A víz világnapján minden ötödik gyermek pohara félig üres
Naponta 4000-en halnak meg egészséges víz vagy csatornázás hiányában
New York, 2005. március 22.
90 nappal azután, hogy a víztől rettegett a világ, Carol Bellamy, az UNICEF főigazgatója bejelentette: 400 millió, vagyis minden ötödik gyermek nem jut hozzá még az életben maradásához szükséges minimális vízmennyiséghez sem.
Ivásra, egy tál étel megfőzésére és a betegségek megelőzése szempontjából fontos kézmosásra egy gyermeknek naponta minimum 20 liter (kb. két vödörnyi) tiszta vízre lenne szüksége. Ennek hiányában a gyerekek könnyen elkaphatnak egy sor a fertőzött víz, ill. a rossz személyes higiéne által okozott betegséget.
Az UNICEF-nek a gyermekek helyzetéről szóló 2005. évi jelentése megállapítja, hogy a fejlődő országokban a gyermekek 21 %-a súlyos vízhiánytól szenved, mivel lakóhelyétől 15 percnyi járásra nincs egészséges vízforrás. Ezen kívül 2,6 milliárd ember számára nincsenek biztosítva az alapvető higiénés feltételek.
Bellamy így fogalmazott: „Az emberiség lelkiismeretén szárad, ha képtelenek vagyunk minden egyes gyermeknek legalább napi két vödörnyi tiszta vizet biztosítani. Tehetetlenségünk miatt naponta ezrek halnak meg, és ezt a tényt hallgatás övezi.”
Idén kezdődött a "Vizet az élethez" elnevezésű évtized, melynek célja, hogy minden otthonban, még a legszegényebben is, továbbá minden iskolában biztosítsák az egészséges ivóvizet és alapvető higiéniés feltételeket. Ez az ENSZ Millenniumi Fejlesztési Céljainak (MFC) egyik legfontosabb célkitűzése. A 4. számú cél éppen azt mondja ki, hogy 2015-ig legalább kétharmadával vissza kell szorítani a megelőzhető gyermekhalálokat.
A tiszta víz hiánya mindenütt együtt jár a magas gyermekhalálozással. A szub-szaharai Afrikában, ahol ötből csak négy gyermek éri meg ötödik életévét, a gyermekek 43 %-a fertőzőtt vizet iszik, és minden korttyal kockára teszi nemcsak az egészségét, hanem az életét is.
A szennyezett ivóvíz, a hiányzó szennyvíz kezelés, a nem megfelelő személyi higiéne, s az ezek által okozott hasmenéses megbetegedések és tífusz 4 000 gyermek életet követelnek naponta, s további milliókat tesznek beteggé.
„ Nem fejlődhet jól az a gyermek, aki nap mint nap fertőzött vizet kénytelen inni és egészségtelen körülmények között él”- hangsúlyozta Bellamy. „De ha javítunk a gyerekek életkörülményein, a család is erősödik, és a később születő gyermekek már jobb eséllyel kezdik az életet.”
1990 óta 77-ről 83 %-ra emelkedett, azaz egy milliárddal nőtt a tiszta vízhez jutó emberek száma a világon. Mégis sok még a teendő, hiszen 1,1 milliárd ember ma is közvetlenül folyókból, tavakból vagy utcai árusoktól, vagyis nem biztoságos forrásból szerzi ivóvizét. És most, amikor a víz iránti igény nagyobb mint valaha, a a vízkészletek hasznosítása során a mérleg nyelve rendre nem a legszegényebbek felé hajlik.
Az átlag kanadai hatszor annyi vizet használ naponta (326 liter), mint egy átlag indiai (53 l), és több mint 30-szor annyit, mint egy falusi lakos Kenyában (10 liter). Az egyes országokon belül is igen nagyok a különbségek város és vidék között. Az indonéz városokban pl. az emberek 89 % hozzájut az egészséges vízhez, míg vidéken ez az arány 69 % vagy még ennél is kevesebb (a számok természeseten a cunami előtti helyzetet tükrözik).
Ha folyamatosan biztosítva van a gyermekek számára az egészséges ivóviz, a higiénikus életfeltételek, és a gyermekeket megtanítják a személyes higiénére, drámaian csökkenek a halandósági és szegénységi mutatók. Javul a gyermekek egészségi állapota, növekszik a beiskolázási arány, s vele nő a társadalami igazságosság is. Akár egy iskolában felszerelt szivattyús kút vagy egy filléres házi víztisztító szerkezet is lehet e társadalmi változások kiindulópontja.
Bellamy szerint a nélkülözés addig nem számolható fel, amíg a vízhez való hozzáférést privilégiumnak, nem pedig alapvető jognak tekintik. A világ szemléletének kell megváltoznia, ha a fertőzött víz okozta halálozást és ennek súlyos gazdasági és társadalmi következményeit enyhíteni akarjuk.
„Veszélyes és hibás az a ki nem mondott vélekedés, miszerint a gyermekhalál a szegénység óhatatlan velejárója”-jelentette ki Bellamy. „Éppen ezek a gyermekhalálok fokozzák a szegénységet, zárnak be közösségeket a betegség, nélkülözés és reménytelenség ördögi körébe. Meg tudjuk törni ezeket a köröket, hiszen ennek gátjai elsősorban gondolkodásunkban vannak.”
Az UNICEF-nek több mint 90 országban vannak a vízhez jutást, a szennyvízkezelést támogató programjai.
(Az UNICEF közleménye)
Nem én nem azt mondom, hogy most már mindent le kell .........! Én is élni akarok még, de akárhogy is fáj ez az igazság, és ezt tudomásul kell venni. Persze az élet változhat, erre, arra, föl, le és ha csak rajtam múlik ez minnél későbbkövetkezik be. Én már annak is örülök, hogy végre jó idő van és mehetek pecázni:) Jó levegő, sőr bámészkodás stb. Ja és a csajok is lengébben öltőzködnek végre!
Nem is háborúra, járványra vagy természeti csapásra gondolok a vég okozójaként. Mert a természeti csapásokat és a járványokat kisebb-nagyobb emberáldozattal és környezeti pusztulással, mindig túléli a bolygó, ami után gyorsan begyógyulnak a sebek. Nem is háborúra, mert az a legnagyobb ellenkezésünkre is mindig lesz, mert léteznek olyan felettünk álló gazdasági érdekcsoportok, akiknek egy háború nagyon jól jövedelmez és mindent megtesznek azért, hogy kitaktikázzák a kirobbantását. Ebben inkább az a szörnyű, hogy több száz millióan állnak az utcán tiltakozva a háborúk ellen, mint kis hülye hangyák a bolyban, míg felettük valaki már régen eldöntötte a kérdést egy tollvonással. A véget a környezetszennyezésben, az energiahordozók és az édesvízkészletek kiapadásában lehet sejteni. Egy hirtelen klímaváltozás is nagyot üthet. Léteznek olyan előrejelzések, amik csak 1-2 évtizedre becsülik a jelentős, egész Földet érintő éghajlati átalakulást. Ha igaz lenne, akkor azt jelentené, hogy a bolygó minden részén átalakulna a mezőgazdaság, és be kellene rendezkedni teljesen más hőmérsékleti viszonyokra. Ha pedig egy nagyobb lehülés lesz az, ami a változást okozza, akkor extra energia pluszt jelent a hideg leküzdése.
Persze, megvan rá az elvi lehetőség, de szerintem ez a kultúra már gyökret ver olyan erővel, hogy ne okozzon végleges csapást még akár egy komolyabb háború, járvány, vagy természeti csapás sem.
Igaz, ez sokaknak a világvégét jelentené, de gondoljunk pl. a 30 éves háborúra; Európa nyugati részében micsoda rettenetes pusztítás ment végbe, akik átélték, ezt a háborút azonosították az Armagedonnal, de alig telt el néhány évtized, a kultúra és a tudomány szinte kivirágzott, mint erdőtűz után az aljnövényzet, és a kontinens hihetetlen sebességgel regenerálódott, mára az egész egy sort is alig érdemel a történelemkönyvekben.
A jövőt viszont nemigazán lehet előre látni, legfeljebb néhány évre lehet több-kevesebb biztonsággal prognózist felállítani, de mindig lehetnek tényezők, amik még ilyen rövid távon is bezavahatnak.
Mindenesetre olyan krízis, mint pl. a II. VH, aligha várható a közeljövőben, ellenben talán én még megérek egy komolyabb USA - EU összecsapást, bár inkább ezt amolyan hidegháborúnak, gazdasági versegésnek gondolom majd, mint Szu vs USA 40 évig tartó kölcsönös erőfitogtatását.
Most viszont sokkal több tapasztalat, tudás és kutatás segít abban, hogy többet lehessen tudni a jövőről, és jobb esetben befolyásolni is lehet a megfelelő irányba, hogy ne kihalás legyen a vége. Nem?
Na, ezek szép kilátások! :) Szerinted annak, hogy kezd kialakulni egy olyan általános szemlélet, ami szerint, minden súlytalan, értéktelen, eldobható és lecserélhető, csak a felgyorsult élettempó és a média, a tömegkultúra káros sugallatai az okozója, vagy más is szerepet játszik az általános értékvesztés, a felszínesedés, kiüresedés és elvakult törtetés kialakulásában. Szerintem ez olyan, mintha valami kollektív, tudalatti végtudat is motiválná az embereket, ami a sok negatív világvége jóslat miatt alakult ki az emberekben. Vagyis, mintha az lenne a fő motívum "ha úgyis megszámláltak a napjaink (ami egyébként is igaz a világvégétől függetlenül) akkor ezt a kis időt már kevesebb erkölcsi és tudásbeli értékkel és tartalommal is leélhetjük, csak minnél többet szakítsunk ki magunknak a mindenségből, erre a kis időre...".
Forrestal vagyok, és szerintem ez a század új,érdekes, kegyetlen, bolondos és felgyorsult lesz. Csak körül kell nézni és mit látsz? Rohanás, feljődés, káosz! Itt még komoly bajok lesznek lehet, hogy megéljük még amit a filmeken láttunk, hogy nem lesz víz, olaj stb. Remélem mire ez elkezdődik én már öreg leszek és akkor már nyugodtan bele lőhetnek a nyakig érő hóba. Lesz még itt jegesedés is!
Van ám topickonform változat is: a rövid távú érdekeinket, mi, emberek, hajlamosak vagyunk a hosszú távúak elé helyezni. Ez sajna evolúciós örökségünk és önismereti deficitünk közös eredménye.
(...Látod, ha próbálok rendesen válaszolni, egyből ilyen hülyeségek jönnek ki belőlem. Lehet, hogy tényleg jobb lenne huszosítani a témát.
Ja igen, és ha nagyobb a fogyasztás, mint amennyit újratermelünk, akkor mit fogunk csinálni, ha 1xcsak elfogy a "van"?
Ez pedig nem az én kérdésem, de ez is érdekes: "A lakosság hány százaléka foglalkozik ténylegesen az anyagi termeléssel? S az anyagi termeléssel foglalkozók hány százalékát birtokolhatják az általuk létrehozott anyagi javaknak? S az anyagi termelésben foglalkoztatottak közül mennyi a fizikai munkás és milyen mértékben részesülnek az anyagi javakból?"
És hogy ne csak kérdezzek Kopátsy Sándor, aki A fogyasztói társadalom közgazdaságtana című könyv szerzője azt mondja: "Ha arra keresünk magyarázatot, hogy miért súlyosabb a lemaradás a közgazdaságtanban, mint a többi társadalomtudományban, akkor azt kell látni, hogy a klasszikus kapitalizmusból a fogyasztói társadalomra való áttérés során sokkal nagyobb volt a változás, mint az élet minden más területén."
És ez is érdekes gondolat: "Magyarországon a kilencvenes évek első harmadában elkezdődött a korai kapitalizmus durva és kíméletlen felhalmozó korszaka. A manipuláció, amely képes a »dolgok« rabságába esett személyiséget kézben tartani, egyebek között a reklám és a szexualitás »ártatlan« imperializmusával van jelen." (Elitek és piaci kultúraváltások című tanulmányból)
Szinte mindenben egyetértek veled, de azt szerintem érdemes megfigyelni, hogy kik azok, akiket utolér a jólét ebben a boldog korszakban, és hogy milyen áron történik ez meg? Hogy hol a vége fogyasztói társadalmak nagy fogyasztásának? Hogy hogyan szelektálódnak ki a jólétből azok, akiknek nem jut se Mercedes, se paripa, se szamár, és miért? Ez érdekes az országon belül, és a világviszonylatban is. A másik pedig, ami érdekel, hogy amikor vészesen elfogynak az energiahordozók, az élelmiszer és vízkészlet a Földön, akkor kik és hogyan juthatnak majd hozzá? Milyen elosztási rendszert állítanak fel? Illetve azok a multinacionális cégek és gazdasági érdekcsoportok, akik már most elkezdték felvásárolni (pl.)a Föld édesvízkészletét, hogyan tervezik majd értékesíteni, ha igen kevés lesz belőle?
No de melyik kor volt olyan nagyon paradicsomi, könyörgöm?
Az elmúlt évtizedekben sokkal tágabb lehetősége nyílt nemcsak ezen a vidéken az embek túlnyomó többségének az érvényesülésre, életkörülményeik javítására mint valah is bármikor. Nem lehet, és nem is szabad azt nézni, hogy élt a rómaiak korában egy patrícius, a középkorban egy főnemes, a polgárosodás idején a nagytőkés, hanem érdemes kicsit jobban beleméllyedni a történelembe, és megnézni, hogy a népességnek mekkora aránya volt rabszolga/nincstelen plebejus, jobbágy, sehonnai proli, akiknek az élet valóban siralomvölgy volt, bárminemű kitörési lehetőség nélkül.
Jó, van nyomor, élkülözés, háború, természeti csapás mostanában is elég, bőven, de most a kommunikációs lehetőségeknek "hála", élő egyenesben láthattuk a túszkivégzéseket, vagy a cunamit, ami az érző embert sokkal jobban felzaklatja, mintha csak sokadkézből hallana róla, vagy egy-egy fekete-fehér képen látná. Ezek azonban az emberiség jórészének - és ez a rész egyre növekedett az elmúlt században! - csupán szélsőségek, ami igazán kellene, hogy számítson, meglátni a lehetőségeket, amelyeket az elmúlt évtizedek sokkal szélesebb tömegek részére teremtettek, és kihasználni azokat! Hogy sokan nem élnek ezekkel? Hogy szintén a TV-ben azt látják, hogy máshol mennyivel jobban élnek, meghogy nekem csak Wartburgom van, bezzeg a sógorék Opelen járnak, vagy azt, hogy a fenébe, milyen drága a sonka - kicsit belegondolhatnának, hogy nem is olyan régen nemhogy autó, de még egy sánta szamár is micsoda kincs volt, és hónapszámra nem került hús az asztalra.
Az életkörülmények azért világszerte sokat javultak/javulnak, még akkor is, ha sokan ezt nem veszik észre.
Persze nyilvánvaló, hogy messze nem a lehető világok legjobbikában élünk, de azért jobban szétnézünk, térben és időben, be kellene látnunk, hogy szerencsésnek tarthatjuk magunkat, amiért itt és most élünk.
