- megjegyzés:
miért lehetetlen,
hogy a magyar nyelvet
tökéletesen birtokolja
bárki idegen?
Egyszer fenn jártam Helsinkiben, s ott
Sok finn tudós szívesen fogadott.
A magyarul tudók egy szigeten,
Búcsúlakomát rendeztek nekem.
Verseket olvastam - természetes,
Így telt el vígan az a nyári est.
Verseimen mulattak eleget,
Végül egyikük, egy megjegyzést tett:
Egy szó van a versekben - mondja ő -,
Mely könyveinkben nem fordul elő.
Mi az a "lófasz"? Ritka szó talán?
Vagy nem használják már egyáltalán?
Mire Lőwy arca elkomorul:
Lófaszt tudnak kendtek - nem magyarul!
Az én kedves, drága Elemér barátom
Reggel sokszor sápadt s levert, amint látom.
Kérdem tőle múltkor: mért vagy oly aszott?
Bágyadtan mondja, hogy egész éjjel
- fájt a foga
Reng a búzakalász az alföldi rónán,
Ott arat egy legény, arra jön egy szép lyány.
Rákacsint a legény, leteszi a kaszát,
Nadrágjába nyúl, és kiveszi a
- kaszakövet.
Hát ez egy Lővy Á. vers. Gondoltam egyértelmű, hiszen a topic részben róla is szól? Egyébként sok verséről tudok, de sajnos nekem nincs Lővy kötetem. Ezt az egyet betanultam hosszú évekkel ezelőtt, amikor egyik kedvenc professzorommal és néhány egyetemi cimborámmal egy véradás utáni szabad napon (az egyetem adta szabad napot a véradóknak) bebarangoltuk a Soproni-hegyvidéket. Még állt a vasfüggöny (spéci kutatási engedéllyel bebocsáttatást nyertünk az őrzött területre), és jókedvvel, pálinkával, szalonnával, meg ahogy kell Lővy versek interpretálásval kutatgattunk! A professzorom hozott egy sereg gépelt papirost (amolyan kéziratféleségeket, illetve másolatokat), és amikor megszomjúsodtunk, akkor interpretált egyet a versek közül és leöblítettük a röhögést megfelelő nedűkkel. Emlékszem még egyéb foszlányokra is.
Pl. valami ilyesmi:
... szomorúan baktat a hegyen
a bocskoros oláh,
aztán meglátja, s vidáman
b@assz meg kecskéje valagát...
bocs ha nem jól idéztem, mert tényleg csak foszlányaim maradtak emlékbe!
Haát ez is kihal .
Bármibe kezdek xar!
Kimúlt a xázad nagy lehetőségességes költője?
Pedig szinte minden nap idézik, csak nem tudják honnan!
A szállóigék részére akartam majd kitérni.
Kihunyt.
w.
Nagy dísz az ma Magyarországban,
Ha kamarás lesz valaki:
Mert ezzel nemes őseit, fel
Nyolc íziglen mutatja ki.
Kutatnak is a levéltárban,
Hisz a dolog oly érdekes:
Hogy Piripócsy Zsolt családja
Már háromszáz éve nemes.
S nemesítenek egyre-másra,
- Zsidó is van köztük elég -
Hisz, mint mondják: a pénz "non olet"
S pénze csak zsidónak van még.
Ötven év múlva magyar honban
Új kamarásság lesz megint:
S Kóbi csak úgy lesz az, ha
Nyolc íziglen zsidó volt mind.
Áldott egy kis ország, ez a Magyarország,
Minden a mi jóvan, itt két kézzel osztják,
Nem nézik, hogy mi vagy: magyar, zsidó vagy tót.
Boldogúlsz, hogyha van egykis protekciód.
Légy bármíly nagy ökör, tökkel ütött kamasz,
Kapsz hivataltalt olyat amilyet csak akarsz,
Címet, ordót, rangot s zsebre vágni valót,
Persze akkor, ha van hozzá protekciód.
Tudós akarsz lenni, vagy tán képviselő?
Főispán, trafikos, pandúr vagy közjegyző?
Nem kérdik, hogy mit tudsz, nem nézik sorod:
Eligazít mindent itt a protektorod.
Csak egy hely van, ahol a szép szó nem használ,
Hogygyha baszni akarsz és a faszod nem áll,
ha nem tudja a farkad, hol az erekció?
Szart sem ér ottan már minden protekcio.