Meglep ez a többesszám? Azt hitted,
hogy a szerelem - valaki szerelme?
Várj csak! Várj csak!
Tanuld meg előbb megkülönböztetni
szívednek és vágyadnak egyelőre
összekeveredő hangjait.
Sok szerelmes összetéveszti a
szerelmet és a gyönyört, s hasonlít
az olyan utashoz, aki azt hiszi,
hogy szeret egy várost, mert jól
ebédelt benne.
Az érzékek járnak elöl, s a szívet
olyan tájékokra hurcolják
magukkal, ahol szegénykéknek
semmi dolga nincs - aztán
rábízzák, hogy boldoguljon,
ahogy tud.
És ha csak 18 voltam? Egyébként ha már pontosak akarunk lenni, mindez 17 éves koromban történt. :-)
És igen, igazad van, kellemes emlék az az idő, amit vele töltöttem. Talán valóban azért, mert egy vérbeli csábító volt, és ez tetszett nekem.
Lezser volt, nem görcsölt, szerintem ez a kulcs. Ezt szerintem nem, vagy csak nagyon nehezen lehet megtanulni. Valaki vagy ilyen, vagy nem.
girl from Gyor pár éve mégcsak 18 voltál , nem? :-)
"Nem kalandokról volt szó?" - Inkább a hódítás "művészetéről"...
Szvsz. a nők 99% (ha nem most, akkor holnap) arra vágyik, hogy meghódítsák... miért ne lehetne ezt nagyon jól csinálni?
ÉS EBBEN a heartbreaker-ek a legjobbak... Tanulni szeretnék... új szempontokat találni!
Bocsi, most már tuti, hogy félreértettelek. Nem kalandokról volt szó? Akkor hogy jön ide egy hosszútávú kapcsolat? Igen, valóban kell egy komoly kapcsolatban a változatosság. Nem ezen van a hangsúly!
Vegyünk egy példát:
Pár évvel ezelőtt jártam egy sráccal, aki tipikus "heartbreaker" volt, ezt tudtam, de ő is tudatosította bennem. Jól éreztem magam vele, de egy bizonyos határt nem léptem túl, mert éreztem, hogy csak veszíthetek. Így értettem, hogy nem megyek bele a játékba. Azon a ponton már bevethetett volna bármit, nem vezetett volna sikerhez.
"Lehet, hogy félreértettelek!" - igen lehet :-(
Hozok neked holnapra egy verset, hátha azzal közelebb jutsz az én képemhez...ok?
"ha én komoly kapcsolatra vágyom, akkor nem megyek bele a játékba, mert a másik nem tudja azt nyújtani, amire vágyom."
Van egy duma amit negyon szeretek:
Olyan sokoldalú vagyok, hogy az már gömb....
Szerintem egy komoly (hosszútávú) kapcsolatból ha hiányzik a játék és a változatósság, akkor azt megette a fene...
Miből gondolod, hogy te pontosan tudod azt, hogy mit kell neked nyújtani?? Hol marad akkor az izgalom, az újdonság, a kisérletezőkedv? A legperfektebb partner is unalmassá válik, ha mindig ugyanazt, ugyanúgy nyújtja....
HONNAN TUDOD, HOGY NINCS KEDVED JÁTSZANI, amíg nem próbáltad ???
Lehet, hogy félreértettelek! Én úgy gondolom, hogy az felismerhető, hogy valakinek - mindegy, hogy férfi, vagy nő - a szándékai abban merülnek ki, hogy próbálgatja a saját képességeit, mindenkit prédának néz, és csak addig kell a másik, amíg meg nem szerzi. Na már most, ha én komoly kapcsolatra vágyom, akkor nem megyek bele a játékba, mert a másik nem tudja azt nyújtani, amire vágyom. Ellenkező esetben "bedőlök" addig, amíg szórakoztat. De csak addig. Nem baj, ha valaki csiszolgatja a képességeit, de ezt tisztességes módon tegye; úgy, hogy ne sebezzen meg senkit.
Azt gondolom, hogy fontos mindkettő (mind a beszéd mind a gesztusok), mert a legjobb duma sem ér semmit, ha nincs mellérakva az adott ember gesztuskészlete (pont ettől lesz egyedi).
Viszont szegényes tapasztlatim alapján azt állítom, hogy a nyertes szelvény az , ha az áldozatnak egy mondatunk el kezd motoszkálni a fejében (szvsz. ez mindennél többet ér a fűzés elején). A gesztusok rögzíthetetlenek, egy gondolatot/mondatot viszont meg lehet jegyezni, le lehet írni, lehet magadban mormolni, tovább lehet fűzni..... Ez olyan mint amikor kinézel valakit magadnak, de nem tudsz róla semmit.....Látod ahogy mozog/beszél/mosolyog...de akkor lesz igazán valóságos amikor megtudod a nevét (és ezután már amikor rágondolsz, gondolatban azon szólíthatod) vagy hallod beszélni...
girl from Gyor: Én is a spontán dolgokban hiszek. DE! Késsel/villával tudni kell enni ahhoz, hogy társaságba mehess, de a mozgás vagy a beszéd "művészetét" nem kell megtanulni?? Az, hogy egy férfi/nő csiszolja a társalgási készségeit szerintem nem ütközik a spontanaitással.
Akár hiszed, akár nem, valóban nincsenek "praktikáim". Minden attól függ, az adott szituáció, hogy hozza. Tervezni előre nem érdemes, mert az úgysem jön be.
A szituáció egyszerű (szerintem midig az egyszerű dolgok ütnek a legnagyobbat):
hb : Látom a szemeden, hogy kérdezni akarsz tőlem valamit (pl. mosolyogva)...
kiszemelt : Nem. ööö Nem...
hb : Ennyire érdektelennek tartassz (pl. megbántva), hogy nem is tudsz/akarsz kérdezni tőlem semmit??? Nem vagy kiváncsi rám ???? Ez elszomorít....
Na, ha bejön akkor itt a kiszemelt hódítandó hölgy/úr zavarában olyat fog kérdezni ami ösztönös kérdés (freudi) és ebben az esetben lehet ebbe az irányba nyitni.
Oltran:
"Mar elnezest kollega" - Figy, én nem vagyok gépész/villamosmérnök, szal kollega sem :-).... Vagy a kollega arra vonatkozik, hogy heartbreaker vagy? :-)
Egy igazi jó csibész SOSEM bántó szándékkal töri a szíveket....
Az személyiséget pedig igen is ki kell tenni próbáknak! A torzító erőket máshol kell keresni (csigatv).
Használod a JÁTÉK szót..... Igen, játszani kell, nem háborúzni....
SOHA nem volt olyan barátnőm aki megbánta volna, hogy megismert engem..... és mindig törekszem arra, hogy ne is legyen....
Tavaszcsillag: Nem azokra akik sokat, hanem azokra akik JÓL és méginkább arra, hogy HOGYAN.
Mar elnezest kollega, de a sziv es az osszetorni szavak osszeillesztesebol kapott szivosszetores szo maris azt jelentene, hogy a szegeny paciens erzelmeivel jatszol, es azokat bantod.
Az pedig, h ezt akaratlagosan teszed, az pontosan a kiszemelt aldozat szemelyisegenek elferditeset, eletre szolo szenvedest, jobb esetben csak kisebb szenvedest okozast jelent, DIREKT.
Aki direkt flortol, es benne van a dologban, az mas tema, de annak aztan nem fog osszetorni a szive, meg forogni se nagyon fog.
Valahol itt a topicon olvastam, hogy a párkapcsolatok legérdekesebb része az első szakasz (kerülgetjük egymást, incselkedünk, hódítunk-hódítanak).
Vallom, hogy az élet sóját sokszor ezek a dolgok adhatják és aki nem mer belemenni ezekbe a játékokba abból hiányzik valami (önbizalom, önismeret, stb..).
Hiszem, hogy a szellem/jellem fejlődéséhez ugyanúgy kell érzelmi síkon egy-egy egészségeset verekedni mint az állatkölyköknek a porban a fizikális fejlődéshez....
Amitől ez emberi és jó lesz mindkét félnek, azok a dolgok persze standardok (tapintat, figyelmesség, türelem, inteligencia...amennyiben pl. a kiszemelt nem az ellenkezőjét kivánja)...
Persze ahhoz, hogy a kalandozás ne sértse meg senki lelkét maradandóan, ahhoz az kell, hogy mindenki csak a saját súlycsoportjában induljon és ne éljen vissza a másikban kialakult/kialakított érzelmekkel.
Az igazán jó heartbreaker-re a lányok/asszonyok 15 év múlva is emlékezni fognak (és túlnyomó többségben mosolyogva).
Tehát? Milyen technikákat/trükköket ismertek? Milyen szabályok szerint játszotok?
Ecseeem, masok legalabb agyba akarjak vinni a delikvenst, te meg osszetorni a szivet csak ugy snassz??Nem mondom, a masik se jobb sokkal, de ez?? Azert kapj mar a fejedhez!
