Nekem osztályfőnököm volt Alapiné. Ha jól emlékszem, mi még Ecseri Évának ismertük, később lett Alapiné. Persze a viccesebbek rögtön szóvicceket gyártottak a nevéből.
"Rémtörténetek" nem jutnak az eszembe Vele kapcsolatban, de szigorú volt, az biztos.
Az első "számítástechnika" versenyt én nyertem a suliban. Volt egy Pikács nevű csóka, az hirdette magáról, hogy ő a nagy "számítástechnikus" (akkor még nem hívták informatikának, aztán csak nézett ki a fejéből, hogy jobb lettem nála. Asszem ez '86-ban volt.
Én is szoftveres vagyok, 100%-ig. Sokáig vaciláltam, hogy inkább a hardver réteg érdekel-e vagy a induljak el inkább feljebb az alkalmazási réteg felé, de az 5. évfolyamra már egyértelmű lett, hogy az utóbbi.
Én nem lettem amúgy 2-es elektróból, annál biztos jobban sikerült. Szerintem még az is lehet, hogy végül 5-össel zártam, de a 4-est tuti összehoztam. De ott tényleg éreztem, hogy az nem az én világom. Előtte az elektrotechnikával nem volt semmi gondom, az valahogy természetesebb volt.
De ha már a szoftverről van szó, Laci bácsinál keményen nyomtuk a Z80 assembly-t. Hiába volt már akkor is több évtizedes cucc, nekem nagyon tetszett. Nála már ZH-kat írtunk, mindegyiket simán bevettem max pont közelében, szinte tanulnom se kellett rá. Na az például kész felüdülés volt, nagyrészt élveztem az óráit, pedig neki is volt egy stílusa:)
Amitől nekem herótom volt, az a Materny-féle rádiótechnika labor. Még az elmélet csak-csak, bár ott is volt pár dolog, ami az elektrohoz hasonlóan nem mindig állt össze (tápvonalak és társaik, hullámterjedés). De a laborba néha csak "legózni" mentünk be, össze-vissza dugdosgattuk az oszcilloszkópot meg a mindenféle berendezést. Néha fogalmam sem volt, hogy tulajdonképpen mit is csinálunk :D Valaki azzal ütötte el az időt, hogy a 12 vagy 24V-os tápegységeket kötött sorba, és a banándugókat mások kezéhez odaérintette, hogy megrázza őket. Ha volt gyakorlati tevékenység, amit teljesen haszontalannak éreztem, akkor az az volt. Szerencsére az öreg Materny se stresszelte túl a dolgot:)
Én is nagyon bírtam Nagy Józsefet. Nekünk elektronikát tanított, bár a tárgyat talán pont akkoriban nevezték át, de ez mindegy. A lényeg, hogy a szokásos menü volt: bipoláris tranzisztorok, FET-ek, MOSFET-ek. Meg persze ezekből mindenféle kapcsolások, számítások.
Engem érdekelt a tranzisztortechnológia, de az osztály nagyon hamar megutálta az egész tárgyat. Szerepet játszott az is, hogy az elektrotechnikánál egy fokkal bonyolultabb volt, de az is, hogy néhány dolgot nem tudott átadni. Ő nyilván értette, hogy miről van szó, de néha már fogalmi szinten elakadtunk, hogy mi az értelme annak, amit számolunk meg amiről szó van.
Egy dologra nagyon konkrétan emlékszem: amikor szó volt a tranzisztor munkapont beállításáról, egyszerűen nem fogtam fel, hogy az micsoda, minek kell, mi az értelme. De nem csak én, nagyjából senki. Az az érdekesség, hogy volt egy ismerősöm, aki egy egy másik műszaki szakközépiskolában (Puskásnál egyértelműen gyengébb :)) ugyanúgy tranyókról tanult és ő sem értette, hogy ez mi... Aztán beszereztem a könyvtárból elektronikai könyveket, össze-vissza lapozgattam, néztem ábrákat, és egyszer csak megvilágosodtam. Pedig tényleg nem bonyolult, ennek ellenére nagyon nem ment át. Viszont utána ő is látta, hogy szenvedünk, és újra nekikezdett (akárcsak Alapiné), és másodjára már érthető volt. Az egyetlen gond, hogy ekkor már túl késő volt, és a legtöbben csak valahogy túl akartak lenni az egészen.
A többi osztálynak Prusi tartotta ezt a tárgyat, és egyszer valahogy úgy hozta a sors, hogy az AudMax-ban összeült az egész évfolyam. Már nem tudom miért, de a lényeg, hogy ő is érzékelte, hogy ez a tranzisztor téma sok embernek nem megy. És elkezdte a kályhától. Szinte a nulláról kezdte az egészet és valami elképesztő érthetően elmondta a műkédésnek az alapjait. Nem emlékszem már, meddig jutottunk, de ott érződött, hogy igen, ezt valahogy így kéne előadni... :)
Mindenettől függetlenül én nagyon bírtam az öreget, sőt, szűkebb körben rendszeresen parodizáltam is :D Sokszor látszott rajta, hogy nem veszi túl komolyan magát és nagyon jó beszólásokat eresztett el :) Az elektro füzetembe hátuljára el is kezdtem felírni, több oldalnyi Nagy József aranyköpés jött össze (hmm, lehet, hogy valahonnan elő kéne kaparni, hátha megvan). Rajta kívül egy tanár volt még, akinél beszólásgyűjteményt vezettem. Szóval a szórakozás az adott volt, ha már a tranzisztorokat gyűlöltük :D Na jó, én nem gyűlöltem, nem is buktam meg belőle, de ott nagyjából látszott, hogy az elektro iránynál magasabb szinte kell váltanom, szóval inkább elkezdtem a programozás, informatika felé menni.
Most hirtelen eszembe jutott egy nagyon tipikus NJ megnyilvánulás: "[...] Hőmérsékleti feszültség, magyarul temperatúra potenciál". Magyarul :))) Lehet, hogy előkeresem azt a füzetet...
Egész Puskás alatt az egyetlen 2-es osztályzatom fűződik hozzá, de nem miatta, hanem mert rühelltem az átviteltechnikát meg a mittudomén milyen elektronikát tanított ...
Most lassan indulok el itthonról, de szerintem róla is írok ide valamit, mert az osztályunkra ő is nagy hatást gyakorolt... :D Egyike azoknak, akire nagyon jó szívvel gondolok vissza, még akkor is, ha voltak meleg pillanatok.
Vele viszont ilyen nem fordult elő. A kémia egyébként sosem volt a kedvencem, már általánosban sem szerettem, egyszerűen nem állt rá az agyam. Vele túl lehetett élni azt a 2 évet, amíg tanultuk.
Jól tudom, hogy az elektronikát tanító Nagy József a férje volt, igaz? Mert az a faszi se volt semmi :D
Na ja, a hiányzó házi feladatokat a mi időnkben sem tolerálta, az biztos. Most, hogy ezt leírtad, az is beugrott, hogy valaki egy órán szedett össze két 1-est. Az egyik hiányzó házi feladat volt, a másik "órai munka", ami már nem tudom pontosan, hogy mit jelentett, de gondolom beszélgetés, nemfigyelés, feltett kérdésekre nem válaszolás (tudás hiányában) lehettek a kiváltó okok. Vagy csak simán beszólt neki és felidegesítette :) Persze osztálytársamat sem kellett félteni, ő is foglalkozott ám mindennel, csak a tantárggyal nem. Szóval igen, tényleg tudott keményen büntetni és példát statuálni.
Viszont nekem akkor is inkább a pozitívumok maradtak meg - ebből is eszembe jutott mégegy. Szóval volt a főiskolai/egyetemi jelentkezés, és a pontszerzésbe beleszámított az év végi fizika osztályzat. Én abból 4-esre álltam, mert 4.5-ös átlagtól adott valakinek 5-öst. Én ezt éppen nem értem el, de közel voltam. Mivel tudta, hogy ez fontos, de a saját szabályait csak emiatt nem akarta megszegni, ezért felajánlotta a javítás lehetőségét - ha az utolsó témából 5-öst írok, akkor meglesz a 4.5-ös átlag és az év végi 5-ös is. Megragadtam a lehetőséget és sikerült :) Az is többször előfordult, hogy akinek 1-2 pont hiányzott a jobb jegyhez, azt nem küldte el a fenébe, hanem tényleg próbált pontot keresni a dolgozatban, hátha -- és ha igazolható volt, akkor adott pontot és feljavította a jegyet. De pusztán szép mosollyal nem mentél semmire.
Szóval eléggé kemény, végsőkig kimért, határozott ember volt, de ha alkalmazkodtál és a játékszabályait betartottad (ami persze nem volt mindig könnyű egy 15-16 évesnek), akkor jóindulatú volt. Ha viszont linkeskedtél, leszartad az egészet... na akkor pokollá tudta tenni az életed.
A duplakarós esethez visszatérve: ebben már nagyon nem vagyok biztos, de mintha az illető nem is 2, hanem 3 (!) egyest kapott volna 45 perc alatt. Ezt se zárom ki - folyamatosan kattog az agyam, és jönnek vissza a dolgok. Mégpedig így jött össze: hiányzó házi feladat, órai munka és egy 1-es dolgozat, ami aznapra lett kijavítva. Megesküdni már nem mernék rá, de szerintem ez megtörtént:) Nem tudom, hogy ez Puskás szinten rekord-e, de egyre jobban az rémlik, hogy az egész osztály sokkolva volt ettől a "teljesítménytől" és még később is téma volt.
Akkor még nagy divat volt a tanár-diák meccs, s ezekben az években talán max. 3 vesztett meccsük volt a tanároknak, ebből 2x mi vertük őket.
Kapu: Szabó Gábor (volt ofőm 82-85-ig), Farkas Gábor, Erdi Petya, Prusinszky, talán Blastik (?), Pálinkási, ... nem is tudom ki játszottak még. Jók voltak na.
Akkor volt (86-ban) a Mitiők c. műsor, amikor focit is fel akarták venni, de nem érkezett meg a kameraman. El is kezdődött a meccs, meg is vertek minket a tanarak (tán 1-3), s vége lett. Erre beesett a kamerás, mondták, hogy játsszunk, hogy legyen felvétel. Persze nyertünk 2-0-ra, ez lett megörökítve, akkora dühöt a tanarak között nem láttam, mint akkor :-)
Ecseriné nekem annó az első pár órán kiosztott két karót - nem volt leckém, majd íratott egy röpdögát 4-es.
Ekkor lehetett jelentkezni, hogy lehet menni valami központi fizikiaversenyre. Jelentkeztem (mert értettem, tudtam ). A következő órán megjegyezte, hogy "vannak akiknek tán nem kellene" (s közben rám nézett). Az osztályból én értem el a legtöbb pontot a versenyen, s jutottam tovább. A következő 3 dogám: 5 5 5.
Félévkor így 3.5-re álltam, de becsületére legyen mondva megadta az 5-öst - nyilván figyelembe vette hogy a két karó az házi miatt volt.
Egyébként ha fegyelem betartásáról volt szó, akkor szerintem Prusit túllicitálta Alapiné Ecseri Éva tanárnő.
Nekünk 4 évig fizikát tartott, de már rögtön az elején látszott, hogy ha itt valaki feleselni mer, visszaszólni, rendetlenkedik, annak vége. Hát kussban is voltunk órákon, az fix. Ha pedig valaki mégis úgy gondolta, hogy ő márpedig nem fog az órán figyelni, akkor alapvetően két dolog történhetett:
1. Olyan lebaszást kapott az illető, hogy azt nem tette zsebre
2. Elhangzott a bűvös mondat: "mindenki elővesz egy papírlapot, táskákat középre" :D Tehát egy jó kis röpdolgozat.
Nem egyszer fordult elő, hogy gyomorgörccsel vártuk a fizika órát... Néha már úgy éreztük, hogy ez színtiszta terror :)
Viszont aki figyelt és tanult, azzal mindig tisztességes volt. Sőt, volt egy témakör, ami szemmel láthatóan nem ment az osztálynak, 1-2 kivételtől eltekintve katasztrofálisak lettek a dolgozatok. Ekkor viszont nem minket kezdett el hibáztatni, hanem mondta, hogy oké, akkor vegyük át az egészet, beszéljük meg, mi nem érthető. Őt is zavarta, hogy ennyire nem értettük meg. Tehát nagyon konstruktívan állt hozzá és tényleg segíteni akart - ez nagyon szimpatikus volt. Arra különösen büszke voltam, hogy a fizika érettségim 5-ös lett :) Szerintem még pontot se vesztettem.
Ha tekintélyről van szó, a másik kedvencem Heller Ferenc volt. Most látom, 2013-től ő az igazgató, mióta Laci bácsi nyugdíjba vonult. Ugyan nem tanított minket, de ha belépett egy terembe, az emberek által kibocsátott hangerő 0 dB környékére csökkent :)) Tökélyre fejlesztette az imidzsét. Már missziről látszott, hogy ennek az embernek te nem szólsz be, különben halott vagy. Egyszer egy laborórán bejött, és a nevemen szólított, de olyan hangsúllyal, mint amikor valami nagyon rossz dolog vár az emberre. Azt hittem, valami miatt elővesznek, bár fogalmam sem volt, mit követhettem el. Aztán kiderült: apám feljött Budapestre kocsival, és ha már ott járt, akkor gondolta, hogy benéz az iskolába és beszél velem :DDD
Az OKJ-s szoftverüzemeltetői vizsgán ő kérdezett, amit tudtunk előre - hogy is mondjam, kivégzésre készültem :) Aztán nem volt semmi, végig nagyon rendes volt, nem szivatott egy pillanatig se. Mondom ejh, hát ez a Heller mégiscsak egy érző lélek! :D Ott nagyon megkedveltem!
Egészen furcsa most ezekre 15-20 évvel később visszagondolni. Akkor néha a pokolba kívántunk 1-2 embert, most meg úgy vagyok vele, hogy még több ilyen tanárt az iskolákba.
Az egyik, amikor Prusi azt ecsetelte, hogy ki a kedvenc írója meg mi a kedvenc könyve. Lehet, hogy többet is mondott. Ami biztosan megmaradt, hogy megemlítette Moldova György: Magyar Atom c. könyvét, és állandóan erről beszélt. Egyszer megígérte, hogy majd behozza Moldova egyik írását, merthogy az mennyire jó. Utána kifejtette, hogy az egyik legviccesebb írás is Moldova Györgytól származik, mert úgy kezdődik a történet, hogy "Józsi, a kurva anyád!" :D Egy ideig azt hittem, ez is a Magyar atomból van, de aztán kiderült, hogy nem, ez egy másik alkotás (A beszélő disznó). Ha jól emlékszem, 2x45 perces dupla óráink voltak vele (átviteltechnika), és az egyik órát végig azzal töltötte, hogy a Beszélő disznóból olvasott fel - mármint végig, 45 percen keresztül...
Van egy olyan emlékem is, amikor az évfolyamból az egyik srác átverte, konkrétan hazudott neki. Már nem teljesen tiszta, mi történt, de talán az volt, hogy a srác kérte Prusitól, hogy egy dolgozatot írhasson meg később. De lehet, hogy más volt. A lényeg, hogy valami miatt engedményt, pozitív elbírálást szeretett volna és Prusi bele is ment. Csak aztán kiderült, hogy a srác csúnyán átkúrta, na ekkor iszonyatosan dühbe gurult. Tanárt én még nem láttam ilyen idegesnek. Nem káromkodott, nem fenyegetőzött, de érződött rajta, hogy alapvetően a XXI. századi civilizációs normák biztosítják, hogy a gyerek életben maradjon... :) Természetesen az évfolyamtársam ott egy életre elvágta magát tőle.
Nekem (meg másnak is) hatalmas kedvencem volt még a kiejtése. Erős tájszólással mondta a "t" hangot bizonyos esetekben, de csak azt. Például amikor az volt egy képlet, hogy "delta t / t", akkor ő ezt úgy ejtette ki, hogy "delta tééj per tééj" :D Ezt írásban képtelenség visszaadni. Isten őrizz, hogy emiatt gúnyoljak valakit, szó sincs erről, csak ez annyira kihallatszott, hogy lehetetlen volt nem észrevenni :) Ugyanígy viccesnek hangzott, amikor a "tt"-re végződő szavakat mondta ki :)
Az biztos, hogy a faszi egy jelenség volt. Végig nagyon tisztességes, korrekt embernek láttam, akinek jó humora van és ha kell, akkor kemény. Az órán való beszélgetést iszonyat mód nem tolerálta, szóval ha valaki sokadjára dumált és emiatt rá kellett szólnia, akkor nagyon látszódott, hogy a vérnyomás emelkedik :D Ekkor rendszerint csend lett a teremben és szipogni se mert senki.
Az átviteltechnikát belénk verte, nem kicsit. Amikor én jártam, még PDH/SDH ment, na de azt kegyetlenül megtanultuk. Évekkel később is pontosan emlékeztem az átviteli sávszélességekre. Na meg a jó kis STM-1 keretformátum :) majdnem az összes bitet tudni kellett. Egyszer még optikai szálat is kellett hegeszteni. Mármint két szálat össze, de figyelni kellett a csillapításra is, hogy ne legyen túl nagy jelveszteség. Hát világéletemben szar kézügyességem volt, de azt kb. tökéletesre sikerült összehoznom, a mai napig nem tudom, hogy csináltam :D
Most hirtelen ennyi ugrott be, majd még 1-2 tanárról megemlékezek, csak össze kell szednem a gondolataimat.
Kicsit kihalt a topic, de nem baj, talán feléleszthető :)
Én a 90-es évek végén és a 2000-es évek elején jártam a PTTT-be. Életem egyik legjobb döntése volt, hogy ide jöttem tanulni vidékről, sokat kaptam az iskolától, a főiskolai éveket nagyon megkönnyítette. A Puskás után a BMF-en kötöttem ki, amit 3 év alatt, bármiféle csúszás nélkül elvégeztem. Nagyon jó, hogy a Puskásban a matek és a fizika is viszonylag erős volt, hadd ne mondjam, hogy ez is mennyit segített az első évben a BMF-en, amikor a matematika tárgyak voltak. Azt persze nem mondom, hogy nem kellett készülni a zh-kra, mert dehogynem kellett, de a puszta tény, hogy nem ott láttam először integrál jelet azért elég sokat számított. A szakmai tárgyakról már nem is beszélek, digitális technika, villamosságtan, simán megvolt elsőre. Ez mind a Puskás tanárainak munkáját dícséri. Ez persze már akkor nyilvánvaló volt számomra, de így felnőtt fejjel visszagondolva még jobban átérzi az ember.
Bár az elektronikától és a távközléstől kissé eltávolodtam, a tágabb értelemben szakmában maradtam (szoftverfejlesztés), és elmondhatom, hogy magyar viszonyokhoz képest jól elvagyok. Persze ehhez kellett az is, hogy mindig is volt egy határozott jövőképem - bőven a Puskás előtt tudtam, hogy nekem valami elektronikai/számítógépes dolog kell. Egyszer az általános iskolánkba visszajött a PTTT-ről előadni egy volt tanuló, és nagyon bejött, amit hallottam. Aztán nem volt megállás:)
Azt látom, hogy sok itt a régi motoros, aki még bőven előttem járt, és olyan legendás tanárokról emlékeztek meg, akik már rég nem voltak ott, amikor én kezdtem :) De azért van némi átfedés, pl. 1 évig (az utolsó, technikusi évben) engem is tanított Prusi. Valaki korábban sérelmezte, hogy nem ismer semmiféle sztorit vele kapcsolatban, nekem van 1-2 vicces :) Szóval ha van érdeklődő, akkor nosztalgiázhatok egyet :D
