Sziasztok diákok!
Mindenkit, aki e néhány sort olvassa, arra kérek, a következőket vegye komolyan. Vedd komolyan, mert a probléma Rólad szól!
Az 1960-as évek előtt a diákok sokféleképpen érvényesíthették érdekeiket a politika világában, megvolt a lehetőségük arra, hogy különböző fórumokon keresztül kinyilváníthassák sérelmeiket a diákságot érő negatív hatások, befolyások ellen, képesek voltak összefogni és együttes erővel szembeszállni az „irányítókkal”. A „Nagy” problémákkal kapcsolatban éppúgy kifejezhették véleményüket és az általuk képviselt értékrendet, mint bármilyen „Kisebb” sérelemmel összefüggésben. Gondoljatok a hatvanas évek nagy diáklázadásaira, melyek bizonytalan gazdasági helyzeteket, inkorrekt kormányzatokat tükröztek, és gondoljatok olyan akciókra, melyek egy-egy egyetem és főiskola belső ügyeit érintették, például legyen az oktatás intézményen belül hallgatóbarát.
Az 1960-as években, méltán gondolhatnátok, voltak olyan célok, amikért érdemes küzdeni, ma azonban minden rendben van, mindenki boldog, mindenki annyi és olyan információhoz jut, amennyire és amilyenre valóban szüksége van. Lehet, hogy úgy érzitek, sokat tesznek értetek, olyan oktatásban van részetek, amilyet elvártok, azt kapjátok, amit kapni szerettetek volna, amikor arról ábrándoztatok, egyszer egyetemisták és főiskolások lesztek. Vagyis azt hiszitek, nincs olyan esemény, nincs olyan cél, amiért küzdeni érdemes? Tényleg azt gondoljátok, hogy minden rendben? Tényleg minden rendben van?
Meglepődnék, ha száz százalékban igenlő választ kapnék. Mert nincs minden rendben. Például nincs rendben az, hogy egy-egy felsőoktatási intézményben nem lehet 1000-1500 Ft alatt megebédelni, és nincs rendben az, hogy annyira kevés kollégiumi hely van, hogy a hallgatók nagy részének albérletben kell laknia a kollégiumi díj sokszor tízszereséért. Az sincs rendben, hogy rengeteg hallgató úgy érzi, nem azt kapja a felsőoktatástól, amit szeretne, az sincs rendben, hogy a kreditrendszerben mindenki annyi tantárgyat vehet fel, amennyit az államilag finanszírozott kereten kívül ki tud fizetni. Az sincs rendben, hogy a tankönyvek megfizethetetlenek, vannak olyan példányok, amik több, mint 10.000 Ft-ba kerülnek. Ráadásul épp most vezetik be a tankönyvek 0%-os ÁFA-kulcsa után az 5%-os kulcsot. Vagyis e téren emelkedés várható. Az sincs rendben, hogy a BKV diákkedvezménye csökkentésre vár, ne adj isten, eltörlésre kerül.
Számtalan probléma vesz körül bennünket, és úgy látszik ezek nem oldódnak meg maguktól. Ébredjetek fel és egy-egy estéteket töltsétek tájékozódással, olvassatok és kérdezzetek. Nekünk kell elérnünk, hogy olyan oktatásban legyen részünk, amilyet szeretnénk, amilyet megálmodtunk! El kell érnünk, hogy minden intézményben egyenként és egy nagy egyesült érdekképviselet keretében a mi érdekeink és képviselve legyenek azokban a döntésekben, amik rólunk szólnak.
E levél célja egy olyan országos hallgatói érdekképviselő csoport létrehozása, amely segít megoldani a problémákat helyileg és országosan is, segíti azokat a hallgatókat, akik úgy érzik, ötleteikkel jobbá tehetik a diákéletet, segít azoknak, akik úgy érzik, valami nincs rendben.
Írjatok a diak.elet@freemail.hu e-mail címre, mondjátok el, milyen problémákkal küszködtök és segítsetek abban, hogy a főiskolák és egyetemek között végre erős szövetség jöhessen létre a mi érdekünkben!
Higgyétek el, szükség van erre a hálózatra, a hallgatói önkormányzatoknak össze kell fogniuk a hallgatók érdekében, hogy elérhessük céljainkat, a Ti céljaitokat.
Szeretettel várok minden javaslatot, hogy kiépülhessen a szövetség.
Köszönöm
.