Mazlink van, mert az andromedaval valo talalkoza elott 1-2 milliard evvel a Nap annyira felmelegszik hogy a Fold atlaghomerseklete eleri a szaz fokot, igy aztan bekesen itthon fohetunk meg a sajat levunkben:-)
Azért ez mégis más. A telekommunikáció korában egy "űr-remete" a Mars távolságában még nem szakad el a többi embertől, legfeljebb azoktól a bulizós lelkületű ismerőseitől (valamelyest), akik másképp se tudják elképzelni az életet, mint folytonos testközelben lazán szövegelve, komolyabb életcélok nélkül. Nyilvánvaló, hogy akik vállaják az emberiség előörsének funkcióját a felvázolt módon (vagyis egy-egy "bázis-mag" beüzemelésével a Mars különböző pontjain, de ott néhány évig egyedül), szinte folyamatosan kapcsolatban lesznek egymással, a Földdel és akár ismerőseikkel is, és nem csak a tudományos adatok csereberéje végett...
"Nekem ez rémálom." Olvasd el a http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9000053 2008.02.13. 23:21:27 (936) hozzászólást, és talán megváltozik a ráérzésed!
Ezek apróságok ahhoz képest, milyen eredményeket hozna egy ilyen vállalkozás, és fel lehet rájuk készülni, legalább is bizonyos mértékig. A többit meg elviselni a nagy távlat érdekében. Nyilván nem egy szórakoztató kirándulás kedvéért menne, aki vállalja. A Netezés a legkisebb probléma, mert az évek során az is sokat fog változni, és az sem lehetetlen, hogy a Mars keringő szondáinak egyike helyi szerverként szinte percrekész adatbázis lehet. Vagy egyszerre több témát futtatsz a keresőben...
Meglepő, hogy önként elviselnéd az egyedüllétet. Még netezni se lehetne normálisan a negyedórás válaszidők miatt. Bármilyen betegség, akár egy fogfájás valóságos katasztrófa. Nekem ez rémálom.
Brian W. Aldiss "Amíg világ a világ" című regénye hasonló esetről szól, részletesebb kidolgozásban...
Én egyébként szívesen mennék egy életfogytig tartó űrutazásra, sőt: kifejezetten szeretnék menni! De mivel szeretném a realitást is, csak úgy vállalkoznék ilyesmire, hogy legyen annak határozottan komoly haszna az emberiség számára. Ezért most, 2008-ban, a jelen technikánkkal nem a Proximára vagy a Barnard-csillagra kívánkozom (bár nagyon is érdekelne, hogy mi van arrafelé), hanem csak ide, a szomszédba, a Marsra. Az életfogytiglant úgy értem, hogy nem jövök vissza, hanem a megérkezés után nekiállok beüzemelni az előzőleg odaküldött lakómodult, majd a szintén külön szondákkal küldött szerszámokkal, gépekkel és anyagokkal elkezdeném bővíteni a "bázis-magot", valamint megalapozni a helyi anyagok segítségével az életfogytig tartó ottlét lehetőségét. Egyedül szeretnék utazni ugyanis, mert a jelen technikával (hacsak rendkívüli fejlődés nem történik rövid időn belül) minimum fél évig tart az odautazás, és azidő alatt a most folyó tervezés szerinti 5-7 fős legénység lelkileg vagy fizikailag is halálra unja egymást. Ráadásul túl nagy probléma lenne ma még ekkora létszámú legénység oda-vissza utaztatása. Késlekedni azonban kár lenne az ember Marson megjelenésével, és a kb. egy nagyságrenddel könnyebben kivitelezhető egyszemélyes, "csak oda" expedíció előkészítheti a fogadóállomást az évek múlva esedékes nagyobb létszám részére. "Magamnak való" fickó vagyok, jól meglennék egyedül, ha van az űrkapszulában elég olvasnivaló (elsősorban mindazon dolgok megismerése és megtanulása végett, melyeknek híján nehezen boldogulnék azon a kietlen bolygón), és egyedül utazva nem lennének összezártsági komplexusaim önmagammal. További részletek végett figyelmetekbe ajánlom itt az Index Fórumon az "Utazás a Mars bolygóra" című topikot!
Höhö...80 évre elegendő sört nem is tudnánk vinni!Ahhoz külön kocsma űrhajó kéne! De oda meg hogy jutunk át!
Amúgy meg 80 év alatt az űrhajó anyaga szétporladna... így mindenki átmenne a kocsma űrhajóba. Ott meg nagy lenne a tumultus, én meg nem szeretek sokat várni a sörömre... :-( Tehát még egy indok amiért nem.
A technika fejlodeserol csak annyit,hogy ha elindulsz, es felgyorsitassz, picit lassabban telik az ido. Hogy a technika haladasa utolerjen 20-30 ev mulva, akkor meggyorsabb hajokra lesz szukseg, ennek kivitelezesehez. Marpedig tudjuk, hogy ha valami targy sebessege minel jobban megkozeliti a feny sebesseget, annal lassabban telik szamara az ido, kint meg felgyorsul. Szal eltelne par ev ugy is... Ki tudja... En mennek, ha lenne uticel, meg nem ezekkel a vacakokkal szallnank fel, amit jelenleg ossze tudnak dizajnolni...
Nos, igazad van, nem meséltem el a történetet, csupán néhány bizonytalan támpontot adtam úgy a címet, mint a megjelenés helyét illetően. Minderre magyarázat, hogy kb 20-22 éve olvastam...
Reméltem ráismer valaki...
És a történet néhány mondatban:
Szervezik az első csillagközi utazást. Toborozzák a legénységet. A hajó hatalmas, biztosit minden feltételt a több generáción át tartó utazáshoz: élelmiszertermelés, oktatás, művelődés, szórakozás, egészségügyi ellátás, stb.stb. Az indulás megterheléseit kiküszöbölendő (talán? nem emlékszem) a legénység álomban teszi meg a kezdeti időket. Aztán beindul az élet, kapcsolatok szövődnek, gyermekek születnek. Aztán különféle betegségek ütik fel a fejüket, amiket aztán vagy a földi útmutatások segítségével küzdenek le, vagy megoldódnak maguktól. Sokminden történik még: pártoskodás, miegymás...
Folyik az oktatás is, és mint egy vallási tételt kihangsúlyozzák: A legutolsó szektorban van egy ajtó. Ha valaki végképp kilátástalannak látja a jövőt, átléphet rajta, de onnan nincs visszaút.
És a történet végén valaki átlép rajta.
És itt következik a slusszpoén, amit nem lőnék le, de talán egy kis logikával ki lehet találni.
(Főként, ha figyelembevesszük a topikban is már felmerült azon gondolatokat, amelyek azt firtatják, érdemes-e egyáltalán elindulni....)
Valamikor, egy messzi-messzi galaxisban...
... Talán a Galaktika vagy a Metagalaktika egyik számában megjelent egy történet.
Szerzőre nem emlékszem, a címre is csak homályosan, talán: Az első csillagutazás - vagy valami hasonló.
Generációs űrutazoknak indulás előtt érdemes lenne elolvasnia, és elgondolkodnia a slusszpoénon.
Ismerős valakinek a történet? A szerző, pontos cím, és hogy pontosan hol fellelhető?
Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de én most is éppen egy űrutazáson veszek részt (az értelmes életet keressük ;) Jelenleg az Alfa Centauri közelében vagyunk, alig 4,3(?) fényévnyire. Adios
Teljesen világos, tehát soha nem érdemes elindulni, mert a mindig haladóbb technikával készülő járművek, mindig utol fogják érni a korábban indulókat.
Szerintem ezt küldd el a NASA-nak, mert szegények évtizedek óta el vannak tévedve :)
Ha a fejlodes olyan gyors lenne mint a szamitastechnikaban,akkor mar egy 2 eves ut is folosleges lenne :) Es annal a sebessegnel ki a franc maszkalna ki allandoan megnyomni a reset gombot?
Urturizmus, 2050: Holgyeim es uraim! Ha az ablakon balra kitekintenek, lathatjak az elso szovjet melyuri urhajot, amit epp most elozunk meg. A Vosztok-0 nevu hajot, fedelzeten harom kozmonautaval, 1960-ban, meg Gagarint megelozve bocsatottak fel Bajkonurbol, de a tul nagy kezdosebesseg miatt elhagyta az orbitalis palyat. Szerencsere a hos szovjet mernokok mindenre felkeszultek, es igy a fedelzeten harom hibernalo szekreny, szaz evre elegendo vodka, mahorka es kartya van az urhajosok szamara. Egyetlen problemat az jelenti, hogy mire uticeljukat, az Alpha Centauri egyik bolygojat elerik, ott az azota felepult szalodaktol es nyaraloktol egyresz nem fognak tudni leszallni, masreszt a kornyezetvedelmi hatarerteket meghalado zajterhelesuk miatt azonnal el kell hagyniuk a bolygonak meg a kornyeket is. Mivel a Szovjetunio egyreszt ezt az urkiserletet sohasem jelentette be, masreszt az allam azota jogutod nelkul megszunt, es nincs, aki diplomaciai botranyt krealjon ebbol a jelentektelen ugybol, igy a tervek szerint a USAF emberiessegi megfontolasbol egyszeruen szetlovi a piheno amerikai nyugdijasokat zavaro urhajot.
