Kedvem lenne, de épp most indulok újabb "sztorikat" beszerezni... (bár már nem kell hozzá kéregetnem).
Szóval, én most bele az iccakába... de holnap, vagy holnapután, ha már kihevertem a most elkövetkezendő jövés-menésemet, elmondok egy (vagy több), aranyos "kéregetős" sztorimat tinikoromból... ha kíváncsiak vagytok rá... addig is: a vörösbor jót tesz a vérgeringésnek (de ha nem, akkor is finom)...
Én, kérlek szépen, egy időben szenvedélyes plecsnigyűjtő voltam. A plecsnikhez az autószervízekben lehetett hozzájutni, aholis a földön hevertek, mivel a szerelők - a rendszámtábláról való eltávolítás után - egyszerűen elszórták őket. Maga a folyamat úgy zajlott, hogy besomfordáltam a kedvenc szervízem udvarára, majd rendre lehajolgattam egy-egy kék, zöld, barna, vagy piros érmécskéért, amelyeket, ideiglenesen, a zsebemben tároltam (tudni kell, hogy a barna volt a legértékesebb, mert ilyen színe volt az új plecsniknek; a kék volt az előző évi, ebből volt a legtöbb; a többi színt már nem tudom). Közben, természetesen, igyekeztem úgy tenni, mintha ott se volnék, de azért be-be kukkantgattam az eldugottabb helyekre is, amikor úgy gondoltam, nem figyelnek. Néha ugyan az iskolába is be kellett járnom, de azért igyekeztem egyébirányú elfoglatságaimat a minimumra csökkenteni.
A plecsniket otthon szétválogattam, és harisnyatasakokban tároltam őket. Csengésük egész olyan volt, mint az aprópénzé, erről is jutott most az emszembe az egész.
Lujzi! Nehogymár szégyeldd magad! Tizenévesen én is rengeteget kéregettem! De akkor (80-as évek eleje) ez normális volt... szinte mindenki ezt csinálta...
Ma már abban a helyzetben vagyok, hogy rendszeresen adhatok a kéregetőknek. Nekik ma már - sajnos - ételre-italra kell, s nem arra, amire hajdan én kértem (pl. koncertjegyre vagy egy könyv árára).
Mindenkinek van szégyelnivalója. Ha nem a kéregetés, akkor más...
Figyelj, ha normális a férjed, akkor megérte... De ebben a szituációban én biztos nem tettem volna ezt. Csak akkor lennék képes rá, ha az én, vagy a családom megélhetése lenne a tét.
Szégyen-nem szégyen én már kéregetem ,sikerel szerencsére.
198?
Koncert szerelmem bent a szinpadon én kint pénzem otthon 1,5 órai útra. Én összeszedtem a jegy árát. A koncert után kezdtünk el járni.Ma csodálatos leányom édesapja.Na megérte?
