Sajnos a memóriám régi már. A Cavingtont is elfelejtettem beszedni, pedig fel is írtam. Csak nem tudom, hogy hova! :-D
Ezért sem tudok érdemben válaszolni a töri érettségire vonatkozó kérdésedre. Bár az egyik tétel megmaradt. Az MSZMP-t és talán a KMP-t kellett összehasonlítani. A vicc az egészben, hogy ez az MSZMP nem az az MSZMP. Volt egy másik.
Két ötösöm lett az érettségin, az egyik történelemből, a másik oroszból (fakultatív érettségi volt).
A matek 3mas lett, ami remek lett, lévén hogy elég rossz matekos voltam/vagyok.
Legjobb a magyar volt a Bornyinál. Neki József Attila volt a kedvenc XX.sz.-i magyar írója, ezért elég sokat foglalkoztunk Józseffel év közben. Az irodalom érettségi egyik tétele egy XX. századi magyar író munkásságának jellemzése volt. Én sosem szerettem az irodalmat, a verseket és főleg a verselemzést, úgyhogy kicsit bajban is voltam, de mivel József Attilával oly sokat foglalkoztunk, meg Ő volt Bornyi kedvence, gondoltam talán össze tudok kaparni valami az emlékeimből, ami elég lehet a ketteshez.
Elég silányul teljesítettem és Bornyi mintegy mentő kérdésként megkérdezte, hogy miért József Attilát választottam. Én rávágtam, hogy "mert Vele foglalkoztunk legtöbbet az egész évben." Közölte, hogy szemtelen, pimasz vagyok, de sokra viszem majd az életben. Még az Érdi tanár úrnak is elmesélte. Persze meglett a kettes és a nyelvtan jegy lendített a végső jegyen.
Távbeszélőtechnikán kaptam egy kapcsolási rajzot. Nézegettem, nézegettem, de valami nem stimmelt. Valami olyasmi volt, hogy hiába próbáltam végigkövetni az áramkört, a teleptől elindulva, mindig egy telephez jutottam, nem egy földhöz. Kicsit lamentáltam, majd szóltam Érdinek, hogy szerintem rossz a rajz. Megnézte, majd azt mondta, hogy "Jól van, 1:0 magának". De hamar berúgta az egyenlítő gólt. :-)
Korábban már írtam itt, hogy nekem személy szerint nagyon jó tapasztalatom van Márta nénit illetően! Pedagógus volt ízig-vérig, miközben emberségből is kitett magáért!
Nyugodjon ő is békében!
Sőt, az igazgatóról, Kecskeméthy Emilről is csak jót tudok mondani!
A fénykép pontosan illusztrálja a jellemét! A mindenre figyelő, állandóan gyanakvó, az emberek fölött elsuhanó, semmiben és senkiben sem bízó tekintete a mai napig előttem van....
A legszebb csajos élményei fűződnek hozzá :-), mert ugye az volt a Postás-tábor, s részben mi, részben pedig a Soproni postaforgalmista csajok voltunk ott, mindig egyidőben :-) (sóóóóhaj)
"Én nem emlékszem olyan tanárra, akit egyöntetűen utáltunk volna."
Bár én később végeztem, mint te, ugyanezt tudom mondani. Mi inkább tantárgyakat utáltunk, ld. lejjebb említett elektro. Ott se Nagy József személyével volt igazán bajunk, vagy hogy szemétkedett volna, egyszerűen túl nehéznek ítéltük (persze voltak kivételek, de kevés).
Persze stresszes pillanatok bőven voltak (fizika :D), meg nyilván voltak olyan esetek is, amikor valaki úgy érezte, hogy méltánytalanul kapott rosszabb jegyet, de 4-5 év alatt ez sztem elkerülhetetlen.
Az viszont biztos, hogy még ha voltak rosszabb időszakok is, azt sosem éreztem egyik tanárral kapcsolatban sem, hogy semmi keresnivalója az iskolában. Nem tettük fel a kérdést magunknak, hogy "Ez mégis mi a francnak van itt? Hogyhogy taníthat?". Azért is érdekes ez, mert a főiskolán viszont nagyon is volt ilyen. Ott többször belefutottunk olyan tanárba, aki:
1. Érezhetően nem értette, amit tanít
2. Inkorrekt volt, szemétkedett a diákokkal, ha lehet, direkt megalázott másokat
3. Abszolút leszarta az egészet, csak túl akart lenni rajta
4. Totálisan véletlenszerű osztályzás (ez is megtörtént velem - 2 teljesen ua. ZH-ra teljesen más jegyek)
Volt egy faszi, aki olyat tanított, amihez tényleg nem értett, csak valamiért ráerőltették és elvállalta (felolvasta az anyagot az órán, plusz totál baromságokat mondott mellé). Egy másik a ZH-kat nem volt hajlandó kiosztani. Amikor valaki mondta, hogy "Tanúr úr, megnézném a ZH-t, hogy miben hibáztam", akkor cinikusan elintézte annyival, hogy "hát megmondom én maguknak, mit rontottak el..." és említett 1-2 típus hibát. De kiadni nem volt hajlandó, nem is volt nála! Elvileg ilyet nem is tehetett volna.
Lejjebb említették a Kurinyecz nevű embert, nálunk ilyen nem volt :)
Pontosan évet nem akarok mondani, valamennyire meg akarom őrizni a inkognitóm ;) Annyit elárulok, hogy a 2000 után kevéssel, amikor még D-209-es elvtárs dirigiált a miniszterelnöki székből :)
Hát.. hogy ki volt a csúcs, az egyéni megítélés kérdése. Van egy szakmai oldala, meg van egy lazább oldala.
Például: Fodor igazi pedagógus volt. Nem csak a tantárgyát oktatta kiválóan, de emberileg is felnéztünk rá.
Nem lehet Bornyival egy napon említeni... persze, örültünk Bornyinak, mert nagyon laza tanár volt, de pedagógusnak én kevésbé tartottam jónak. Kissé sprőd volt a háttérben, de lehet, ez csak az én képzeletem. Viszont az biztos, hogy a csapongó előadásaival nem mentem sokra. Egyszerűen nem tudtam megérteni, hogy mit vár tőlünk a vizsgán. Igaz, a magyar irodalom oktatása eléggé megfoghatatlan tantárgy a tizenéves gyerekek számára.
Én nem emlékszem olyan tanárra, akit egyöntetűen utáltunk volna. Persze voltak kevésbé szimpatikus tanárok, pl. Ecseri Éva, de Ő is csak a kicsit mogorva természete miatt. De a Bornyi és a Fodor volt a csúcs. De pl. Érdi tanár urat is bírtam. Ő volt III.-IV.-ben az ofőnk. Sikerült Nála uv-znem Távbesz.ből, Ecserinél meg szerintem fizikából. Bár ezzel lehet,hogy nem kellene dicsekednem. De osztályt nem kellett ismételnem. :-)
Én is. Nagyon emberséges volt, de ez az egész tanári karra igaz! (Egy kivételével, de ő is nyugodjon békében...)
Fodor tanár úr mindig latinul cifrázta a nevünket amikor kihívott felelni valakit. Én voltam a Benevolendus Maximilianus Marcus Aurelius.... Ezt nem lehet elfelejteni, meg a fizikát sem...:)