Nekem még a Szabolcs is tetszik, meg a Bátor és a Bors is - biztos azért, mert ismerek ilyen nevű kisfiúkat. Mikor a lányaimat neveztem el, akkor szempont volt, hogy olyan virágnév legyen a nevük ami névként is természetes, szóval ne Orgona, hanem Rózsa.
Ezek szerintem is tök jó nevek. A Zsolt, a Bulcsú, a Botond, a Koppány is tök oké. Én az ilyen "Füvellő" jellegű nevekkel nem tudok mit kezdeni, meg azokkal, amiknek túl "direkt" a jelentésük (Bátor, Vitéz, Bajnok stb.).
konkretan olyan kene amiben latszik, h egy 2 hetes, 2 honapos stb gyerek mit csinal. ( nagymama termeszetesen meg van gyözödve, h az ö unokaja egy különlegesseg es ellenörizni szeretne. igazabol tenyleg eleg egyedi a kislany)
Szerintem egyébként nagy bunkóság valakit a neve miatt csúfolni, vagy gúnyt űzni belőle, mert egészen egyszerűen senki sem tehet arról, hogy úgy hívják, ahogy, és nem ő választotta. Én szeretem a különleges neveket, szerintem büszkének kell lennie annak, aki ilyet visel. Főleg az egyediség miatt.
A férjem egyik haverja nagy magyar, a vezetékneve valóban magyar, helynévből ered, és dupla mássalhangzó is van benne. Ő teljesen direkt módon olyan keresztneveket választott a fiainak, amiket NEM lehet külföldön normálisan használni, sem lefordítani idegen nyelvre. A nagyobbat Csabának hívják, a kicsi még anyukája pocakjában van, de Álmos lesz a neve.
eleg szomoru, h mara a nevek politikat is jelentenek. nekem pl nagyon tetszett 30 eve az Emese (Nagy-hoz). ma nem adnam ... es csak az "ösmagyarsaga" miatt. szomoru ... ( h en is mar ilyen hülye lettem)
egyebkent en csak olyan nevet adnek a gyerekemnek amit nagyreszt a vilagban ki tudnak ejteni, nagyjabol le tudnak irni es egyertelmü, h lany v fiu.
baratnöm Eva. nem igazan tetszik, de sokszor irigylem a nevet.
Hát, az enyém meg egy elcsatolt területen fekvő városra utaló vezetéknév, ószövetségi utónévvel. Emiatt egy csomóan könnyes szemmel akarnak magukhoz ölelni: "Drága erdélyi testvérem!" Aha. Egyetlen magyar nagyszülőm volt, azt is Horváthnak hívták. Magyarosított vezetéknevű német-sváb-magyar ivadék vagyok a román-szerb-magyar határvidékről, illetve Dél-Baranyából. :)
Amúgy én is megbékéltem a nevemmel, csak az a bajom vele, hogy nagyon hosszú. Leírni is, kiejteni is.
Megjegyzem, én sem adnám egyiket sem a lányomnak, ha lesz. Még jó, hogy fiam született, mert lánynévvel nagy bajban voltunk, asszem ide is írtam annak idején pár hozzászólást a témában. Ami nekem most is tetszik, az az Éva.
Ismerősi körömben egy magyar-spanyol házasságból született kislányt Inikának hívnak, egy magyar ismerősöm lánykája pedig Szinta. A Szinta vajon ősi magyar név, vagy alkotott? Az Inikát pedig azért választották, mert magyarul és spanyolul is ki lehet mondani, ellentétben mondjuk az Enikővel, vagy a Juanitával.
de pl arra szerintem 0% esely van, h valakinek ugyanaz legyen a kereszt + vezetekneve, mint nekem es megis.
az osztrak allampolgarsaghoz kellett kikernem mindenfele adatokat Mo-rol, pl h nincs adossagom es majd elajultam mikor közli a nö, h x szazezer be nem fizetett SZTK-m ( v ilyesmi) van!
csak neztem ...
aztan elnezest kert, h az ö hibaja, mert ilyen nevnel eszebe sem jutott az anyja nevet megnezni. igy tudtam meg, h Budapesten van egy nevrokonom.
Igen, ezzel egyetértek. Nekem ugyan furcsa, de el tudom fogadni, hogy ők így látják jónak.
Az is lehet, hogy valaki úgy tud "felejteni", hogy a másik gyerek nevét egy új gyerek megtölti élettel, és így az előző gyerek fájdalmas emléke elhalványul.
Én babonából nem merném, de hát a babonát is épp elég hülyeségnek és cikinek tartom... :)
Korábban hülyeségnek tartottam a szülő nevét adni a gyereknek, aztán megszületett a fiam, aki tiszta apja volt, és azt mondtam, hogy na, most már átérzem a helyzetet... Ráadásul az anyakönyvvezető rosszul töltötte ki a lapot, és beírták a gyerekemnek az apja nevét keresztnévnek. Amikor megkaptam a születési anyakönyvi kivonatot, egy pillanatig eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha mégis maradna az apja neve (pedig korábban úgy álltam a névválasztáshoz, hogy 2 nevet tutira kilőttem: az apáét és az enyémet), de aztán persze mégis visszaküldtem javításra a kivonatot...
Állatos példa: Tavaly 10 évesen el kellett altatnunk a macskánkat (akit mellesleg Barkának hívtak, fiú volt, ezért nem tudok napirendre térni Benedek Tibor Barka lányának a nevén :)). Most lett 2 új macskánk, egyévesek, menhelyről hoztuk őket. Nevet adtunk nekik (ill. csak az egyiknek, mert a másiknak már a menhelyen is volt neve), a fiú Frici lett. Teljesen más színű, mint Barka volt (Barka szürke volt, Frici fekete-fehér), de néha ránézek, és tisztára, mintha Barka nézne rám. Mondtam már neki néha Barkát (nem tévedésből, hanem mert pont ugyanúgy nézett, mint ő), és őszintén szólva nem áll tőlem távol az se, hogy mégiscsak Barka legyen Friciből. De nem lesz...
De azért emiatt egy kicsit meg tudom azt is érteni, aki mégiscsak ugyanazt a nevet adja.
Ismerőseink között is volt ilyen eset. Első, várva várt kislány halva született. :( Lehet, hogy nem is anyakönyvezhették, ezt nem tudom, nem értek hozzá, de Mónikának hívták és sokat emlegették. Aztán született még egy kislányuk, és őt is Mónikának nevezték el. Az ismételt névadás lehet, hogy fura, nekem is az, de annyira együttérzek a szülőkkel, úgy vagyok vele, ők voltak ebben a helyzetben, ők tudják/érzik, miért pont így döntöttek, én ezt kívülállóként nem ítélhetem meg.
