2. - European Union - $ 14,440,000,000,000 - 2007 est. 3 - United States - $ 13,860,000,000,000 - 2007 est. 4 - China - $ 7,043,000,000,000 - 2007 est.
(az elso termeszetesen a World nevu orszag. ;-)
+ novekedesi rata:
6 - China - 11.40% - 2007 est. 161 - European Union - 3.00% - 2007 est. 185 - United States - 2.00% - 2007 est.
forras: www.cia.gov
A tendenciak meg mindig Kinanak kedveznek, es ugy erzem van meg annyi a tarsolyukban, hogy ha nem ut be semmi irdatlanul nagy meglepetes, akkor a 2010-es evekben is tarthatjak a 10% koruli szintet. Ami azt jelenti, hogy 2020-ra nagyjabol elerik az Europai Uniot abban az esetben, ha az EU hoz egy atlag 4%-os novekedest, ami azert optimista scenario az EU-ra nezve.
"A hasonlat talán minden téren megállja a helyét: a Nike egy jó ideje nem gyárt semmit, kizárólag a designnal és a marketinggel törődik, a beszerzéstől kezdve a termelésen át egészen a logisztikáig mindent szerződéses partnerek végeznek."
Hát,ha egyáltalán törődik a designel és a marketingel.
Az Adidas meg az Unilever kis túlzással egy ügyvédi iroda,amelyik beszedi a jogdíjakat a részvényeseknek.Az agymosás megmá megtörtént.
Az Országos Népi Gyűlés tízéves előkészítés után fogadta el a magántulajdonról szóló, mérföldkőnek mondott törvényt. A parlament kis számú, ám befolyásosnak mondott csoportja a "féktelen privatizácótól" tartva ellenezte a jogszabályt. A jogalkotók kiegyenlítették a hazai és külföldi tulajdonú vállalatok adóterheit is.
Elfogadta a kínai parlament pénteken a magántulajdonról szóló, mérföldkőnek számító törvényt, valamint a külföldi és hazai vállalatok adóterheit kiegyenlítő jogszabályt. Az Országos Népi Gyűlés kéthetes éves ülésszaka zárónapján szavazott a magántulajdonról szóló törvényről.
A jogszabály egyszerre hivatott védelmezni a magán-, a közösségi és az állami tulajdont, jóllehet a hivatalos tömegtájékoztatás Peking továbbra is a közösségi tulajdont kívánja a gazdaság középpontjába állítani. A termőföld továbbra is állami tulajdonban marad.
Tízéves előkészítés után szavaztak
A törvényt a 2979 tagú parlament 2799 szavazattal, 52 ellenszavazattal és 37 tartózkodás mellett fogadta el. A jogszabály elfogadását hosszas, tízéves előkészítés előzte meg, s rekordszámú, hét olvasatban tárgyalták, mielőtt szavazásra bocsátották.
A törvényt a képviselők kis számú, ám befolyásos csoportja arra hivatkozva ellenezte, hogy a jogszabály veszélybe sodorja az állam vezető szerepét és teret enged a féktelen privatizációnak, amely tovább mélyíti majd a gazdag és szegény rétegek jövedelme között tátongó szakadékot a közel 1,3 milliárd lakosú ázsiai országban.
A kínai parlament hasonló szavazataránnyal elfogadta azt a törvényt is, amely egyaránt 25 százalékban szabja meg a kínai és a külföldi vállalatok adóterheit. Ezzel jövő év január elsejétől megszűnik a külföldi cégek adókiváltsága, hiszen eddig átlagosan 15 százalékos társasági adót fizettek, szemben a kínai vállalatokat elvben sújtó 33 százalékos adóval.
Elemzők valószínűtlennek tartják, hogy az adóterhek növelése elriasztaná a külföldi befektetőket Kínától. Szerintük az adóemelésnél nagyobb súllyal esik latba számukra az, hogy az ázsiai országban szükség van a jogállamiság további erősítésére és az átlátható szabályozás megteremtésére.
....ezt nevezem rendszerváltásnak !!!!!!!!!!!!!!!
....ezt az óóóóóvatos átalakítást..........
...nemám hűbele.balázs módjára, hanem lassan, körűltekintően, óóóvatosan........, mert több mint 1 milliárd ember reakcióiról van szóóóó.......
Világunkban az emberek számára folyamatosan felértékelődik a külsőség. Az önkifejezés és a csoporthoz tartozás egyik legfontosabb módja egyre többek, főként a fiatalabbak esetében a megjelenés, melyet az esztétikum, a ruházat és a mobiltelefon közvetlen stílusa mellett a márkák határoznak meg nagy mértékben. Talán az olvasónk is hallott már, ismer olyan történeteket, ha éppen nem vele történt meg, mikor a még csak óvodás vagy kisiskolás korú gyermek kifejezetten csak egy bizonyos márkából akar hátizsákot, mivel az adja meg neki a megfelelő státuszt -- teszi mindezt anélkül, hogy pontosan tudatában lenne a miérteknek.
hirdetés
Egy olyan környezet vesz tehát minket körül, ahol az egyes termékek márkaneveihez sok esetben igen erőteljes érzések, gondolatok társulnak a például a minőség vagy a státusz irányában. Nincs ez másként az IT-iparban sem, ahol az olyanok, mint az Apple, a Sony, az IBM, a Nokia vagy például a Toshiba képezik az ipar Nike-jait, Adidasait. A hasonlat talán minden téren megállja a helyét: a Nike egy jó ideje nem gyárt semmit, kizárólag a designnal és a marketinggel törődik, a beszerzéstől kezdve a termelésen át egészen a logisztikáig mindent szerződéses partnerek végeznek.
Ez a jelenség egyre inkább általános érvényű igazsággá válik bármiben, ami elektronika. Az egyik leginkább érintett terület a hordozható számítógépeké, ahol is az IBM, HP, Toshiba, Sony, Apple és a többi, dollár százmilliókért, milliárdokért felépített márkanevek címkéi mögött az esetek több mint kétharmadában Quanta, Clevo, Wistron, Compal és más távol-keleti gyártók, ún. ODM-ek (original design manufacturer), azaz eredeti designgyártók notebookjai lapulnak. Vannak "nagy márkák", amelyek már egyáltalán nem gyártanak notebookot, sem asztali PC-t. Az IBM-nek már PC-részlege sincs, megvette a kínai Lenovo.
A nyugati és japán vállalatok az utóbbi évtizedek során a költségnyomás és specializáció miatt a feladatok egyre nagyobb és nagyobb arányát szerződéses partnerekkel végeztetik el, ami egészen odáig ment már, hogy például az amerikai vállalatok alapvető technológiai kompetenciák nélkül állnak, míg a japánok igyekeznek a tajvaniaktól és koreaiaktól visszaszerezni elsőségüket (miközben a kínaiak is rohamos ütemben törnek előre) az olyan kulcsterületeken, mint a chipek, LCD-technológiák, vagy a félvezetőgyártás.
Mára egyre több alapvető termék- és gyártástechnológia, logisztikai képesség a fogyasztók számára ismeretlen cégek kezébe került, a "nagyoknál" a piacismeret, a marketing és a design maradtak. Kétséges azonban, hogy ez hosszú távon mennyire tartható versenyelőny, ugyanis ezeket a dolgokat is el lehet tanulni. Sőt megkockáztatom, hogy Amerika Rt. designban már most vesztésre áll. Ázsia menő, Amerika már nem.
Erre utal az is, hogy a szerződéses partnerek közül egyre többen próbálnak meg kitörni alárendelt szerepükből és a fojtogatóan vékony profitrátából. Az olyanok, mint például a tajvani Acer vagy a BenQ mind ma is még beszállítói "nagyobb" márkáknak, egyúttal azonban komoly erőfeszítéseket tesznek saját márkájuk építésére, népszerűségük növelésére. Ez természetesen sokszor konfliktusokhoz is vezet, hiszen a "nagyok" nem mindig nézik szívesen, hogy ők finanszírozzák beszállítóik ilyen törekvéseit.
A jelenség odáig ment már, hogy a BusinessWeek egyik számában arról írnak, hogy az elismert márkák csökkentik bevételarányos kutatás-fejlesztési kiadásaikat, mivel a K+F jelentős részét már szintén a külső partnerek végzik el helyettük. Sőt szinte már perverz dolognak tűnik a fogyasztókkal szemben, hogy a korábbi több éves együttműködés, koordinált kutatás-fejlesztés, design folyamata helyett immár kész mobiltelefon-modelleket is megvesznek az olyanoktól, mint a Flextronics, a BenQ vagy a Foxconn. Igaz, egyelőre csak az alsó kategóriában. Egyelőre. Ez pedig arculat, márkakép szempontjából abszolút tarthatatlan, ezért a téma tabunak számít a nyilvánosság előtt.
Izgalmasnak tűnő játszma látszik tehát kialakulni, és még csak a parti elején vagyunk. Az Acer például már kétségtelenül befutott, megvetette lábát a piacon, hasonlóan a Samsunghoz, vagy az LG-hez. Jön a BenQ, és a jövőben valószínűleg újabb neveket kell majd az eszünkbe vésnünk. Technológiai kompetencia nélkül pedig a "nagy" vállalatok egyetlen fegyvere a túlélésre a marketing: design, márka, kapcsolt szolgáltatások, támogatás. Ha piaci súlyukat, ismereteiket, kapcsolatrendszerüket nem tudják a jövőben riválisaiknál hatékonyabban kiaknázni, akkor az egykori csúcsragadozók könnyen prédává válhatnak.
Hat... szegenyeknek itt is van okuk a panaszra, hiszen soknak nalunk sincsen jobb sora... Az utcara kerulnek, majd sinter altatja el (kemeny 1-2 ora alatt szenved ki szegeny).
Amugy szerintem Kina a legjobb uton halad az el fele, csak az ar amit fizet talan kemeny lesz...
Verezne a szivem a kinai tajakert.
Először is a szabad piac elég gyenge fogalom a fogyasztók bérrabszolgaságán alapuló társadalmi berendezkedésre. Hiszen mennyire szabadok azok az emberek akik munkaerejük tehetségük egyszóval emberi mivoltuk értékesítésére szorulnak az életbenmaradásuk végett (orvosi ellátás, vagy egyszerűen csak a kaja)???
Na ennyit a te szabad modelledről...
kérlek sorolj példákat arra az emberiség eddigi történelméből ahol a piaci szereplők nyelték le az államot, és nem együttműködtek, vagy adott esetben a politika nyelte le őket...
Nem demokrata nem vagyok, bár a háborút felesleges (ámde szép) dolognak tartom, csakhogy itt nincs összefüggés, vagy csak én nem látom, kérlet világosíts fel...
"csupán nem tudsz elszakadni az ódivatú nemzetállami modelltől és a klasszikus közgazdaságtantól"
Állam egyféle van. Az állam definíciója szerint erőszakszervezet.
Ha a piaci szereplők az állam erőszakszervezetét a saját érdekükben tudják használni, akkor ott nincs szabad piac. A szabad piac lényege pont az, hogy az állam a fair verseny körülményeit biztosítja minden piaci szereplő számára.
Eddig a történelemben, amikor az államot ilyen módon lenyelték, abból mindig diktatúra és végül háború lett.
Persze, ha nem vagy demokrata és háborút akarsz, akkor logikus az érvelésed.
Van egy olyan tippem, hogy direkte volt... A kinai repulogep allitolag hatulrol utkozott neki.
Szerintem kiszedik belole a technologiai ujdonsagokat, elrakjak maguknak es a legenyseget sertetlenul leszallitjak :->
Kínai géppel ütközött egy amerikai felderítő
április 1. 21:38 - [katonai]
[CNN] Kényszerleszállást hajtott végre kínai területen egy amerikai felderítő gép, miután a összeütközött egy kínai géppel. A kínai vadászgép lezuhant, pilótáját keresik. Az EP-3 típusú felderítő egy szokásosnak induló bevetésen járt a Dél-kínai-tengeren, 24 főnyi személyzettel a fedélzetén, amikor két kínai vadászgép befogta. A haditengerészet álláspontja szerint az amerikai repülő a nemzetközi légtérben járt a baleset bekövetkeztekor. Az japán légitámaszponton állomásozó EP-3 vészjelzést adott le, majd kényszerleszállást hajtott végre Hajnan szigetén, Ligsuj repülőterén. Úgy tudni, hogy a legénység sértetlen. Az amerikai illetékesek arra kérték a kínaiakat, hogy bánjanak jól a személyzettel, javítsák meg a gépet, és hagyják távozni a repülőgépet. A pekingi hatóságok szerint a balesetért az amerikai gép hibás.
A legfontosabb előnye, hogy fölötteáll a klasszikus közgazdaságtannak a szabadpiaci versenyre vonatkozó elvein. A zaibatsu rendszer lényege, hogy az ipari koglomerátumok és az állam (politika) összefonódik benne. Ami egy nagyhatalom esetében lehetővé teszi az ország érdekének (export) maximális figyelembevételét. A vállalati szektor a belső piac fogyasztói igényein (ide tartozik a fogyasztói divat új fajtája az álltalad pokémon-tamagocsi kultusznak nevezett jelenség aminek nemzetgazdasági jelentősége japánban (és a világban is -japanizáció) elég jelentős) kívül teljesíti a fogyasztók álltal használt infrastruktúra (hidak, szrádák, shikanzen, stb... ezt neveztem és a "tengerpart betonozásának") fejlesztésére irányuló állami beruházásokat, aminek gazdaságélénkítő hatása van a klasszikus keynsiánus tételek szerint. (ennek a keynsiánus tételnek az igazsága kérdőjeleződött meg az új gazdaság álltal -közvetve ez okozza a japán struktúrális válságot is) A kivitel technikáját most nem elemzem mert azt te is jól ismered.
Ez a jól működő összefonódás vezetett a buborékgazdaság néven ismert korszakhoz amely Japán aranykora volt.
Ám ez a rendszer összeomlott, a globalizáció és az új gazdaság kihívásai miatt (decentralizáció, neoklasszikus közgazdaságtan előtérbekerülése, az állam világméretű leépítése) Csakhogy japánban nem történt meg mindez. A buborékgazdaság összeomlása óta a régi módszerek szerint próbálják meg a gazdaságot növekedésre késztetni az egymást követő kormányok. Csakhogy ez már nem sikerülhet.
Mennyiben érinti mindez a zaibatsu rendszert? Nem sokban. A struktúrális válság miatt ugyan japánban recesszióról beszélhetünk, de ez a recesszió olyan "magas szintű vegetálás" amiről mi csak álmodhatunk. Vajon mi fog történni, ha japánban lebontják (decentralizálják) az államot ezáltal a gazdaságot mobillá teszik a társadalmi változások felé. Akkor a zaibatsu rendszer talpraáll és mivel nem lesz erős érdekérvényesítésre képes állam átveszi a politikai éltet irányítsát is (a korábbi kompromisszumos rendszerrel szemben). Ezzel ugyan bekövetkezik minden antiglobalista rémálma: a multinacionális vállalatok az állam irányítóivá válnak! Dehát az államnak a XXI. században már nem volt jövője. A világgazdaság kinőtte már a nemzetállami kereteket. Persze lehet félni a tamagocsi-pokémon fogyasztók hatalmától (mert közvetve róluk van szó) De ebben a szép új világban mindenkinek lesz helye akinek pénze van!
A keleti modell még "diktatórikussága" közepette is sokkal humánusabb mint a mi piacorientált,kizsákmányoló,kitaszító kapitalizmusunk.
Ki élt évszázadokig a kínai térképeken,selyemhernyókon,kerámián?
Megbuktál. A hozzászólások idejéből látható, hogy én mindent fejből írtam, mindenre azonnal tudok reagálni. Eleve szkeptikus vagyok azokkal szemben, akik totális magabiztossággal nyilatkoztatnak ki dolgokat, aztán kiderül, hogy nem tudnak mozogni a saját témájukban, soha nem gondoltak végig semmit, csak X.Y. karosszékben kitalált gondolatait böfögik föl gondolkodás nélkül. Látod: ez a keleti modell, és én nem kérek belőle.
