Egyáltalán nem. Volt olyan repülőgépkatasztrófás álmom ami (hál'Istennek) nem vált be és csak alig néhány repülőgépkatasztrófáról álmodtam. Ugyhogy ez nem is egy képesség, nem is egy fix valami.
fotózz le egy pillanatot és tedd szépen őket egymás mellé egy gigászi fényképesdobozba. erre a múlt amarra, a jövő, előtted meg a jelen. ez a nagy büdös egész szerintem baromira egyszerre "van". (ahol a "van" nem a jelen pillanatbani létezés, hanem a létezés úgy globalice: múlt, jelen, jővő.)
A misztikusok szerint, jelen múlt és jövő egyszerre van együtt; az időt mi (a tudat) kreáljuk, illúzió. Tehát eszerint akár "átszivároghat" a jövőből is infó...
igazad van, kt ide vagy oda, az egész bűzlik. én tsak azt tudom, hogy a kt létezik és, hogy ha az létezik, akkor mintegy már most megvan az egész jövőnk. és akár a legmesszemenőbb részletességig. nem a legjobban tetsző megoldás ez, de mégiscsak jobb, mint, hogy képi infók kerüljenek az elméd elé a jövőből időutazás révén...
nézd!
amin én keresztülmentem, azt a kt irányította, ez tutkó. és 2002 októberében nyúlt hozzám először azért, hogy 5.-én megnyissam a honlapom és a következő hónapokban tegyem a dolgom. (...meg majd még az után is...) tehát jóelőre tudta, hogy mit akar. igaz, mindez sokkal plasztikusabb, irányíthatóbb, nem olyan konkrét, mint a Te tapasztalatod. az én tudatállapotom lehetett egy cél, amit szép lassan alakítgatva a kt el is ért, ebben szerepelhetett milliónyi véletlen, meg minden, de ha az egész rendszer végső soron egy és oszthatatlan, akkor az egész rendszer minden egyes egyedének mindenkori tudatállapota már most benne van...
"ha van telepátia, akkor van kollektív tudattalan is,... "
Ez idáig még elfogadható.
"... ami már ma tudja, hogy mi fog történni holnap. mivel ez a rendszer a mai állapotokból következtet a holnapiakra, ezért elvileg minél távolabb megyünk az időben annál elmosodottabbak a képei. "
Ez egy nagy büdös feltételezés. :o) Nem egyéb, csak racionálisan szemlélve egyelőre nincs jobb. A legjobb és legböcsületesebb válasz az egészre az, hogy: nem tudjuk.
Nincs az a kollektív következtetés amely képes lenne arra, hogy több millió variáció közül valószínűsítse azt, hogy a jövő egy adott pillanatában, x-y koordinátákban két pilóta hibázni fog. Gondold végig, hogy hány meg hány lehetőség van az egyik vagy a másik pilóta életében arra, hogy egyikük picit hamarabb/később indítsa a gépét és így kerüljék el az ütközést.
egyszer én is megálmodtam egy barátom telefonhívását.
már-már félálomban voltam, amikor határozottan telefoncsörgést hallottam. csak 1et. erre nagyjából fölébredtem, amikor megszólalt a rendes telefon. hihetetlen volt. teljesen elámultam. nem tudtam eldönteni, hogy most a telefon csöngött tényleg én csak egy nagy szünetet képzeltem a két csöngés közé az álom hatására, vagy álmodtam-e a csöngést és tényleg csak utána szólat meg a valódi...
de ez nem a jövőbe látás.
a telefonhívó agyában lezajlódó szándék kerül ilyenkor szerintem telepatikus útón hozzánk, nem pedig a jövőből infó a múltba.
szal, amit leírtál, az semmiképpen sem anyagon túli jelenség szerintem. itt agyhullámokról van szó, ami az EEG képet is kirajzolja és tökéletesen csak a jelenben közvetítődik. és Te valószínűleg a partnered agyából, Tőled háromnegyed méterről szerezted az infókat, nem máshonnan.
szal az a lényeg, hogy engem az elmúlt évek megtanítottak arra, hogy van telepátia.
az álmod kicsit kétséges, mert nagyon pontos és ez még "nekem is sok", de elvileg az elméletem a következő.
ha van telepátia, akkor van kollektív tudattalan is, ami már ma tudja, hogy mi fog történni holnap. mivel ez a rendszer a mai állapotokból következtet a holnapiakra, ezért elvileg minél távolabb megyünk az időben annál elmosodottabbak a képei. de vannak képei, és lehetnek olyanok is, amelyek a Te álmodhoz hasonlóak. azt hiszem azt hiszem, hogy simán belefér, hogy erről a szerencsétlenségről a kollektív tudattalan már tudott, és Te Tőle kaptad meg az infót. nem az infó múltba kerüléséről van szó, hanem a kt jelen beli előrelátó képességéről.
Nekem évek óta van egy olyan "képességem," hogy a telefonokat "megérzem" előre, általában néhány másdoperccel előtte, de nem több mint néhány perccel. A hatásfok kb 30-40%-os (tehát a kapott telefonokból durván ennyit érzek meg előre).
Leginkább úgy, hogy halkan hallom előre a csörgést, de gyakran úgy is hogy hirtelen "bevillan" eszembe jut a telefon valahogy.
Végül is valamilyen szinten ez is jövőbe látás, nem?
>anélkül szereztünk róluk tudomást, hogy akár még egy foton segítségével vizsgáltuk volna akár
>egyetlen elektronjukat is. Tehát valamilyen más, eddig vizsgálatlan jelenségről lehet szó.
>Talán nem is az anyaghoz, az anyagi világhoz kötődőről, hiszen anyagi részecskéket sem én, sem senki nem
>bocsátott ki, illetve nem fogadott a vizsgált személyekkel kapcsolatban.
Szepes Máriánál (A Smaragdtábla) olvastam két, nem anyagi részecskéről, az egyik az ideon a másik pedig a pszichon. Az ő állítása szerint ezek bizonyíthatóan (sőt bizonyítottan!) léteznek és az anyagi részecskék "mögött" egy másik kvázi dimenzióban működnek, és ezek felelősek a mindenféle telepatikus, hatodik érzéki, para- és pszi és egyéb hasonló jelenségért. A háromdimeniós világon kívül, szálakkal kötnek össze mindent (féreglyuk-szerűen) egyfajta hálót képeznek.
Szepes Mária amelett hogy nagy misztikus, a világi tudományokban is jártas, ha jól tudom, több diplomája is van (orvosi az biztosan).
Ő meggyőződéssel állítja ezt, én nem merek ezügyben állást foglalni, de egyáltalán nem tartom kizárhatónak.
Engedelmetekkel és segítségetekkel belevágnék egy hosszútávú tudományosnak tűnő /: )/ kísérletbe. Létrehoztam egy topicot a Törzsasztalban "Álmodtam egyet..." címmel. Ha gondoljátok, írjatok ide ilyen álmokat, mint amit Álomhajós küldött Thoughts-nak. Ha sok álom összegyűlik, és így nem merül feledésbe, talán történik még ilyesmi, így vizsgálni tudjuk az esetleges összefüggéseket. Tehát szerintem érdemes minden olyasmit leírni, amit furcsának találtok, vagy egyszerűen csak nem tudtok hova tenni, de fura hatással volt a reggeletekre.
Nem tudom, hogy látta-e valaki előre, de ezennel visszatértem. : )
Végigolvasgattam a fórumot, hogy mi történt, amióta nem voltam, és több örömteli dolgot is tapasztaltam úgy mint, hogy sokat és sokan gondolkoztatok a dolgokon, és pl., hogy Thoughts barátunk merev ellenálló magatartása sokat moderálódott az utóbbi időben. Szóval öröm újra itt lenni! : ))
Persze nem is jöttem üres kézzel, s bár utánaolvasni nem volt időm az utóbbi időben, azért elgondolkoztam, és eszembe jutott 1-2 dolog. Talán valamelyest közelebb kerülhetünk valami elmélet-féléhez, ami megmagyarázhatja a jövőből való információszerzés jelenségét. Mert ugyebár a jelenség az valós, hiába próbáljuk is mindenféle belemagyarázással megnyugtatólag megmenteni hivatalos tudományos álláspontunkat. (Bocs, Thoughts, ezt nem kihívásnak szántam... : ))
Szóval elgondolkoztam ezen a Heisenberg-féle bizonytalansági dolgon, s főleg azon a a magyarázaton, amit Para adott a 63-ban. Nos erre hoznék egy példát a jó öreg agykontroll területéről:
Történt egyszer, hogy elmentem AK tanfolyamra. Itt megtanultunk mindenféle szép dolgokat, meg hasznos trükköket, meg egészen olyan dolgokat is, amiket nem igazán tudtam megmagyarázni, de hát működvén, és megismételvén szintén működvén, el kellett fogadnom őket. Hogy értsétek, mire gondolok, leírok egy technikát, és az ezzel kapcsolatos tapasztalataimat:
A technikát Pszichikus vizsgálatnak nevezik, és abból áll, hogy egy személy, aki a vizsgáló szerepét tölti be, a tanult meditációs technikák alkalmazásával "fogékony tudatállapot"-ba jut. Egy másik személy, aki az irányító szerepét tölti be, a megfelelő pillanatban mond neki egy nevet, egy hozzávetőleges kort, és egy nagyjáboli tartózkodási helyet (a település szintjéig). Ekkor a vizsgáló leírja, hogy ő hogyan "látja" az illetőt, elmondja a főbb jellegzetességeit, megnevezi sérült testrészeit, betegségeit, esetleg konkrét életszituációkat is felemlít. Hozzá kell tennem, hogy nem ismeri a vizsgált személyt, sőt, még az sem kell, hogy az irányító ismerje. Az is elég, ha a telefonkönyvből kinéznek egy nevet. A gyakorlat végén pedig jön az ellenőrzés, és az irányító elmondja, hogy a vizsgáló mit talált el, és mit nem. Nos, amikor én először voltam vizsgáló, egy 40-es éveiben járó hölgyet kaptam. Már nem nagyon emlékszem, hogy milyen bajai voltak, csak azt tudom, hogy 90% körül irtam le, és találtam el a problémáit. Még azt is megmondtam, hogy festi a haját, mert már a tövénél "láttam" az őszes színt! Nekem is döbbenetes volt, hát még annak a szintén kezdő lánynak, aki az irányítóm volt. Persze utána ő is hasonlóan jó eredményeket ért el, ahogy a teremben lévők közül a legtöbben, tehát a gyakorlat reprodukálható volt.
Nos. Mivel a vizsgált személyektől igen nagy távolságban voltunk, anélkül szereztünk róluk tudomást, hogy akár még egy foton segítségével vizsgáltuk volna akár egyetlen elektronjukat is. Tehát valamilyen más, eddig vizsgálatlan jelenségről lehet szó. Talán nem is az anyaghoz, az anyagi világhoz kötődőről, hiszen anyagi részecskéket sem én, sem senki nem bocsátott ki, illetve nem fogadott a vizsgált személyekkel kapcsolatban. Nem tudom, hogy ez érthető-e... : /
Ezt a gondolatmenetet egy kicsit továbbgörgetem, és behozom Thoughts vesszőparipáját, hogy az anyagot időben ide-oda mozgatni rohadt macerás, a jelenlegi ismereteink alapján kvázi "lehetetlen". Behozom, de egyúttal meg is kerülöm, hiszen a fenti példában nem anyagi úton szereztem információt. Talán már értitek is, hogy mire akarok kilyukadni...
Az, hogy ezek a nem anyagi dolgok, amik segítségével információt szerzünk, telepatizálunk, vagy a jövőbe "érzünk", hogyan viselkednek a világ és a természet törvényei szerint nem tudhatjuk, mint ahogyan nem is tudjuk. Szándékosan nem a fizika törvényeit írtam, hiszen fizikai módszerekkel ezek a "valamik" eddig nem voltak kimutathatóak. Tehát joggal feltételezhetjük, hogy a fizika törvényei rájuk nem vonatkoznak így akár fittyet hányva Einstein bácsira, képesek vagyunk megálmodni is akár olyan eseményeket, amik még nem történtek meg. És persze anélkül, hogy "odamennénk", megnéznénk, -hallanánk, -szagolnánk, -stb. mindent, majd "visszajönnénk".
Lehet, hogy ez egy kicsit erőltetettnek tűnik, de valójában ez csak azért van, mert tényleg erőltetett. Őszintén szólva elkezdtem azon gondolkodni, hogy mi van, ha azért nem találjuk a megoldást, mert rossz helyen keressük? Mert esetleg nem is a fizikai-, matematikai, és egyéb elméleteink között kell keresni, hiszen ezek abszolút nem is vonatkoznak rá.
Na ennyi. Remélem nem voltam túl provokatív, nem állítottam olyan hülyeséget, amit kisujjal le lehet rázni (neee, Thoughts, légyszi neeee! : )), és nem bánjátok, hogy hosszas hallgatás után visszapofátlankodok! ; )
Nem baj, hogy bemásoltad az álmom, legalább nem tűnik úgy mintha titokzatoskodnánk, másokat kizárnak a beszélgetésből. Most piszok fáradt vagyok ezért nem részletezem a hasonlóságokat és a különbségeket, de napközben elemezve az álmot kb. 60-70%-os pontosságot vélek felfedezni közte és a valóság között. Ha van kedved hozzá majd kielemezhetjük.
"Mindenek előtt elgondolkoznék azon, hogy vajon miért ezt az eseményt jósoltad meg, és miért nem éreztél meg semmit a többi mostanában igen nagy port kavaró eseményekből. (Ki tudja, lehet szegről-végről közöd van a dologhoz, netán egy rokon, vagy egy ismerős...)"
(Szívesebben használnám a jóslás helyett a megálmodás szót, hiszen ez nálam egy spontán dolog, míg a jósláshoz leginkább különböző praktikák kapcsolódnak.)
Erre már máskor is kerestem magyarázatot és eddig nemigen találtam rá. Az eddigi megfigyeléseim alapján, az ilyen jellegű álmaimnál több mint 90%-ban olyan eseményt álmodtam meg amelyek baleset jellegűek, tehát nem egy valakik által előre eltervezett dolog (mint pl. a NY-i terrortámadás). Ugyanakkor az események is amiket megálmodtam szintén olyanok, hogy valamilyen egyedi jellemzőjük volt, mint pl. itt a kisrepülőgép az éppen felszálló nagyrepülőgép tetején, vagy a baleset helyszíne amely repülőtéren álló hangár volt. Tehát a fő jellemző az, hogy valamilyen egyedi, mással össze nem téveszthető balesetről van szó.
"Nem mondom, hogy zárd ki a jövőbe érzékelés lehetőségét, de tudd, hogy még bebizonyítva sincs, és még ez az eset sem minősíthető bizonyítéknak. (Példa lehet rá, de nem bizonyíték, hiszen valószínűleg sokkal több hasonló írásod lenne, ha minden álmod feljegyeznéd.)"
Nézd, tudom, hogy nincs bebizonyítva, talán nem is ez volt a célom azzal, hogy ezt akkor leírtam Neked. De bevallom, az viszont célom volt, hogy felhívjam rá a figyelmed, hogy ez a dolog is egy létező valami, amire eddig aligha van elfogadható magyarázat és nem lehet elmenni mellette úgy, hogy csak babonaságnak, képzelődésnek esetleg elmebetegségnek tekintenénk. Ugyanakkor mindenképp elgondolkodtató abból a szempontból, amit az a holland agykutató állított a Kepes riportban (valamelyik topicodba be is másoltam). Korábban pedig azért nem irogattam le előre ezeket az álmaimat (néhány kivételével), mert nem jutott eszembe hogy ez fontos lenne. Ezt is csak azért írtam le, mert akkor épp ilyesmiről beszélgettünk. Egyébként azóta semmilyen ilyen jellegű álmom nem volt de, ha netán lenne még ilyen, majd emilben megírom (persze, ha továbbra is érdekel a kutatás ebben a témában).
Köszönöm szépen a jótanácsokat, szívesen vettem őket. Valamelyest úgy érzem, hogy nyitott kapukat döngetsz, mert általában megpróbálok nyitottan, több feltételezést futtatva közelíteni egy kérdéshez. :o)
Mostanában én sem szoktam fórumozni, de ez kétségtelenül egy magas labda, tegnap majd leestem a székről. (;
Nem akarom én eldönteni, hogy hány százalékban egyezik az eset a leírtakkal, döntse el mindenki maga. Utolagos engedelmeddel bemásolom a 2001. július 25-én, tőled kapott levelem ide vonatkozó bekezdését:
"Álmomban előttem pár kilométerre láttam egy nagyon alacsonyan repülő, (vagy éppen felszálló), nagy és hosszú világos színű repülőgépet, amelynek a tetején, az elülső részen mintha egy kisebb repülőgép is lett volna. A nagy repülőgép előtt valamivel, egy második kisebb repülőgép is haladt. A nagy repülőgép a felszállási menetiránytól kb. derékszögbe jobbra vette az irányt, enyhe körívet írva le, majd távolódni kezdett viszont nem emelkedett. Talán már ezelőtt is volt egy olyan érzésem, hogy valami nem stimmel a géppel, mintha nem lenne ereje az emelkedéshez a lényeg, hogy a távolodó gép egyre lassult, majd zuhanni kezdett és messziről láttam, hogy egy városka külvárosi részén lévő épületei közé zuhant. (Álmomban tudtam a település nevét, de ébredés után elfelejtettem) A gép nem orral zuhant lefelé, hanem inkább lelassult és testtel esett le, a zuhanáskor tüzet és robbanás fényeit láttam.
Berohantam a házba, és mondtam a rokonaimnak akik ott voltak, hogy épp most zuhant le egy repülőgép, kapcsolják be a tv.-t mert fél óra mulva kezdődik a híradó, talán kiderül, hogy mi történt. A híradóban aztán mutatták azt a külvárosi részt, ahol a baleset történt, a gép valamiféle hangárok előtt zuhant le, olyan volt mintha egy kisebb repülőtér lett volna (?ebbe nem vagyok biztos) s a képernyőn láttam a gép darabjait (vagy más gépek darabjait is amire rázuhant?). A tudósításból mintha az derült volna ki (erre eléggé zavarosan emlékszem), hogy valamilyen korrupt, magas beosztású vezetők akik pénzt sikkasztottak el, próbáltak meg elmenekülni, s a pilótának nem sikerült a gépet a magasba emelnie, ugyanakkor a balesetnek helyi lakos nem esett áldozatul."
Én már zsoltu esete óta komolyabban latolgatom a jövőbe érzékelés elképzelhetőségét. Magamban már korábban elrendeztem a dolgot, úgyhogy elmondanám inkább mit tennék én a helyedben (persze nem kioktatni akarlak, csak, kérlek, fontold meg a szavaim!):
Mindenek előtt elgondolkoznék azon, hogy vajon miért ezt az eseményt jósoltad meg, és miért nem éreztél meg semmit a többi mostanában igen nagy port kavaró eseményekből. (Ki tudja, lehet szegről-végről közöd van a dologhoz, netán egy rokon, vagy egy ismerős...)
Továbbra is észben tartanám, hogy még ez sem minősíthető bizonyítéknak. A tudomány mai állása szerint macerás anyagnak a múltba kerülnie, és ha ezt figyelmen kívül hagyod szerintem hibát követsz el. Nem mondom, hogy zárd ki a jövőbe érzékelés lehetőségét, de tudd, hogy még bebizonyítva sincs, és még ez az eset sem minősíthető bizonyítéknak. (Példa lehet rá, de nem bizonyíték, hiszen valószínűleg sokkal több hasonló írásod lenne, ha minden álmod feljegyeznéd.)
Végül, de nem utolsó sorban, javasolnám, hogy próbálj meg valamiféle elméletet kreálni (vagy találni) arra, hogy mégis hogyan működhet a dolog, hogyan lehet összeilleszteni azokkal az elméletekkel, amelyek ma a rendelkezésünkre állnak, és amelyekkel ábszolút ellentmondásban van az, hogy bárminemű információhordozó a jövőből a múltba jusson.
Mostanában nagyon kevés időm van fórumózni, de gondoltam megkérdezlek, hogy a mai milánói répülőgép-szerencsétlenség (talán hallottál róla) szerinted hány százalékban egyezik meg az álmomban leírt eseményekkel?
Szia,
áh.
(és Isten nyugosztalja azokat, akiknek földi életük véget ért a mai balesetben.)
"Elnézést kérni nem felesleges soha, egy udvariassági forma, ami kimenni látszik a divatból." Akkor kérlek, bocsáss meg!
Sokat morfondíroztam az írásodon.
Bizonyos részeiben igazad lehet, másokban kevésbé valószínű.
"Röviden: ha ez a kérdés megjelenhet bármely számomra alapvetôen érdekesnek és értelmesnek számító vitában, onnantól az a vita nem tölti be hivatását - hanem gyerekessé, felszínessé válik." Ebben nem értünk egyet!
Elismerem, hogy talán nem így, ebben a formában (főleg bold-olva) kellett volna feltennem azt a kérdést, de mindenképpen megalapozottnak tartom a feltevésem, az érvelést már olvashattad! Számomra igen fontos volt, hogy biztosíts arról, hogy nem füllentettél. A Te eseted igen erősen valószínűsíti a jövőbe érzékelés valóságosságát. Még erről is azt gondolom, hogy nem minősíthető bizonyítéknak, de véleményem szerint valamivel meggyőzőbb mint áh sztoria.
A kérdésem talán tényleg csökkenti a vita szinvonalát, talán valóban megsemmisíti azt, de, hogy ez megtörténik-e már rajtad áll.
Én elismerem, hogy hibáztam.
Még abban is igazat adok, hogy ez egy határozott támadás volt ellened!
Nem véletlenül...
A másik vitánkban Te kezeltél le engem. (Ha gondolod kiemelhetem azon a szavaidat, amelyek bennem ezt az érzést keltették.) Ez volt a fő oka annak, hogy úgy tettem fel a kérdést ahogy.
Per pillanat én úgy érzem letisztáztam (egy "rendes" vitastílusban) miért bátorkodtam úgy cselekedni ahogy. Szerintem - még, ha tökéletesen nem is feleltem meg az elvárásoknak - a kérdés indokolt volt.
Innentől minden rajtad áll. Én nagyon kívácsi vagyok a véleményedre a másik vitában, de sajnos azt nem tudom biztosan mit olvasva vennéd fontolóra a folytatást.
"nem, kedves barátom, nem hazudtam, a dolog így esett meg velem, ahogy leírtam." OK!
Most elmondanék én is valamit! Van egy bizonyos consciousless nevezetű csákó, aki úton útféle közbeszól a vitáknak és közli, hogy hazudom, és hogy direkt át akarom vágni az embereket.
Mivel TUDOM, hogy téved, 1 pillanatra sem veszem magamra az állításait! Nem ignorálom, hiszen megalapozatlannak érzem a vádjait és tudom, hogy többen talán rá hallgatnak szívesen anélkül, hogy végigolvasnák az én soraim, de különösebben nem izgat fel.
Mindezt csak azért mondtam, hogy megmutassam nem kell feltétlen ennyie felháborodni az alaptalan vádaskodásokon!!!!!!!!!!!
Mondanám, hogy elnézést kérek a feltételezésért, de gondolom teljesen felesleges. Ha nem az, kérlek minősítsd ezt a hozzászólást egy bocsánatkérésnek.
Kétséges volt a sztorid hitelessége, mert valamilyen okból kifolyólag fontosnak találtad a jégeső és a buszos eset közti különbségtételbe való belekötést!!! Nem értem, hogy ha mind a két eset úgy esett meg ahogy, mit számít, hogy az egyik valószínűbbé teszi a jövőbe érzést mint másik. (Ez akkor viszont nagyon sokat vet a latba, ha az egyik sztori nem igaz.)
Elfogadom, hogy tévesen következtettem, és természetesen nem fogok könyörögni, hogy folytassuk a vitáinkat!
Ettől függetlenül a fenti érvelés rámutat mi okból kifolyólag furdult meg a fejemben a hazugság vádja, és ettől függetlenül úgy gondolom semmi okod megsértődni, ha tulképp én csak magamat járattam le!
"Én viszont a nyugalom pillanatában olyan távol voltam tőle, hogy kizárt dolognak tartok bármilyen vizuális kontaktust közöttünk, ezért marad egyetlen szóbajöhető elemként a telepátia." OK! Akkor tekintsük befagyasztottnak! Én csak annyiról akarlak meggyőzni, hogy a Te eseted (sajnos), még nem tekinthető bizonyítéknak!
Lehet, hogy egy példa, de nem bizonyíték...
"Én meg erre azt mondtam, hogy az eddigi tapasztalataim szerint kb.2 hét, de legkésőbb 2 hónap." Az ilyen számadatok miatt tartom elképzelhetőnek, hogy minden ilyen összefüggés a véletlen műve...
"Mivel az elébb olyan magyarázatot igyekeztem keresni, amelyben nem szerepel a telepátia, megfeledkeztem arról, hogy ebben sem feltétlenül kell, hogy szerepeljen!
Mi van akkor, ha annak az autósnak láttad a szemed sarkából a mozdulatait, akitől elméleted szerint telepatikus úton szerezted az infót?
Lehet elkezdett mocorogni vagy valami - ami végülis érthető (; - és a tudatalattid ezt értékelte ki, és kezdett lassítani?"
Nem a telepátia miatt kerestem ilyen magyarázatot, hanem azért mert, mível a bukkanó eltakarta előlem a furgont, a "nyugalom" pillanatában, tehát amikor én még csak a felüljáró alján voltam kellett, hogy valaki észlelje a veszélyt, méghozzá olyan mértani pontból, ahonnan a furgont látja. A legvalószínűbb észlelési pont pedig a bukkanó teteje és a legvalószínűbb észlelő pedig maga a furgon előtt haladó kocsi sófőrje. Én viszont a nyugalom pillanatában olyan távol voltam tőle, hogy kizárt dolognak tartok bármilyen vizuális kontaktust közöttünk, ezért marad egyetlen szóbajöhető elemként a telepátia.
Nem bántásként mondom, de azért örülnék, ha szolnál, hogy fagyasszuk-e a témát vagy sem, mert előzőleg tök érthetően és világosan leírtam mindezt, azt hittem figyelmesen elolvastad. ;o)
"Mint mondtam kevés olyan álma van az embernek, amire ne nagyon lehetne ráfogni, hogy majd egyszer elképzelhető, hogy valami ehhez hasonló bekövetkezik."
Én meg erre azt mondtam, hogy az eddigi tapasztalataim szerint kb.2 hét, de legkésőbb 2 hónap. Ezenkívül azt is mondtam, hogy volt egy-két olyan eset is amikor vagy nem következett be az esemény, vagy nem szereztem róla tudomást.
"köszönöm az okítást." Én, Veled ellentétben nem okítok, hanem vitatkozom.
Az efféle megjegyzésekkel nem tudok mit kezdeni.
"Alapvetô dolgok esetében húzol elô a kalapból olyan banális kijelentéseket, mint it is: 1-1 gondolat mindíg okkal születik meg az ember fejében" Ez a kijelentés a banális, kérlek, egészen addig, amíg akár csak minimálisan, de alá nem támasztod! (Remélem ebben még egyetértünk!)
"Ugyanakkor merész kijelentéseket teszel olyan dolgokról és eseményekrôl, amihez halvány segédfogalmad sem nagyon lehet." Nyilván nem a kérdésemre gondolsz, hiszen az távolról sem volt merész! Az egy feltételezés volt, amire rákérdeztem, hangsúlyozva a feltételezés esetleges alaptalanságát!(!!)
(Remélem egyszer megtudom mire céloztál.)
"ne tégy fel olyan kérdést, amit itt megengedtél magadnak bolddal kiemelve - mert ezzel nullára redukálod a vita szintjét, magad valami nagyon kétes és alaptalan magasságba emelve, a partnert egyfajta kényszeres bizonygatási procedúrára késztetve és alapvetôen lehúzva annak szavahihetôségét." NEM az én kérdésem redukálta a vita szintjét, hanem a Te válaszod rá! (Ezt egy egész egyszerű igennel vagy nemmel is kezelni lehetett volna megtartva a vita szinvonalát.)
Biztosíthatlak, egyáltalán nem célom magam sehova sem emelni, ha ezt komolyan gondolod erősen félreismersz!
Az valóban célom, hogy a szavahihetőséged megkérdőjelezzem, hiszen véleményem szerint nem zárható az ki, hogy nem mondtál igazat, hogy azt a sztorit csak kitaláltad. Lehet ezzel kényszeres bizonygatási procedúrára késztetlek, de megvallom mivel a fórumon irkálunk ennél kevés dolgot találok természetesebbnek! Tudom magamból indulok ki, de bármely állításom szívesen bizonygatom, nem hittem volna, hogy ez téged ilyen mélyen érint, sajnálom!
A szavahihetőséged sem csak viccből kérdőjelezem meg. Nem azért, hogy Téged bántsalak, hanem azért, hogy magam védjem. (Remélem érzed a különbséget!)
Mindazonáltal a szavahihetőséged a viták többségében (ezt a talán speciális esetnek nevezhetőt kivéve) egyáltalán nem számít, hiszen amíg azt gondolom, hogy nincs igazad, úgysem hiszem el ha azt mondod, hogy márpedig igen. (Szintén reménykedve, hogy ezt még meg lehet érteni.)
"Bocsásd meg, én hagylak a magad hitvilágában," Ez inkább a másik vitánkkal áll kapcsolatban!
Írtam egy elég kerek választ az ottani érvelésedre, mellyel sok időt töltöttem. Csak remélni tudom, hogy reagálni fogsz, de amíg érdemlegesen nem tudsz ellenérvelni, engedtessék meg, hogy megjegyezzem: Te élsz egy olyan hitvilágban, melyszerit bárki csak hitvilágban élhet! (Ez az az állítás, amit a másik vitában bizonyítanod kellene, amíg ez nem történik meg, ki kell ábrándítsalak, de nyugodtan kijelenthető, hogy mindezt csak hiszed, hiszen bizonyítani még nem bizonyítottad.)
"Köszönöm, ha elgondolkodsz ezen, netán felülbírálva a magad álláspontjának helyességét, pökhendiséged alapjait." Elgondolkodtató volt a hozzászólásod, de nagyon!
Egyébként, felülbíráltam már jóval a kérdés feltevése előtt! Maximálisan indokolt volt a kérdésem.
A pökhendinek titulálásomnak, pedig maximum akkor van alapja, ha nem mondtál igazat, viszont ebben az esetben valamelyest igazságtalannak érzem, hogy az én pökhendiségemre áll szándékodban terelni a szót...
Egyébként akad még 1 - általad nyilván nyomban banálisnak és megalapozatlannak titulálható észrevételem -, melyszerint csak olyasvalakit lehet megsérteni, akit meg lehet sérteni... (A többit kérlek rakd össze magad!)
"A racionális magyarázatok közül számomra még mindig az a legvalószínubb amelyben a bukkanó tetején az eseményeket észlelo autós ijedtsége szolgált információforrásul arra, hogy tudatalatt érzékeljem a bajt." Mivel az elébb olyan magyarázatot igyekeztem keresni, amelyben nem szerepel a telepátia, megfeledkeztem arról, hogy ebben sem feltétlenül kell, hogy szerepeljen!
Mi van akkor, ha annak az autósnak láttad a szemed sarkából a mozdulatait, akitől elméleted szerint telepatikus úton szerezted az infót?
Lehet elkezdett mocorogni vagy valami - ami végülis érthető (; - és a tudatalattid ezt értékelte ki, és kezdett lassítani?
"Ha a levélben leírtak bekövetkeznének, elég meggyozoek lennének?" Ez sokmindentől függ, de valószínűleg nem. (Ha egy ilyen 2 repülős szerencsétlenségről hallok, akkor majd elgondolkodom!)
Mint mondtam kevés olyan álma van az embernek, amire ne nagyon lehetne ráfogni, hogy majd egyszer elképzelhető, hogy valami ehhez hasonló bekövetkezik.
"Mível láttam, hogy ilyesmivel foglalkozol, ilyen témákban kutakodsz, leírtam egy esetet. Ennyi, a többi már Rajtad áll." OK! Én csak annyit mondok, hogy az eset szvsz nem bizonyíték erejű!
"Nézd, eloszöris amiben 100%-osan biztos vagyok az az, hogy az Úr megóvott egy balesettol." Ahogy gondolod.
"mellesleg van jogsid, van gyakorlatod a vezetésben?" Van és én is igyekszem balesetmentesen vezetni... (Persze erről én is sokszor megfeledkezem!;)
De nekem 1 értelmű, hogy a jelenlegi ismert fizikai törvények a valóság nagyobb részére nem vonatkoznak, csak igen kis részletekre, többnyire azokra, amik amúgy is szem előtt vannak. És azokra is leginkább közelítéssel.
Az persze lehet, hogy túl kategorikus vagyok, mert a föld alatt nem emléxem megérzésekre (barlangi kirándulás).
Kedves Thoughts, ne röhögtess, mert eszembe jut a tavalyi év amikor a 18 éves enyhén kotyogó kerekű tragacsommal 160-170-el száguldoztam végig az autópályán. (Szerencsére(?) nemrég végképp kiköhögte a lelkét. :o))
Vagy amikor pár évvel ezelőtt a barátaimmal azon röhögtünk, hogy még néhány út Debrecenbe és a Hortobágyi Nemzeti Park megajándékoz egy kocsira szerelhető, - a Jaguár kocsik, ugró jaguár emblémájához hasonló - "kocsi elől ugró juhász" emblémával. :o))
Hááát, ha ez Neked deffenzív vezetés... :o))
áh.
ui: mellesleg van jogsid, van gyakorlatod a vezetésben?
