Miért nem hangzik el így, 1956. október 23-a ötvenedik évfordulóján egyetlen egyszer sem a forradalom egyik ikonjának, SINKOVITS IMRÉNEK a neve seholsem....
És nemcsak Őt hiányolom a megemlékezések alkalmával, hanem több, meghatározó személyiség méltatását.....
Annyi mitugrász törpe jellem tetszeleg 56-os hősi pózban, ugatnak a forradalmi tetteikről..... kell- e nekünk ezeknek a mondvacsinált "hősöknek" az ugatását hallgatni?
Tessék az 50. évfordulón tisztességesen megemlékezni, és az igazi hősöket méltatni!
Elgondolkoztam azon, egy tehetséges, ünnepelt szinész mikor is politizál(t)? Egy jó szinész minden rá kiosztott szerepet eljátszik. Ha a klasszikus darabokban játszik kimagaslóan, ünnepli a szakma, a közönség. Ha szerepet vállal olyan alkotásokban, melyeknek aktuálpolitikai üzenete van, a hatalom is sztárolja.
Sinkovits Imre kiemelkedő szinészegyéniség volt, hiánya pótolhatatlan. Mellőzte őt az előző rendszer? Ismervén a büntetés, megtorlás különböző fajtáit, nem tűnik nagy retorziónak az 1958-1963 között a József Attila Színházban eltöltött időszak. 1970-ben a Kossuth díj, 1974-ben a Kiváló Művész kitüntetés átvétele hogyan értékelhető utólag?
"Mikor politizált, - az csak rontott az imázsán, - kivéve, mikor" 1956-ban a Petőfi szobornál ő mondta a Nemzeti Dalt ... Mert, ő mondta!
Egyebkent meg szerintem nem rontotta.
Mikor politizált, - az csak rontott az imázsán, - kivéve, mikor cserkészkedett, - abban kedves volt az a buzgalom, amellyel ifjúkora szép élményeit próbálta átplántálni a mai világba...
- Kivételesen ellent kell mondanom PuPu-nak: Sinkovits nem "politizált".
Más - nála sokkal tehetségtelenebb színészekkel szemben - sosem ripacskodott a közéletben, nem lett egyik párt orsz.gyűlési képviselője sem. Sok színésztársával szemben - végig megőrizte függetlenségét, méltóságát, becsületét, példamutató csalási életet élt, tevőleges, önzetlen hazaszeretetét. Felelősséget érzett a nemzetéért. Játékával millióknak nyújtott vigaszt, örömet a legnehezebb időkben is. Hol egészen komolyan, hol vidáman.
Mint önzetlen hazafit, persze hogy elkeserítette az a huzavona, az elfecsérelt 10 év, ami rendszerváltás helyett történt/történik az országban, de csalódottságát nem nyafogással, panaszkodással kompenzálta, hanem a maga eszközeivel változatlanul hitet, erőt adott az embereknek. Nemzeti elkötelezettségét és hazájáért való felelelősségérzetét sosem rejtette véka alá, ez nála természetes volt.
Elég szomorú, hogy van aki még ettől a másoknak tényleg nem ártó, jóindulatú, országépítő hazaszeretettől is idengenkedik.
Közszereplésének mindig pozitív kisugárzása volt, és van ma is, azonban ez semmiképpen nem fokozható le "politizálássá".
Azért lehet látni, hogy pl. itt a Polfórumon mi az arány!
Sinkovits Imre magasan nyer!
-Függetlenűl sokmindentől.-
/ha ez verseny, de nem az!/
Ki lesz helyette a Nemzet Szinésze?
?
Azért vicces lenne , ha be lehetne mutatni, hogy Te hányszor láttad színházban, és hányszor láttam én.
Ezenkívül érdekes lenne tudni, miből gondolod, hogy egy színésznek politizálni kell, - de ha ezt teszi, akkor okvetlenül jól teszi?
Úgy egyébként és mellesleg pedig érdekelne, - miért nem lehet úgy elmenni egy hozzászólásom mellett, hogy rosszindulatú és gondolom, a magad számára is nehezen értelmezhető, zavaros megjegyzésekkel lásd el?
Azt hiszem, nem írtam dehonesztálót róla.
Azt hiszem, nem egy emléktopic az, ahol be kellene bizonyítanod a jobboldal nyomasztó szellemi fölényét.
Primitív vagy és közönséges.
Vagy gondolod, - bölcs megjegyzéseid után a nép megvilágosodik, és elhiszi a - Mit is?
:O)))
Tudod, PuPu, ő akkor is nagy volt amikor politizált. Hogy ezt ellenedre tette, az a te egyéni szoc. problemád. Mindannyiunknak játszott, és játékával mindannyiunknak próbált értéket is adni. Ez utóbbit azonban nem vették sokan. Te sem. Mert mi lehet a kifogásolni való abban, hogy megmutat valami mást is azon túl, mint amit a kisdopos-úttörő-KISZ-MSZMP egyenes vonalú fejlődésed során elsajátítottál?
Sinkovits nagy színész volt. Amíg ez az ország ismerni fogja a színház szót, - helye lesz annak történelmében.
Mikor politizált, - az csak rontott az imázsán, - kivéve, mikor cserkészkedett, - abban kedves volt az a buzgalom, amellyel ifjúkora szép élményeit próbálta átplántálni a mai világba...
Nem egy kategoria Jimmyvel, - nem is illene hozzá ez a fajta csinnadratta, - mégis más egy popsztár, mint egy színész, - nemde?
Isten nyugosztalja, - és mentse meg attól, hogy holtában felhasználják a nevét alantas politikai célokra.
Ő mindannyiunknak játszott.
Ezt itten a Lady Di temetése volt. Az agymosás mostani stádiumában, úgy látszik, erre nagy tömegnek van igénye.
Sinkovics akkora nagyság, hogy vele kevesebben tudnak azonosulni.
Az ablakból pisztollyal kakasra vadászó - különben szimpatikus - kópé ellenben a Mari néniket is megríkatta.
ÍGy van, Sumér!
Vasárnapi Újság: igen szép riportot ismételtek meg Gombos Katalinnal, Sinkovits pedig Márai -verset mondott.
Kossuth, 13.00-14.00: Sinkovits vall magyarságáról, gróf Széchenyit idézi.
Vall arról is, hgoy a nemzet szolgálata volt számára mindig a legfontosabb.
A Népszabadságban Zappe László írt keretes cikket a Kultúra rovatban/ január 19-e/
SZVSZ magára valamit is adó sajtótermék és elektronikus médium méltatta a Nemzet Színészének nagyságát.
Amelyik nem, azt olvasni sem érdemes, mert nem szól nemzeti értékekről, hanem csak a szenzációt hajszolja.
Üdv. mic.
Üdv: mic.
Meglátásom e témával kapcsolatban a következő :
vannak olyan honfitársaink, akik Jimmy-rajongók -voltak-, és vannak olyanok, akik szerették Sinkovits Imrét. A Jimmy-rajongók az utóbbi, mondjuk 5 évben sokkal többet látták és hallották kedvencüket, mint a Sinkovits-féle művészet kedvelői az övükét.Mert a két tábor - nagy valószínűséggel - nem igen egyezett meg. A Jimmy-imádó nem igen járt a Nemzetibe - és most ne boncoljuk, hogy ízlésbeli, avagy anyagi okok miatt-e -, a sokat színházbajáró, igazi kultúra-kedvelő emberek pedig nem nagyon hallgatták-vették a Jimmy-cd-ket (legfeljebb otthon, titokban hallgatták, az ilyenekről meg most ne értekezzünk).
A két különböző kultúrát kedvelő réteg nagysága nem egyenlő. Ezt felismerte az a média-terület, melynek a nézettségi adatok a fontosak, és nem a leadott műsor minősége. Felismerte és kihasználta. Nagy tömegek vették a különböző bulvárlapokat, lesték a mindenféle hírműsorok tudósításait, tolongtak a háza előtt, virágot vittek a ravatalhoz, és sorfalat álltak a temetés útvonalán.Nekik csinálták a csinnadrattát.
Szegény Sinkovitsot el sem tudnám hasonló helyzetben képzelni, de nem is kell!
Ha csak százan mennek el a temetésére, és 5 sorban tudósítanak róla, az őt kedvelő emberek ízlése - az enyém is - ki lesz elégítve: a gyász nem cirkusz, hanem számvetés és emlékezés - valahol benn.
/egy cikk: ÉS 2001/01/11 György Péter: Zámbó Jimmy és kora/