Felhívott a dealerem, hogy nagyon jó anyag érkezett hozzá. Felkerestem, és ismét megnyugtatott, hogy nagyon baró az angyag, úgy hívják: sötét-világos. Mondom, hogy akkor ne késlekedjen, passzoljon is gyorsan egy szálat a mancsomba... Este hazatérvén, apámmal futok össze a lakásban:
- Öö, csak az erkélyre megyek levegőzni - mondtam.
És rágyújtottam az élvezetek rúdjára. Húúú, bazz. Te, ez nagyon komoly volt. Sötét, világos, sötét, világos - tényleg láttam. Olyan effektek voltak... Na - mondom - irány a haver, mert ezt meg kell ismételni. Üzlet lebonyolódik, megint megyek haza, fater ismét a szobában kóvályog.
- Csak az erkélyre... - mondom ösztönösen.
- És megint 3 napig maradsz, mint a múltkor???
Hát sajnos elolvadt a hó, meg ráesett egy "kis" eső, úgyhogy el is múlt a jókedvem... Eshetne még egy kicsi pedig...
Tök jó! És még mindig van hó... Annyira örülök. Ilyen még nem fordult elő velem... Két napig egyfolytában örülni??? Valami baj lehet velem - már én sem vagyok a régi (de a hó legalább az :).
szűzhavat lapátolni éjszaka, nézni, ahogy csillog a lámpafényben, ne mondd, hogy nem jó!
nálunk viszont nincs szükség lapátolásra, bár attól függetlenül volt olyan már, hogy megtettem, néztek is rám hülyén, de ez az élvezet még azt is megérte! :-)
Ez volt az első reakcióm az idei első havazásra. Ma úgy éreztem boldog vagyok. Leesett egy kis hó. És csak Nekem. Ezzel ünneplem a 100. hozzászólásomat.