Ilyen szimpatikus ember szerintem meg nem is volt a torzsasztal vendegei kozott.
es maaarha sok kerdesre valaszolt am!
Nagy vagy Kriszta, gyere vissza maskor is! :)
Szöulból jönnek haza a magyar olimpikonok. A Sportcsarnok (RIP) zsúfolásig tele. Jönnek az emelvény felé. A biztonsági őrök között egy 16 éves csillogó szemű fiú próbál befurakodni. Hevesen ver a szíve: meglátja Őt. Ott jön, boldogság az arcán, mosolyog, integet. Aláírásokat osztogat. A fiú minden erejét összeszedve közelebb furakodik és kinyúl a tömegből: egy papirost szorongat. És ekkor Ő RÁNÉZ! És mosolyog! Aláirja. És továbbmegy. Valószínűleg nem egész öt másodperc múlva már nem is emlékszik a fiatal srácra, ám ekkor hihetetlen dolog történik: visszanéz! Biztos, hogy nem őt kereste a pillantása, de ez felejthetetlen élmény volt a fiúnak.
Aztán később elsírta magát fenn az emelvényen, hisz a túláradó szeretet ömlött felé. Elindult kifelé. A fiú rohant át az embertömegen, hátha kint találkozhat vele, de elkésett. Többet nem látta szemtől szemben...
Gratulálok! Kívánom hogy légy boldog családoddal együtt!
Kérdésem: Hogyan lehet hozzájutni az egyes versenyek eredményeihez.Itt a magyar és főleg gyerekek versenyeire gondolok, pl béka seregszemle stb.Van interneten keresztül erre lehetőség?
Latom mindenki megnyugodott :) Nekem azert meg jar az agyam :)
Mi lenne az a dolog(barmi) amit ha megtehetnel, rogton megtennel/magad melle teremtenel? Mi az amit meg el akarsz erni? Van egyaltalan meg valami kihivas az eletedben? Gondolom felnevelni a gyermekedet - es azon tul?
1994-ben kihagytam a világbajnokság után, s decemberben volt a Csillagszóró, azt akarták, hogy induljak rajta, nagy pénzdíjért - ezen sem vettem részt. Pihenni akartam, nem számított a pénz akkor sem. Most már más a helyzet, hiszen van családom, fiam - de ettől sem váltam pénzéhessé, csak a gondolkodásmódja változik kicsit az embernek.
Zene: konkrétan nincs kedvenc zenészem, de inkább a régebbi zenéket szeretem, például a régi magyar filmek zenéit. Szeretem, ha valamiről szólnak a számok. A Sisters of Mercyt egyébként nem ismerem - csak a nevüket.
Amióta abbahagytam az úszást, az uszodától is eltávolodtam. Nincs meg a napi kapcsolat, a volt úszótársaimmal se tartjuk így a kapcsolatot.
Az edzőmmel természetesen időnként beszélünk, szoktunk találkozni - de ez sem az a napi kapcsolat.
Irígység mindig van, szerintem ez az ország egyik betegsége. Őszintén, egy picit fárasztó.
Kislányként nem volt nehéz elviselni, mert én nagyon szerettem az úszást, s nem volt bezártság érzésem, hiszen sok olyan helyre jutottam el, ahol magánemberként máig sem jártam volna.
Az edzőm írta az edzéstervet, 18 éves korom után azonban vitába szálltam vele - ebből voltak is néha veszekedések. Lefele akartam alkudni általában a hosszokból ;-))
Nincsenek sportdiplomációi ambícióim jelenleg. Kérdezték már néhány alkalommal, de jobban szeretek a családdal lenni.
1. A 100 hátat annyira nem sajnálom, hiszen én döntöttem így.
A 400 vegyest sajnálom, mert az évközbeni edzéseredmények alapján sokkal jobbat kellett volna úszni. Előtte edzőtáborban voltunk Phoenixben, 3 óra eltérés volt, s mindössze 2 nap jutott az átállásra - ez kevés volt, mert épp a harmadik nap voltam a legfáradtabb, amikor a 400 vegyest úsztam.
2. Ian Thorpe: azért ki is kapott az olimpián, véleményem szerint nagyon jó úszó, jó az alkata.
Én az olasz srácokról sem gondoltam volna, hogy doppingoltak. Nekem egyébként a holland lány, Inge Debruin volt "érdekes".
Mark Spitz ügyben nem tudok nyilatkozni, mert akkor még nem éltem ;-)
