Nem erre gondoltam. Hanem arra, hogy amikor a rosszat mondjuk egymásnak, akkor sincs senki befejezett állapotban...
Márpedig ha úgy érezzük, ismerjük a másikat annyira, hogy bátran ráolvassuk hibáit, erényei miért maradnak el "emberismeretünk" során?
Egyébként tudsz itt valakiről jót mondani...? :-)
Képmutatás miatt marad el. Meg talán az ősi tiszetelet a halottak felé. És az élők felé is, akiknek nem akarják még fokozni fájdalmukat az elhunyt rossz dolgainak felemlegetésével.
Felhozom ezt a topicot, talán nem nagy baj.
Tulajdonképpen Knézy Jenőre való visszaemlékezés késztetett erre. Igen sok jót és sok olyasmit mondanak el ilyenkor, ami miatt jókora űrt hagyhat maga után az, aki eltávozott és akinek már nem modhatták el, hogy látták, tudták ezt.
És szinte magától merül fel a gondolat, miért csak ilyenkor? Miért nem látjuk meg egymásban ami jó, szép és értékes a másikban, amíg még együtt örülhetünk neki. Akár jóbarát, akár ellenség, akár közömbös.
Talán eltérhetnénk annyiban a magára hagyott topic eredeti szándékától, hogy nemcsak arról lehetne itt említést tenni, akivel ellentétben vagyunk/voltunk, hanem mindenkiről, akiben meglát valaki valami olyasmit, amit nagyra értékel és szeretné mással is megosztani ezt a felismerést. Hiszen annyit vettük már nagyító alá egymás hiányosságait, talán a jó sem torzul el ugyanazon nagyító alatt.
A teljesség igénye nélkül - mindjárt kezdeném is, ha már...
Álomhajós sokszor találó iróniáját tulajdonképpen értékelem, ha legtöbbször nem is találom helyénvalónak...
nowaynál objektivitása szimpatikus és az hogy megmarad a témánál...
Hitet Lenke magabiztossága tetszik...
Ugrifülesben a felelősségérzetét tisztelem és azt, hogy
MrSpock (tőlem) legeltérőbb, legtávolabbi véleményében is mindig van valami elgondolkozató...
Azt becsülöm a liliba fedőnevű hölgyben, hogy brutálisan őszinte, és senkit nem (még magát sem !) kímél(i), amikor úgy érzi az igazságát ki kell mondania !
Már csak én teszem hozzá, hogy ez még akkor is ki fog tartani a saját igazsága mellett.
Le a kalappal !
Az a rossz vicc, hogy azokat bántom mindig legjobban, akiket szeretek ...
Bár Isten is csak azért nem haragszik rám, mert ő tudja, hogy nem a farizeusok hideg képmutatása az igazi szeretet, hanem József Attila toporzékoló, őszinte, gyermeki indulata.
Oncogito addig bombázott e-mailjeivel, hogy meggyőzzön látásmódom helytelenségéről, hogy végül rászántam magam, s hozzászólok a topicnyitó szándékai szerint is a témához:
Feanor:
Nem csak nickek közötti személytelen, hideg teológiai érvelésekre, magasröptű elvi fejtegetésekre, de néha emberi megnyilvánulásokra is képes, amit alábbi hozzászólása is bizonyít:
"Feanor 2001-02-21 00:37:19 (19)
A ROHADT KURVA ÉLETBE."
Bevallom férfiasan Tivadar elérzékenyültem szavaidtól, mert nem mesterkéltnek, hanem őszintének hatottak.
Neken egy film jutott eszembe róla (és remélem nem hat beképzeltnek), amikor az őrültnek tartott félfülü ismert festőhöz visszament a jövőből egy kislány és elmodta neki, hogy milyen sokat érnek a képei a jövőben.
Erre ő: Jó érzés tudni, hogy a jövőben szeretni fognak az emberek.
ivángábor nem annyira okostojás, mint amilyennek mutatja magát; feláldozza maradék jó hírét is azért, hogy véleményeket csiholjon belőlünk, tudatlan halandókból. Bár én tudnék ilyen önfeláldozó lenni. (off: de én csak elsőáldozó voltam...)
Néhány jó mondás: Perchenon, bogyó és Tivadar nem is annyira gyülölködőek, mit amilyennek mutatják magukat. Csak a roszz gyerekkoruk miatt lettek ilyenek.
Remek...jot mondani egymasrol. "Hiszen amikor a legsötétebb, akkor fénylenek a csillagok".
Altalanos vizsgalatrol itt nincs szo, igy keresem azt amitöl az emberek külömböznek talan egymastol. Mivel arcvonasat testalkatat nem latom, csak a lelkét? Egyéniség latinul "individuum". Faradozom azon, hogy teszt nélkül csak pusztan megfigyelésem alapjan tegyem, irasaibol, cselekedeteiböl...Külömbözö szempontokat veszek mivel homalyban latok. Nem nézem a hibaforrasokat, mert az eredménye a döntö. Kiröl beszélek? Szerintem az ö célja az ember alakitasa, oktatasa a hit, ez a motivacioja. Hatraltato tényezöket hogyan észleli? A problémakat ismeri és mégis kitart, joakaratu, segitökész, hisz az emberekben, föképp az Urban. Igen mert kifinomult érzéke, magatartasa, vilagnézete, nevelése, hite fontos szerepet nyujt. Szerintem ö egy példakép. Személyi tulajdonsagait a tevékenységében latni. Ejszakazik, dolgozik sokat, tanit söt elérte modszerével a pszichologiat. Szubjektiv személyekkel nehéz volt és lessz objektiv szemléletet elérni. De céljat nalunk elérte...akiket megerösitett jobban a hitben, erkölcsével, magatartasaval, akik tajékozodni ohajtottak valoban. Fel kellett figyelni ra...köszönet érte.
Aki megérdemli a megbecsülést... Ki lehet ez az egyéniség?..... Magadra ismersz?
Úgy veszem észre, te vagy az egyetlen, aki sikeresen félreértette (félreértelmezte) a topic fondolatát.
Azt írtam, hogy
próbáljunk az általunk kritizált (utált, megvetett, idegesítőnek tartott stb.) emberekről, csoportokról megfogalmazni egy-két pozitív mondatot.
Utálom az ilyet, de lássuk a szövegelemzést. A primér jelző a "kritizált" melléknév, ez van a zárójelen kívül. Ez nem érzelmi viszonyulást jelent, hanem manifeszt cselekvést, amelynek - ahogy Oncogito ki is fejtette - itt mindenki szemtanúja. Emellett áll zárójelben, mintegy kifejtve a primér jelzőt, ahhoz "és/vagy" alapon alternatívákat megfogalmazva az "utált, megvetett, idegesítőnek tartott" felsorolás, és nem utolsó sorban a "stb.".
Teljesen önkényesen hegyezted ki ezt az egészet a gyűlöletre és utálatra. Itt a fórumon nickek állnak szemben egymással, és nickek mondanak egymásról negatív ítéletet. A nickek nem tudnak sem szeretni, sem gyűlölni. A célom az volt, hogy az egymásról (a zárójelben kifejtett okok vagy bármi más miatt) negatíve nyilatkozó nickek bizonyságot adjanak arról, hogy tudnak pozitívan is fogalmazni, és ezáltal esetleg enyhüljön valamit a fagyos légkör.
Ezt itt teljes mértékben sikerült lehetetlenné tenned. Tudod, olyasmi jutott eszembe hasonlatként, hogy kinek-kinek meglehet a maga negatív véleménye az emlékkönyvek használatáról. de ha valaki körbeadja az asztalnál az emlékkönyvét, hogy aki akar, írjon bele valami kedvességet, akkor az egyet nem értés adekvát kifejezése az, hogy nem írok az emlékkönyvbe. Ha beleírom, hogy "Ez egy irdatlan baromság, gyomorforgató giccs" - akkor az egyetlen, amit elértem, hogy jó alaposan belerúgtam a másikba. És utána büszke lehetek magamra, hogy milyen f@sza gyerek voltam. :-(
benned egy pszichológus veszett el :)))
Lehet, hogy jó ötlet, bár talán kicsit erősíti az emberben, hogy lám, vannak itt emberek, akiket kritizálok (utálok, megvetek, stb...). Úgy vélem, hogy akiben egyre több tolerancia van, az egyre kevésbé fog kritizálni, utálni. Azt hiszem, sok embert valamilyen szintű lelki válság vezetett a hithez, ahhoz a hithez, amit körömszakadtáig véd, mert nagyon sokat köszönhet neki. Én épp ilyen vagyok, ezért nem szeretnék senkit sem az életmentő támaszától megfosztani, sőt ha ilyenre vetemednék, azt hiszem kellene tudnom felmutatni helyette legalább olyan jót. De van-e rá jogom?
Nem azért írom mindezt, mintha én nem tettem volna. Késhegyre menő vitákat folytattam Udvarival, Cserfával és jó pár emberrel, de míg Udvarival egy-két levélváltás után "békültünk meg", Cserfával szemben pedig a talik alkalmával döntöttem el, hogy abszolút következetes, őszinte ember. Ezentúl nem igazán érdekel, hogy ő miben hisz, de benne és Udvariban is tisztelem a következetességüket. Más kérdés, hogy Zsolt módszereivel nem értek egyet, de nem én leszek az, tartok tőle, senki sem itt a Fórumon, aki megváltoztatná az ő stílusát.
Az ateistákkal jól elbeszélgetek, pláne, hogy annak idején én is megrögzötten az voltam, velük csak talán az az egyetlen problémám, hogy elutasítják azokat, akiknek tapasztalataik vannak a lelki világból, számukra ez nem bizonyíték. Erre viszont szintén csak annyit tudok magamban gondolni, hogy legyen Isten hozzájuk olyan jó, hogy mutassa egyszer meg magát valamilyen formában, valamilyen élethelyzetben. Addig a tapasztalatig működik a logika, persze utána is, de már nem lesz az egyedüli tévedhetetlen, ami eligazíthatja az embert.
Ezért aztán arra jutottam, hogy a Fórum igazából egy dologra rendkívól jó, hogy embereket ismerjünk meg, életeket, sorsokat, tágul a mi nézőpontunk is, nagyobb rálátásunk lesz a világra. Információkat szerezhetünk, ismereteket. Bár hatást gyakorolhatunk egyes emberekre, de megváltoztatni valakinek a gondolkodásmódját, hitét - nos azt nem hiszem. De miért is akarná ezt bárki? Talán nem is akarja. Egyszerűen támaszt keres más emberekben, saját hitét erősíti és még a kritizált emberektől is igen sokat tanulhat, ... ha tudatosan oda tud rá figyelni, hogyan kezeli ezeket az embereket.
Remelem, hogy nem mentel meg el. Hamarabb kellett volna irnom, es nekem kellett volna elmondanom, hogy en egyaltalan nem bantonak erzem, hogy Oncognito irt rolam ebben a topicban, sot, orulok neki. Ezt szerintem Oncognito is, meg en is tudjuk, hogy "ellensegek" vagyunk. Azert tettem zarojelbe, mert ez nem haragvast, vagy ilyesmit jelent, hanem egyszeruen csak azt, hogy kulonbozo a nezopontunk. Sot, aki vegigkiserte a topicokat, az is latta/latja. Tehat ez senkit nem ert meglepetesnek, hogy Feanor megkert, hogy irjunk jokat az "ellensegeinkrol", es Oncognito eppen rolam irt. Ugyhogy az Oncognitoval valo vitadban most Oncognitonak adok igazat. Ha a nokrol meg ilyeneket irsz, akkor te is sztereotipizalsz. ;-)
Hmmm... szeretem amikor atviszi vki a topicot egy teljesen mas temaba, mert igy legalabb kiderul, hogy milyen gondolatok jutnak eszebe az embereknek bizonyos dolgokrol, bar nem mindig erdemes...
A sorrendet felcserélted és ez hiba.
A Fórumon, mindenki előtt zajlanak általában a viták, akkor csak kevesen fogják vissza magukat. A kialakult nézetellentétek minden olvasó számára nyitottak.
Viszont ha nyilvánosan is sikerül elismerni az "ellenfélnek" olyan értékeit, amik megvannak, amik szeretetreméltóvá teszik az hozzásegíthet a legközelebbi vitáknál a menet közbeni figyelembevételnél is.
Nálam ez a szempont fontosabb. Ha ezt nem érti meg az érintett, akkor semmiből sem fogja.
Tehát veszteni valója senkinek nincs, csak nyerhetünk.
