Az EBH felhívta a figyelmet arra, hogy a szakdolgozat írásos dokumentum, kutatáson alapul, fogalmazási és egyéb képességeket kíván meg, és nem szolgálhat egy hallgató élőszóbeli megnyilvánulásának mércéjeként. Arra is hivatkozott a hatóság, hogy idő telik el a képzésben való részvétel és a munkaerőpiacra kerülés között. Az oktatói döntéssel elérni kívánt cél és az annak érdekében tett diszkriminatív intézkedés nem kapcsolható össze, állapította meg a hatóság, és eltiltotta az intézményt a jogsértő magatartás folytatásától.
Az általad ajánlott műből idéztem, és nem azt tartom benne a legfontosabbnak, amit most kifogásolsz. A több keresztnevűek majd valahogy megállapodnak az elvárt megszólításban, legyen ez az ő dolguk. Ennél sokkal fontosabb, hogy
"bemutatkozáskor, névsorolvasáskor (...) a vezetéknév és az utónév (...) egyforma erejű hangsúlyt kap".
Hangsúly hiányában ugyanis nehezen érthetők - sőt, nagyon könnyen félreérthetők az új, ismeretlen és főleg a több helyen is értelmesen szétválasztható nevek. Extrém példa a Koós Alajos - Kósa Lajos páros, de szerintem az is elég nagy baj, hogy Békés Csabát már csak írásban tudjuk megkülönböztetni Békéscsabától.
Felolvasáskor számomra a nagy kezdőbetű valami fontos információ előrejelzője, ilyenkor kell egy pici szünet, vagy bármilyen akusztikai eszköz (uram bocsá' - hangsúly a nagybetűvel kezdődő szótagra), hogy ez a lényeges információ hibátlanul felfogható legyen.
Kb. 50 éve ezzel - az Elekfi-Wacha monográfiában világosan leírt - elvvel megy homlokegyenest szembe a hivatalos nyelvművelés. Ha kell, idézhetek írott forrásokat. Ma már ott tartunk, hogy idős és/vagy iskolázatlan beszélők sokkal érthetőbben mondják a neveket, mint a rádió tanult beszédű bemondói.
"Két vagy több keresztnév használatakor az utolsót hangsúlyozzuk jobban"
Ez teljesen kontraintuitív. Én ugyan azok közé tartozom, aki a második keresztnevét használja, de a több keresztnévvel rendelkezők nagy többsége az elsőt használja, a továbbiakat általában elhagyja. Akkor miért azt hangsúloznánk??
Máris megvan: Elekfi-Wacha: Az értelmes beszéd hangzása . Ebben 2.3.3 alatt találtam a leginkább ideillő mondatokat.
"A név első előfordulásakor, bemutatkozáskor, névsorolvasáskor, vagy ha azonos vezetéknevű személyeket akarunk megkülönböztetni, a vezetéknév és az utónév (keresztnév) egyforma erejű hangsúlyt kap"
"Olyan közismert személyek esetén, akiket gyakran szoktunk csak vezetéknevükön emlegetni, a teljes név kimondásakor elég a vezetéknevet hangsúlyozni" (Úgy gondolom, az elég itt nem azt jelenti, hogy másképpen durva hiba lenne.)
"Két vagy több keresztnév használatakor az utolsót hangsúlyozzuk jobban"
Amíg az idézettekkel ellentétes, de korábbi írott forrást vagy hangfelvételt nem talál senki, addig fennáll a gyanúm, hogy az utónév hangsúlytalan ejtése egészen új, a XX. század második felében keletkezett "szabály".
Mivel a családnév-utónév tulajdonképpen minőségjelzős szerkezet, ennek a „szabály”-nak az eredetét is ott keresném. Wacha Imre több helyen is kifejtette, hogy az a babona, hogy jelzős szerkezetben a jelzett szó hangsúlytalan, szerinte Egressy Gábor jelzőhangsúly terminus technicusának a félreértése. Szerinte ugyanis ez nem ’a jelző kötelező hangsúlya’, hanem ’vmit jelölő, kifejező hangsúly’ jelentésben értendő az eredeti szövegben. Kb. ennyit tudok hozzátenni. Forráshelyet sem, bár vsz. Wacha leírta ezt a gondolatát (pl. az Elekfi–Wacha-monográfiában), de bennem a szóbeli közlések maradtak meg.
Kilenc év szünet után teszek egy félénk kísérletet a téma felélesztésére.
"Petőfi esetében is kaphat egy enyhe mellékhangsúlyt a Sándor"
Nagyon megnyugtat, hogy valaki végre le merte ezt írni!
Ki és mikor kezdeményezte a magyar utónevek hangsúlytalan ejtését? Voltak-e ennek ellenzői? (Ha egyáltalán volt vita ebben a kérdésben.)
Érzésem szerint a rádió hivatásos beszélői már régen átestek a ló túlsó oldalára. Nemcsak a magyar utóneveket, hanem - biztos, ami biztos - idegen nevek második tagját sem hangsúlyozzák. Egy aktuális képzőművészeti kiállításra invitáló reklámban naponta többször hallom a Henry Moor nevet [henrimúr] kiejtéssel. Meg olyan is van, hogy Doktornagymária, Negyedikbéla, Bárówesselényimiklós.
Lehet valami oka annak, hogy idős, alacsonyan iskolázott emberek hangsúlyosan ejtik a név minden tagját, és még Karinthy Frigyes is ezt teszi saját nevével egy fennmaradt hangfelvételen.
Azért Petőfi esetében is kaphat egy enyhe mellékhangsúlyt a Sándor: Petőfi Sándor, nem beszélve a kevésbé nevezetes személyekről: TóthLajos, hasonló elveket érvényesítve így mondanám: CharlesDarwin.
Közben eszembe jutott még egy problémám:
nekem ugyanis azt tanították, hogy a magyar neveket helyesen ejteni úgy kell, hogy csak a vezetéknév hangsúlyos, pl. Petőfi Sándor és nem Petőfi Sándor. Mi a teendő az idegen nevekkel, ahol a vezeték- és személynév megcserélődik?
Lemaradt az előző végéről: a forrás Elekfi szótárának 155–8. oldala. Ezt a nem könnyen megszerezhető könyvet mindenkinek nagyon jó szívvel ajánlom, szerintem a magyar szótárirodalom egyik gyöngyszeme.
Nagyon örülök a témafelvetésnek, mert amennyire szépen ki van dolgozva a magyar ortográfia (helyesírás), annyira mostoha a sorsa a magyar ortoépiának (helyesejtés). A Fekete-féle szótárakat (a Gondolatnál megjelentnek van két bővített, a Nemzeti Tankönyvkiadónál megjelent változata) finoman fogalmazva is igen komolytalannak szokták tartani. Kiejtés ügyében inkább ajánlanám A magyar nyelv értelmező szótárát (hétkötetes), illetve a Magyar ragozási szótárat. Ezek nem kiejtési szótárak, de a bizonytalan kiejtésű elemek esetében igen jó tanácsadók. Az előbbi kiejtési része, illetve a a második teljes egészében Elekfi László munkája. Mindkettő jelöli a zárt ë : nyílt e szembenállást.
Általában elmondható, hogy hosszúság tekintetében az írott forma követendő, tehát:
terrorista, kooperáció, koordináció, kollektív, kollekció, millió a választékos ejtésben.
Kivételet jelent azonban a lesz [lessz] és a kisebb [kissebb] szó, illetve az egy és bizonyos származékai. Ezekről kicsit bővebben:
egy(1) [ëggy] szn I. mn-i tőszn, II. fn-i tőszn, III. htl névmásként
egy(2) [ëggy v. ëgy] (hangsúlytalan) I. névelő, II. hsz
A továbbiakban a rövid gy-seket idézem csupán a teljesség igényével:
egyéb, egyed, egyedül, egyén, egyenes, egyenetlen, egyetem. (Nem írtam ide azokat, ahol a gy-t mássalhangzó követi, mert a magyar hangkapcsolódási szabályok értelmében ilyenkor rövidülés megy végbe.
Hosszúak: egyel, egyelőre, egyen-, egyesül, egyez(ik), egyik, együtt.
Ami pedig az "egyes" szót illeti, az ejtése kétféle (na jó, másfél):
– Semmit sem tudott, ezért [eggyest] kapott.
– [Egyes]-egyedül (nyomatékosan:) [eggyes]-egyedül neki van kocsija.
Kedves Shauna!
Félek olyat mondani, hogy "így kell ejteni". Jobbnak tartom az "így ejtik" megfogalmazást.
Olyan megfogalmazással már találkoztam, hogy az egy-et és származékait annak ellenére egy gy-vel kell írni, hogy hosszan ejtjük. Olyannal azonban nem, hogy kötelező lenne a hosszú ejtés.
Ezzel szemben, a konkrét kérdésedet illetően, van egy kiejtési könyvem, Fekete László írta, és 1992-ben jelent meg a Gondolat kiadónál, amelyik lényegében azt tükrözi, amit írsz. Tehát az egy és származékai hosszú gy-vel ejtendők, ezzel szembet az "egyen" és származékai, az egyetem stb. nem.
A könyv általános értékelését nem ismerem.
Nem tudok a dologban állást foglalni. Én magam az "egyesült"-et, "egyesület"-et biztos, hogy nem ejtem hosszan. Az "egy", "egyező", "egyeztet" esetében már nem vagyok ilyen biztos a dolgomban.
Kedves Kis Ádám!
Utána tudok-e nézni a kiejtéseknek valahol, vagy ez sehol sincs leszögezve, ha mást nem ideiglenesen?
A másik, ami eszembe jutott: hogyan kell ejteni az egyesült szót? Én ugyanis úgy tudom, hogy pl. Az egyedül (egyke, egybe) szó egy gy-vel ejtendő, az egyesült (egyetlen, egyáltalán) viszont kettővel. Honnan tudom, mikor hogyan?
Kedves Shuana!
Azt hiszem, nincs rá kötött norma, de szerintem így helyes:
terrorista - terorista
kooperáció - koop
koordináció - koor
kollektív - kollektívkollekció
millió - millió
kisebb - kissebb, de újabban, az íráskép hatására röviden is
Remélem tud nekem valaki segíteni,a következő szavak helyes kiejtése érdekel:
terrorista - két r vagy egy?
kooperáció - kóperació vagy?
koordináció
kollektív - két l vagy egy?
kollekció
millió
kisebb - két s vagy egy?