Nekem az maradt meg pl. belőle, hogy Égető Lőrinc (ha jól emlékszem) elindítja nagy lekesen a tanyasi újságját, mindenféle kulturális értékekkel, aztán senkit sem érdekel, csak a bulvár.
Most pár év multán ujra elkezdtem olvasni N. L. regényeit, kezdtem az Égető Eszterrel, és rájöttem, hogy csak most olvastam el minden sorát. Elsőként - nem kinevetni! - de az első gyerekem szülése előtt kezdtem olvasni, majd midőn a szülési fájdalmak félrérthetetlenné tették, hogy nekem most kórházba kell menni, ezt pakoltam be magamnak (az ember végülis több napos kórházi tartózkodásra, nem fillére regényt visz magval, hiszen azt secperc kiovasom aztán mi marad?) Nos a vajúdás alatt is ezt olvastam (a szülésznő később megkérdezte, hogy ugyan mi volt az a könyv amit ilyen állapotban is képes voltam olvasni, és meglehetősen ledöbbent, mikor félkábultan szülés után bemontam a címét... és valami azt hiszem ebből a regényből is hozzájárult ahhoz, hogy elsőszülöttem második neve Eszter lett, így utólag jobb lett volna neki első névként ezt adni, mert tisztára olyan Égető Eszter féle jellem lett belőle).
És most értettem meg, hogy miért is "Őrültek" lett az első címe a regénynek... mert É.E. figurája maga a teljes odaadás, teljes segítőkészség, a mindent elfogadás, csak éppen legyen béke, és ismerjék el egymás jó oldalait... helyette elsőnek kap egy olyan apát, akinek remek gondolatai vannak a város és országfejlesztésről, de képtelen bárkivel megalkudni, képtelen a kompromisszumra... örök ellenségek maradnak a vejével, Eszter későbbi férjével, akinek megitcsak remek üzleti és technikai öteleti vannak, csak éppen a családi hagyomány patikusnak űzi, amivel egész életében képtelen megbékélni.. így utólag micsoda remek párost alkottak volna, Égető Lőrinc elmondta volna az elveket, Józsi meg praktikus ötletekbe öltötte volna. Az utolsó kudarc Eszter életében a kedvec fia Józsi, aki szintén egy eszme élharcosa, alapjában véve remek ember, csak éppen a szerete hiányzik belőle - mint az össze férfiből akinek Eszter életében sorsa volt (kivéve szegény Tunyoghy nagyapát, aki szerette is).
És megintcsak elaléltam azon, hogy mennyire "nő módon" képes gondolkdni ez az író, valamint azon is, hogy mennyire plasztikusan mutatja be a vidéki illetve a tanyasi parasztság gondolatvilágát.
(Sajnos pár regénye még mindig a tároló egyik ládájában lehet, mert bár 2 éve volt a NAGY HÁZÁTALAKÍTÁS, de még mindig csak egy része került meg a könyveimnek... :-((( )
Kösz, hogy megírtad ezeket, ha antikváriumban rájuk bukkanok mindenképpen megveszem őket. Én Németh Lászlót, mint ÍRÓT tartom nagyra, a politikai elvei egyszerűen nem érdekelnek... és mint pedagógust is nagyra tartom.
Van az a könyve, amiben mindenféle ksiregény van, most hirtelen nem jut eszembe a címe, de abban benne van az Iskola alsóvárosban (Iskola a pusztában? Kakasdi iskola? Iskola Kakasföldön?) vagy valami hasonó, na abban benne van egy oylan iskolamodell amit mostanság pl. a Waldforfosok csinálnak sok sok drága pénzért, benne van a komlex tanítás... meg ez benne volt az Égető Eszterben is, mikor azt a tanyasi kollégiumot csinálták, és ahoygan megpróbálták az elveket benne összehozni... meg benne volt a Lányaimban is mikor arról írt hogy az anyjuk máshol volt, és ő közben megpróbált valamiféle munka alapú társadalmat kiépíteni a lányaival, akik közül (természetesen:-))) ) Magda lánya jött ki legjobban (a kedvenc... )
A "Kocsik szeptemberben" tényleg remek, azt tudod-e, hogy egy regénytrilógia eleje, beletartozik még A másik mester és még egy regény, amelyiknek nem jut eszembe a címe.
(A társadalmi írásait és a szindarabjait nem olvastam, de azok valahogy nem is érdekelnek.)
Mint regényírót zseniálisnak tartom. Az Iszonyt, az Irgalmat, az Égető Esztert, a Gyászot és a Lányaimat már nem is tudom mennyiszer kiolvastam. Van még egy kedves kisregénye is nálam: a Kocsik szeptembeben.
Az Iszonyból és az Irgalomból szvsz. zseniális tévéfeldolgozás született (a szereposztás mindenhol éppen passzolt, Káldi Nóra, Kállay ferenc, Kiss Manyi, Szirtes Ági, Harsányi Gábor stb pont ültek), ugyanez nem mondható el az Égető Eszterről, sajnos a főszereplő orosz nő még nyomaiban sem volt alkalmas Égető Eszter alakjának megszemélyesítésére, egész rosszul voltam tőle. (Volt is akkor valamiféle szinházi pletyka, hogy a rendező és az orosz nő között volt valami kis techtlimechtli, és emiatt kapta meg ő a főszerepet a fene egye meg).
Két érdekes dolog van a stílusában: az egyik az, hogy gondolatjelek nélkül alkalmazza a párbeszédeket (amiatt annyira sűrű a regény, és emiatt van az pl. hogy sokan neki sem mernek kezdeni sajnos) a másik pedig az, hogy férfi létére mennyire hajszál pontosan tudja ábrázolni a női pszichét.
Sziasztok!
Tegnap késő este volt az M2-n a Bodnárné.
Jó darab volt, jó színészekkel, Németh Lászó-i hangulattal, de látszik rajta, hogy 1931-ben, még csak 31 évesen írta. Ahhoz, hogy bemutassa a nyomasztó légkört, aminek mestere, itt még durva eszközökre van szüksége: testvérgyilkosság, az anya szétlövi a halott fia fejét... Érdekes látni egy nagy író egyik első szárnypróbálgatását.
Látta még valaki?
Nekem volt egy nagyon kedves (és okos, művelt!)barátnőm, szerinte a Nelly alakja nem hiteles, valami nem stimmel benne.
Érdekes lenne megtudni más nők véleményét is erről!
Szia, pennant!
Csak most olvastam a beírásokat, mert külföldön voltam (szerencsére).
Remek a film, egyszerűen zseniális.
Tényleg Kállay a legjobb. Pl. amikor büszkén mutogatja az új ruháját...
De már a bevezető jelenet is csodálatos, ahogy érkeznek a havas tájban.
És Latinovits a viszonylag kis szerepben?
Nekem az a mániám, hogy ha Németh László nem magyarul írt volna ill. ha politikai okokból nem lett volna kegyvesztett, világsikert arathatott volna a regényeivel. Pl. az Iszonnyal.
És ez a film is nyugodtan kitörhetett volna Magyarországról.
Miért nem tudnak manapság ilyen filmeket csinálni?
valaki segítsen már rajtam: melyik "rózsaszínben" jelent meg a Kisebbségben? (az eredeti, mert asszem az Örök B.ban csak egy tanulmány van róla, ugyanezen cím alatt)
A kolleganőm szerint - aki korábban könytáros volt - az Iszony hősnője egy hülye frigid hiszterika volt. A férfi főhős személyisége pedig vonzotta őt.
Én nem értek egyet a hölggyel, de azért érdekes, hogy ugyanaz a regény milyen ellentétes érzéseket vált ki más és más olvasóból.
Most tettem le az Iszonyt, harmadszor olvastam, es megint tudott ujat adni. Talan azert, mert Egerben, a foiskolan Lisztoczky Laszlo tartott rola eloadast, nagyon elvezetes volt, s o egyebkent is Nemeth Laszlo-kutato. Szoval eddig nem tudatosult bennem, de itt az introvertalt es extrovertalt tipusu emberek hazassagba valo osszezarasarol van szo, ami mashogy nem is vegzodhet, csak tragediaval. Mar az elejen az a jelenet, mikor Nelli kutyai ugatnak a hoban eloretoro testverekre - az okori gorog mitologiaban Diana is kutyakat uszitott az ot megleso ferfiakra. Nemeth Laszlora nagy hatassal volt Jung pszichologiaja es az o elmeletere fuzi fel az Iszonyt - engem kulonosen Karasz Nelli alakja kapott meg, az a kifinomult idegenkedes minden testisegtol, kozonsegessegtol. Es milyen kifejezo mikor Takaro Sanyival kapcsolatban azt mondja "meleg leben forgo diobarna szemek". Hatborzongato. Bocs a rogtonzott kiseloadasert de ez nekem most hatalmas elmenyem.
So, so you think you can tell
Heaven from Hell, blue skies from pain.
Can you tell a green field
From a cold steel rail?
A smile from a veil?
Do you think you can tell?
And did they get you to trade
Your heroes for ghosts?
Hot ashes for trees?
Hot air for a cool breeze?
Cold comfort for change?
And did you exchange
A walk on part in the war
For a lead role in a cage?
How I wish, how I wish you were here.
We're just two lost souls
Swimming in a fish bowl, year after year,
Running over the same old ground.
What have you found? The same old fears.
Wish you were here.
Németh László
Lányaim
(könyvismertető):
Az egyke körül sok cikk, tanulmány orvoskodott már. Ennek a könyvnek a szerzője más módját választotta a gyógyításnak. Nem rémít és nem prédikál: egy sok gyermekes családba vezet be, a magáéba, a gyermek utáni vágy édes mérgét terjeszti játékosan komoly írásaiban. Az első tanulmány hét éve készült. 1936. újévére akarta leányait "leamatőrfilmezni", a múló lárvát, melyet a gyermeki fejlődés ledob, az emlékezetnek
megőrizni. Azóta időről-időre elkészíti a maga családi képét. A kislányok az egyiken költőket olvasnak, másodszor arcvonásaik titkát kutatja az ősök melléjük helyezett fényképén; a családban műtét van, egy gyermeknek beszédre nyílik a szája; a háromhónapos bölcsőjében az egész élet ott hullámzik. A családból egy kis laboratórium lett. Az apa, - aki művész, orvos és tanár is, - lányaiban az élet retortáit figyeli, s "kisérletezni" hívja a fiatalokat.
Rosszul gondolják, hogy antiszemita volt. Ebben a témában, mint minden másban is, precizen és kérlelhetetlenül őszinte volt. Megírta mind a negatív, mind a pozitív élményeit. Egyiket sem titkolta el. Persze, nézőpont kérdése. Hiszen ha valakinek az a fixa ideája, hogy zsidókról vagy jót, vagy semmit, akkor könnyen hiheti írónkat antiszemitának. De akár elitélőleg, akár elvtársiasan gondolja Németh Lászlót annak, óriásit téved. Mert Németh László egyszerűen realista, pszchológus, orvos és tanár is egyszemélyben. Könnyen ráfoghatnánk azt is, hogy katolikus ellenes volt. Ugyanis a reformátusokról sokkal nagyobb rokonszevvel nyilatkozott.
Valóban nem bestseller ma már egy műve sem, de a művelt olvasóközönség, és a sznobok számontartják. Shakespeare-t se találod az éves könyveladások összesítésének az élén, de azért hosszú távon mégiscsak ő az éllovas.
Érdekes, hogy Németh László mennyire el van felejtve. Még a Kádár-rendszerben készült egy-két remek feldolgozás a darabjaiból (néhány éve ismételték az Égető Eszterből és az Irgalomból készült sorozatokat, kiváló szereplőkkel, remek rendezésben), de persze akkor se lett éppen bestseller-író.
Ma viszont teljesen elfelejtődött - pedig aktuális és modern is, szerény véleményem szerint.
Valószínűleg az is hozzájárult, hogy - teljesen igazságtalanul - ráragasztották az antiszemita jelzőt.
Azt hiszem, ő olyan árnyaltan, összetetten és eredeti módon látta Magyarországot, a magyar történelmet, hogy egyszerűsítésképpen, félreértésből találták ki, hogy antiszemita...
Igen, azt hiszem, hogy egy teenager nem tudja felfogni azokat a problémákat.
Még túl közel vannak hozzá a mesekönyvek és a romantikus olvasmányok és tele van várakozással, ami az ÉLET-et illeti.
Kell pár száz kellemetlen csalódás ahhoz, hogy az ember higgadtan tudja olvasni ezt a "brutális éleslátást", az őszinte nyíltságot.
A Bűn valóban nem annyira jó, mint az Iszony és a Gyász. De azért az is tele van élesszemű megfigyeléssel.
Kár volt emlékeztetned engem erre az íróra. Most állandóan őt kell olvasnom. Megyek is.
Az Iszonyt olvastam még tizenéves fejjel. Éreztem, hogy jó, de nem lett kedvencem. Valahogy annyira brutálisan éleslátónak tünt az író, hogy "megijedtem" tőle. újra kellene olvasni.
Kösz, tényleg nem ismertem őket, de igyekszem elolvasni, mert engem szinte minden, amit ír, lenyűgöz. Egy regénye okozott csalódást: A bűn. Bevallom, kétszer is nekiálltam, de 50-60 oldalnál nem jutottam tovább.
Talán a témaválasztás volt, nem tudom.
Az is zseniális, ahogyan az "Égető Eszterben" megmutatja, hogyan nem lehet az embereket akaratuk ellenére boldogítani. Amikor Égető Lőrinc megalapítja a Tanyasi újságot, de pont a tanyasiak nem olvassák. Miért is? Ők nem akarják a saját nyomorukat viaszontlátni... Nekik az akkori Blikk kell. Persze ez sokkal árnyaltabban, egyszerűen zseniálisan van kifejtve.
És Jóska, Eszter férje, a félművelt, de mindenről határozott véleménnyel rendelkező pasas...
