érdeklődnék: kik szerint? Az idézett szöveg ugyanis a Mahábhárata című eposz egyik közismert részlete... lehet, hogy te nem érted, ám ettől a szöveg nem értelmetlen. Egyébként számos kommentárt is írtak hozzá... aminek olvasása/írása értelemszerűen nem a gondolkodás feladása. További információkért klikkelj bizalommal a 81-ben jelzett linkre.
Azért mossa az agyat, mert (szerintük, pontosabban megfogalmazásuk szerint), csak a nevek ritmusa (rezgése) számít, ami meditatív. Ez a gondolkodás feladása, és az agy mosása.
-Végy egy többezer éves szent könyvet. Idézd belőle, ami neked tetszik.
A tan istenségének követe, csatornája mindenképpen te vagy.
-Tanulj meg erőt gerjeszteni.
-Keverd össze az Egóddal és saját vélekedéseiddel.
- Mindezt zúdítsd emberekre. Mindig lesznek akik meglátják benned a Gurut.
-Ha meg tudsz nyerni magas kvalitású, jó kapcsolatokkal rendelkező, de egyébként lelkibeteg, manipulálható, embereket, akkor az erő méginkább veled lesz.
"Fontos tény, hogy a Kundalini manifesztációkat megtapasztaló emberek a jógának egy olyan fajtáját gyakorolják, mely képes megváltoztatni az elme állapotát. Ezeknek a meditatív gyakorlatoknak a végzése során eljuthatnak egy olyan pontra, amely hasonló az alvás állapotához. Amikor ez megtörténik, a meditálók által átélt élmények - ha nem is teljesen ugyanazok, de - valószínűleg hasonlóak lehetnek a RISP élményekhez..."
A beavatásoknak az egyik útja alapul a kundalinin, ami egy energia-forma, alapállapotban összetekeredve a gyökércsakránkban. A módszer szerint
ezt az erőt "felébresztik", és csakráról-csakrára felvezetik a Felettes Tudatba,
Korona Csakrába, stb. Útközben ez a felálló kundalíni-kígyó áthaladva, aktiválja
a csakrákat, más-más hatást keltve (ez a hatás rengeteg mindentől függ, egyénenként eltérő, testi, szellemi tisztaság, karmikus tapasztalatok, stb.
Nincsenek "egyenszabályok", amiket rá lehetne húzni minden kísérletezőre.)
A hatásoknak kellemetlen, maradandó mellékhatásai is lesznek, a várva-várt spirituális élmények helyett: ez sokszor a hozzánemértés végett, eröltetés, stb.
Ilyenkor szokták félbehagyni csalódottan (jogosan!) a jógát, stb., és az ember
"úgy marad": megbolygatott energetikai központokkal, belső elválasztással. Együtt él immár egy "önmagán létrehozott időzített bombával", mert nem tudni mikor milyen következményei lehetnek a személyiségre, tudatra, stb.-re nézve.
"A probléma ott kezdődik, hogy az egyre szubjektívebb élmények, impulzusok, valamint az ezekhez kapcsolódó szellemi érzék tanok egy irracionális világba helyezik az embert, antiszociálissá válhat, ő úgy érzékeli, hogy az ego-ja átadott az erőnek, a valóságban azonban ez az EGO nagyon is felerősödik, sőt céllá válik....."
"Elkezd tekeregni, forrni a kundalíni-kígyó"- a legalacsonyabb erőket megmozgató gyökér-csakrában elszabadul a pokol...
Ilyesmivel kellene kezdeni a kundalíni kapcsán. És a fennti negatív hatások érvényesek bármilyen eröltetve végzett gyakorlat, jóga, stb. esetén.
Kund ALINI - (szanszkrit Kund, "égetni" Kunda, a tekercs vagy a spirál ")
A kozmikus energia, amely, bár démoni eredetű nagyon is valóságos. A yoga üléseken szabadítják fel, amelyeket egy felébredt misztikus hindu guru az úgynevezett "Darshan" tart, aki az erő hordozója. Ezeken a találkozókon az energiát továbbadhatják a nyitott tenyér-ből áradó erő formájában, vagy gyakran a homlokhoz érve a guru az úgynevezett "a Shakti Pat vagy isteni "touch" érintéssel.
Egy idő után a jóga erő alá került személy remegni kezd, a teste rángatózhat, el is eshet, rendkívül furcsa kitekert testtartásokat vehet fel. Kitörhetnek az emberből ellenőrizetlen állati hangok, /néha ordíthat, mint az oroszlán/ vagy nevetés, sírás, ezek a magas extázisba jutáskor. Mindenféle fizikai jelek kísérhetik ebben az időszakban. E megnyilvánulások az úgynevezett "Kriyas".
Az odaszánt jógázó átléphet egy nyagyobb spirituális élménybe, ahol egészen a fizikai semlegességig juthat, ami eszméletvesztésszerű állapot. A tudatában ilyenkor nem érzékeli mi is történik körülötte. Ezt a mélyebb szellemi tapasztalatot "szamádi"-nak nevezik.
Mindezek az élmények szellemi tudatosságba emelik a felébredt egyént, aki innentől mindent ezen a misztikus energián keresztül szemlél és él át.
A probléma ott kezdődik, hogy az egyre szubjektívebb élmények, impulzusok, valamint az ezekhez kapcsolódó szellemi érzék tanok egy irracionális világba helyezik az embert, antiszociálissá válhat, ő úgy érzékeli, hogy az ego-ja átadott az erőnek, a valóságban azonban ez az EGO nagyon is felerősödik, sőt céllá válik.....
Az édenkerti kígyó eredetileg máshogy nézett ki, mint a mostani kígyók. Egyesek szerint szárnyas és-vagy lábakkal rendelkező teste volt. Isten teremtette
"A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala..." (Mózes I. könyve 3:1)
Ezt az állatot szemelte ki sátán, hogy eszköze legyen, és ebben fontos szerepet játszott az, hogy milyen is ez az állat. Ha nem lett volna fontos a kígyó személye, miért is átkozta volna meg Isten ?
"És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és és port egyél életed minden napjaiban. És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod."
(Mózes I. könyve 3. fejezet 14-15 )
Ennek az állatnak egyes fajzatai továbbra is az akkor kialakult gonosz szellemi kapcsolódás miatt a sátán eszközei, tehát van szellemi megfelelője, ezzel az állattal kapcsolatba hozható intelligens szellem, amely az állat teste nélkül is a kígyónak megfelelő módokon nyilvánul meg. (Az egyik ilyen szellem a kundalini-nek nevezett "energia", amely a tanítása szerint az emberben van születése óta.)
Az,hogy az első kígyó egyértelműen a sátán a Jelenések könyvéből derül ki:
"És láték egy angyalt leszállani a mennyből, a kinél vala a mélységnek kulcsa, és egy nagy lánc a kezében.És megfogá a sárkányt, azt a régi kígyót, a ki az ördög és Sátán, és megkötözé azt ezer esztendőre. És veté őt a mélységbe, és bezárá azt és bepecsételé ő felette, hogy többé el ne hitesse a népeket, míg betelik az ezer esztendő; azután el kell néki oldoztatni egy kevés időre."
(Jelenések könyve 20. fejezet)
"Ama napon meglátogatja az Úr kemény, nagy és erős kardjával Leviatánt, a futó kígyót, Leviatánt, a keringő kígyót, és megöli a sárkányt, mely a tengerben van.2
A szimbólum görög eredetű szó (szümbolon ,ógörög σύμβολον vagyis syn = össze-, együtt- és ballein = dobni), jelentése: melléállítás, összevetés, egybe esés, ráismerési jel.
Az egyiptomi hitvilágban Aphopisz kígyó a sötétség démona, így napisten Ré ellensége. Szintén az egyiptomi mitológiában szerepel Ureusz, a pápaszemes őskígyó, aki a napisten védelmezője, hiszen a nap köré tekeredve védelmezi azt. Pozitív, védelmező jellege miatt királyi jelvényé is vált, s szerepel a fáraók fej és melldíszein. A görögrómai mitológiában a kígyó lehet pozitív és negatív egyaránt. Közismert például Laokkon története, aki Apollón papjaként ellenezte a faló Trójába vitelét. Ezért az akhájokat támogató istenek bosszúból kígyót küldenek reá és fiára. Máig létező szimbólum a kehelyből kifelé tekeredő kígyó, amely Aszkhépiosznak a gyógyítás istenének jelképe.
Aszklépiosz botja a gyógyítás művészetét szimbolizálja: a kígyó, amely képes levedleni a bőrét a megújulás, az újjászületés és a termékenység kifejezője, míg a bot a hatalom és a gyógyítás istenének megtestesítője. A bot köré tekeredő kígyó fajtáját tekintve erdei sikló, (Elaphe longissima) vagy más éven Aszklépioszi kígyó, Délkelet-Európában és Kis-Ázsiában honos, de megtalálható Közép-Európa ásványvízforrásai körül is, és kétségtelenül a rómaiak honosították meg gyógyító tulajdonsága miatt.
A kígyó Pallasz Athéné „házi” állataként a tudás és a bölcsesség szimbóluma is. A hinduizmusban a kígyó többek közt a végtelenséget és a termékenységet jelképezi. De a kígyó testesíti meg a gonoszságot is, akit a hagyomány Kálinak nevez – legyőzője pedig maga Krisna. A buddhizmus kígyója a jóga során felszabaduló energiát szimbolizálja. A kínai univerzalizmus a kígyót a sárkánnyal azonosítja, amely pozitív jelentéstartalommal bír. A judaizmus kígyó értelmezéséről elsősorban az Ószövetségből értesülhetünk. A kígyó, a vipera Keresztelő János és Jézus szóhasználatában az álnokság jelképe és a farizeusok jellemzője. (Mt 3.7, Mt 12.34. Mt 23.33). Az emberre leselkedő veszélyeket is szimbolizálja, amikor az elküldött hetven tanítvány arról számol be, hogy szavukra engedelmeskedtek a gonosz lelkek. Jézus így szól hozzájuk: „Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és a skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmisem árthat nektek.” (Lk 10.19) A tizenkettőt pedig így figyelmezteti: „Ímé, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok.” (Mt 10.16)
A Bibliában nem pozitív szereplő a KÍGYÓ, sem az enegiája. (Mózes kígyója az Egyiptom kígyói (mágusok szellemei) feletti isteni felsőbbséget jelenítette meg. Később a tüzes rézkígyóra való felnézés is csak egyszer működött pozitívan, aztán bálványkultuszt hoztak létre belőle. )
"Ezékiás .... törte össze az érczkígyót is, a melyet Mózes csinált; mert mind az ideig az Izráel fiai jóillatot tettek annak, és nevezék azt Nékhustánnak."
(Királyok II. 18:4)
A KÍGYÓ ereje a Bibliában inkább azonosítható a sátánnal :
"És vetteték a nagy sárkány, ama RÉGI KÍGYÓ, a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének."
(Jelenések könyve 12:9)
"Mikor azért látta a sárkány, hogy ő levettetett a földre, kergetni kezdé az asszonyt, a ki a fiút szűlte. De adaték az asszonynak két nagy sasszárny, hogy a KÍGYÓ elől elrepüljön a pusztába az ő helyére, hogy tápláltassék ott ideig, időkig, és az időnek feléig. És bocsáta a KÍGYÓ az ő szájából az asszony után vizet, mint egy folyó vizet, hogy azt a folyóvízzel elragadtassa."
(Jelenések könyve 12:13-15)
A keresztényeknek óvakodniuk kell a kígyótól és hamis tanításaitól, ugyanis az hamis evangéliumot hoz létre követőinek gondolataiban, majd szívében... : /Elsősorban nőket vesz célba, majd rajtuk keresztül a férfiakat. Női szellem/
"Félek azonban, hogy a miként a KÍGYÓ a maga álnokságával megcsalta Évát, AKKÉNT a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől. Mert hogyha az, a ki jő, más Jézust prédikál, a kit nem prédikáltunk, vagy más szellemet vesztek, a mit nem vettetek, vagy más evangyéliomot, a mit be nem fogadtatok, szépen eltűrnétek."
(II. Korintus levél 11. fejezet)
Ez a szellem elmossa a határokat jó és rossz között, hogy érvényesülhessen és Isten Szelleme és evangéliuma helyett a magáét ajánlja. /Egyesek Jezabel szellemének is mondják./
"A yógik irodalma szerint Kundalini nem más, mint Shakti, Shiva felesége, aki a hindu szentháromság tagja Brahma és Visnu mellett.
A legfőbb hindu istennő, Shakti szanszkrit nevének jelentése: „erő”, „hatalom”, „energia”. Shakti egyfelől főistennő, másfelől egy férfi isten kísérője, általában Shiváé. A szellemi beállítottságú követők Shaktiban az isteni akaratot látják, vagy az isteni anyát, aki teljes odaadást követel meg. A jógik számára Shakti az erő, amely föltekeredett kígyó (kundaliní) formájában alszik az emberi testben;(a gerincoszlop legalján a keresztcsontnál), fel kell ébreszteni, és akkor elérhetővé válik a megvilágosodás. Ezt isteni ébredésnek is nevezik, a felébredt kundalini jótéteménye az isteni energia általi automatikus gyógyulás a testi és lelki betegségekből. /De előfordulhat ,hogy az ébredés negatív következményekkel jár./ A saktizmus elválaszthatatlan a tantrikus hinduizmustól, amelynek gyakorlatai felölelik mind a szellem, mind pedig a test megtisztítását. A népvallásban Shakti istennőnek több neve is van, némelyek szerint a hindu pantheon nőalakjai zömmel csupán Shakti kölönféle megnyilvánulásai. Néha egyszerűen Dévinek, istennőnek szólítják..."
