Csak megéri akkor, ez nem vitás! De hogy törvényszerűen bemocskolódjon az ember? Sajnos igen.
Egyébként nemcsak a Szerencsajáték Rt., de a szállodák is, na meg a nagy régi külker cégek. Neked milyen tapasztalataid voltak?
Nekem ez a titkosszolga dolog nem jön be. Nem vagyok az a tipus, aki vájkál más életébe, nyomozgat utána. Egyszer felhasználtak valami hasonló célra.
Pár éve egy multicég vezetője, akit korábbról ismertem csalinak használt. Megtettem, beigazolódott a gyanúja, tényleg havonta több tíz millió forintot loptak el tőle szolgáltatásban és áruban, de nekem mégis lelkiismeret furdalást okozott. Azóta sem tudom hova tenni magamban a dolgot
Nyilván megvan a romantikája, de azért csak olyan ember vállaljon ilyesmit, aki nagyon ismeri magát.
Mivel beszélnélek le, szerintem semmi antit nem írtam, ha úgy érzed valamiben tudod hozni a tutkóbiztosat, próbáld meg, nem kell ördöngős dolgokra gondolkodni, eleinte sokan mások gondolkodnak helyetted, mondjuk elég ha elviszel egy levelet, da azt rendesen, helyesen és időben, ami a lényeg a megbízhatóság, tudják, hogy az a küldemény, akkor, ott és úgy, tehát koncentráció, de az a maximumon, ha sportember vagy, nem hiszem, hogy belebuknál, akkor írsz nekem?
Nézd, kedves földbirtokos barátom, az információcsöpögtetésnek ezer módja van, lehet olyan hirdetősdit is csinálni 1/4-ben, de az olyan túl látható, és akkor rákérdeznek, hogy-hogy, az ilyet elkerüljük, na ha van unalmas honlaptípus, amit nem nagyon olvasgatnak, akkor azok a kormányzatiak, és itt van egy topik, tegyük fel tizenöten elnéznek oda, és elmesélik még tizenötnek, nyolcan veszik a bátorságot, két hétig loholok, mint egy őrült, a végén hárman-négyen járnak szerencsével, na ez már valami akkor, amikor össz nyolc hely üres a háromszázötvenből. :-))
A Katitól meg ne félts, nem érdemes. Ha olvas is, ebből, úgy is hatalmas a szerencséje.
A szép pszichológus néni nem kért semmit, igaz kapott, persze nem azt, amit legszívesebben adtam volna neki, na nem, olyat abban a helyzetben nem lehett volna, és az asszisztens is milyen csini volt, de az a duci blonde kategóriában, szóval kapott, mert a katonaságot intéztem, szerencsére amikor engem szerződtettek, még nem vették olyan komolyan a feltételeket, igaz mennem kellett sportlövészetre, meg előírtak kemény tornát, túrázást, de mindent összevéve, nem kellett sokkal többet tennem, azoknál, aki leszolgálták rendesen. Most már komolyabban vesznek mindent! Jót tett a frissités az utolsó ballot után, előtte hihetetlen egy kupleráj volt. Most is van, de az hivatalból az. :))
Először is csinálj kedvet magadnak ismét a futáshoz! Ajánlom figyelmedbe James F. FixxFutók, kocogók könyve című könyvét. :)) (Micsináljak, ez a címe nekije, hogy lehet ezt másképp mondani?) :)) És mennyit kért a pszichológus? :)) Van egy jelenet egy filmben, ahol egy igen nagy orral rendelkező alaknak azt tanácsolja a barátja, hogy forduljon cihológushoz, mire a válsz csak ennyi volt: "Minek, tudom mit mondana: nyolcvanöt dollárt kérek!" :)))) Napi 5-8 kilométer csodákra képes... No meg ez az Ian Anderson CD, amit most hallgatok, a The Secret Language of Birds... :))
Csak bátorítani szeretnélek. Nagyon leromlott mostanában a színvonal, márpedig benned egy igen kvalitásos munkatársat látok és nagyon nagy szükség van az értékes emberekre. Érdekes, régebben szinte kizárólag csak a rendőrtisztiről jöttek, aztán volt egy nagy bumm, mindenhonnan, főleg műszaki, de még humánleuték is, pszichológuok pédául, persze rengeteg jogos, és a tolmácsok, ami elmaradhatatlan, aztán egy ideje a nagy semmi, sose tudnánk olyan szakításokat kínálni, amit a kis irodáktó, na meg a "befolyásos üzletemberektől" kapnak.
Teccik a zöld-fehér színkombináció. :)) Hiába no, a Fradikához húz a szívem. :)) Egyébként egzakt, de nem értek hozzá... Kedvet ugyan nem csináltak hozzá, mert nem nagyon árulják el, hogy mit kellene csinálni, bár asszem sejtem. :)) Még gondolkozom, hogy mi legyen, nem ugrom azonnal fejest a mélyvízbe, hisz még az is lehet, hogy nem is mély. :))
Kedves földbirtokos, hogy ez egy milyen klassz eljárás, és praktikus. Hogy neked milyen igazad van! És képzeld, évekkel ezelőtt én is lefutottam a napi öt kilométert, és milyen jó is volt akkor. És praktikus is. Jó, hogy eszembejuttattad, köszönet érte. Még egy dolog, nekem nem megy ilyen könnyen a napos oldalra libbenés, látok valami drámát, tragédiát, szomorúságot, és nem tudom túltenni magam rajta, mert bennem marad nagyon sokáig, egy szép pszichológusnéni azt mondta nekem, hogy empátiarobbanás, na most ezzel mit kezdjek?
Sosem kell megbarátkozni az igazságtalansággal, soha, de amikor csak lehet, akkor át kell sétálni a napos oldalra. :)) Amit lehet, azt meg kell változtatni, szerintem, amit nem lehet, azt is kell akarni, persze, de ha nem megy, akkor... Akkor, amikor úgy érzem, hogy nem megy, akkor aznap négy kilométerrel többet futok, addig futok, ameddig a lábaim bírják, és amikor már nem érzem a fájdalmat se, akkor hagyom abba, és... :)) És akkor megértem, hogy miért nem a legrövidebb út a legegyensebb. :)) Tudod milyen igazságtalanság volt az, hogy egy gimnáziumi osztálytársam 26 évesen rákban meghalt? :(((( Nem tudhatod... A legtöbb igazságtalanság ellen semmit sem tehetünk. :(( Amíg lehet én mindig a napos oldalt választom.
Nem egy sablonos történet... Kuszák a szálak, lassan bogozódnak a történet során... De nem árulom el, mert izgalmas, ha nem tudod előre, hogy ki kicsoda és csak a film végén hullnak le az álarcok.
Tetszeni fog, biztosan, és nagyon de nagyon van köze a témához... Meg az igazságtevésről is szól, vagyis, hogy belepusztul a főhős... :(( Egy igazán nagy film, ez viszont ilyen szmájli: :)).
Ha komolyan gondoltad, hogy az immoralitás rögöktől mentse útjára kívánsz lépni, hát most megteheted az első lépést... :)) A Mihalkov filmjének egyik főhőse ugyanezt tette...
Kedves Kati Ura, ja először is a nulla: 0 :)), szóval nézd meg a Nyikita Mihalkov nagyszerű filmjét, a Csalóka napfényt, ha még nem láttad, ha láttad, akkor is, nézd meg újra és újra... Abban például az én olvasatomban "igazságot" tesznek... Szomorú, mélyértelmű történet. Nézd meg, elmagyarázza, hogy milyen nehéz igazságot tenni, hogy csak egy hajszál választja el a bűnöst az áldozati szereptől és fordítva. Nagyszerű film.
Hopp, hopp mit találtam! Ezt Nem semmi, hogy így nyíltan. Akárcsak Angliában. Persze lehet, csak a látszat miatt. Azért érdekes.
Szerintetek mire vállalkoznak a gyaníthatóan romantikus feladatokról álmodozó jelentkezők?
Aztán hogyan néz ki egy ilyen felvételi procedúra? Mire számíthatnak az érdeklődők?
És egyáltalán, milyen lesz a munka? Mennyit dolgoznak? Hogy keresnek? Ruhapénzt is kapnak?
Még ha személyszerint nem is, de a téma csak érdekel. Gondolom, titeket is.
Csak összeszedünk valami érdekeset! Beszéljünk a titkosszolgálatokról!
