Tudom, hogy ez már egy nagyon régi hsz, de meg tudná valaki mondani, hogy mi volt ennek a Discoveryn vetített dokumentum-sorozatnak a magyar címe? Mert sajnos nem tudtam róla, hogy ment, de mióta tudom, vadászom rá. Állítólag több részes volt, és minden epizódot Gary pár perces bevezetőjével kezdték.
Itt van egy részlet belőle:
Ha valaki akár évek múlva reagálna rá, akkor is hálás lennék :-)
A R&G dvd-t 950 forintért vesztegetik a Tescoban egy ideje. Gondolom máshol is. Csak tudnám, mi történt a fillmforgalmazókkal, hogy kiadták egyáltalán. A kutyának se kell ez a szuperjó film...
Már régebben is figyeltem a topikot, de miért halt ki? Van kedvetek feltámasztani? Mert én szívesen jövök, ha nem leszek egyedül :-) A Ros és Guil halott egyik kedvenc filmem, zseniális, fő kedvec színészem pedig Gary, de Timet is nagyon szeretem, ha tehetem, megnézem bármiben.
Ennél többet most nem ís írok, hátha nem reagál rá senki, akkor ne koptassam feleslegesen a billentyűzetet :-)
Ha eseteg valakit érdekel, akkor pár hónapja van egy Gary weblapom. Nem egy nagy színvonalú, de nem találtam más magyar oldalt, amik meg voltak, azok már pont úgy kihaltak (vagy meg is szűntek), mint ez a fórum...
Kedvenc színészeim egyike Gary Oldman, jó volt olvasni a hozzászólásokat róla és másokról, filmekről.
Sokszor láttam A Rosenkrantzot, imádom!!!!!!!!!!!!!!!!!
Tim Rothot, Garyt, magát a filmet. Kár, hogy a tévékben csak a gagyi baromságokat vetítik. Nem igaz, hogy ennyire ostoba és hül.e a "nép", hogy nem vevő az ilyen filmekre. Sokan nem is ismerik ezt a filmet, pedig biztosan másnak is tetszene. Én véletlenül láttam meg, a Hamlet után vetítették egyik este. Azért figyeltem fel rá, mert lányom kedvence a Harry P. óta GO, és így néztük meg ezt a filmet is. Azóta sokat olvastam más filmjeiről is.
Szia Sedi!
Nekem is Gary az orok kedvenc. 1996 ota imadom,en eloszor a JFK-t lattam tole.
Az otodik elem szerintem is nagyon jol sikerult,es Gary magyar hangjat is nagyon eltalaltak!!!:)))
amit még hozzáfűznék a fentieken kívül :-) :
Ötödik Elem az egyik kedvenc filmem. egyszerűen imádom a stílusát, olyan, mint egy képregény filmbe öntve a pont megfelelő, pörgős stílusban. a jó az jó, a gonosz az gonosz, és ami megkülömbözteti a többi filmtől az a csöppnyi kis önirónia. hát ezért...
Nemrég volt a tévében a Sid és Nancy. Látta valaki?
Hihetetlen, hogy mit alakított Gary Oldman. Korai, 80-as évek beli filmje, tök fiatal volt még. De az volt az érdekes, hogy a filmben nem egy jól játszó színészt láttunk, hanem a feltámasztott Sex Pistols-tag Sid Vicious-t, aki enyhén hasonlít Gary Oldmanre...
Színészkirály!
Szevasztok!
Ha valakit érdekel és tudja fogni ma a Discovery Channelen lesz egy dokumentumfilm kb. 22:00-tól, aminek sok köze van Gary Oldmanhez. Azt nem tom hogy mi mert csak azt láttam a bemutatóban hogy mintha ő készítette volna vagy mi.
Na ciao!
Végre sikerült megnéznem a Rómeó vérziket. Mindenkinek ajánlom, a filmet nézve nekem a Leon, a profi ugrott be (bár ez egy évvel előtte készült). Oldman nagyon jó. Kész sztárparádé a film (ehhez képest az egyik legeldugottabb polcon találtam): Lena Olin, Juliette Lewis, Michael Wincott, Ron Perlman :), Roy Scheider meg egy a Scorsese filmekből ismert maffiózós arc (ő volt a főzőcskézős gengszter a Nagymenőkben).
A 2000-ben készült The Contendert mikor fogják itthon játszani? (ebből a filmből jelölték idén Jeff Bridges-t Oscarra ffi. mellékszereplő kategóriában). Vki. esetleg tudja?
Onnan származik, ahol a férfiak kocsmai verekedésekben egyenlítik ki rendezetlen számláikat, ahol minden pofon duplán számít, ahol az emberek sűrűn néznek a pohár fenekére. Gary Oldman nem szívesen beszél a magánéletéről. Gyerekkoráról különösen nem. London New Cross negyedének nyomora, sötétsége mélyen beleivódott a zsigereibe. Talán azért tud
Olyan hitelesen szólni a lelki nihilről, a fájdalomról. Ebben a munkásnegyedbon nevelkedett, utcai bandákhoz verődve, menekülés gyanánt az otthoni szürkeségből, süket csendből. 'hengerősz apja veszélyes örökséget hagyott rá: „Alkoholista vagyok, miként az. apám is az volt. Ez a mi családunkban örökletes betegség” - vallja ínagáról leplezetlen őszinteséggel.
Gary hétéves volt, amikor a papa magára hagyta őt és édesanyját. Tizenhat évesen aztán felhagyott az iskolával, és elköltözött hazulról, a barátnőjéhez. Minden jel arra utalt, hogy végleg a csellengők táborához csatlakozik: fanatikusan vonzódott a focihoz és a játékautomatákhoz. Szerencsecsillaga vezérelte a színészet felé. Tizennyolc évesen beállt egy amatőr színtársulatba.
Érzőkény tehetsége hamarosan kitűnt, így ösztöndíjjal felvételt nyert a Rose Bruford színiiskolába, amelynek elvégzése után a Channel Four társulatnál várták kisebb színészi feladatok. A szívében gyengéd rosszfiú „képét” öltötte magára. Egy időben közel került minden angol színész álmához, a Royal Court Theatre-hez csakúgy, minta Royal Shakespeare Companyhez.
Filmes pályafutásának kezdete Mike Leigh Mean Time-jához fűződik a nyolcvanas ővele elején, majd 1989-ben megkapta első tengerentúli felkérését a Gyilkos törvényben. Azt megelőzően - még brit „színekben” - jelentőset alakított a Sid és Nancy drogos punk figurájának szerepében. Megrázó hitelessége kapcsán elismerte a kritika, hogy az új nemzedék ifjú tehetségével számolni kell. A Ke-gyelmi állapot című nagyvárosi thriller hozta vissze a kamerák előtt Sean Pean-nel. Ebben a filmben skizofrén gyilkost alakított. Baljós ábrázata, kissé homályos tekintete alapján a rendezők előszeretettel választották rovott múltú, deviáns figurák megformálására. Ennek kapcsán egyszer megjegyezte: „Amikor Hollywoodban kiejtik a nevemet, kétségkívül nem egy Cary Grant típusú fickóra gondolnak. Rendületlenül a rossz megtestesítőjének akarnak látni. Mindennek az a jó oldala, hogy szinte mindig meghalok a filmek végén. Még Dennis Hopper barátom is azt mondja, aki szintén jó néhány őrültet alakított már, hogy senki nem hal meg olyan gyakran a filmvásznon, mint én. De bevallom, engem ez nem rémít el, mert utálom a folytatásos filmeket.”
(Folytatjuk.)
„A legtöbb szerep, amelyet megformáltam, egyenesen a börtönbe vezethetne. Sokáig hittem abban a teóriában, mely szerint egy színész a szerepein keresztül megszabadulhat a démonaitól.” A „messziről jött angol” a régmúlt és a közelmúlt démonaival szállt hadba, amikor hollywoodi karrierje két legmeghatározóbb rendezőjé-nek ajánlatát elfogadta. Gyors egymásutánban készítette a JFK-t Oliver Stone-nal és a Drakulát Francis Ford Coppolával. Mindkét esetben alapos kutatómunkát végzett. A Kennedy-gyilkossággal vádolt Oswald megformálására készülve minden rendelkezésre álló filmkockát megnézett, minden fellelhető újságcikket elolvasott, sőt Texasban töltött egy hónapot, hogy megszólaltassa Lee Harvey barátait, rokonait. „Szeretem azt, amit lerom-bolok, és lerombolom azt, amit szeretek.” Amikor a Drakulára készült, szüntelenül a Sting-dal-refrént ismételgette magában. A román folklórtól a nyelvleckékig egyéni kutatások nyomán építette fel a maga Drakula-verzióját. Minden korábbinál nagyobb kihívás volt számára az általa bukott angyalnak elképzelt gróf alakjának életre keltése. Bravúros átváltozási képessége miatt nemhiába hasonlították már korábban is Robert De Nirohoz. Lelassult mozdulatokkal, fakó hangon, királyi méltósággal ábrázolta a figurát. Sokkal inkább felbolydult léleknek, mintsem deviánsnak vagy a rossz szellemének. „Drakula számomra olyan, mint egy ízletes koktél. ördögi. Stoker regényének olvastán arra a következtetésre jutottam, hogy hozzá hasonló lények valóban léteznek a Földön.” A szinte némaságra ítélt, a történelmi-politikai rejtély légkörét sugalló Oswald után Coppola Drakulája lett Gary Oldman hollywoodi megkoronázása: Tony Scott Tiszta románcával, Luc Besson Léon, a profijának üldözőjével nem sokára a „rossz angyalának” szerepkörét folytatta. Közben olyan meghatározó szakmai barátságai szövődtek Coppolával, Tim Roth-tal, Oliver Stone-nal, amelyek felbátorították a tengerentúlon maradásra. Oldmant mindig is jobban vonzotta a piszkos nagyvárosuk nyüzsgése, mint a kaliforniai napsütés. Beverly Hills-i villájából lenéző mosollyal tekint a filmiparra és azokra a kollégáira, akik mindig meghatározott üzleti céllal reggeliznek vagy vacsoráznak együtt.
(Folytatjuk)
Sokan már-már nőies érzékenysége, sebzett lelke számlájára írják Oldman alkoholizmusát, időről időre történő elvonulásait különböző klinikákra, elvonókúrára. Ezt az átkos szenvedélyt számos kapcsolata megsínylette, így két házassága is. Hosszas perlekedések, csaták előzték meg a vá-lásokat. Ebbe a csatába „sétált” bele a gyanútlan Uma Thunnan, aki rövid ideig a második Oldman feleség státusát élvezte. Majd jött egy másik, immár véglegesnek hitt nagy szerelem Isabelle Rossellinivel. Két magányos, zárkózott, szemérmes szív egymásra találása New Yorkban, a közös élet Isabellával és két gyermekével, Electrával és Robertoval. A Beethoven életéről forgatott Halálos szerelem című film hozta össze őket. És Gary, a javíthatatlan fogadalmat tett, hogy végleg búcsút mond az ivásnak. De harmadik házasságra végül mégsem szánta el magát. Maradt azóta is a barátság élete legintelligensebb asszonyával, Isabellával. Nagy for-dulat Oldman színészi arculatában a roman-tikus, szerelmes „hősé”, amilyen A skarlát betű vétkező lelkészéé. Családi-baráti légkör lengte körül az amerikai irodalom egyik gyöngyszemének filmre adaptálását. Demi Moore-ral Bruce Willis okán is meghitt, harmonikus szak-mai kapcsolatba került, hiszen vele játszotta Az ötödik elem üzletembe-rét. Romantikus, már-már érzéki alakítása nem hozott a filmnek átütő sikert, mégsem maradt észre-vétlen. Új sexszimbólumról, Laurence Olivier kései utódjáról be-széltek Hollywood horizontján. „Sokan holdkórosnak tartanak - nyilatkozta A skarlát betű kapcsán Oldman. - Arthur Dimmesdale alakja nagyon köze1 áll hozzám. Érzékeny lelkű, gyengéd. Olyan alakí-tásra törekedtem, amely mind-annyiunk fájdalmait felszínre hozza. És ezek nem kötődnek adott ko-rokhoz, mint a szerelem, a húség, a tisztesség. Mindannyian tele va-gyunk zavarokkal, függőségekkel, titkos érzelmekkel, bűntudattal, előítéletekkel. Rendkívül ösztönző volt számomra egy olyan filmben játszani, amelynek, fő témája a szerelem.”
(Folytatjuk.)
Gary Oldman soha nem tartozott Hollywood nagy kegyeltjei közé. Démonok és fantomok megformálására, sötét, erőszakos alakításaira hűen rímeltek magánéletének szélsőségei. A Sid és Nancy idején kórházban kötött ki a drákói fogyókúra miatt. A Draculát folytonos rendőri zaklatások közepette forgatta, ittas vezetés miatt fogdába is került. Ám az igazi „csapdát” mindvégig feldolgo-zatlan múltja jelentette. Hogy egye-bet ne említsünk: hétéves kara óta nem látott iszákos apjával annak halálos ágyánál találkozott újra.
Gary a Rosencranz és Guildenstern halott című filmje óta nem forgatott brit földön. Már régen kikí-vánkozott belőle egy ital-, drog-, szex-, erőszak- vagy éppen bulimiafüggóségbe „börtönzött” emberekről szóló külvárosi mese - vagy ahogyan ó fogalmazott: „az emlékek bluesa” -, amelyben hadba száll, egyszersmind leszámol önnön múltja démonaival. Ez a film lett a Nil By Mouth. „Nem szabad lenyelni”: ez a felirat olvas-ható a klinikán, ahol alkohol-elvonókúra zajlik. „Feltehetően én vagyok az első alkoholista a mozivilágban, akinek az elvonókúrája versenyben szerepel a Cannes-i filmfesztiválon” -jegyezte meg sajátos humorával a film európai be-mutatója alkalmá-ból.
Rendezői debütálásához nem ke-vés baráti szívessé-get volt kénytelen igénybe venni. Több mint három évig házalt, reménytelenül kopogtatott a produ-cerek ajtaján ön-életrajzi ihletésű forgatókönyvével. A Léon, a Profi, majd Az ötödik elem révén kapott segítséget Luc Bessontól, aki elvállalta a film produ-ceri munkálatait. „Ha van értéke a filmnek, akkor az a tisztesség. Jó néhány filmet láttam, amelyik a londoni külvárosokról szól, arról a közegről, ahol nevelkedtem - meséli Oldman. -Mindegyiket hamisnak, mesterkéltnek éreztem. A Nil By Mouth mindarról szól, amit ott. megéltem vagy megfigyeltem, mindazokról, akik közel. álltak hozzám és nyomokat hagytak bennem. Ezt a már-már elviselhetetlen valóságot közelítettem meg.” Oldman a brit. film realista-dokumentarista vonulatához zárkózott fel, olyan, számára is etalon értékű elődök sorába, mint Ken Loach, Tony Richardson, Mike Leigh.
A sötét realizmusa, kemény dialógusai miatt főként európai szakmai berkekben becsült alkotást sokan Scorsesével, John Cassavetesszel is összefüggésbe hozták. Hatások ide vagy oda, Gary a maga öntörvény-ségével meggyőző. Néhány sikerte-len kiugrási kísérlet a romantikus, könnyedebb, hagyományosabb sze-repek iránytuba (Halálos szerelem, A skarlát betű) is közrejátszott abban, hogy a rendezés felé forduljon. „A filmszínészet hihetetlenül jövedelmező mesterség, jól lehet belőle élni, beutazhatod a világot, figyelemre méltó emberekkel találkozhatsz. De húszévnyi filmezés, televíziózás és színpadi szereplés után olyan érzésem támadt, hogy mindent eljátszottam már.”
(Vége)
Igen én kimondottan csak ezeket szeretem:-))
A legjobbak szerintem Malkovich, Oldman, Tim Roth..
Vannak persze még jó színészek, sőt nagyon jók is, de ők viszik a pálmát.
Én speciál kimondottan utálom az ilyen jólfésült bájgunár Capriccsókat és tom krúzikat, a Hjú Grantről és Rásszel krórol már nem is beszélve.
Csatlakozom, kiegészítve Oldman Hannibal-beli alakításával: Mason Verger, a milliomos elgyötört, fáradt hangja (feliratosan láttam) egyszerűen ZSENIÁLIS volt, és ez (ha vki a szerepért a hangját is képes így "eltorzítani") nekem a szerepátlés magasiskolája, aki erre képes ott van az elitben.
Az RTV sorozatot, ha lesz időm ideteszem.
Üdv!
Gary a 2. kedvenc színészem. Zsenialitása abban rejlik,hogy állandóan képes megújjulni. Minden filmben más és más teljesen különböző karaktereket alakít méghozzá meglepően jól és hitelesen. Pl. a Halhatatlan kedves után totál megváltozott a véleményem Bethoveen-ről.
A mimikája, a mozdulatai, a szemtrükkjei olyan annyira zseniálisak és tükrözik azt, hogy ez nem egy eröltetett póz, hanem spontán jön. Talán az utsó két trágya film, mint az Elnök Különgépe, meg a Lost in Space az ami egy kicsit visszafogott volt, legalábbis, mintha nem élte volna bele magát a szerepbe, nekem úgy tünt.
Képes az ilyen filmeket is nézhetővé tenni, mert nem tudod elmulasztani a játékát.
Felreppentek ugye a pletykák, a zürös életéről, az alkoholizmusról, sok feleség, stb. Ennek ellenére Gary rendületlenül állta és állja meg a helyét a mai napig..
A Rosencrantz alapmű, tehát nem is említem, G.O. számomra ott kezdődik igazán. Aztán volt ugye még egy fantasztikusan jó Pokol Konyhája is, amiről nem feledkezhetünk meg. A Dracula (bármily bárgyú film is) abszolút megmutatta, hogy ezt a szerepet rá szabták. A Skarlát betű meglepő volt a sok negatív szerep után, de abban sem volt hiba.
A Tiszta Románcban valóban kevés ideig nyomul, de az a pár perc az ami a filmet nézhetővé, sőt JÓ-vá tette számomra! A Leon a profi szintén alapmű, nem hallottam még olyat, akinek ne tetszett volna.
És nem csak Reno, hanem Oldman neve merül fel gyakrabban a filmmel kapcsolatban. És valahol ő volt a "főszereplő" abban a filmben, mindamellett, hogy N. Portman és Reno is nagyon jók voltak.
Rómeo vérzik, hát ez a film is csak miatta nézhető volt szerintem.
Nem értek viszont egyet az 5 elem kritikákkal. Én aztán tényleg ki nem állhatom ezt a műfajt, de ez a film még engem is megfogott. Sajnos csak szinkronnal láttam és előszőr nagyon kiakadtam Gary magyar hangján, de minél többször nézem a filmet annál inkább megkedveltem ZORG-ot! Nagyon ott van a topon.
Valahogy én mindig jobban szerettem a negatív szerepekben (de ez másból fakad)
Egyszóval számomra Oldman a tökéletes gonosz!(ill. 2.-ik)
Tim Roth is nagyon jó színész, bár Gary-t nálam nem pipálja le. De kétségtelen, hogy nagyon figyelemre méltó. Tőle az abszolút kedvencem a Rosencrantz-on kívül a Sötétség Mélyén, ami már önmagában is egy hatalmas film.És persze ott van még a másik kedvenc filmem is a Szakács a tolvaj, a feleség és a szerető című remek kis alkotás is!:-)
AAzok akik színházban fel tudtak nőni a sszerepeikhez, "megtanulták" a mesterségüket. Az ilyen színészeket mindig többre értékeltem, teljesen más teljesítményt nyújtanak, nem érzem azt hogy bármit is imitálnának, tökéletesen azonosultak szerepükkel, nem úgy mint azok a "csillogó" sztárok, akiket az utcáról szedtek fel, mert "good-looking" actors/actress.
Micsoda? Nem ismerik és elismerik?
A két legnagyobb arc!
Persze JM után!:-)
Gary zseniális színész, mint mindenki aki színházban kezdte. Az utolsó pár "amcsi" filmjétől eltekíntve minden filmje zseniális.
A Rosencrant az egyik legrégibb és legjobb.
Hatalmas rendezés, hatalmas forgatókönyv és a legkiválóbb szereposztás. Tim Roth és Oldman kettőse nagyon feldobta a filmet és megszeretteti magát a nézővel.
Tim Roth lassan került felszínre, mára már ő is ismert lett valamilyen szinten. Ha más nem Tarantino jóvoltából.
Én rengeteg nevenincs kis filmjét láttam és mondhatom érdemes színész. Fantasztikus alakításai felemelték számomra őt is a "nagyok közé"
Benne van a top 10-be!!!
Azt olvastam valahol, h Oldman, de végül is mindegy. Jean Renot is biztosan kedveli, hiszen akkor nem forgatott volna vele annyit (Nagy kékség, Leon stb.). Oldman filmjének (Nil by mouth) Besson volt a producere és játszott nála a Leonban és az 5. elemben is. Valószínűleg mindkettő a kedvence lehet.
