Engedjék meg, hogy megosszak Önökkel egy családi történetet, amely szépen összecseng azzal, amit az elmúlt napokban a politikában tapasztaltam.
Nos, feleségem régi barátnője mesélte nekünk, hogy kislánya egy patinás egyházi gimnáziumba jár. A gyermek osztálya éppen az Isteni Színjátékot vette, s a tanárnő azzal a feladattal bízta meg őket, hogy írják meg, a mai közéletből kit küldenének a pokolba. E szép "keresztyén" kérdésre sokan meg is adták a helyes (értsd: a tanárnő által preferált) választ a szocialista-liberális kormányfő személyében. Egy-két eltévelyedett bárányka az iskolában elvártak és az otthon hallottak ellentmondását feloldandó Oszama bin Ladent küldte volna a tüzes bugyrokba, ám az ő épülésükre - a tanárnő - elmagyarázta, hogy bin Laden voltaképp nem bűnös, hanem áldozat, aki mártírként harcol bizonyos aljas amerikai pénzügyi körök ellen.
Sosem hittem volna, hogy ilyesmi megtörténhet a rendszerváltás után. Azt gondoltam, a rendszerváltással örökre a történelem szemétdombjára került az egyeseket kritikátlan hűségre, másokat mindennapi hazudozásra kényszerítő hétköznapi diktatúra kádári világa. Ám az ismétlődés misztikája az antidemokratikus gondolkodás szennye másként, máshonnan is szivárog vissza a mindennapjainkba és a közpolitikába.
Nemrég az Országgyűlésben azzal jött nekem a Fidesz egyik kiskatonája, hogy miért dolgozik valaki nálunk informatikusként, akiről ők megtudták, hogy egyébiránt egy kistelepülés választott önkormányzati képviselője - "pártkatona". Bár az interpellációt eredetileg a legnagyobb ellenzéki párt kampányfőnöke adta volna elő a Parlamentben, de vagy ő, vagy a Vezér, úgy döntött, a kissé kínos szöveget jobb ha Szabó Istvánnal mondatják el.
Válaszomban megpróbáltam megértetni a patkó túloldalán ülő képviselőkkel, hogy bár ők úgy tűnik tudatosan antidemokratává próbálják kondicionálni magukat, engem mégis megdöbbentett a kérdésükből kikövetkeztethető gondolkodásmódjuk.
Nem csak az, hogy három évvel ezelőtt naivul hittem: lehetnek közös ügyeink a magyar modernizáció folyamatában, s lehet az együttes szakmai elhivatottságunk, hogy az információs társadalom rendszergazdái legyünk. (Rogán úr az Informatikai Bizottság elnöke s szintén ennek a bizottságnak a tagja Szabó István.)
Az igazán elképesztő számomra annak a felismerése volt, hogy a Fideszben e kérdés kapcsán is teljes a gondolkodási és eszmei zűrzavar: Pozsgay Imrén s egyáltalán a Kádár-éra letűnt főcsinovjaikjain keresztül kívánják értelmezni a világot újabban.
Már észre sem veszik: hogy kérdésük felvetése nem más, mint a rendszerváltás szimbolikus eseményének, közös "négy igenes" népszavazásunk egyik sarkalatos pontjának tudatos sárba tiprása: a munkahelyi káderlapok követelése.
A mai Fidesznek normális, kézenfekvő, hogy a Köztársaság szolgáját, egy minisztert - most történetesen engem - arra akarjon rávenni, hogy lekáderezze munkatársai politikai hovatartozását. Náluk nyilván az a jó informatikus, bérszámfejtő, pedagógus vagy cipőfelsőrész készítő, aki polgári körileg is megfelelő. Én azonban abban hiszek, az a feladatom, hogy a legjobb munkaerőket találjam meg pártpreferenciáiktól függetlenül, amelyekről nemhogy nem tudok, de ab ovo nem is tudhatok. Mert akkor lenne alapja támadni engem bárkinek - például a Fidesznek -, ha arra rákérdeznék. Ezt ők persze ma már nem is értik.
Ám ez is megerősít abban, hogy a 2006-os választás tétjéről bizony sokat kell még beszélgetnünk. Mint ahogy azokról a kulturális értékrendbeli és életmódbeli különbségekről is, amelynek a lényege, hogy az információ hatalom, ha keveseké, de hajtóerő, ha sokaké.
A Fidesz a kézi irányítás, a paranoiáig menő antidemokratikus tekintélyelv híve - világképe szerint a kiválasztottak kiválasztanak és közösen mutatnak fityiszt modernizációra, szolidaritásra.
Mindezt szépen példázza, az elektronikus információszabadság törvénye, amelyet a héten szavazott meg a parlament - pontosabban annak kormánypárti többsége.
Az információszabadság a gyakorlatban azt jelenti, hogy az adóforintjainkból működő közhatalom mindennapjai nyomon követhetővé válnak. Ez elősegítheti a - politika minőségéből fakadó - közbizalmi válság feloldását is. A törvény következtében a törvényelőkészítő, jogalkotási folyamatokba bekapcsolódhatnak az állampolgárok, s ez komoly előrelépés a modern demokrácia, az e-demokrácia irányába.
Mindezt összegezve, mondhatnám, hogy e törvény hatálybalépésével hazánk a modern demokráciák élvonalába került. Mondhatnám, de a politikai palettán végignézve helyesebb, ha annyit mondok, hogy a törvény hatálybalépésével hazánk esélyt kapott arra, hogy az élvonalba kerüljön.
S itt térnék át arra, hogy ezen a számunkra, liberálisok számára örömteli eredmény kapcsán is, miért van bennem szkepszis. Nos, az ellenzéknek amiatt a menthetetlenül őszinte gesztusa miatt, amellyel ezt a törvényt leszavazta. Igen, voltaképp konzekvensen viselkedtek: hiszen miként is mondhatna az állam átláthatóságára, a szerződések nyilvánosságára igent Kaya Ibrahim és Varga Tamás pártja? Az a párt, ahol a fortélyos félelem igazgat és nem a demokraták. Miként is lehetne híve a transzparens hatalomgyakorlásnak az a Fidesz, ahol a vezér szerint nem illik kérdezni a beigli árát?
Tudják, ha valóban engednék szkepszisemnek, akkor képtelen lennék Petri György víziójától szabadulni: "Rettenthetetlen hülyék kora jő. / Pojácák vagy gazemberek? Is-is."
De nem, nem hiszem, hogy visszajönnek azok, akiknek a hatalom arra jó, hogy homályos pénzügyek intézése közben a nemzet legszomorúbb korszakainak retorikáit idézzék fel naphosszat. Tudom, hogy a választópolgárok önvédelmi mechanizmusa ennél erősebb; tudom, hogy alapvető eredményeinket, szabadságjogainkat - így egyebek mellett az információszabadságot is - meg tudjuk védelmezni 2006-ban. Az SZDSZ, a magyar liberális párt tovább fogja stimulálni a közpolitikát, hogy bátor lépésekkel segítse elő a modern Magyarország létrejöttét.
Kovács Kálmán
az SZDSZ ügyvivője, informatikai és hírközlési miniszter
" Az Oktatási Minisztérium körlevélben tájékoztató jellegűinformációt kért minden középiskolából a kommunista diktatúra áldozatainak napján tartott megemlékezésről. Míg az SZDSZ képtelenségnek tartja az autonóm középiskolákat hangulazjelentések írására kötelezni, addig a Fidesz a beszámoltatást hasznosnak tartja. "
Mintha ez már a '60-as, '70-es, '80-as években megtörtént volna? Csak akkor másnak hívták. Havonta hangulatjelentést kellett írni és pártvonalon felterjeszteni az MSzMP KB-hez.
Nem is csodálom, hogy most ugyanazt narancsszínben kérik, lényeg ugyanaz. Nem is csodálom, hiszen a fityesz oszlopos tagjai is az MSzMP KB-nál kezdték, csak ezt szeretnék elfelejteni, mert ez kínos, büdös nekik!
Én nyitott vagyok minden hírforrás irányába, kivéve a szélsőjobbos hírforrásokat...
De természetesen szívesebben nézek olyan műsorokat, amelyek közelebb állnak az én elveimhez.
De gondolom, ezzel mindenki így van, te is!
Ettől még nem vagyok vaskalapos...
És öregember sem...
"Egyébként én meg arra jöttem rá, hogy a Fidesz, bár patyolat fehérnek kíván mutatkozni, valójában a legkoszosabb a pártok sorában.
Az elmúlt két év üzérkedéseit figyelve megbizonyosodtam erről"
"Sokoldalú" tájékozottságodra való tekintettel el ezt el is hiszem. Nem az a baj, hogy szimpatizálsz egy párttal, hanem, hogy nem vagy nyitott más hírforrásokra és véleményekre. Mint egy vaskalapos öregember.
Késve de még mindig jobb, mint soha!
Hogy idézzem egy régi kedvencemet, tegyél már sapkát, mer a szökőkút a fejeden...
PuPukám, ne keverjed, a keresztény értékrend és erkölcs tanítása nem politika, mégcsak nem is világnézetre, hanem egy euro-atlanti értékrendszerre történő nevelés.
A többiekkel nem foglalkozom, bár "Tomboló Hold" nem ír hülyeséget,
és Neked is igazat adok "Keményke";
de gondoljatok már bele: az ofőm (már régen volt) az egyik oszt. társamnak
azt mondta "azért legyél szakmunkás, mert a munkásosztályra van most szükség";
igaza volt, akkor is, most is; de egy életet tönkretehetett volna, ha a srác
szülei ezt a felfogást elfogadják.
"Mert soha nem a pillanatnyi érdek számít, hanem a jövő az, ami érdekes" –
lehet, hogy ezt tartotta szem előtt barátom tanára akkor, de soha ne felejtsük
el: "nem mindig az a pillanat a minénk, amit épp élünk..."
Kedvesem, jobb ha áttekinted az ebben a topikban nyújtott hozzászólásaidat, és gyorsan számold össze, hogy mennyivel szóltál hozzá az eredeti témához.
De mennyünk.
Kedves Eszter!
Valszeg még legalább 1 évig fogod ezt (hallani) olvasni fanyűvőtől. Foglma sincs a Berzsenyiről, de a "keresztdöntögetés"-t az össz diákra és az egész tanári karra rá akarja fogni. Nem komplett!
Egyébként ismerted a Bényei tanár urat?
Üdv
TH
szállj már le a Berzsenyiről, teljesen abszurd a tanári kart vádolni (így általában), akik közül, felteszem, egyet sem ismersz. (akkor vajon honnan tudod, mire mit válaszolnának?)
így is eléggé megszenvedték a média-kampányt, ami ellenük folyt.
