Keresés

Arab nőket a családjuk semigen enged idegenhez menni; ez a kultúra miatt lehet, próbálj csak meg udvarolni egy egyiptomi kopt lánynak vagy egy szír kereszténynek (maronita libanonit hagyjuk..), nem biztos, hogy örömmel fogadnának, ahogy egy muszlim család is sokszor szíveebben látja, ha a lány egy kevésbé vallásos, akár még majdnem ateiste ismerőshöz, szomszédhoz megy, mintha egy hívő muszlimhoz, aki a világ másik végén él. Ez van, ilyen a kultúra. Nem mondtam, hogy egyetértek vele.

"Mert olyanról még nem hallottam, hogy valaki arab nőt vegyen feleségül, aki aztán kikeresztelkedik a kedvéért. "

Ilyenről én sem hallottam. Viszont ismerd be, sem marinr, sem Kauthar nem a világ közepe és attól még lehet ilyesmi, hogy ne adj'Isten TE vagy én nem hallottunk róla.

Viszont olyanról tudok, hogy arab/iráni férfi elvett nyugati nőt és keresztény lett-értelemszerűen nem olvastam boldogan, de van ilyen. Nem túlzottan érdekel, csak hogy feldobjam a napodat.

Ja, az persze nem csoda, hogy nem hallottál olyanról aki boldogan él kint, mert a médiának az nem szenzáció. Csak az a szenzáció, ha valami borrrrzasztó, véres, iszonyú történik. Ami pedig 1000-ből 1 eset. Vagy még annyi sem.

Igen, több nőt is ismerek személyesen, akiknek arab a férjük. Egy olyan lányt is, aki kint lakik és haza sem akar jönni, mert nagyon jól érzi magát.

De a legtöbb arab+pakisztáni ismerősöm viszont a felesége kedvéért itt maradt Magyarországon, itt alapítottak családot, itt dolgozik. Jól élnek!

Én épp most júliusban ismertem meg a párom családját és bármikor kiköltöznék, mert teljesen jó fejek :-)

(Jól éreztem magam kint, együtt főztünk, kártyáztunk, táncoltunk, nevetgéltünk :-))

Én meg megtaláltam az arab kaják topicját:) Férjem iráni, de sajna nem tudok hozzászólni, mert nem tudok főzni:((((

Most már van olvasnivalóm :-)
Közben ráakadtam a Szerelem határok nélkül? és a Vegyesházasság c. topikokra is, azt nézegetem.

www.magyariszlam.hu

ez lemaradt.

Azt tudom tanácsolni, ha valaki komolyan gondolja, kérdezzen sokat a családról: ha szekuláris, pl. anyuka nem hord kendőt vagy ilyesmi, akkor valószínűleg tényleg arról lehet szó, hogy ilyen a fiú.
Egy arab férfinek általában az anyja, a húgai a követni való példák. És az a tapasztalatom, ha mondjuk egy dél-egyiptomi, líbiai, vagy Öböl-menti férfi családja úgymond" ortodox", előbb-utóbb ő is az lesz. De persze, nem biztos. És az sem, hogy ez rossz lenne:)

Szóval szívesen olvastam a hozzászólásodat, mert szeretem tudni, hogy mire készüljek fel, mit kell alaposabban átrágnom a párommal, magammal.

Az én párom hívő, de elég lazán veszi az előírásokat. Nem tudok túl sokat az iszlámról :-(
Meghát eléggé europanizálódott már a majd 10 év alatt, amióta Magyarországon van. Szereti a karácsonyt és a többi magyar ünnepet :-) de megtartja pl. a ramadant :-) Úgyhogy elég furcsa :-)

Ajánlasz nekem linket, ahol ténylegesen többet megtudhatok a muzulmánokról, iszlámról? :-O

A férjemmel amolyan igazi "Lányom nélkül soha" kapcsolatot éltünk meg, noha még alig egy éve ismerjük egymást. És nem feltétlenül negatív a dolog: amerikai állampolgár, 10 évig élt kint, mikor megismerkedtünk, abszolút úgy érzett és gondolkodott, mint egy nyugati ember-nem ivott, vagy ilyesmi, éppen ezért pont "ideális" volt-legalábbis azt hiszem a lányok általában így képzelik el az ideálist. Átmenet a Kelet és Nyugat között.
Azért házasság után megváltozott (ő is). És én szinte (szinte..nem mindig persze) ezt látom egy vegyes kapcsolatban.
ÖregSammel máslehet a helyzet talán: biztos kiderült, hogy szerintem ami a legfőbb különbség, az a vallás. Nálunk én is muszlim voltam már rég, ezért teljesen természetesnek tartom és egyetértek az életmódváltozásunkkal, mert mindketten ugyanazt tartjuk helyesnek...De azt látom, ez az, ami általában NEM működik ilyen kapcsolatokban.
azért Lányom nélkül soha (:)))), mert megismertem egy alapvetően nyugati embert és egy keleti ember lett belőle: és azért pozitív, mert belekalkuláltam és majdnem teljesen biztos voltam benne, hogy ilyen irányba fog változni és ezt is vártam tőle, csak nem tudtam, mikor: nála ez nagyon gyorsan ment:))

Dehát ez egy fórum és nem kőtábla, azember csak személyes tapasztalotkat mondhat: a környezetemben eddig nem működtek a kapcsolatok-viszont neten már több lánytól olvastam, hogy neki megy. Remélem, ti lesztek a következő lányok:)

Tényleg nem károgni akartam; ha nem zavar, maradok a topicban, végülis a cím rám is illik:)

Biztosan nem könnyű egy _vegyes_ kapcsolat, de semelyik sem az szerintem.
Azt tudom, hogy eddig senki mellett nem lehettem ennyire magam, mint mellette és ezért szeretem.

Biztosan nem könnyű egy _vegyes_ kapcsolat, de semelyik sem az szerintem.
Azt tudom, hogy eddig senki mellett nem lehettem ennyire magam, mint mellette és ezt köszönöm neki.

100%-osan egyetértek!!! :-)
Régen el sem tudtam volna képzelni, hogy külföldi legyen a párom, hátmég, hogy arab!! Én is tele voltam előítéletekkel. Amíg meg nem ismertem a mostani páromat:-)
És közben szépen sorban rájöttem, hogy tetszik az arab zene, tánc, ízlenek az arab ételek, finom a füstje a vizipipának, és érdekes az arab nyelvet, írást megtanulni:-)

Kence, képzeld el: mesés arab muzsika, melletted a fiú suttogja a füledbe a szöveget, miközben minden porcikája átéli az egészet.:) Jó, jó a francia is, csak ő nem értené, miről dalolnak.:P A viccet félretéve: örülök, hogy többen is egyetértünk abban, hogy a nemzetiség nem biztosít sem jó, sem rossz tulajdonságokat. Én nem az arab fiúba szerettem bele, hanem a csodálatos EMBERBE. Úgy alakult, hogy éppen arab, élvezem hát az ezzel járó dolgokat.:)

Áhh nem tudok én már semmit, de nagyon szenvedek a hiányától. Annak ellenére, hogy a tény az, hogy átvágott és hazudott :((

A párom még ingadozik, hol szeretne élni, hol ide húz, hol oda. Mindkettőnek lenne előnye és hátránya is. Még van ideje gondolkodni, amúgy sem érdemes elkapkodni a döntést.:)

Igen, holnap ünnep, meg vasárnap is, ha jól tudom...Eid Mubarak minden kedves érintettnek.:)